Bácsmegyei Napló, 1922. december (23. évfolyam, 327-352. szám)
1922-12-24 / 348. szám
1922. december 24. BACSMEGYEI NAPLÓ 15. oldal. irodája, ahonnan az egész fogház igazgatását intézi. Amikor uj fogoly érkezik, először az őrmester szobájába vezetik, ahoi mérték alá állítják — mint amilyen katonai sorpzásoknál van használatban — és lemérik testmagasságát. Ezután kikutatják cs mindent, ami nála van, egy fogliázőr jegyzékbe foglalja s hivatalos őrizetbe veszik, mint a fogoly tulajdonát. Ezután icnyirják az uj jövevény haját és megíürösztik. Végül átveszi a foglyot a kulcsár és kijelöli részére a cellát. A házirend A fogház házirendje szerint minden fogoly nyáron reggel öt órakor, télen hat órakor kel fel. A felkelési időt harangkcngással jelzik. Télen reggel fél hét órakor minden férfi-fogoly kijön cellájából és lemegy az udvarra háromnegyed órai sétára. A sétán a foglyok egyenként mennek, libasorban, négV lépés távolságra egymástól és a séta egész ideje alatt egyenesen maguk elé szabad nézniök. Oldalt vagy fölfelé való nézés a legszigorúbban tiltva van. A séta után misszaincnnek celláikba vagy a különböző munkatermekbe. A férfi-foglyok után a nöi-foglyok sétája következik. A reggeli séta alatt az udvarban hat fczuronyos börtönőr teljesít őrségi szolgálatot. A fogházi szabályok szerint a vizsgálati foglyok a vizsgálat teljes befejezéséig egyes magánzárkában vannak bezárva. A foglyok lefekvési ideje nyáron este 8 óra, télen esti 7 óra. A lefekvési időt — mint a reggeli felkelést is — harangkongás jelzi. A foglyok látogatása. A vizsgálati foglyokat minden csütörtökön, az elítélteket pedig minden hónap második és utolsó vasárnapján lehet meglátogatni ügyészi engedéllyel. Azoknak a foglyoknak a látogatásához, akik jogerősen el vannak Ítélve, nem szükséges külön engedélyt kérni, de ezeket is csak minden hónap második és utolsó vasárnapján szabad meglátogatni. A vizsgálati foglyok önmaguk élelmezhetik magukat és saját ágyneműjüket használhatják. Dohányzás, olvasás azonban nekik is tiltva van. R látcső — Elbeszélés — Egy berlini színházban, az utolsó percekben, mikor már a terem elhomályosult s a publikum egyre ritkábban köhögött, egy testes ur foglalt helyet mellettem a szomszéd páholyban. Kényelmesen elhelyezkedett, elővette látcsövét, hogy beigazitsa, azonban ügyetlenül fogta meg, s. a látcső egyenesen az én lábaim elé esett. Átnyújtottam neki, a mit ö rósz németséggel köszönt meg. Közben felgördült a függöny, a színpad tele volt ugrándozó kóristákkal, elegáns toalettekkel, a muzsika teljes erővel játszott, mikor az említett ur hirtelen felém fordul és egy két köhögés után így szólt: akar-e érdekeset látni uram? Intettem a fejemmel, hogy igen. Ekkor ideadta a látcsövét, .amelyet az imént elejtett. — Kissé különös lesz, amit látni fog — mondta, —- egy két percig minden homályos lesz, a szemnek egy kicsit szokni kell, azután látni fogja, amit látni kell. A látcsövet szememhez igazítottam s — meghökkentem: a látcsövet beállítottam egy szereplőre s tisztán láttam a szivét, amely egyenletesen ernyedt el és húzódott össze, a bordákat, amint lélegzés közben emelkedtek és sülyedtek, egy teljes röngtenképet, olyan tisztán mint még soha. Uram — löktem meg ismételten szomszédomat -- ez egy röngtenlátcső! Bólintott a fejével, hogy — igen. De hogy jutott ön ehhez, mikor ilyen tudomásom szerint az egész világon sincs. Ez egy uj felfedezés, egy Az egész fogházban száz cella van. Ebből 36 közös zárka 6 ágygyal és 64 egyes zárka. A foglyok között. A fogháznak saját litográfiája van, a hol az intelligensebb ioglyok vannak foglalkoztatva. Itt készülnek a sokszorosított nyomtatványok, amire az ügyészségnek és a törvényszéknek szüksége van. A litográfia helyiségének egyik sarkában — mint pót műhely — egy suszterasztalka áll, tipikus alacsony foltozó eipesz-asztal. Ketten ülnek mellette és szorgalmasan talpalják, foltozzák a cipőket. Az egyik a Vorgű-féle kémkedési perben öt évi börtönre e'itélt Demeter Aladár, a másik Zsámboki Illés, akinek tanult mestersége a cipészség, de felcsapott gabonaügynőknek s sikkasztás miatt két évre van elitélve. Most aztán visszatért eredeti mesterségéhez, a suszterséghez. A fogház földszinti részén csak két műhely van, a többi munkaterem mind az első emeleten van. A foglyok közül senkit sem kényszerítenek arra, hogy a műhelyekben dolgozzék. Saját akaratától és elhatározásától függ, hogy akar-e valamelyik műhelyben dolgozni. Az általa készített áru eladásából befolyó pénz egyharmada az övé, míg másik kétharmada az államot illeti. Kötélgyártás Az első emeleten van a kötélfonó-mühely. Teljesen szakszerű, rendes, ipari munka folyik itt. Gazdasági kötélárukat és kitűnő kévekötő-fonalat készítenek á fogházban. A Weitzenfeld és társa suboticai cég részére készül az áru. A cég adja a !<ötélionó-gépet a gyártáshoz, ad hozzá egy mestert és egy segédet. Ezek naponként bemennek a fogházba és itt szakszerűen kioktatják a foglyokat a kötélfonás mesterségére. Gyékény- és kosárfonás Két egymásbanyiló helyiségben van elhelyezve a gyékény-, a kosárfonó- és piaci szatyorgyártó-miihely. Tiz fogoly dolgozik itt szorgalmasan. A kisebbik helyiségben — két egymásbanyiló helyiségből áll a műhely — több fogollyal együtt, a Varga-féle perben öt évre elitéit Veresbaranyi Mátyás dolgozik és szorgalmasan fonja a piaci szatyrokat. A nagyobbik helyiségben is szorgos uj találmány, amely még úgy látszik titokban van. A feketeruhás ur fölényesen mosolygott: Amerikai polgár vagyok uram és technikus-mérnök. A dolog valóban meglepett. Ha mi itt Európában röngtengépet akarunk, ahhoz óriási berendezés kell, tekintélyes gépek egész sorozata, nagy lámpák, villanyos áram, hogy lehet ezt egy látcsőbe mind összehozni? Kérdést intéztem tehát az amerikai úrhoz: — Azt látom, hogy egy roppant finom röngtenlátcsőröl van szó, de ez teljesen szokatlan s európai fogalmak szerint majdnem lehetetlen. Hogy csinálják ezt önök? — Az az én titkom, — mondta nevetve az amerikai, de annyit elárulhatok, hogy nem kell hozzá egyéb, mint egy villanyos kapcsoló, az pedig van a páholy falán. Anélkül, hogy a távcső lényegét felfedném, annyit közölhetek, hogy a távcsőben egy miniatűr Röntgenlámpa van, amely egy beillesztett roppant finom és önök előtt ismereten anyagból készült lencsén világit át: a lencse a sugarakat koncentrálja és a külső lapra vetíti: a külső lan pedig nem egyéb, mint egy bargumplatincyanür-lemez, amelyet már önök is ismernek. Egy kis tokban mellettem van egy nagyon kicsi, de igen finom transformátor és áramszabályozó. IAz áram tehát' a falról belemegy a transformátorba, onnan megfelelően átalakítva, két kis vékony zsinóron a látcsőbe, izzásba hozza a miniatűr Röntgenlárr.páf. a lencsék a sugarakat összesiiritik s ön megfelelő beállítás után láthat, amit akar. i Meg kell vallanom, hogy a dolog meglepett. Azt láttam, hogy egy szeninunka folyik. Kellőleg preparált zsupböl szakajtókat, suroló-keféket, lábtörlőt, futó ponyvát készítenek. A piaci szatyrok mestere Boros József fogoly, aki a polgári életben — amint kérdésemre elmondotta — kárpitos volt, de a fogházban olyan jártasságra tett szert a fonott piaci táskák készítésében, hogy ő tanitja a foglyokat a munkára és maga tervez egészen uj formájú táskákat. A kefekötő-mühelyben dolgozik Hajdú József egykori bankhivatalnok, akit a Varga-ügyben tiz évre Ítéltek el. Eleinte nagyon megviselte a fogház,— az esküvője előtt tartóztatták le — de most, amióta dolgozik, sokkal jobb színben van. Ebben a műhelyben dolgozik Németh Imre volt vasúti fökalauz is, aki szintén a Varga-pernek nyolc évre elitéit szereplője. A munka — amelyre a foglyok saját akaratukból, önként jelentkeznek — valóságos jótétemény ezekre a szerencsétlenekre, mert egyrészt pár órára aránylagos szabadságot biztosit számukra, miután a munkaidő alatt nincsenek bezárva cellájukba, másrészt pedig a rendszeres munka elvonja gondolataikat saját szomorú helyzetükről. Urbán Mátyás napszámos A gyékénj készitö-mühelynek van egy napszámosa aki a foglyoknak a nyers anyagot hordja feldolgozás végett. A napszámos: Urbán Mátyás, a királyhalmi háromszoros gyilkos, akit a törvényszék — mint emlékezetes — fiatal korára való tekintettel, tizenöt évi fegyházra Ítélt el. Ügye most felebbezés alatt áll a felső birói fórumoknál. Urbán Mátyás egykedvűen, lomhán, bután végzi a neki kiosztott munkát, akár csak valamelyik tanyán dolgozna. Minden vasárnap délelőtt a fogházi gondnokság a fogházban készült ipari készitményeket kiárusítja. A női fogda Az ügyészségi fogházépületnek egészen külön szárnyában van a női fogda, az épület Il-ik emeletén. A cellákhoz vezető folyosó bejáratát vasrácsos kapu zárja el, amely éjjelnappal be van zárva. Bepillantok a vaskapu nem túlságosan sürü rácsozatán: csillognak a tisztaságtól a széles folyosó szürkés-sárga kőlapjai, a falak hófehérek, mozdulatlanzációs uj találmánnyal állok szemben, az emberi elmének egy uj sikerével, amelynek még nagy gyakorlati jelentősége lesz, de túl mindezeken, fizikán, tudományos felfogáson, egy kérdést még sem fojthattam el: szép, szép, uram, de miért hozza ön ezt a készüléket a színházba? Az amerikai nem jött zavarba. Van abban valami különös érzés, uram, hogy amikor az ember az egészséges, rózsaszínű bőrt, a mosolygó arcot látja s dallamosan zengő hangokat hall, hogy akkor, a földi lukszus habzó pillanataiban egy csontvázat lát maga előtt, egy virág" zó emberi lényt, amely egy pillanat alatt részeire bomlik s megmutatja, hogy miből van összerakva, mint a fal, amelyről lekaparják a meszel s megmutatja a nyers téglát; amely levetkőzteti rólunk téves illúzióinkat s arra int, hogy odafenn is van valaki. Ez nem esik rosszul, mert mi amerikaiak vallassak vagyunk, uram. — Kissé furcsa módja az istentiszteletnek — vetettem közbe — s ha ön vallásom miért nem megy a templomba. Az amerikai nem jött ki a sodrából. — Mindenki úgy tiszteli az istent. ahogy akarja; különben templomba is járok. Erre nem volt mit válaszolni, tehát abbahagytam a beszélgetést. A dolog azonban jobban érdekelt, mint ahogy gondoltam. Az uj találmány, a bizarr képek, az éneklő csontvázak s a rejtélyes amerikai; mindez szokatlan izgalommal töltött el, amely sokáig foglalkoztatta fantáziámat. Egvszer-kétszer még elkértem tőle a látcsövet, hogy újból meggyőzzem ság, csend, némaság vau ptfj túl a rácson. Mintha lakatlan, kihalt lenne az 'épületnek ez a szárnya, olyan mozdulatlanság, némaság fogad bennünket. Pedig itt vannak, itt élnek emberek: huszonegy nő, öregebbek, fiatalabbak, jobb nevelésüek és egyszerűbbek, ahogy szerencsétlen sorsuk erre a szomorú helyre sodorta őket. Elérjük az első cellát: nehéz zárral ellátott -ajtaja sarkig nyitva. Belépünk: közös cella. A foglyok — hat nő, rendes, polgári ruháikban — mozdulatlanul állanak ágyaik mellett. Az ügyész és a gondnok egyik-másik fogolyhoz intéz néhány szót, a foglyok halk hangon előadnak egy-egy kérést és már is megyünk tovább, a mellette levő közös cellába, amelynek ajtaja — úgy mint az élőbbemnél — tárva-nyitva áll. Még egy harmadik cellát szemlélünk meg, ahol ugyanaz a kép tárul elénk. A második meleten van rnég a fogházi kórház-cella hat ággyal. Novák Péter cellájában Kőrútunkon a fogház központi fogdájához, a Centralúhoz értünk, amelyben négy, szabályosan egyforma sorban, egymás fölött vannak a cellák. Nyitott, erkélyszerü vaskorláttal ellátott keskeny folyosó visz a cellák előtt, úgy hogy az őr szemmel tarthatja a központi fogda valamennyi cellájának ajtaját. A zárka-ajtók vastag tölgyfából készültek, sarkai alul-fölül be vannak épit- Ve a falba, a közepén egy nagy zár, lent és fönt széles tolózár. Az ajtó felső végén van a zárka száma és alatta a figyelő kerek nyilás az őr részére. Az ajtó mellett a falon, kis fekete tábla van megerősítve, a táblán a zárka lakóinak a neve. Karapancsics fogházgondnok a központi fogda első emeletének egy cellájához vezet bennünket. Megnézem a táblát: hat név van rajta, köztük Novák Péter-é, a sentai családlrtóé. Már forog a kulcs a nehéz zárban, a kis, keskeny ajtó zajtalanul feltárul és belépünk a zárkába. A berendezés a szokásos fogházi bútorzat, ágyak, alacsony kis félszekrémagamat a látottak valódiságáról, de végül is be kellett látnom, hogy szokatlan dolovrói van szó, amelynek jelentőségével és céljaival még nem vagyok tisztában. Előadás vége felé pedig megkértem szomszédomat, hogy újból találkozhassunk; megállapodtunk, hogy másnap délután a Bristolban találkozunk. Az amerikai ur már várt, mikor megérkeztem. — Tehát a találmányomról akar egyet-mást megtudni? Nos, a lényeget ön már tudja, sok újdonság nincsen benne: a fő probléma az volt, hogyan lehet minél kisebb helyen jelég erős transformátort összehozni: hosszas próbálgatás után sikerült. |A másik igen fontos dolog a lencse ! kérdése. Önök ideát még csák szürjni tudják a Röntgenfényt; nem találtak olyan erős üvegfajtát, amely |a sugarakat megtörni tudná; amit jönök tudnak, az kevés; rni speciális ■ üveget állítottunk elő, amely a-sugarakat megtöri, összegyűjti és szét- i szórja tetszés szerint. Önök engc- I delmeskednek a fénynek, odaát mi parancsolunk neki: mint egy vad csikót, szabályozzuk, rendbe szedjük, fegyelmezzük és megtanítjuk az engedelmességre. így sikerült a dolgot megoldani. — ügy látszik, önök jóval előbbre vannak az optikában, — mormogtam magamban — de nem mondaná meg, hogy miért csinálták ezt voltaképpen, mi a tulajdonképpeni célj ja a dolognak? — Tudományos és gyakorlati jelentősége egvaránt nagy — rnon- I dotta az amerikai. — De különben IJöjjön velem s meg fogja látni. Elindultunk s a por.tás fülkéje
