Bácsmegyei Napló, 1922. december (23. évfolyam, 327-352. szám)
1922-12-24 / 348. szám
16. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1922. december 24. nyék, lóca, nagy Sorsi víz, mellette kis bögre ivásra. A foglyok — öten voltak — mind álltak, a hatodik, Novak, a szoba bal sár kában, mozdulatlanul feküdt az ágyában. • Az arcából semmit sem lehetett látni, A pokróc, amivel be volt takarva, egé-Egy cellaajtó szén a füléig fel volt huzva, a feje egészen betemetve a párnába. A gondnok megszólítja: — Novák Péter! Az ágyban mozdulatlanul fekvő alak megmozdul. Fölemeli fejét, arcát lassan felénk fordítja. Sápadt, beesett arc, vékony fekete bajusz az ajkak fölött, serkedző szakái až arcon és az ál körül. A főtárgyalás óta, amelyen a bíróság kötél általi halálra ítélte, folyton beteg. Marusics államügyész egyetlen kérdést intéz hozzá: . — Érez-e megbánást? A kérdésre Novák Péter nem válaszol rögtön. Tekintete merően a cella szemben levő falára szegződik, pár pillanatig hallgat, aztán félkönyökérc támaszkodva, fátyolozott hangon, mondja: — Egész testem fáj, mintha izekre előtt az amerikai meglökte a kezemet. Szemközt a folyosó bejáratánál egy idősebb körszakálas ur állott. Az amerikai elővette a műszert s diszkréten az öreg urra irányította. Aztán ideadta nekem: — Nézze meg, hogy mit lát. A koponyán egy csont-daganat látszik — mondtam — s a melle fölött egy nagyobb tárgy, amely kis fémtárgyakkal van tele; pénz van benne: arany, ezüst vagy más fém. — Nos, — mondta —- ezt az urat én ismerem. Ez egy híres nemzetközi (szélhámos, akit egyszer igen keserves helyzetben láttam. Ügy látszik, azóta rendbe jött. Most természetesen nem lehetne felismerni, szakáit visel és parókát hord, de a koponyát nem lehet megváltoztatni. Akit ön egyszer a műszerrel jól megnézett, az nem tagadhatja el magát. Elhiheti, hogy a rendőrség nem fog lemondani erről a segit ségről. Most pedig jöjjön, nézzünk szét a városban. Autóbuszra ültünk, hogy a közönséget jobban vizsgálhassuk. Az autóbusz gyorsan gördült Charlotienburg felé. A liget csendes villái halkan maradoztak tova, az autó száraz levelek és kopasz fák között siklott a tükörfényes aszfalton. Az egyik megállónál egy fiatal ur szállott fel, aki egyenesen egy szelíd kinézésű, őzike-arcú lány felé tartott. Nyilván előre megbeszélték, hogy találkozni fognak, rögtön intim beszélgetésbe kezdtek. Az amerikai szemügyre vette a fiút és a leányt, aztán ideadta nekem a látcsövet: — nézze meg, talál-e valamit? A lány tüdejében szabálytalan árnyékok vannak, főleg felül. Alighanem tüdővészes — mondtam A két fiatal lény azonban nem soszakadna. A fejem lüktet. Egész éjjel köhögök, nem tudok aludni. Nagyon oeteg vagyok. Kis idő múlva ismét megszólal: — Gondnok ur, van egy uj fekete ruhám, azt szeretném eladni. — Fázok — mondja most Novák és újból a fülére huzza a takarót — és ennék, mindég éhes vagyok. Már indulunk kifelé a cellából, amikor Novák Péter hirtelen felül az ágyában és valamivel hangosabban, mint az elébb, szól: — Tessék nézni, hogy lesoványodtam — és mutatja lábszárát, amelyen csak csont és bőr van. Kint aztán Marusics államügyész utasítást ad a gondnoknak, hogy Kováknak adjanak a meglevőn kívül még egy takarót és a rendes, fogházi élelmezésen kiviil reggel és este tejet és ne hagyják a cellába, ahol most van, hanem szállítsák át a fogház kórházi helyiségébe. A megláncoli fogoly A Centrala emeletén, ugyanabban a sorban, ahol Novák Péter cellája van, a gondnok kinyit egy zárkát. A falra erősített tábla elárulja lakójának nevét: Gyúró Obuskonics. Egyes zárkában van, amelyben minden bútor egy szalmazsák a földön és egy szekrény a szoba sarkában, odaerősítve a falhoz. Amikor belépünk, Obuskovics áll, a falhoz támaszkodva, a szalmazsák mellett: kezén, lábán lánc. ö az egyetlen fogoly az egész fogházban, aki láncra ven verve, mert már többször követett el szökést. Egyszer a rendőri, egyszer a katonai fogdából szökött meg, harmadszor innen az ügyészségi fogházból többed magával. Ezért van állandóan, éjjel-nappal, megláncolva. Betöréses lopásért több évi fegyházra van Ítélve. A sötét zárkák A fogházban van három sötét magánzárka. Ezek fegyelmi büntetés esetén jönnek használatba Ha a fogoly fegyelmi vétséget követ el, a sötét zárkába zárják. A földszinti folyosón egymás mellett van a három sötét zárka. A zárkákban a csupasz falakon kívül egyáltalában nincs semmiféle bútorkát törődött velünk, vígan beszélgettek tovább, nyilván nagyon el voltak mélyedve. A következő megállónál szinte elkésve vették észre, hogy le kell szállaniok. Osszenéztünk s utánuk indultunk. A fiatalok nem vettek észre bennünket, beszélgetésbe merülve, lassú lépésekben rótták az aszfaltot. — Szerelem, — mondta az amerikai — pedig ha tudnák szegények! — Azután hozzám fordult: Önnek föl kellene keresni a leányt és figyelmeztetni, hogy hagyja abba a játékot, mert az élete veszélyben forog. A fiatalok megállották egy kapu előtt s a leány szelíden a fiú kezébe fektette kezét. így állottak ott néhány másodpercig. A leány sápadt szépsége, finomka arca, törékeny alakja, melynek gyöngéd vonalai a sötétedő őszi estébe csavarodtak, a kopaszodó fák s a távolodó kocsik zörgése: mindez olyan leverő hatással volt rám, mintha egy színdarabot néznék, ahol a hős nemsokára meg fog halni. Rosszkedvüenráztam meg hát a fejemet: — Uram, én nem szólok egyiknelc sem. Ön tegye el a találmányát, törje össze vagy semmisítse meg, de ne mutassa senkinek. Ön a legdrágább kincsétől fosztja meg az emberiséget: a szinek üde játékától, a perc édes zavartalanságától, a bizakodó mosolytól, a holnap reményétől. ön elveszi azt a kevés örömet is, amit a hazugságaink adnak nekünk s nem ad helyette semmit sem. Az élet amúgy is elég szomorú — tettem hozzá sóhajtva. — Ön még szomorúbbá akarja tenni. Az amerikai rám nézett, megsértődött s ott hagyott. Én pedig csendesen ballagtam a belváros felé. Ambrus Balázs. darab, sem fekhely, sem ülőhely, semmi, csak a négy fal. A fogház konyhája A Centrala szuterénjén van a konyha, ahol kizárólag a foglyok eledelét készítik. Itt is ragyogó tiszta minden, de persze ez a konyha nem nagyon hasonlít a polgári vagy vendéglői konyhákhoz. Itt a legkisebb, legapróbb konyhaedény egy óriási nagy rézüst, kotla, amelyben az aznapi ebéd készül. Az ebéd fél tizenkét órakor minden nap készen van. A foglyok heti étlapja a konyha falán ki van függesztve. Az étrend a következő: vasárnap gulyáshus krumplival, hétfőn babfőzelék, kedden borsó, szerdán kása, csütörtökön káposzta, pénteken ismét bab, szombaton újra kása. Azok a foglyok, akik a zárkában vannak, napjában csak egyszer, délben kapnak enni, akik azonban a műhelyekben dolgoznak, a déli étkezésen kívül reggel és este levest is kapnak. A foglyok — amint az étrendből látható — hetenként csak egyszer, vasárnap, kapnak húst és pedig 16 dekát, a 49 deka főzelékhez. Ünnepnapokon szintén kijár nekik a-husadag. Harangkongás jelzi a delet, a munkabeszüntetést az üzemekben és az ebédidőt. Valamennyi fogoly, akár a műhelyben, akár a cellában van, sorakozik a központi fogdában, a Centralában, ahol névsorolvasás van. A foglyok jelentkeznek, azután megkapják ebédjüket, amit a cellában fogyasztanak el. Az ebédhez mindenki megkapja a maga kenyéradagját. Mielőtt a foglyoknak kiadják az ebédet, egy fogházör minden nap, leteritett tálcán, felvisz egy sajkával az ebédből az ügyészség főnökéhez, aki azt megizleli. Csak ennek megtörténte után osztják ki a foglyok ebédjét. A fürdő-teremben A fogháznak saját fürdő-terme van, a központi fogda szuterénjén. A teremben öt fürdőkád van. Az első egy zöld fakád, a legnevezetesebb. Ez a cigányok fürdőkádja. Ha cigányt hoznak be a fogházba, a zöld fürdőkádban fürösztik meg. A cigány-íürösztő kád után három barna fakád kpvetkezik, a közönséges ioglyok részére. A sort bezárja egy »előkelő« külsejű pléh-kád. Ez az intelligens foglyok számára van. Hogy a mostani hőmérséklet mellett valami különös nagy élvezet lenne megfürödní a fogház fürdőjében, azt bajosan lehet állítani. A fogház udvarán Még megtekintettük a fogház mosodáját és vízvezetéki berendezését és kimentünk a hatalmas, nagy, négyszögletes fogházudvarba, ahol a foglyok naponként végzik néma, szabályos sétájukat s itt véget is ért szemlénk. Körutamon számos alkalmam volt megfigyelni, hogy Marusics Koszta vezető-ügyész, kemény szigorral ügye! arra, hogy a fogházban teljes rend és fegyelem legyen, de amellett, mint modern gondolkozásu és humánusan érző ember, meghallgatja minden egyes fogoly kívánságát és amennyiben az nem ütközik a fogház szabályaiba és teljesíthető, úgy készséggel helyt ad a kérelemnek, Ugyancstné megfigyeltem azt is, hogy K'rapancsics Milorád fogházgondnok kitünően látja el a fogház belső igazgatásának és vezetésének nagy felelősséggel járó terhes munkáját. —rtb. A seniai földosztás »A mérnökök szeldelték a járást Sokan kaptak egész uj szállást«. (Szentai Ellenőr 1883) A megboldogult gróf Kreish Béla, a budapesti 48-as inuzeum volt tulajdonosa, ezelőt húsz évvel Szentán járt és amikor visszatért Buapestre, a kis tiszameiléki városról azt jegyezte meg, hogy az a politikusok hazája és az ottani városháza közgyűlési terme az ország második parlamentje, mert ott mindenki politizál, mindenki elvéhez hü pártember, sőt az »urambátyám«-ok politikai tevékenységében nagy szerepet játszanak még a szentai »nemzetes asszonyom «-ok is. A grófnak ezt a találó megjegyzését mindennél jobban igazolják a város történetéről szóló feljegyzések és az a sok-sok anekdota, amit a szentai politikai élet termelt. Bizony, a sokszor késhegyig menő elvi harcok nem egyszer forgatták fel a város nyugodt, konzervatív életét és a viharos városi közgyűlések valósággal csemegéi voltak a nemes vármegye közvéleményének. Pedig Szenta nem ősi fészke a politikának, jó ötven évvel ezelőtt még nem igen ismerték a esendőrszuronyos követválasztásokat és senkinek sem verték be a fejét, ha valamilyen pártvezért éltetett. Elég sokáig ott volt a török meg az osztrák, kiverekedték magukat azokkal eléggé a sentaiak. Éltek nyugodtan az emberek. A mai nemzedék talán már nem is tudja, hogy hogyan lopózkodott be a politika mérge őseik leikébe, hogyan váltak az udvarházak verandáin kedélyesen, pipas^ó mellett disznótorokról és elmúlt .szabadságharci históriákról diskurálgató emberekből politikusok. Igaz, hogy ma már más világot élünk, nem igen törődünk a régi emberekkel, a haladás korának szelleme eltakarja a múltat és nagyon kevesen, megöregedett, fehérhajú, a nyolcvanas évek levegőjét hordozó bácsik becézgetik még csak a műit szép emlékeit. Szentán e kevesek közé tartozik Dudás Andor volt városi tanácsnok, a város legexklusivabb embere Mikszáth »bátyámuram«-jainak az utókorra maradt élő példánya. Dudás Andor; mindent tud, ismeri a város történetét, valóságos hisztorikus és szívesen beszél a régi jó időkről. Dudás bácsi nagyon jó ismerősöm. Többször felkeresem Kinizsi-uccai alacsony, az ucca szép polgári házsoraiból szinte kikivánkozó, a múlt század bélyegét magán viselő zsupfedeles házában, amely együtt vénült meg lakójával. Ez a kis terület még a »régi Senta«, lakója még i »régi szentai pógár«. Mindig kettesben vagyunk, amikor mesél és ilyenkor magával visz a régelporladt emberek világába, magunk körül érezzük az örök szellemeit a kicsiny szoba minden zeg-zugátjan, az előszedett annalesek fakó írásain, a megsárgult, dohos-szagu, préselt rezedákat őrző ujságnyalábok lapjain. Nem is egymás között beszélgetünk, hanem velük, sorban nemes Tóth Gábor urammal, Surányi Péterrel meg a kálomista Merényivel, ök csinálták meg a szentai politikát anno 1874-ben... dehát nagy története van annak. ♦ 1874-ben a nemesi porták felől váratlanul mozgalmat indítottak a járási földek szétosztására. Szépen kiokoskodták azt, hogy mit hogyan lehetne, hogy minden adófizető polgár jussolna belőle, mert hát bizony eléggé megsinylették a kolerajárványt, szárazságot, valahogyan ki kell heverni a sok istencsapását. A mozgalmat Jankovics Aurél polgármester is támogatta, a polgármestert meg dehogy ishagyta volna cserben a nemes városi tanács. A szomszédok naponként összejöttek egyiknélmásiknál, akkurátosan meghánytákvetették a dolgot a jó adorjáni dohány pipafüstje meg a cifra címeres leanerók gyöngyöző leve mellett. Azután ha valamelyik bátyámuram valami újabb módját találta ki a földosztásnak, együttesen mentek el
