Bácsmegyei Napló, 1922. december (23. évfolyam, 327-352. szám)

1922-12-17 / 341. szám

tJimepi szán. — Ara: 6 korona« BAGSMEGYEI NAPLÓ XX!!!, évfolyam Szübofica, VASÁRNAP 1922. december 17. 341. szám Eegjclss&ik soindsa 5-oggel, ÜEner» bUb ős feétfSa détbea TELEFQK SZÁSIs KiaddMvatsl 8-58, SzerksssíCség S-lö Előfizetési ár negyedéire 90 dinár SZERKESZTŐSÉG: Kralja Alexán dra-ntica 4 szára alatt Kiadóhivatal: Kralja Alesandra-uíica 1 (Lelbaeh-paiotí j Szavak és tettek (gí.) A magyar közvéleményt váratlan meglepetéskép érte az a beogradi híradás, hogy a magyar­ság politikai törekvéseit és a Ma­gyar Párt vezéreinek működéséi a nemsetgyüiési demokrata párt­­körben meleg rokonszenvyel és megértéssel kísérik. A magyarság köreiben ugyanis elég mélyre eresztette gyökereit az a felfogás, hogy a magyarság politikai érvé nyesüléssí, kulturtörekvéseinek megvelósitáiát éppen a demokra­­íapári akadályozza eléggé érthe­tetlenül, meH hisz ebben a párt­ban foglalnak helyei azok & de­mokrata képviselők, akik a kisebb ségi problémát minden vonatko­zásában ismerik, akiket a ma­gyarság köreiben osztatlan nagy­rabecsülés és bizalom övez. A magyarságnak az a meggyőző­dése, hogy a pártban helyet , fog­laló kevés barátainak felfogása nem tud utat térni a pártban, pém tudja a maga ojklaiára állj tani a párt vezéreit. A pártban ma fönnálló kát frakció roir.tíSf yí­­kére vonatkozik ez. Amikor a de­­ínokratapárt egysége, még valója ben is megvolt, a párt kiküldött egy bizottságot, amelynek hiva­tása lett'volna a nemzeti kisebb­ségekkel az érintkezés fonalát fel­venni. A nemzeti kisebbségek el­képedve látták, hogy ebbe a bi­zottságba egyetlen olyan vajdasági képviselő sem került bele, akiben a nemzeti kisebbségek megbíznak, mert mentalitásukat ismerték. A bizottság nem tartotta szükséges­nek, hogy egyszer is összeüljön, még kevésbé azt, hogy közele­dést és kapcsolódást kezdeményez­zen. A demokrata pártkörben ta­lán nem tudják, de nekünk elhi­­hetik, hogy ennek a bizottságnak a histórikuma fájdalmas csalódást keltett a magyarság politikai ve­zetői között. De nemcsak ez a körülmény tette bizalmatlanná a magyar közvéleményt a demokrata párttal szemben. D.ividovics Ljuba, a balszárny vezére és Timoiijevics Koszta, a jobbszérny jelenlegi mi­­niszíereinökjájöitje békésen együtt ülnek a Maradna Odbram vezető­ségében akkor, amikor ez a tár­sadalmi egyesület a nemzeímen­­tés munkáját csak a nemzeti ki­sebbségek visszaszorításával tartja megoldhatónak. Az agrárreform minisztériumból demokrata miniszter inaugurálta azt a politikát, hogy ncmszlovák­­nak nem jár föld. A szociálpoli­tikai minisztériumban még soha­sem ü't más politikus, mint de­mokrata. A, nem szláv rokkantak és hadiözvegyek ma sem kapnak segélyt a demokrácia és a szoci­ális érzék nagyobb dicsőségére. Amikor az uj állam első korma nyában a belügyminiszteri tárcát Pribicsevics Szvetozér töltötte be, első ténykedése volt annak a ma is hatályban lévő, de végre nem hajtott rendelet, hogy a közigaz­gatási hatóságok az illető vidék kisebbségeinek nyelvén benyúj­tott beadványokat elfogadni és hamarosan elintézni tartoznak. De ennek a rendeletnek emlékét is már régen elhomályosította ugyan­ennek a miniszternek az a ténye, hogy mint közoktatásügyi minisz­ter nem tudott úrrá lenni a saját minisztériuma soviniszta tisztvi­selői .fölött, akik a névvagyelem­­zés föitaiáiásáva! sorra zárták be a középiskolák magyarul tanító osztályait. S mit mondjunk a bel­ügyminisztériumról, arról a tár­cáról, melyet a demokrata pért annyi vihar és küzdelem dacára meg tudott tartani. Nem beszé­lünk a jogellenes kiutasitások lé­giójáról. De a nemzeti kisebbsé­geknek a választói jogból való kirekesztését — melyet ma a de­mokrata belügyminiszter rende­lteiben törvényellenesnek minő­sít— ugyancsak demokrata mi­niszter hajítatta végre, ha e pil­lanatban röstelii és szégyenli is ennek a puccsnak ódiumát és szerzőségét vállalni. A demokrata pártkörből nekünk küldött üzenet a sok-sok jogfosz­tás emlékét csak úgy tudná el­feledtetni, ha szép szavak helyett tettekkel bizonyítanák be a de­mokrata képviselők, hogy az n demokrácia, amely komoly törek­vésük célja, nem papiros demok­rácia, hanem élő igazság. Köszöntő az ifjúsághoz Irta: Yégh Lajos dr. A *Bácsmtgyei Napló“ csütörtöki saémSban „Demokrata ifjúsági szervezet Suboticán" cim alatt egy hir jelent meg, amelynek én nagy jelentőséget tulajdonítok. Sokkal nagyobbat, mint a fölötte álló másik, külsőleg igényesebb hírnek: „Curzon nagy beszéde Lausanneban a nemzeti kisebbsé­gek védelméről." A békekötés óta elmúlt négy év alatt megtanultuk, hogy a kisebbségek jogainak nemzetkö­zileg szervezett védelme nem ér egy hajitó fát, mert beleütközik az államok szuverénitásába Ebbe a bö köpönyegbe takaróznak az államok felelős politikusai. Izmet pasa is sietett kijelenteni, hogy nem járul hozzá Curzon javasla­tához, mert — úgymond — Tö­rökország nem ismer el semmiféle idegen beavatkozást belügyeibe. Erről az oldalról tehát aligha van mit reményelnünk. Annál több a bizalmam a suboticai de mokrata ifjúság mozgalmában. Szivem egész melegével üdvöz­löm Sotirovics Atanaszija s társait, valamint a „Budutynost" szerkesz­tőjét Rüjics Milánt. Ez az első fénysugár, amely a bátortalan sötétségben felénk rezeg. Pedig Uramfiaí Milyen máskép kellett volna ennek lennie. Milyen 3zép és nagy történelmi feladat várt a most alakult úgynevezett nemzeti államokra. Ezek az urak állandóan azzal szerepeitek a világ fórumán, hogy őket az oroszok, a németek, az osztrák-magyarok elnyomják, őket illetve fajrokenaikat leigázva tart­ják. Joggal, vagy nem, azt itt nem tárgyalhatjuk, A lényeg az, hogy .ők defnktc. ig$ tárták és igy . is érezték. Végre sikerült önmagukat és fajrokonaikat felszabadítani. Azo­kat, a kik az elnyomatás keserű kenyerét hosszú évtizedeken át ízlelték és jól ismerték. Ezen felül még az a szerencse is érte őket, hogy ráadásul egy csomó idegen nemzetiséget is kaptak, a kiknek a fájdalmát, a balsorsát és főleg a mentalitását nekik legjobban kellett ismerniök, hisz csak magukba kellett volna tekinteniük. ök tudták legjobban, hogy a németeknek az erőszakos lengyel agrár politikával, az oro­szoknak a kancsukájával és így tovább, nem sikerült egy embe­rüket sem elhódítani. A logika és a történeti hivatás milyen szép feladat elé állította a most alakult nemzett államokat. Ehhez minden képesítésük meg volt, mert nemzedékeken ét jár­ták az élet rögös iskoláját. Nem kellett volna ehhez egy uncia nagylelkűség sem. Csak az, amit a természet logikus rendje paran­­csolólag előirt. És íme I Mindennek, több-ke­vesebb kivétellel, az ellenkezője következett. Csakhogy a kultúrái vissza­szorítani csak ideig-óráig lehet. Ez utat tör magának minden pok­lokon keresztül. Igaz, hogy sok szenvedés, töméntelen keserűség az ára. A demokrata ifjúság moz­galma a kultúra megmozdulása. Egy természetes fejlődési folya­mat, amelynek eljövetelében bizva­­biztam. A tanult ifjúság hivatott erre a munkára, amelynek a lelkét még nem járta át a ma dühöngő ma­terialista méreg és amely ép mű­veltségénél és tanulságánál fogva, nem durva ösztöneire, hanem az ész szavára hallgat. Ha a soviniszta elfogultságtól ment demokráciát, a társadalmilag gyengébbek védelmét és a kul­túra terjesztését tűzte ki célul —­­amint a hír szól — akkor az az igyekezetük, hogy a más nemze­tiségű ifjúságot belevonják a moz­galmukba, teljes mértékben fog sikerülni. És mi idősebbek, mindannyian, ifjú lelkesedéssel fogjuk törekvé­seiket támogatni, mert ebben de­rengő hajnalát látjuk az elkövet­kező jobb időnek. Dohanovacski főispán lemondott Nyilatkozott a kormányváltozás következményeiről A radikális választási kormány megalakulása hírének vétele után a VB lesmegyei Napló“ munkatársa szombaton a leeső esti órákban felkereste Dohanovacski Pál főis­pánt, aki tudvalevőleg a demokra­tapárt exponense Suboticán. Kér­dést intéztünk Dohanovacski főis­pánhoz, hogy a belpolitikai válto­zásnak milyen politikai hatása várható és hogy a demokrata-párti közigazgatási tisztviselők a radi­­káiispárti kormány alakulása kö­vetkeztében elhagyják-e állásukat. Dohanovacski főispán munkatár­sunknak a következőkben nyilat­kozott : — Az uj kormány megalakulá­sának hivatalos közlése után azon­nal táviratilag bejelentettem lemon­dásomat, amelyet az uj kormány minden bizonnyal el is fog fogadni. A demokrata párthoz tartozó köz­­igazgatási tisztviselők lemondása különben mindenütt meg fog tör­ténni, mert lehetetlen egy tisztán radikális kormány mellett állásban maradnunk. Az uj kormány, mint választási kormány, az én véle­ményem szerint különben is az egész vonalon ki fogja cserélni úgy a magas állásokban lévő, mint az alantas demokrata tisztviselőket és helyettük radikálisokat fog kinevezni. — A belpolitikai változásnak az lesz az első szemmellátható hatása, hogy az ország háromne­gyed része ellenzékbe megy s esek egy negyed része lesz uralmon. Igen nehéz harcok elébe megyünk, — Előrelátható, hogy a válasz­tási harc nagyon éles lesz. A meg­győződésem azonban az, hogy, a belpolitikai változás csak előnyéip lesz a demokrata pártnak, mert pći tunk ezekután, mint kompakt egy­séges párt fog kilépni a választási küzdelembe. ) Lapunk mai száma 20 oldal

Next

/
Thumbnails
Contents