Bácsmegyei Napló, 1922. december (23. évfolyam, 327-352. szám)
1922-12-24 / 348. szám
1922. december 24. BACSMEGYE1 NAPLÖ 21. cfdaí: đe a tapasztalatlan, a szerkesztőségi labirintusban járatlan gimnazista, lányok és városunk kacér asszonyai rendszerint félreértik az állítólagos poént és meghatottam könyes arccal, áhítattal mondják a teadélutánokon, moziban, vagy zsurokon egymásnak *— Ah, Málcsi, az a Gézé milyen szomorú históriát irt megint! — Olvastad azt a prima cikket? Most teszem fel (ugyan nem jó a sajtóhibát a falra festeni, mert biztosan benne lesz a lapban), uram bocsá’, ebbe a gyönyörű Írásba egy vagy két hiba csúszik be. Mert a hibának megvan az a rossz szokása, hogy könnyen becsúszik a cikkbe. Ilyenkor a szerző egészen oda van és magánkívül, a kétségbeeséstől szi szegi a fülébe a jobb sorsra érdemes korrektornak a legválogatottabb gorombaságokat. Legsűrűbb és legkedveltebb szavajárása, hogy: poingyilkos. Mert a bősz humorista megesküszik rá, hogy az szenzációsan ötletes, pompás, fordulatos, helyre kis humoreszk volt, amin mindenki halálra kacagta voina magát, ha a korrektor nem gyilkolja meg a poipt. Legérdekesebb azonban az ügy akkor, amidőn kiderül a felülvizsgálatnál, hogy a cikket maga a szerző korrigálta, mivel nem merte a korrektorra bizni. Ez esetben a fölényes szerző, némileg megenyhülve, húsz dinárt kér kölcsön a korrektortól elsejéig, ami annyit jelent, hogy he merje visszakérni. Ha azonban a korrektor erőt vesz szégyenkező természetén és szerénytelen vakmerőséggel említést tesz az esetről elsején, az épp olyan naiv és hiábavaló fáradtság, mintha, teszem fel, valaki a ?0%-os bonok becserélését követelné. Eltekintve attól, hogy a korrektornak már alaptermészeténél fogva soliasincs pénze, mégis mindenki haragszik reá, ha nem fizet a kávéházban. A kiadóhivatal ősi, örök ellensége és jaj szegény korrektor árva fejének, ha előleget kér. Ez szintén naiv és oktalan kívánság lenne tőle. A fizetésecskéjét sajnálkozva, nehéz szívvel adják ki és erősen csodálkoznak, hogy egyáltalában minek is jár ennek a haszontalan sajtóhibabakternek fizetés. A korrektorral minden álhirlapiró, minden kiadóhivatali könyvelőcske a megtorlás veszélye nélkül bizalmaskodik és konfidens vele szemben. Az összes helyi álhirlapirók néki olvassák fel kézirataikat. Felebarátom, te toldóg, független, szabad lélek, tudod-e mit jelent az: naponta öt-hat novellát, riportot, színes és színtelen irodalmat végighallgatni? Nem, irigylésfeméltó felebarátom, te ezt még csak nem is sejted. Amikor gyanútlanul issza a mit sem sejtő korrektor a délutáni ká: véját, leül mellé Kaski ur, előveszi téli kabátja hatalmas zsebéből a kéz* irat-köíegeket. Ilyenkor már remeg, veritékezik szegény, de már nem lehet elócialogni. Kezdődik a felolvasás a lila csillagokról, amik ködös sejtelmeket, babonás vágyakat gitároztak a Kaski ur hőn dobogó szivébe. Aztán a Ladányi jön az ö szenzációsan érdekés riportjával, az érzelmes Mari néniről, akinek gonibostufejnyi mellei kivirágoz.ták a szent bánatot és kökénybarna szemeire hályog borult, mert édesanyját és tizenhárom neveletlen gyermekét kelleti táplálnia... és még, még a többi sok iszonyatot? ... Felebarátom, én jót akarok neked', örülj, szívd mellre a friss decemberi levegőt, élvezd az életet és ne olvasd tovább ezt a cikket. Tedd le szépen, nyugodtan, manikűrözött vagy kérges- kezeidből az újságot, ha nem akarod, hogy összeszoruljon a fájdalomtól, hogy megrepedjen a nagy keserűségtől a te izgalmaktól mentes, szokványos billentyütáguhisban, csendes zsirosodásban szenvedő kis szived. Csak egyre kérlek, tisztelt olvasó, §}íelöít Jeteimén) a u^aí. ígérd meg nekem kedves, megértő, nyájas felebarátom, hogy ha majd legközelebb sajtóhibára bukkansz a lapban, vagy rossz cikket olvasol, nem haragszol, nem árasztod el szidalmakkal a szegény. bánatos korrektort, aki a te alázatos szolgád és minden igyekezete abban összpontosul, hogy a- te szegény korrektor? javadat, kényelmedet szolgálja. Inkább valami flyenfétét mondjál majd alkalommal: milyen rosszul van megírva ez a cikk, kész szerencse. hogy a Tihanyi korrigálta! Ugyanez a mondás áii erre a cikkr is. De hát mit tehet minderről HARASZTI SÁNDOR : Uj hegyiheszéd Boldogok a maszülöttek, kiknek bölcsőjük igaz bölcső s nem a koporsó deszkája vánkosozza a testük. Boldogok a keresők, kik január jégbefürösztött mezőin, piros szivekkel — ó — nyári virágot keresnek. Boldogok a nevetők, kik testvért se siratják de fekete gyászban — fehér szüzekkel vigadnak. Boldogok, akik aratnak és bronzszinű arcuk togot nem fakul gondba, ha jön az őszi hidegség. Boldogok a hajósok, kik lélekvesztő ladikkal a tántorgó tenger hullámain hajóznak. Boldogok az asszonyok, kik csikorgó daccal szülik vajúdó lázban a tüdővészes porontyot. Boldogok, akik akarnak, mert gerendás erővel daruzzák dokkok kincsét tengerre futó hajókra. Boldogok, akik dacolnak és hiteket szereznek hogy törvényt törvénnyel bontsanak maguknak Es boldogok a szeretők, kik hidakat pallóznak hogy Március viselés lánya roskadó Ölét cipelje. (1919) Református szeretetház Feketicsen Újévkor nyílik meg az SHS királysági református egyházmegye szeretetháza Feketicsen. Ez az intézmény nem uj kezdeményezés, hanem az egyházmegye régi vukováfi szeretetházáhak uj életre keltése. A vukovári szeretetház a háború előtt és a háború alatt mintaszerű, gyötiyömasztották most Feketicsen. Ez egyelőre sokkal kisebbszerü, mint a régi volt, de már a zsebükben van a terv s a zsebük alatt még beljebb az elszántság, hogy ezt még nagyobbá és szebbé fejlesztik, mint a régi volt. Rajzunk a szeretetház jelenlegi ideiglenes épületét mutatja be. »____.' A feketiesi szeretetház ideiglenes épülete rü intézmény volt. Hatalmas emeletes palotája ízlésesen és modernül be volt rendezve 80 árva részére. Saját iskolája volt négy tanerővel. ,1918-ban a nagy változásnak áldozatául esett a szeretetház egész berendezése, az árváknak menekülniük kellett. Először Mohácsra Tiltottak, onnan pedig később elszéiedtek. A remek épilletet el kellett adni potom áron a városnak >.•barátságos figyelmeztetés«re. A kálvinista azonban nyakas nemzet, ha százszor leég, százegyedszer is újra épít. A volt vukovári szeretflázst jfe újra ieltá-Kupp Péter esperes felhívására két hónappal ezelőtt kezdték meg a gyűjtést, csakis saját híveik körében s már is be van rendezve a hajlék, tele van a kamra s újévre benépesítik gyermekekkel. Református árvákat nemzetiségi különDség nélkül felvesznek az árvaházba. A gyűjtés eddig is nagyon szép eredménnyel járt s az ár_ vaház vezetőségének agilitása í minden bizonnyal még a jövő év j folyamán tető alá hozza a uj, !' monumentális árvaházat is (a mely méltó kifejezője lesz az SMS királyságban élő reformátusok áldozatkészségének. . A tömegek és vezetőik' Irta: Farka* Geiza Mi is az a tömeg, ha embereke# értünk alatta? ‘ Sok. nagyon sok ember, akik együtt élnek, vagy együvé kerültek" és egyformán gondolkoznak, egy irányban cselekszenek. Rendszerint ugyan az ilyen emberek összeségét nem szoktuk tömegeknek nevezni, hanem lakosságról, népről, nemzetről beszélünk. Amely apró köznapi torzsalkodásoktól eltekintve egyetértőén végzi munkáját, több-kevesebb szabadsággal és megfontolással megválasztja képviselőit, a mindenkori kormányt soks-"- szidja, de mégis készséggel engedelmeskedik oki, sőt még a Világ politika, a gazdaság, a művelődés kérdéseiben is egészben véve úgy* "■^•tdolkozik. még lelkesedik is, amint azt a hatalom birtokában levők neki minden hivatalos és félhivatalos, eszközzel sugalmazni jónak látják. Csak rendkívüli időkben, úgynevezett nagy történelmi pillanatokban, illetőleg ezek előestéjén szokta mint egy a tenger mélységéből hirtelen felbukkanó óriási szörnyeteg felütni fejét a »tömeg« — sok sok ember, aki már nem hajlandó úgy élni, cselekedni, ahogy ezt eddig elismert hatóságai eléje szabják, már nyíltan ellene mond azoknak, akiknek szava előtt eddig több kevesebb őszinteséggel meghajolt, sót támadólag is lép fel: olykor esetlenül, ügyefogyottan teszi ki magát a sortüzeknek, melyekre azután polyvaképt szétrebben, olykor azonban a töltéseit áttörő Tisza elemi erejével seper el minden ellenállást, forgat fed, pusztít el mindent, ami útjába kerül, kényszeríti ki az áiiam a társadalom valamely az eddigitől eltérő, újszerű alakját, szervezetét. Történelmi munkákban — fájdalom. a legújabb ker történeteiben különösen — sokat olvasunk a tudatlan, értelmetlen, féktelen tömegről, mely csak rombolni tudja azt, a mit apái nemzedékeken át építettek. Ugyanezt halljuk azonban a mindenkori fennálló rendet védelme?ő államférfiak beszédeiben is, ha olyan mozgalmak, vélemcnyalakulásck csirái szóinak, melyek sok ember elégedetlenségét hozzák kifejezésre és ezért a meglevő rend felbontására is vezethetnek. Úgy a történetírók, mint az államférfiak bőszavuak és ékesszóiók szoktak lenni az elvakult tömegek által elkövetett 1 egvetlenségek, pusztítások, rombolások leírásában. Mindezekért azonban nem szivesen hagyják a felelősséget ama sok ember vállán, áld taián csak ma »tömeg«, tegnap még »nép« volt, holnap meg ismét »nemzet« lesz. Hanem ezt a felelősséget legszívesebben egyes vezetőkre hárítják, akiknek azután kéjjel boncolják jellemét, buzgón kiemelik minden tcsd, idegben, nevelési, erkölcsi fogyatkozását, feltárják nagy szavaik és merész tetteik olykor igen kisszerű és alacsonyrendü indokait. »Csak egy pár izgatót kell felkötni és akkor a tömegek nyugodtan viselkednek«. Uéh sokszor hallottuk ennek a megállapításunk külömböző hangnemű változatait! Ha azután közelebbről boncoljuk a tömegmozgalmak és kitörések történetét, két dolgot látunk. Az egyik határozottan kedvező a most idézett vélekedésre, a másik azonban már, legkcvésbbé sem az. Bizonyos, hogy igen sok ember nagyfokú elégedetlensége sem vezcf a fennálló rend számára veszélyes tömegmozgalmakra, amíg nem akadnak egyesek, akik az elégedetlenséget könnyen érthető és továbbadható szavakba öntik, a közfigyelmet bizonyos, visszásaknak tekintett állapotokra irányítják, ezek megszüntetését célul tűzik ki és elhitetik a sok emberrel, hogy ebből éieísorsuk nevezetes javulása fog következni. Azután kezükbe veszik a cselekvés kez- *
