Bácsmegyei Napló, 1922. november (23. évfolyam, 299-326. szám)

1922-11-21 / 317. szám

1922 november 21. BACSMEGYEl NAPLÓ 3. oldal. végrehajtására. A gépet április 22-!kén, vasárnap délben hozták meg Zagrebból és azt este, a sötétség beálltával, bevit­ték az ékszerüzlet alatt levő pincébe, a hova álkulcs segítségével jutottak be. Másnap egész délelőtt figyelték az üz­letet. Mikor délben látták, hogy Wagner ebédelni megy, munkához láttak. Az emelőgéppel felemelték az üzletnek a pince fölött levő padlózatát, azon ke­resztül behatoltak az üzletbe, magukhoz vették az ott talált ékszereket és még egy órakor elutaztak az Indjija felé me­nő vonattal. Ez a vonat, amelynek me­netrend szerint fél tizenkettőkor kellett volna indulnia Somborból, aznap másfél órát késett. így a rendőrség, mely két órakor értesült a betörésről, nem tudott a betörőknek nyomára akadni. A következő nap Lampert-Braun No­­visadra, onnan Sentára ment. Az éksze­rek egy részét Sentán Braun Ádám ék­szerésznek adta el, aki azokat Pick Gé­za szuboticai ékszerésznek küldte be át­dolgozás végett. Mint már megírtuk, Braun Ádámot, a kinél két Ízben is házkutatást tartottak, a múlt héten letartóztatták és Sombor­ba szállították. A Szuboticán megtartott nyomozás során az ékszereket nem ta­lálták meg, mert azokat Pick Géza a Braun Ádámtól kapott megbízás folytán beolvasztotta. Csupán egy aranyláncot találtak, amelyben a károsult Wagner az üzletéből elvitt holmira ismert rá. A betörő Braun Miksa állítása szerint a tebbi ékszereket Zagrcbban értékesí­tette. A rendőrség most ebben az irány­ban nyomoz, hogy kik vásárolták meg a többi lopott tárgyakat. A két Braunt', a betörőt és az orgazdát átadták a som­bori ügyészségnek. A másik betörő kéz­­rekeritése végett, aki a jelek szerint Ma­gyarországba szökött, a rendőrség min­den intézkedést megtett. Uj tempi« Apafiéban r Dr. Egerül Jakab apát plébános nagyszabású terve! — Apátiái munkatársunktól — Az apatini németség évtizedes és sokszor hangoztatott sérelme folyton érezhető és a vallásos életre nagyon nyomasztólag ható templomhiány. A 16.000 lakosú, erősen vallásos nép a község egyetlen templomában alig képes eleget tenni vallási kötelessé­geinek. Vasárnap és ünnepnapokon délelőtt a templom körül ezrével to­longanak, akik semmiképp sem ké­pesek a templomba bejutni. Ezek a lehetetlen és tarthatatlan állapotok már nagyon sokat foglal­koztatták, különösen az utolsó évti­zedekben az illetékes köröket s már előzőleg két volt plébánosa vetette föl a kérdést s állt elő konkrét javas­latokkal. A megfejelő áldozatkészség hiánya és a nehéz gazdasági viszo­nyok miatt mindannyiszor ered­ménytelenül. Ezelőtt két hónappal újra felvető­dött ez a kérdés, ezúttal az eddigiek­nél sokkal komolyabb és jelentősebb formában dr. Égeríh Jakab újonnan kinevezett apátplébános részéről. Nagy agilitással fogott hozzá a pro­pagandamunkához, templomi prédi­kációban hívta föl a figyelmet a fon­tos ügyre s hogy jó példával szol­gáljon híveinek, maga is jelentős adománnyal járult hozzá a templom építéséhez, A siker nem maradt el. már is na­gyon sokan ajánlottak fel pénzösz­­szeget és természetben adandó épí­tőanyagot arra az esetre, ha dűlőre jut a régen várt közóhaj teljesülése. Égerth apátplébános most határo­zott és végleges terveket dolgoz ki. Ezek szerint az ui templom a köz­ségnek a Dunához közel eső részén épülne, zárdával lenne összekapcsol­va és eddig még meg nem állapított szerzetesrend gondjaira bíznák. A község hangulatát és a mind­jobban terjedő áldozatkészséget fi­gyelembe véve tehát teljes bizonyos­sággal megállapítható, hogy a régen húzódó ügy megoldásra kerül, A szuboticai mimkásMziosiíó pénztárnál csak az államnyelven szakad beszelni Bogdanovics a szocialista igazgató száműzte a magyar nyelvet A szuboticai munkás-biztositó pénztár szigorú parancsot adott ki arról, hogy a hetegpénztár hivatalai­ban nem szabad magyar szót kiej­teni. Bogdanovics Miklós, a szuboticai munkásbiztositó pénztár igazgatója a napokban utasította a pénztári tisztviselőket, hogy a hivatalban sem egymás között, sem pedig a leiek­kel nem beszélhetnek másképpen, csak államnyelven. Nyomatékosan figyelmeztette őket Bogdanovics igazgató arra is, hogy magyar nyel­ven semmiesetre se beszélhetnek. Ez a legújabb intézkedés még csak fokozza azt az ellenszenvet, a mely a legutóbbi időben a munkás­ság részéről a szuboticai betegpénz­tár ellen már megnyilvánult és ame­lyet részben Bogdanovics igazgató szokatlan intézkedéseivel hoznak kapcsolatba. A szuboticai munkás­biztositó pénztárnál ugyanis az utób­bi időben több olyan intézkedés tör­tént, amelyek sehogysem férnek össze egy annyira par excellence szociális intézménnyel, mint a mun­kásbiztositó. A nyelvhasználatra vonatkozó leg­újabb intézkedés pedig alkalmas lesz arra, hogy a munkáspénztártól el­idegenítse tagjai nagy részét. A munkaadók 60 százaléka, a munká­soknak pedig 80 százaléka magyar anyanyelvű Suboticán és ezeket a magyar pénztári tagokat, akik a munkáspénztárt fenntartják, most megfosztják annak lehetőségétől, hogy a pénztárral közvetlenül érint­kezzenek, akkor is, ha nem tudják még az államnyelvet. Jellemző, hogy addig amig az ál­lami intézményeknél, mint például a vasútnál megengedik a magyar nyelv használatát, addig egy szociá­lis intézmény, magát szociálistának valló igazgatója ilyen, a nemzetisé­­seket mélyen sértő furcsa rendele­teket ad ki. Egy szuboticai bírót letartóztattak Baján Dr. Klunics Márton egy éjjel a bajai rendőrség foglya volt Dr. Klunics Márton szuboticai já­­rásbiró, a múlt héten családi ügyek­ben Baján tartózkodott, ahol az ot­tani rendőrség letartóztatta és egy éjjel lezárva tartotta. Dr. Khinics visszaérkezett Szubo­­ticára és a következőleg mondotta el a vele Baján történt kínos és föl­­háboritó esetet. — E hó 11-én, — mondja dr. Klu­nics, — magánügyben Bajára utaz­tam. Utazásom célja volt, hogy Füs­tös Kató urileányt, egy bajai föld­­birtokos leányát, aki menyasszo­nyom, meglátogassam és eljegyzé­semet megtartsam. — Rendesen kiállított és a beo­­gradi magyar konzul vízumával ellá­tott útlevéllel útra keltem és mihelyt Bajára megérkeztem, jelentkeztem az ottani rendőrségen és felmutat­tam szabályszerűen kiállított útleve­lemet. — A jelentkezésnél kérdezték tő­lem, hogy hány napig maradok Ba­ján, mire azt feleltem, hogy nyolc napig. — A bajai Nemzeti szállodában vettem szobát és négy napig nem törődtek velem hatósági személyek, senki sem zavart semmiben. — Az ötödik napon, csütörtökön éjjel 11 órakor érkeztem a Nemzeti szállóbeli lakásomra és szobámban lefeküdtem. — Éjjel fél tizenkét órakor erősen megzörgették szobám ajtaját. — Felébredtem álmomból és kér­deztem : — Ki az? — A rendőrségtől. Nyissa ki az ajtót azonnal, mert beszélni akarunk önnel, — hangzott kívülről a válasz. — Kiugrottam az ágyból, kinyi­tottam az ajtót és láttam, hogy két polgári ruházatú férfi, — később megmondták, hogy ők detektívek. — áll ajtóm előtt. — Mit kívánnak iőlem? — kér­deztem tőlük. — A két defektiv közül az egyik, aki durvaságával és nyers modorá­val tűnt ki, így szólt hozzám: — Kicsoda maga és mit keres itt? — Nevem dr. Martin Klunics, já­­rásbiró vagyok Szuboticán és csa­ládi ügyekben tartózkodom Baján, egyben felmutattam útlevelemet. — Milyen családi ügyben? — kér­dezte a detektív. I— Itt Baján y.an menyasszonyom, S akivel eljegyeztem magam, egyedül ez a célja utazásomnak. — Ismer ön bajaiakat, akik 1920. ! évben Szuboticán be voltak csukva? í — Tudom, hogy 1920-ban néhány bajai úriember ellen a szuboticai ; törvényszéken, politikai természetű j ügyben per volt folyamatban, amely- Iben én voltam a vizsgálóbíró, — fe­lleltem. j — Tud-e valamit a Varga-féle I kémkedési pörről és volt-e benne Ž bíró? 1 — Annyit tudok, amennyit az uj­­jj Ságokból olvastam, a Varga-perben fbiró nem voltam, mert most járás­­fbiró vagyok Szuboticán. í Erre a két detektív rámparan­­\ csőit, hogy azonnal csomagoljam j össze minden holmimat, fizessem ki \számlámat és menjek velük a rend­­l őrségre, mert ott akarnak velem be­li szólni. jj Úgy tettem, ahogy mondták, éjjel 112 órakor elvittek a szállodából a i. rendőrségre. I A rendőrségen személymotozást I végeztek rajtam, levetkőztettek, jminden zsebemet kikutatták. IAz a detektív, aki pénztárcámat vette el, megjegyezte: — Vigyázzon, hogy mi van a tár­cában, mi nem vagyunk rablók, mi , finom emberek vagyunk, j — Nem félek, — feleltem, — mert I tudom, hogy nagyon finom emberek. Ezután a két detektív eltávozott, engem otthagyva egy rendőrségi kulcsár társaságában, aki levitt az udvarba és becsukott egy az udvar­­f ral egy vonalban álló kis, téglás zár­­ikába, ahova ugylátszik veszedelmes l gonosztevőket szoktak lezárni, mert a cellában, amely jéghideg volt, egy­általában nem volt semmiféle bútor­darab, még szék sem csak a csupasz, hideg téglák. Volt benne egy kis vaskályha és a kulcsár adott be pár darab fát, ami félórára volt elég, fű­tésre. A megfagyástól csak az men­tett meg, hogy reggelig folyton tal­pon voltam és amennyire a szűk cel­la megengedte, mozgást végeztem. így voltam reggel 8 óráig bezár­­|va. Ekkor a kulcsár felnyitotta az I ajtót és azt mondotta, hogy mehetek |az udvarba sétálni. I Fél 9 órakor az egyik detektív be­kísért az irodába, kihallgatás végett. — Ott mondták, hogy egy pár ur a bajai perből azt mondja, hogy én üldöztem, kínoztam őket ős én vol­tam az oka, hogy Hat hónapig be voltak csukva. És, hogy én vagyok a biró, aki elitéltem őket. — Vizsgálóbíró voltam a perben és ezekkel az urakkal a törvény ér­telmében jártam el. A lelkiismere­tim tiszta. Hivatkoztam dr. Rácz Béla bajai járásbiróra, aki többször Bajáról Szuboticára jött. Mindig ka­pott látogatási engedélyt, megen­gedtem, hogy a foglyok dohányt és ételt kapjanak. Ezután ismét kérdezték utazásom célját, s midőn megmondottam, el­mentek menyasszonyom lakására, meggyőződni, hogy igaz-e, amit mondok. Egy órával később, tiz óra tájban megérkezett Versénvi rendőrkapi­tány, kérte útlevelemet és midőn látta, hogy rendben van, azt mon­dotta, hogy szabad vagyok és sza­badon bocsáj fótiak. A kapitány még kijelentette, hogy az egész dolog tévedéstől történt, mert néhány bajai úri ember mon­dotta, hogy egy szuboticai biró van Baján, aki bajaiakat üldözött, de ez — most már tudják, — nem ért va­gyok, hanem egy másik biró és ez­zel elbocsájtoítak. Ezzel befejezte dr. Klunics biró az eset elmondását és hozzátette, hogy az illetékes minisztériumoknak be­jelenti az esetet és kéri, b - diplo­máciai utón szerezzenek elégtételt a vele történt súlyos inzultusért. Rásllcs Szerbiában is agitálni fog a köztársaság mellett; Zagrebból jelentik : A demokrata Novosti jelentése szerint a horvót Zajednica vasárnapi ülésén Radios Stepan is megjelent és hosszabb beszédet mondott. Kifejtette a par­lamentbe való bevonulás szüksé­gességét és élesen nekitámadt a Frank-pártnak. Kijelentette, hogy ezt a partot ki f ogják zárni a blokk­ról, mert múltjával is kompromit­tálná a blokk beogradi akcióját. Radios azt is bejelentette beszé­dében, hogy a legközelebbi vá­lasztások idején agitáciőját Szer­biára is ki fogja terjeszteni és a szerb parasztság között is agitálni fog és propagálni fogja a köztár­saság eszméjét. Mivel vádolják a pancsevói ügyészt? Megírtuk már, hogy a novlsadi semmitőszék vizsgálatot rendelt el Milasinovics Bogdán ügyész, a pan­csevói királyi ügyészség ellen hiva­talos hatalommal való visszaélés miatt, akit dr. Jószics Milorád novi­­sadi főállamügyész már kihallgatott az ellene emelt vádakra vonatkozó­lag. A novisadi Vidovdán közlése sze­rint a vizsgálat megállapításai alap­ján a következőkkel vádolják Mila­­sinovicsot: 1. A vizsgálati foglyokat saját céljaira házi és kerti munkára hasz­nálta fel. 2. A fogházat kereskedelmi rak­tárnak használta, állandóan több va­gon tengerit raktározott ott el, ami­vel ő kereskedett. 3. A több évre elitéit rabokkal a maga és barátai részére szőnyege­ket és bútorokat készíttetett, össze­sen húsz szoba bútort csináltatott velük. A fogházban levő gonoszevő­ket kiküldte a falvakba, hogy részé­re tengerit és gabonát vásároljanak' és ezeknek jutalékot adott. Az iratokat már beterjesztették az igazságügyminiszterhez.

Next

/
Thumbnails
Contents