Bácsmegyei Napló, 1922. december (23. évfolyam, 327-352. szám)
1922-12-24 / 348. szám
1922. december 24, BACSMEGYE1 NAPLÓ 11. o!da'. A miniszterelnök: Ez igen jő gondolat, Felség.; Az uralkodó: És . . * hogy is hijják azokat az összejöveteleket, ahol olyan sokan vannak? A miniszterelnök (Tétovázva): Talán népgyülésekct gondol. Felség? Az uralkodó: Igen, igen ... Tehát népgyü'.éseken is kellene hirdetni, a legjobb szónokoknak kellene hirdetni, hogy az adófizetés ... (Alkalmas kifejezést keres, amelyet a miniszterelnök megtalál.) A miniszterelnök: Egészen kellemes dolog. Az uralkodó: Igen . . . igen . . . És tudja, van egy eszmém . . . A miniszterelnök (Csodálkozik, de ezt természetesen, mert hivatalban akar maradni, nem árulja el.) Az uralkodó: Úgy gondolom, hogy ellenzéki népgyüléseken is kellene hangoztatni, hogy az adófizetés . . . A miniszterelnök (Kiegészitőleg): Nemcsak kötelesség, de gyönyörűség is. Az uralkodó: Igen . . . igen . . . Lehetséges volna ez? Mert én azt szeretném, ha ellenzéki alattvalóim is boldogok volnának. Én ugyanis nem óhajtok különbséget tenni azok között, akik a kormányomat támogatják s azok közt, akik opponálnak neki. Az uralkodó a pártok fölött áll, ugy-e? A miniszterelnök: Igenis, Felség. Az uralkodó: Mit gondol, meg lehetne nyerni egy ilyen propagandának az ellenzék vezériérfiait? A miniszterelnök: Nem tudom, Felség. Legnagyobb fegyverük ellenünk éppen az uj — szerintük drákói — adótörvények. Vájjon kiad- Ják-e kezükből ezt a fegyvert? Az uralkodó: Mit gondol? A miniszterelnök: Nem valószínű. Felség. Az uralkodó: Kár. Én nagyon szerettem volna. Én mindenkit boldognak szeretnék látni. A közoktatásügyi miniszterhez lordul. Az uralkodó: Most jó egészségben van? A miniszter: Mindig egészséges vagyok, Sir. Az uralkodó: Pardon, összetévesztettem egy másik, hogy is mondjam csak, miniszteremmel . . . Annál jobb. Szeretem az egészséges ernt,tereket . . . Mf Újság az iskolákban? A miniszter (Kissé zavartan, mórt erre a kérdésre igazán nem volt elkészülve): Semmi különös, Felség, szorgalmasan tanítanak és tanulnak. Az uralkodó: És mi van azokkal a hogyishij jakokkal, akik írni és olvasni nem tudnak? A miniszter (Gondolkozva): Az analfabétákat gondolja, Felséges ur? Az uralkodó: Igen, az anachorétákat . . . Fogynak vagy szaporodnak? A miniszter: Fogynak, Felség. Az uralkodó: S előnyös ez vagy hátrányos? A miniszter: Határozottan előnyös, Felség. Az uralkodó: Akkor hát örülök rajta. És vannak még sokan, ilyen autodidakták? A miniszter: Sajnos, még igen sokan. Az uralkodó: És mit kellene tenni, hogy teljesen elfogyjanak? A miniszter: Amit annyiszor hangoztattam a minisztertanácsban, még sok iskolát építeni. Az uralkodó: Szép . . . szép . . . Tudom ... De hát iskolák nélkül nem lehet az ábécét megtanulni? A miniszter: Bajos dolog, Felség. Az uralkodó: Mért? Hiszen írni meg olvasni nem olyan nagy tudomány, amelyet mindenki otthon meg ne tanulhatua. A miniszter: Igaz, Felség. De minden szülő nem tarthat otthon házitanitót vagy nevelőt, aki a gyerekeit olvasásra meg írásra tanítsa. Az uralkodó: Nem is Így gondoltam. Azt hittem, hogy a szülők niamaguk taníthatnák: meg erre a csekélységre a gyermekeiket. f A miniszter: Nagyon kitűnő ötlet, f Felség. De épp az a baj, hogy igen ' sokszor a szülők maguk is (Tétováz, ; hogy anachorétát vagy autodidaktát mondjon-e s végre elhatározza maisát): anabaptisták. \ 0 Felsége most a közlekedésügyi minisztert tünteti ki megszólítássá!: ) —- Épülnek az uj vonalak? — kérdi. I A miniszter: A mennyire a viszonyok megengedik, Felség. Az uralkodó: Remélem, nincs 'pénzhiány. { A miniszter: Nincs éppen nagy pénzbőség, Felséges ur. i Az uralkodó: De hiszen . . . úgy jtudom, nemrég emelték a tarifákat, i A miniszter: Igen. Felség. De a -személyzet fizetését is. És az anyag is megdrágult, amiből a gépek és a kocsik készülnek. Az uralkodó: Újból kell emelni az árakat. A miniszter: A Felséged elnöklete alatt tartott minisztertanács épp tegnap nyilatkozott minden újabb tarifaemelés ellen. Az uralkodó (Aki ezt már tegnapelőtt elfelejtette): Vagy úgy? Akkor hát mit gondol? A miniszter: Amit Felséged. Az uralkodó (Nem tudja. De úgy tesz, mint ha tudná s azt teleli): Nagyon helyes. Egy kormánypárti képviselőhöz, tárcátviselt régi parlamenti kitűnőséghez fordul. Az uralkodó: Örülök, hogy itt látom, A volt miniszter: És én boldog vagyok, hogy Felségedet ily pompás színben üdvözölhetem. Az uralkodó. Én, hála istennek, magas korom ellenére is nagyon egészséges vagyok s ezt kizárólag annak köszönhetem, hogy okosan élek és nem gondolkozom túlsókat. A sok gondolkodás árt legtöbbet az egészségnek. Az exminiszter (Újból szeretne kormányra jutni s igy elhallgat egy elmésséget. E helyett igy szól): Oh, Felséged bizonyára sokat gondolkozik! Az uralkodó: Nem, nem. Higyje meg, hogy nem. Nekem csak egy gondom s csak egy gondolatom van: népeimnek a boldogulása. Semmi egyébbel én nem törődöm. Az exminiszter: Helyesen teszi Felséged. Felséged egészségére népének nagy szüksége van. Csak kímélje magát Felséged. A pénzügji bizottság elnökét szólítja meg az uralkodó: — Mi újság? A pénzügyi bizottság elnöke (Elmés ember): Az, hogy itt kitünően érezzük magunkat, Felség. Az uralkodó: Én is, kedves X. Mindig jól érzem magam, ha népemet Í boldognak látom. Jóleső érzés, csupa derült arcot látni. A pénzügyi bizottság elnöke: Ebiben a látványban mindenkor része lesz Felségednek, valahányszor vendégeket kegyeskedik hívni. - Az uralkodó: De én összes népeimet szeretném boldogoknak látni s mindenkit nem hivhatok meg. A pénzügyi bizottság elnöke: Az nem is szükséges, Felség. A népet mi képviseljük itt s mi képviseljük al boldogságát is. Az uralkodó meg van nyugodva és egy kiváló ellenzéki képviselőt szólít meg: — Hányadszor választották meg képviselő urat? | A képviselő: Istennek a segítségével már ötödször. Az uralkodó: Szép . . . nagyon szép ... És . . . és . . . hogy is mondjam? . . . mennyibe kerül önnek egy-egy ily választás? A képviselő (Mosolyogva): Semmibe, Felség. Engem szeretnek a választópolgárok és mindig költségmentesen adják a mandátumot. Az uralkodó: Szép... Annál is inkább, mert ön ellenzéki politikus s amint tudom, az ellenzékieket ke-’ vésbbé szereti a nép. mint a kor- j mánypártiakat. I Egy főispánt szólít meg: I — Milyenek a terméskilátások? I A főispán: Elég jók, Felség, j Az uralkodó: Mennyi búza szokott Iteremni önöknél egy holdon? I A főispán (Bajban van, mert az 5 megyéjében bor terem és nem búza): |Az az időjárástól függ. Felség. I Az uralkodó: Nem szomorú az, jhogy az időjárás olykor tönkreteszi fa termést? ] A főispán: Nagyon szomorú, Fcl{séges uram, de vigasztaló az, hogy Nnás esztendőkben meg az időjárásinak köszönhetjük, ha kitűnő a terjmés. S Az uralkodó: Persze ... És különben is, ugy-e, az nem olyan nagy [baj, ha a jég elveri a vetést? Mert, : ugy-e, a biztositótársaságok ilyenkor a kárt megtérítik? A főispán (Annyira elbámul ezen a közgazdasági szemponton, hogy alig tud válaszolni. Végre kiböki): Igen, nagyobb volna a baj, ha meg nem jtéritenék. A Felség egy püspököt szólít meg s azt kérdi tője: — Van-e sok dolga? A püspök: A jó papnak mindig van dolga, Felséges uram. Az uralkodó: A hívei jól érzik magukat? A püspök: Kitünően Felség. Az uralkodó: Járnak-e szorgalmasa" a templomba? A püspök: Igenis, Felség. Az uralkodó: Vannak arra, önök felé, más felekezetüek is? A püspök: Vannak, Felség. Az uralkodó: És jól élnek egymással a különböző felekezetek? A püspök: Egészen jót, Felség. Az uralkodó: Szép . . . Eunek nagyon örülök ... S ezt mondja is meg az egyházmegyéjében... Mert én azt akarom, hogy az alattvalóim mind boldogok legyenek felekezeti különbség nélkül. Még a zsidók is... Erről a szóról eszébe jut valami s egy zsidóvallásu képviselőt szólít meg: — Hányán vannak önök izraelita vallásu képviselők? A zsidó képviselő: Csak igen kevesen, Felség. Az uralkodó: De hiszen önök egyáltalában kevesen vannak, képviselő ur. Izraelita vallásu alattvalóimnak a száma, úgy tudom, csekély. A zsidó képviselő (Minden áron elmés akar lenni): Kérdezze meg csak, 'Felség, egy vérbeli antiszemitától. |Az azt fogja mondani, hogy, sokan, 'nagyon sokan vagyunk. Az uralkodó: Ugy-e, a zsidók és ;az antiszemiták milyen viszonyban [vannak egymással? A zsidó képviselő: Magam se tudom, Felség. Mi kedveljük az antiszemitákat, de ők, az isten tudja' mért, némi ellenszenvvel viseltetnek irányunkban. Az uralkodó: Ez sajnálatos dolog. Én ebből azt következtetem, hogy, jaz antiszemiták és a zsidók nem ■boldogok. Én pedig azt szeretném, [ha a népeim felekezeti különbség [nélkül mind boldogok lennének. A zsidó képviselő (Sóhajt). I Az uralkodó: Kik vannak többen? [Izraeliták vagy antiszemiták? I A zsidó képviselő (Tudja, de nem ímondja meg s e helyett igy lelel): I Ez eldöntetlen kérdés, Felség, mert a népesedési statisztikáijan nincs rovat az antiszemiták részére. Most a polgármesteren a sor. Az uralkodó: A székesfőváros gyönyörűen fejlődik, önnek igazán nagy érdeme, hogy annyi szép intézményt tudott rövid másfél évtized alatt tető alá hozni. A polgármester (Szerényen): Bocsánat, Felséges ur, én csak négy hónap óta vagyok hivatalban . . . Az uralkodó: Igen? Én azt hittem, hogy ön az elődje... Folytatni szándékozik ön azt, amit ő megkezdett? A polgármester: Kétségkívül, Felség. Az uralkodó: Elvárom, hogy az nccák mindig tiszták legyenek, mert a piszok egészségtelen. A polgármester (Némi csodálkozással): Igenis, Felség. Az uralkodó: A vízvezetékekkel nincs baj? A polgármester: A vízvezeték teljesen rendben van, Felséges ur. Az uralkodó: És a világítás? A polgármester: Az is, Felség. Az uralkodó: így legyen mindég, mert azt óhajtom, hogy kedvelt fővárosomnak a népe boldog legyen. A cercle még tovább tartott s akiket a Felség megszólítással tüntetett ki, mind azt találták, hogy az uralkodó egészen »an courant« van az eseményekkel s hogy igen talpraesetten szólt hozzá mindazokhoz a kérdésekhez, amelyeket fölvetni méltóztatott. Pechán József 1911-ben, Münchenben a Secession kiállításán egy eleven, friss tájkép csiklandozta fel képtárlátogatásokban eliankadó figyelmemet. A tájkép szerzője a katalógus szerint Pechán József volt. Nemsokára a pesti Műcsarnok és Müvészház tárlatain találkoztam Pechán vásznaival; figyeltem, csodáltam, becsültem nagyszerű küzdelmeit a formával, akarását, törtetését tökéletes, magas művészi célok felé, bámultam ezernyi akadályokon keresztül feltörő hatalmas tehetségét. A palánkai lakatosinas a bécsi élclap rajzoláson és a müncheni akadémián keresztül eljutott a párisi Salonig, Eisenhut leiró klasszicizmusától Cézanne impresszionizmusán, Szinnyei plein-air-jén keresztül Hollósy Simon mélylátásu, őszinte és egyszerű szavú naturalizmusáig. És ez az izmos, Ígéretes tehetség hirtelenül. hangtalanul negyvenhat nyugtalan évvel emlékezetében és zsongó, szunnyadó akarásokkal a lelkében balt meg néhány hónappal ezelőtt verbászi magányában. A változott idők közönye és parvenüsége figyelemre sem méltatta távozását Akik ismerték, becsülték és megértették a művészetét azok aligha tudták, hogy ebben a széles, lapos bácskai faluban él, az a lomha sváb falu pedig, amely lakosának nevezhette, Bem becsülte és nem értette tiszta, nagyszerű, érdekes művészetét. . , ,, „ • Pechán József nem csupán festőművész volt. Művész volt, tehetség volt a művészet minden ágában. Költeményeket és színdarabokat irt, majdnem minden hangszeren játszott és hozzá még jól játszott, önálló zenekari szerzeményei vannak, kitűnő színész volt, szellemes humorista, épületeket tervezett bámulatos hozzáértéssel, nagyszerűen, lelkesen »mintázott és művészien kalapácsolta a márványt — mégis, mint festő volt igazán nagy és kimagasló jelenség. Ngm volt állandó iránya és megszokott iskolája. Impresszionista volt a szó egyszerű és nemes értelmében, bár több változást, eltérést lehet képein észrevenni. Utakat keres, igazságok után törtet és ha úgy látja, hogy az egyik ut hibás és céltalan, otthagyja azt, újak után kutat, kínlódik a kezdet keménységein, mint kincskereső bányász, majd mikor belátja, hogy a kezdett utón nem ér célhoz, könnyedén viszszafordul és frissen kezdi elölről a harcot a formával, a szemléléssel, a meglátással, a téri hatással, a szinkifejezéssel. Első kiállított nagy. vászna: -Az utolsó gyufaszái« főleg rajzi tehetségét árulja el. Sziliekben és levegőben félénk, bátortalan alkotás. A konzervatívok, a »képszer-
