Bácsmegyei Napló, 1922. november (23. évfolyam, 299-326. szám)
1922-11-11 / 308. szám
4. 't&Üsff. BACSMEGYEI NAPLÓ 1922. november 11. SHitja, hogy azokat a tisztviselőket, akik nem támogatják politikailag is a rezsimet, üldözik. Nincsen bizalommal a ^kormányhoz, a javaslat ellen szavaz. Vidanovics (dem.) szerint a törvényhozás is hibás a rossz közigazgatásban. Nagy a korrupció, amin csak a kistisztviselők anyagi helyzetének javításával lehet segíteni. A javaslattal elégedetlen. Moskovljevics (földm.) ugyancsak a javaslat ellen beszél. A vitát szombaton délelőtt folytatják. Az állampolgársági törvény ^tárgyalására kiküldött albizottsága a törvényhozó bizottságnak szintén ülést tartott péntek délelőtt. Ezen az ülésen az állampolgársági törvényt úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadták és igy az legközelebb a törvényhozó bizottság plénuma elé kerül. A horgosi telekkony v Nem lehet ingatlanokat átírni Horgoson Horgos az impérium átvétele előtt telekkönyvileg a szegedi járásbírósághoz tartozott. A horgosi telekkönyvek ma is Szegeden vannak. Ebből rengeteg kellemetlenség és visszásság szakad a horgosiakra. Ingatlanok nem cserélhetnek gazdát, adósságok bekebelezését, törlését nem lehet eszközölni’ mert nincs hatóság, amely végrehajtja. Egyik horgosi ügyvéd megpróbálta s a szegedi járásbírósághoz adott be telekkönyvi bekebelezési kérvényt. Az eredmény az volt, hogy büntető eljárást indítottak az ügyvéd ellen azon a címen, hogy idegen hatóságokkal áll összeköttetésben. A beadványt különben a szegedi járásbiróság sem intézte el, aminthogy már évek óta nem intéznek el semmiféle kérelmet, ami a horgosi telekkönyvre vonatkozik. A horgosi és a Horgos környéki telekkönyv kérdését már valamiképp rendezni kellene. Aligha \olna annak valami akadálya, hogy a magyar hatóságok kiszolgáltassák a horgosi telekkönyveket. A horgosiak tehát ugyancsak meg vannak akadva a telekkönyvükkel, ami van és még sincsen. Ez az állapot igazán tűrhetetlen, sürgősen segíteni kell rajta. A város f elmond lakóinak A városi bérházat a tisztviselők részére akarják igénybe venni Érdekes tömeg-lakásperek készülnek most Subotica város ellen. . Ugyanis a város, mint háztulajdonos január elsejére felmond valamennyi lakójának, akik a városi bérházban laknak. Kilenc lakásról van szó, amelyben már évek óta laknak magánfelek és mindezeket most ki akarja a város bérházából telepíteni, hogy a lakásokat a városi tisztviselőknek bocsáthassa rendelkezésére. A lakók azonban nem nyugodnak bele a felmondásba és igy a pór elkerülhetetlen. A város a felmondásnál hivatkozik a lakásrendeletnek azon rendelkezésére, amely szerint a háztulajdonost illeti meg elsősorban saját házában lakás. A lakók jogi képviselői viszont úgy érvelnek, hogy a városi tisztviselők, akik a kérdéses lakásokat el akarják foglalni, nem tekinthetők háztulajdonosnak, miután ugyancsak házbért fognak fizetni a városnak. A város mindegyik felmondott lakásra azonnal bejelenti az igénylő tisztviselők neveit is és a vitás ügyben a lakásbiróság fog végeredményben dönteni, hogy megmaradnak-e azok mostani lakóik birtokában, vagy pedig elfoglalhatják-e a modern és olcsó lakásokat a város Jíszbdselőj* - ~ A hadihitelt tárgyalta a nemzetgyűlés Biztonsági intézkedések a török as^Eádékkal szemben A jugoszláv külpolitika Anglia külpolitikája felé közeledik A pénzügyi bizottság csütörtökön kezdette meg zárt ülésen a kormány renckivüii hadihitel javaslatának tárgyalását. A kormány 800 millió dinárt kér a parlamenttől katonai beszerzésekre. A csütörtöki ülésen nem került döntésre a sor, mert Nincsics külügyi miniszter kifejtette a külügyi helyzetet, különösen a törökök újabb előnyomulásából származható bonyodalmakat, a bizottság tagjai előbb párthiveikkel meg akarták beszélni a dolgot. Ezért a vita folytatását péntekre halasztották. A péntek délelőtti zárt ülésen amelyen Pastes miniszterelnök é» Nincsics külügyminiszter is jelen voltak és felszólaltak, hosszú és heves vita fejlődött ki. Az ellenzék szónokai a kormány tagjainak érvelésére sem tartották szükségesnek az uj hiteleket és végül is az öszszes ellenzéki tagok szavazataival szemben kis szótöbbséggel fogadták el a javaslatot úgy általánosságban mint részleteiken. így a javaslat a parlament péntek délutáni ülése elé került, a mely zárt ülésen foglalkozott ’í javaslattal. Áz ülés lefolyásáról és eredményéről vonalzavar miatt még nem érkezett tudósítás. Az uj hadihitelek kérdése az egész közvéleményt izgalomban tartja. őó\ értesült körök véleménye szerint a kormány a javaslatot azzal indokolta, hogy a legutóbbi események a török hadszíntéren az ország területi biztonságát veszélyeztetik. A vezető körök optimizmusa a keleti kérdés békés lebonyolításait illetően alaposan megváltozott.- Jugoszlávia eddigi rezervált magatartásának legfőbb oka az volt, hogy Nincsics megbízott Kemal pasa azon kijelentésében, hogy a törökök területi aspirációi, ha visszaengedik őket Európába, nem fognak tovább terjedni a Mailed nál. A legutolsó jelentésekből azonban az derül ki, hogy Némáinak ez a kijelentése közönséges politikai cselvetés volt. A gyors és könnyű sikerektől mámorosán, mcst már nem elégszenek meg a törökök azzal, hogy a Marica legyen a határ, hanem kiakarják terjeszteni érdekszjérújukat egészen a jugoszláv határig. ‘Ha pedig ez a kívánságuk teljesülne, akkor már a jugoszláv területet is veszélyeztetnék. Ezek a meggondolások a jugo szláv kormányt is politikája megváltoztatására bírták. Most már Nincsics sem tekinti a törökök viszszaiéréséi Európába olyan ártatlan és veszélytelen ügynek, mint Párisból való visszatérése után. A jugoszláv politika minden jel szerint a keleti kérdésben elhajlik a francia fölfogástól és az angol politika felé fog orientálódni. Sztambulins2ki kedvező fogadtatása is • elsősorban ebben leli magyarázatát. Ebben a kérdésben Bulgária érdekei még nagyobb veszélyben forognak, mint Jugoszláviáé. dós utakon eljött Somborba. Egy napon, átjött Suboticára, itt egy ven-, déglőben lopott egy trombitát, azt' eladta és bérkocsiba ült, hogy a vasútra hajtasson. Somborba akart visszatérni. A véletlen úgy akarta, hogy a fogház bejárata előtt halad-> jón el a bérkocsi s itt ismerték föl. A bizonyítási eljárás befejezése után meghozta a bíróság Ítéletét. Obuskovics Györgyöt rablásért öt évi iegyházra ítélte. Amikor az elnök megkérdezte Obuskovicsot, hogy megnyugszik-eaz ítéletben, igy felelt: —• Megnyugszol^, hogy minél előbb szabaduljak innen. Miután a közvádló sem jelentett be felebbezést, az Ítélet jogerős lett. tn 0t évre Ítéltek el egy háromszor megszökött rablét Egy vakmerő kalandor a bíróság előtt Régen húzódó bűnügy nyert pénteken befejezést a suboticai törvényszék büntetőtanácsa előtt. Még 1918. év december 19-én történt Suboticán, hogy délután 3 és 4 óra között Spitzer Adolf kereskedő Osztoityeva-uccán lövő házaba két katonaruhába öltözött férfi hatolt be és a kereskedőt, mellének szegzett revolverrel, arra kényszeritették, hogy a lakásában egy pénzszekrényben őrzött pénzét, 20.800 koronát adja nekik. A rablás után elmenekült tettesek egyikét, Obuskovics Györgyöt kinyomozta és elfogta a rendőrség. Múlt év december hó 3-án tartották meg ebben az ügyben a főtárgyalást, de Ítélethozatalra nem került a sor, mert több tanú nem jelent meg. Obuskovics György vizsgálati fogságban maradt, ahonnan ez év január 30-án, éjnek idején megszökött. Kijutott éjjel a cellából, felment a fogház padlására, onnan a kéményen át leereszkedett az ügyészségi hivatal folyosójára. Végig haladt az ügyészségi, majd a bírósági folyosón és egy hivatali szobába nvitott be, melynek ajtaja nem volt bezárva. Itt letépte a függönyt, kötelet font belőle és leereszkedett az utcára. Ez év április 25-én, délben az ügyészségi fogház kapubejáratánál álló fogházőr egy a kapu előtt elhaladó bérkocsi utasában fölismerte a fogházból kalandos módon megszökött vizsgálati foglyot és rákiáltott a kocsisra, hogy álljon meg. Az utas Obuskovics György erre gyorsabb hajtásra nógatta a kocsist. A fogházőr látva, hogy a kocsi nem áll meg, riasztó lövést adott le, amire a kocsi rögtön megállóit. Obuskovics kiugrott a kocsiból, átvetette magát a park korlátján és fújással igyekezett menekülni, de közben, — a fogházőr lövésének zajára, — rendőrök jöttek, a menekülni próbáló Obuskovicsot elfogták és átadták az ügyészségnek. Ebben az ügyben tartotta meg a főtárgyalást pénteken a suboticai törvényszék büntető tanácsa, Pavlovics István elnökletével. A vádlott Obuskovics Györgyöt kezén, lábán megláncolva vezették a tárgyalási terembe, csak midőn a vádlottak padjához ért, vette le róla a fogházőr a bilincseket, amelyek szökése óta éjjel-nappal rajta vannak. Erre a nagy szigorításra azért van szükség, mert Obuskovics már háromszor szökött meg. Egyszer a rendőrségi fogházból, egyszer a katonai fogházból és harmadszor az ügyészségi fogházból. A pénteki főtárgyaláson tagadta, hogy résztvett a Spitzer Adolfnál elkövetett rablásban, de a tanúként kihallgatott Spitzer Adolf és menye, Szigeti Károlyné a tárgyaláson velük a szembesített Obuskovics Györgyben leghatározottabban fel ismerték azt a ketonaruhás alakot, aki Spitzer Adolf mellének revolvert szegzett. Elmondja ezután a vádlott bolyongásait a suboticai ügyészségi fogházból történt szökése után. Előbb Budapestre ment, de miután ott nem talált munkát, felvétette magát az olasz légióba és Trientbe került. Innen megszökött Triesztbe, a hol egy kőművesmesterhez állt be munkásnak. A kőművestől ellopta igazoló iratait és megszökött. Kalan-Ä boavivanl és a grófnő elváltak Regény, amelyről nem lehet tudni még, hegy lesz-e folytatása Ennek az alább következő történetnek amelyet a barátomnak mesélt el az egyik barátja, aki viszont egy jó barátjától hallotta a dolgot, szóval ennek a néhány ^ nap óta szájról-szájra járó esetnek, a melyet most már a félváros ismer, nagyon érdekes a kezdete, direkt regényes a folytatása, de befejezése nincsen — egyelőre. Mert ez a történet olyan regény, amelynek még nem iyták meg a második kötetét és az is megeshetik könnyen, hogy harmadik kötet is lesz belőle. Mert a hős meg a hősnő még fiatalok, még nagyon sok érdekes jó, szép és szomorú, dolog történhetik velük és a szerelem, igen a szerelem kiszámit» hatatlan és az emberi kor legvég^g határáig tart. A féibenmaradt regény hőse egy Szuboticán jó! ismert fiatal színész, aki vagy nyolc évvel ezelőtt kedvence volt a közönségnek. Nyolc évvel ezelőtt történj hogy ő is uj szerepet kapott. Egy nagy, látványos sok-sek íe'vonásos revüben, amelynek az volt a cime, hogy: Világháború. Az elegáns énekes bonvivant fess zászlóssá alakult és az ezredével felmasirozott az orosz harctérre. Ott az» tán egy éjszakai roham alkalmával ismét uj szerepet kapott: hadifogoly lett. Akkor még jó dolguk volt az orosz hadifogságba került sebesült tiszteknek, ha nem is mindegyiköknek, de a sors kiválasztottjainak annál inkább. Ilyen szerencsés kiválasztott volt az énekes bonvivant is. Könnyű sebesülés, megérkezés vonaton a kedves kis vidéki orosz városba, barátságos, résztvevő fogadtatás, nagyszerű hadikórház szép, előkelő ápolónők. Hogy rövidek legyünk: a szép, gazdag mágnáskisasszony aránylag rövid idő ? alatt beleszeretett a bonvivantba. Es kedves, gyönyörű idill képződött, amelyjjnek az a zord intézkedés sem vetett véget, hogy az időközben felgyógyult zászlóst bevonultatták a hadifogolytáborba. A hadifogolytábor rácsos keritését is át» lépi a szerelem, a hadifogolytáborba is eljut a szerelmes levél. Szivszorongva várta a háború végét, a szabadulást, a Stalálkozást két egymásra talált fiatal lélek. Sokáig tartott a várakozás, mire aztán megérkezett, egészen beborult a viliág nagy Oroszországban. A hadifoglyod szabad emberek lettek, de az összeomlott cári trón zuhanása magával rántotta az egész régi rendet, a büszke, dúsgazdag orosz arisztokráciát. Mire a szabaddá lett szerelmes zászlós beállított a főúri portára,^ahol álmodozva várta egy törékeny szőke szerelmes mágnáskisasszony, a két ifjú szív között leomlott minden társadalmi és rangkülönbség: egyformán szegények, egyformán üldözöttek voltak mindaketten. Vészesen dü» börgött a forradalom, a bolsevizmus, mint fekete áradat elnyelte az egész nagy orosz világot, elnyelte a főúri birtokokat, a családi kincseket, felégette a büszke palotákat. A bolsevizmus és a szerelem segítségével férj és feleség lett az ifjú párból és földönfutó. Nagyoroszországban köröskörül sötét volt az égalja mindenütt, csak egyetlen reményük' maradt meg: kikerülni a béke országú-
