Bácsmegyei Napló, 1922. november (23. évfolyam, 299-326. szám)
1922-11-19 / 315. szám
!922. november 19. BACSMEGYEINAPLÖ 11. o dal. Kint a kuckó előtt a szegényember ielesége sopánkodik a szomszéd szegény ember feleségének. Déítele jár az idő, mindjárt harangoznak, de nem sietős a dolga manapság a szegény ember feleségének. Bent A szegényember földes kuckóban hideg a tűzhely nem igen főznek a szegény ember portáján. Egy-két fej hagyma, egy marék só és egy darab száraz kenyér is megteszi ebédre, mert többre nem igen jut. A vacsorára! sincsen nagyobb gondja a szegény ember feleségének. Meg jó, ha annyi rozsét, száraz kukoricaszárat tud összeszedni a szomszéd kerítések aljában, hegy estére megfőzze a családnak a sóba-vizbe levest. A szegény ember pedig ott támaszkodik naphosszat a félig kidőlt kapufélfánál és egyetlen barátjával, egyedüli vigasztalójával, a pipájával diskurál. A felhők járását nézi, nagyokat bámuj a beborult égre, meg a vásárra menő szekerek után bámul. Bene nehéz idők járnak. Ebben a végnélküli esős őszben hire-Jiamva nincsen a napszámnak. Másutt már disznóölésre készülnek, uj csizmát hoznak haza a vásárról. A szegény ember pedig busán áll a kapufélfánál és azon morfondirozgat magában, hogy milyen csúnyán a kapufélfánál hagyta őt a szerencséje... Kint jártunk Radonovácon, ahol szegény zselléremberek laknak, hallgassuk a panaszokat, sírásokat. A Bukovcsék, — az egész család abból él, — hogy az asszony meg a lányok fehérneműt mosnak a városban lakó nagyságák számára, azon panaszkodnak, hogy egy sötét éjszaka betörtek náluk, feífeszitették a pallásajtót s elloptál: mindent: búzát, zsírt, amit télire összegyűjtöttek. A Kupunovicsék fiát, a kenyérkeresőt, levitték Albániába, katonának, megsebesült, most nem tud dolgozni, a másik família a bankra panaszkodik. Kis, szerény házuk van, de most mégis sok pénzt érne, ; a tatarozni lehetne. így azonban Seázik, öszedüléssel fenyeget, 2000 'inárba kerülne a javítás. A bank azonban nem ad fénzt s azt, amivel tartoznak, is sürgősen visszaköveteli, f ’ein nagy összeg az egész, pár száz Mr, de nincs miből megfizetni, végrehajtótól meg a licitációtól f '4nek ... A szomszéd család abból rí, hogy a férj a villanyosnál dolcsit, nyáron, amíg kevés volt az diaiér. ott tartották, most, amikor már 3000 koronát lehetne egy hó- Eapra keresni, elbocsátották. Á föld kis darab int belőle, nem termi meg, amire szükség van, a gyár csak kevés, kivételes szerencséjü embernek ad kenyeret. Az asszonyok a mosóteknő mellett állnak, a gverekek mezítláb szaladgálnak a fütetlen, földes szobában, a férfiak nagy része munka nélkül van, pipázik vagy adósságot csinál a korcsmában, amely meleget és illúziót ad a munka és kenyér nélkül ténfergő szegény radonováci embernek. Jön a tél és növekszik a nyomor, meg az elkeseredés . . . Addig kiabáltunk, hogy olcsóbb a búza, miért drága még mindig a kifli és zsemlye, amig kiderült, hogy a pékeknek van igazuk, akik nem siettek az árakat leszállítani, mert ime, most újból kezd emelkedni a gabona ára, közeledik az 1600 koronás kurzus felé, s. a derék pékek 5napon is 50—60 vaggonos kötése! I is vannak Novisadon. Az uj tőzsdé Inek természetesen még nincsenel lNapóleonjai, sőt Krausz Sirrii szá pinára sem volna még megfelelő ter- Irénum a r.ovisadi parkett, de azért *már a tőzsdei élet függvényét alkotó kávéházakban zajos és élénk A Sloga törzsasztala megóvtak bennünket attól, hogy \ bosszankodjunk amiatt, hogy megint emelnek. Nem szálltak le az árakkal s most nem is emelik — 'bizonytalan ideig az árakat. Az elmúlt heteit, a gabona és őrlemények árának hullámzása bebizonyította a novisadi tőzsde szükségességét, árszabályozó hivatását. Ma már a novisadi jegyzések irányadók nemcsak, a Vajdaságra, hanem az egész or-f szágra. »ađok-veszek« mozgalom van, kezd kialakulni Novisadon a tőzsdei élet. Természetesen még csak a kávéházakban van igazi élénkség. A novisadi tőzsde Uporja a Slobodakávéház és a Lloyd helyisége. Itt gyűlnek össze a kereskedők, ügynökök^ itt beszélik meg a politikai és egyéb híreket, amelyeknek normális viszonyok mellett majdnem olyan fontos szerepük van az árak kialakulásában, mint a keresletnek Balázs Bála: ÁRION*) Zengő delfinek fogjatok fel. Magyar hajóból a magyar arak Hazátlannak im engem kivetettek. Zengő delfinek, édes szavaim, Talajjá siiriilt, das magyar szavak, Rajtatok állok magyar televényen. Kunsági rétek gyenge fiiszuga, Lehelt ezüstje hajnalló Tiszának, Voltatok illat s muzsikának iüsije. Szirtié szorultok, keményeátek kővé. Rátok rakom most lakóházamat. Magyar uraknak földjén soha többé. Erdő-szavak sűrűje, tükrös tószavak, Bus esti pornak melegjét aranylók: Hazám, kies föld, szavaim vidéke. Füstöljetek fel engem feli egekbe. Bíbor hegy ég a rónaság felett Ha szivemet a színetekbe vénem. Véslek magamnak akkor sarcophaggá, Mely földtelen megáll fent az időben: Omló vizek felett a maradó szivárvány. Alsós-pari a novisaái Lloydban Amikor a novisadi tőzsde megalakult, meg kellett küzdenie a lokális érzésekből fakadó féltékenységgel. A suboticaiak haragudtak, mert a novisadi tőzsdét azzal vádolták, hogy lemásolta a tervezett suboticai tőzsde szabályzatát s a novisadiak Subotica elöl orozták el a tőzsdét, a somboriak nehezteltek, mert úgy tartották, hogy Sombort illette volna meg a tőzsde, mert ott van a bácscai gabonakereskedelem központja, a becskerekiek nem akartak tudomást venni az uj intézményről. Ma már megszűnt a harag, a féltékenység, a novisadi tőzsde árai után igazodnak a vételek és eladások, az egy-két láncos kisgazda is a novisadi árakat kémleli. Valami nagy forgalom még nincs a novisadi tőzsdén, a frankfurti börze látogatottabb, a pesti lármásabb, de azért mái közönséges tőzsdeés a kínálatnak. Itt vannak a keresett ügyvédek is, a tőzsde-bíróság specialistái s itt felejtik el a gondokat, izgalmakat, amiket az üzlet okoz. Múltja még rövid a novisadi tőzsdének, de kétségtelenül meg van a jövője. Lassanként kialakul Novisadon is a tőzsdések kasztja, azoké, akik a tőzsdéből élnek. Most rossz idő jár a tőzsdére. Nincs pénz. A gondterhelt arcok még a zöld asztal mellett sem derülnek fel. Ezt is oly komolyan veszik, a terc-kassza-kontra bemondását nagyobb, tragédiának veszik, mintha sikerült volna a kibic konkurrens kontreminje! Itt azonban, a kártyaasztal mellett, mégis megbékülnek a haragosok és konkurrensek. A tőzsdei izgalmaiénak itt nincs nyomuk és a Lloydban már barátságosan kártyáznak- , vv„ '*) Mutatvány a szerző most megjeleni ,Férfiének“ című verskötetéből. Két ©regasszony Irta: Kosáryné Réz Lola — Ugyan, ugyan! — mondta az egyik öregasszony és megállt az ajtóban nagy kosarával. — Ugyan, ugyan, már csak nem ereszted rám a kutyát! A másik, a még öregebb, csak a szemét meregette odabentről, a konyha sarkából. Nagy bögre kávét tartott a kezében, a térdein meg a kenyér feküdt, hogy ne kelljen felkelni érte. Igaz, hogy tele is volt a szája, azért nem szólhatott mindjárt De aztán lenyelte a kávét is, a keserűséget is és megszólalt: — Nincsen kutyám, amit rád uszítsak. Ha pedig már eljöttél idáig, egy lépéssel beljebb is jöhetsz Isten nevében. Az öregasszony oldalt fordult, ä falnak támaszkodva lecsatolta a hátikosár kettős kötelét a derekánál kétfelől. Aztán nagyot fohászkodva, nyögve eresztette le a földig a nyikorgó, recsegő, nehéz kosarat. A másik csak nézte. Meg nem moz- I dúlt volna a világért, hogy segitsen. j|De hiszen hogyan is mozdulhatott í volna? Ott volt nála a kávé, meg a kenyér. — Told beljebb a kosarat, — rendelkezett. — Ne álljon ott az ajtóban, hogy mindenki lássa. Azután kicsit tovább mozdult kényeskedőn és nagyot hörpintett. A vendég tovább húzta a kosarat, körülnézett, leült és a köténye sarkát kezdte gyürögeini. Néha oldalt nézett a kávésbögre meg a kenyér felé. Aztán lassan megszólalt: — Olyan régen nem láttalak. Hát gondoltam . . . Elhallgatott megint. — Na? — unszolta a másik. —Gondoltam — folytatta a vendég és nagyokat nyelt és a könnyeit dörzsölgette csontos-száraz kezelőjével, — gondoltam, hogy még egyszer hadd jöjjek el hozzad, mielőtt meghalok. Mert nemsokára meg fogok halni. Az éjjel is feke te kutyáról álmodtam. Azután föiébredtem és nagyon rosszul éreztem magam. Mintha máris a koporsóban feküdtem volna, moccanni sem tudtam és nagyon nagy félelem jött reáni. Nagyon nagy félelem, te Móri. Halálos ellenségemnek sem kívánom, bizony. Ugyan no, — vetette közbje a másik tele szájjal. — Nem kívánom. De magam is inkább akármit megteszek, minthogy az a félelem még egyszer reám jöjjön. - . - N. A novisaái tőzsde
