Bácsmegyei Napló, 1922. november (23. évfolyam, 299-326. szám)
1922-11-17 / 313. szám
XXIII. évfolyam Szuhotica, PÉNTEK 1922. november 17. 313. szám Megjelenik minden reggel, Ünnep után és hétfőn délben TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8-58, Szerkesztőség 5-10 Előfizetési ár negyedévre 90 dinár SzitfíkESZlóSÉG: Kralja Alexandra-ouea 4 szám alatt Kiadóhivatal: Kralja Akxandra-ulica 1 (Leltach-paloia) Miiller-Guttenbrunn Minden népnek joga, s5t történelmi kötelessége, hogy fejlessze saját nyelvét és kultúráját. Ennek abszolút igazsága ellen senkinek sem lehet ellenvetése. Sietek ezt leirni és leszögezni, mielőtt Adam Miiller-Guttenbrunn ünnepeltetéséhez hozzászólnék. Mert amikor Müller-Gutienbrunn tervez és nemzeti eseményeket hirdet, amig a svábságot germán őseire, a „grosse Schwabenzuga-ra, a Jarmherzige Kaiser“-r a emlékezteti, addig egy gáncsoló, egy tiltakozó szavam sincs ellene, de amikor vádol, támad és rikító, egyoldalrói és egyszinben megvilágított beállításával a múltat meghamisítja, amikor elfelejt és eltüntet kapcsokat, bajtársi kézfogásokat, önfeláldozó, segítő vállakat és germán eszmékért elhullott magyar életeket, akkor nem hagyhatom megjegyzés nélkü ennek a kétes értékű írónak ün~ nepeltetését. A jugoszláviai svábság ugyanis most ünnepli Müller-Guttenbrunn születésének 70-ik évfordulóját. A Dcu'sches Volksbíalí kis füzetet is adott ki ennek örömére és a Kulturbund könyvkereskedéseben minden könyvét meg lehet kapni a jubiláns szerzőnek. Bizonyos vagyok abban, hogy Thomas Mann, Schnitzler, Rilke, Hebbel vagy Schönherr müvei után hiába érdeklődnénk a német könyvesboltban, pedig ezek nagyobb és súlyosabb németek, mint Adam Müller-Guttenbrunn. Müller-Guttenbrunn f ér deme a magyarok elleni harca. Legtöbb könyve irányregény,meiy tele van tűzdelve hibás mqnyar id zetekkel és lihegő, lobogó magyar gyűlölettel. Egy kissé időszerűtlennek találjuk ennek a magyarfa'ó s egyébként igen közepes Írónak az ünnepeltetését, hiszen az elmagyarositás nem fenyegeti már a svábokat, sőt maholnap mára magyarokat se. Jelenleg mindkét nemzetiség a kisebbségek közös, nem épen jóizü kenyerét eszi, egymás mellett haladnak rögös és mos toha utakon, közös a bajuk, közös a gondjuk, nem értjük tehát miért kell. ép mostan ellentéteket, kellemetlenségeket keresni az elsüppedt tegnapból. Mert Müller-Guttenbrunn kellemetlen jelenség. Támadásai igaztalanok és elvakultak. A nemzetiségeknek nem volt jó dolguk Magyarországon, de a svábság panaszkodhatott legkevésbé erőszakról. Igaz, hogy ügyetlen erőszakkal és turáni gőggel magyarosítottak, de a svábokat nem kellett magyarosítani. Azok magyarosodnak önkent. A „Madjarisierung“ nem fejezi ki a cselekvő és szenved igeaiak közötti különbséget, a magyarosodás és magyarosítás különbségét, melyet németben az „ungarisch werden“ és „ungarisch machen“ kifejezések érzékeltetnének leghelyesebben. A szerbeket, románokat, tótokat magyarosították, de a svá bök magyarosodtak. A többi nemzetiségek fiai megtartották faj: vonásaikat akkor is, ha iskoláikat elvégezték, ha oklevelüket elnyerték, az intelligens sváb azonban majdnem kivétel nélkül magyarnak vallotta magát. Ez nem az én megállapításom, ezt vád alakjában meg lehet találni Müiler- Guttenbrűnnál is. Valószínűnek tartom, hogy elsősorban a vallási és világnézetbeli közösségek, meg a német és a magyar kultúra roppant hasonatossága tette oly könnyűvé a svábok elmagyarosodását. Mindenesetre tény az, hogy a svábok akartak elmagysrosodni s igy a magyarosodás oka belső ok, az ■ettnagyarosedus a sváb lelkűiét szán-, d'kának, óhajának, akaratának kö vetkezménye. Hibás és igaztalan dolog tehát a magyar tanítót, a magyar iskolát, a magyar törvényeket mindezért okolni. Az idegen d plomát mindenütt nosztifikálni kellett, nemcsak Magyarországon, ahol különben a nosztifikáiás nagyon könnyen ment, mégis Müller-Guttenbrunn azt ái- Iitja, hogy a kemény, dacos ma gyár törvények lehetetlenné tették az idegenben végzett mérnökök letelepülését. Az ser« áll, hogy a sváb gyerekeket éveken keresztül (I) nem engedték haza a szegedi internátusokból, ahol egy nemet szót sem szabadott kiejteni. Nem igen hiszem, hogy az elvakult szerző tudta volna azt, hogy a német kötelező tantárgy volt a középiskolákban, hogy Kecskeméten meg Debreczenben a fajmagyar gyerekek is biflázták az Erlköniget meg a guter VaUr erős és gyenge ragozását. De nincs hely a sok hamis, hazug állítás cáfolására. Szinte csodálkoznunk kellene, hogy a magyarok nem estek a népek megszokott hibájába, a revanseszmék tébolyába. A magyarok majdnem minden bajukat a né meteknek köszönhették, mégsem gyűlölték a német népet, a német kultúrát. Szinte elfelejtették az önkényuralmas, kamarillás múltakat, az osztrák császárokat, az évszá zadokon keresztül elfojtott nemzeti törekvéseiket. A magyarok állandóan német szellemben és a németek nyomában haladtak, a német nyelv második anyanyelve lett a müveit magyarnak, a hivatalos és irányító politika mindig germanofi! maradt és a germanofil politika sodorta be a magyar népet — minden különösebb cél, értelem és érzelem nélkül — a világháborúba. És akkor, amikor jóformán germán diktatúra volt Magyarországon, amikor ezerszámra vérezlek, hullottak a magyar fiuk idegen nagyra vágyásért, teuton eszme nyékért, aickor Adam Müller-Guttenbrunn a „Madjarisierur.g"-ró! kesergett, jajgatott túlzott, elva kult és hamisfényü írásaiban. Miért kell hát most tömjénezni ennek az igaztalan írónak, ennek a gyűlölködő közepességnek és miért kell meghonosítani a nyájas svábság lelkületében ezt a magyarfaló Miiller-Guttenbrunn szellemet? Miért száműzik egyszerre a magyar szót, a magyar írást ép azok, akik azelőtt önként hódollak be a magyar kuliurának ? Miért válasz nélkül hagyni a magyar köszöntést, miéri egyszerre meg nem érteni a magyar beszédet, miért hibás németséggel irnl, beszélni, kínlódni olyanokkal, akiknek lelkűk, múllak és műveltségük magyar ? Minden embernek legelemibb joga, hogy mozogjon népek nyelvek, kultúrák között, hogy oda szegődjön, ahova Ízlése és vágya űzi. De azért, ha Müller-Guttenbrunn csak azt mondaná : Ne tagadd meg bölcsödet és szárma-Beogradbó! jelentik: Csütörtökön eseménytelen napja volt a politikai életnek. A pravoszláv ünnep miatt sem a parlament plénuma, sem a bizottságok nem tartottak ülést. Még a délelőttre tervezett minisztertanács is elmaradt, mert a Lantsaméba induló külügyminiszter még a szerda esti minisztertanácson megkapta instrukcióit, más halaszthatatlan ügy pedig nem szerepelt a napirenden. Nincsics külügyminiszter este az expresszel utazott el Lausanneba. Vele együtt utrakeltek Spalajkovics párisi követ, Hrisztics, a külügyminisztérium politikai osztályának főnöke, Milovánovics titkár és llics Dragutin gimnáziumi tanár, aki mint az orosz szovjettel összefüggő ügyek szakértője vesz részt a konferencián. Félhivatalos kommüniké szerint a jugoszláv delegációnak a kutsaiméi konferencián a török pretenziók minél sziikebb térre való szorítása lesz a feladata. A delegáció nem egyedül fogja ezt az álláspontot képviselni, hanem a nagyhatalmakkal közösen, így remélik elérni, hogy a törökök minél kevesebb koncessziót kapjanak. Nem folytatták tovább a demokrata-radikális egyezkedési tárgya zásodat f — illő tisztelettel fogadnók ezt a nemesen konzervatív mondást. Csak helyeselhetjük azt a törekvést, hogy a svábság ne tagadja meg önmagát. De azért talán még nem vét faja és származása ellen, ha más nyelven is beszél, ha itt-ott elolvas egy nem1 gótbetüs könyvet, mely époly közel ál! a leikéhez, mint a gótbetüs. Az elmagyarosodás veszélye már elmúlott, a magyarok sorsa útja és holnapja közös lett az övéikkel, együtt taposnak tüskét és göröngyöt. És ha a svábok német kultúrát akarnak magukba szívni, úgy ne Müller-Guttenbrunn könyvei legyenek az elsők, melyeket kezükbe vesznek. Hü a német kultúra terjesztéséről van szó, úgy hatalmasabb, értékesebb német szellemeket kellene ismertetni, úgy inkább a bánsági Lenaut, a sváb tlhland l, a klasszikus Goethét, belüliért vagy Heinét, a nagy müvészforradaliTiórt: Wagnert, a fölényes Gottfried Kellert, a finomhangu Ge Orgel, a dráma legnagyobb német mesterét: Gerhardt H.wptmannt kellene ünnepelni és nem időszerűtlen, igaztalan, irredenta Írásokkal megzavarni a jámbor, becsületes, 'nehézkes sváb agyvelőket. Szen'elelcy Kornél. H lásokat sem a koalíció uj alapjairól, I mert a demokrata delegáció vezetője, Davidovics Ljuba, csütörtökön családi ünnepet tartott. Fzek a tárgyalások, amelyek kedvező auspiciumok mellett indultak még, úgy látszik kölcsönösen nagyobb bizalmatlansággal veszik majd újra kezdetüket. Különösen radikális részről tapasztalható elhidegülés, mert rossz néven veszik Davidovicstól, hogy egyidejűleg tárgyalt a horvát blokk képviselőivel is. Radikális körökben Davidovicsnak a horvát blokkal való kacérkodásából arra következtetnek, hogy a tárgyalások egyáltalában nem fognak eredményre vezetni, vagy legalább is addig nem, amig nem tisztázódik teljesen a Davidovics-csoportnak a horvát blokkhoz való viszonya. A radikálisok azt a benyomást szerezték Davidovicsnak a horvátokkal folytatott tárgyalásairól, hogy Davidovics előbb megakarja kötni a részletes megállapodást a radikálisokkal, ezután rögtön felbontja a koalíciót és a horvát blokkal együtt ala-Í‘ pit kormányt. Az uj kormány pedig annak a megegyezésnek a munka-' pre grammját tenr.é magáévá, ame- I iye: a radikálisokkal kötött meg. * úgy, hogy a radikálisok abba a kel-A külügyminiszter Lansaune-ba utazott A jugoszláv delegáció álláspontja a keleti kérdésben Davidovics és a horvátok
