Bácsmegyei Napló, 1922. november (23. évfolyam, 299-326. szám)
1922-11-17 / 313. szám
Ž olđaf. BÄCSMEQYEI KAPLÖ 1922. november 17. lemetlen helyzetbe kerülnének, hogy annak a programmnak lennének az ellenzéke, amelyet ők maguk alkottak meg. Ezért valószínűnek látszik, hogy a-radikálisok mindaddig, mig Davidovlcs végérvényesen nem dönt a koalícióban való megmaradása ügyében, részletes megállapodást egyáltalában nem fognak kötni, mert nem fogják eltűrni, hogy Davidovics kétfelé is nyitva tartsa az ajtót magának. A Sziojkov-per harmadik napja Megkezdték a tanúkihallgatást — Egymábt terhelik a vádlottak — Amikor a vármegye marhákat árverezteieit r A SztojkoY-pör tárgyalásának harmadik napján sem csökkent a közönség érdeklődése. A tárgyalási terem minden lielyét megtöltik az érdeklődők. A nagy fenyagra való tekintettel a bíróság csütörtökön délután is folytatta a tárgyalást. Délelőtt valamenyi vádlott kihallgatása befejezést nyert, délután pedig a tanuk kihallgatását kezdték meg. A kihallgatott vádlottak mind azon íáradoznak, hogy saját magukat mentsék és leginkább Zundánovics volt iro- Saigazgatóra akarják hárítani az ódiumot. Sztojkov volt alispán most is gúnyos 'fölénnyel fijgy^eli a tárgyalást, a vallomások során többször fölnevet és közbeszól, amiért az elnök két Ízben rend «utasítja. Sztojkov felelősségre vonja Zundánovicsot ^Negyed tízkor nyitja meg Masirevics Élnök a tárgyalást. Sztojkov kéri, hogy Ja gyorsírókkal olvastassák fel Zundáno- Nicsnak tegnap a Poc-íéle összegről tett ^állomását. Az elnök rendelkezésére ez ^megtörténik. A felolvasás után Sztojkov jnegkérdi Zundánovicstól: r~< Mit csinált ön azzal az összeggel, 'ami a 110.000 koronán ielül maradt? Ez ötvenezer koronánál többet tett ki. Zundánovics: Száztizezer koronát a 1pénztárba tettem, ncgyvenezret különféle célokra kiadtam és tízezer koronái Saját költségeim fedezésére fordítottam, amiből ötezret az alispán ur jutalom gyanánt nekem Ígért. Sztojkov: Mért nem fizette ki a fennmaradt összegből a kézipénztárban levő többi tartozásokat? Zundánovics erre a kérdésre nem válaszol. A volt. vármegyei főjegyző Az elnök ezután a következő vádlott, ■Arszenovics volt megyei főjegyző elővezetését rendeli el. Arszenovics lassan, nyugodtan beszél, fezemmelláthatólag minden szavára vigyáz. Kijelenti, hogy nem érzi magát büdösnek.-— 1921. augusztus 21-ikén, — mondja, reggel 7 órakor az alispán felszólított, hogy menjek ki Bajmokra Zundánovics- Csal együtt és az ott összeterelt marhákat adjuk ei. Én nem akartam elmenni, szóltam V eszelinovics jegyzőnek, hogy ő menjen ki helyettem, de ö sem lakart, tehát nekem kellett elmennem. Útközben az autón beszélgettünk Zundúno-Íicscsal, hogy tiz-tizenötezer korona jutámat fogunk kapni. Bajmokra fél tízkor érkeztünk meg, ahol Milics jegyzőhöz, majd a községházára mentünk. Akkor már több jegyző is ott volt. Itt volt |Svábics alezredes szuboticai kerületi patancsnok is. A községházán ekkor már $ok ember tartózkodott. A csendörök itt tyét marhát kértek tőlem jutalom fejében. Krsztekanics is sürgette a két marhát, a mit jutalom fejében kért. Ez ügyben telefonáltam Sztojkovnak. Elnök: Maga személyesen beszélt Vele?, Zundánovics közbeszól: Én kértem az összeköttetést. Arszenovics: Krsztekanics több ízben Sürgette a marhákat. Láttam, hogy ideges és emiatt rendre is utasítottam, majd Eiegnyugtattam, hogy mindenki meg foga kapni a jutalmát. Augusztus 29-ikén (értekezlet volt az alispánnál, hogy ki kapjon jutalmat. Én előterejsztettem, Sfiogy kiket keil jutalomban részesíteni a kiürítés körül szerzett érdemei miatt. Ekkor az alispánnak megemlítettem, hogy Krsztekanicsnak már nem jár juta lom, mert 6 még Bajmokon kapott két tehenet. ■--- -Elnök (Sztojkovhoz)': Elismeri ezt?, Sztojkov: Igen. Elnök: Ki adta ki a tehenekre vonatkozó rendelkezést? Sztojkov: Emlékszem, hogy jelentettek nekem valamit Bajmokról, de olyan öszszevissza ment minden, hogy nem tudtam, hogy a tehenek a csendőrségé, r. hadseregé vagy az alispáni hivatalé-e. Arszenovics: Mikor én az alispánt helyettesítettem, akkor is mindent az ő intenciói és parancsai szerint cselekedtem. Csak az volt előttem Bajmokon érthetetlen, hogy miért rendelkezik Krsztekanics is és ha ő parancsol, miért vagyok én ott. Sztojkov ekkor hangosan felnevet, a mfért az elnök rendreutasitja. Krsztekanics tiltakozik az ellen, amit Arszenovics mond és elmondja, hogy a mikor őt először beidézték a vizsgálóbíróhoz, a legelőzékenyebben bántak vele, majd öt percre kiküldtek, azután egyszerre azt közölték vele, hogy sikkasztás miatt vád alá helyezik. Erre én rendkívül izgatott lettem. Mikor Mélyhűtőn az alispánnak 60.000 koronát adtam, az alispán kijelentette, hogy ez nem elég a község tartozásaira, szedjek össze még marhákat. Amennyit lehetett össze is hajtattam. Zundanovicsnak elmondtam, hogy kapunk 15.000 korona jutalmat. Ekkor mondta Zundánovics nekem, hogy Sztojkov is keresett a kiürítésnél több mint két millió koronát, miért ne keresnénk hát mi is? Elnök szembesíti Arszenovicsot Zundanoviccsal. Zundánovics ezt a szemébe mondja Arszenovlcsnak. Arszenovics továbbra is tagadja, csak azt ismeri be, hogy egyszer azt mondta: lehetne itt keresni.« Elnök: Mit mondott erre Zundánovics? Arszenovics: Elmondtam neki az alispán rendelkezéseit, de ő mindig a családi ügyeirők beszélt. Sztojnov hangosan fölnevet. Az elnök rendre utasítja. Arszenovics (folytatja): Bajmokon ott volt Vidákovics is . . . Elnök: Mit mondott önnek Vidákovics? Arszenovics: Semmit. Elnök: (Zundánovicshoz): Ki beszélt a százezer koronáról? Zundánovics: Vidákovics mondta, hogy kapunk majd százezer koronát. Arszenovics: Nekem nem volt erről tudomásom Nekem nem mondt. k semmit. • Egyébként — folytatja — én akkor Bajmokról Beogradba mentem Péter király temetésére . . . -Krsztekanics közbeszól: Nekem mondotta Vidákovics, hogy csinálhatok amit akarok, a marha mégis az övé lesz. Arszenovics folytatja: Ez alatt a marhákat az alispán rendeletére Bajmokról Militicsre hajtották. Ezért Beogradb-ó! Militicsre mentem az árverésre. Ott voltak már Lallosevics Szima, Kail Vászó és Vidákovicsnak egy rokona. Elnök: Hallotta ön, hogy itt Vidákovics százezer koronát igért Zundanovicsnak? • Arszenovics: Erről én csak a vádiratból tudok. Elnök: Szembesíti Arszenovicsot Zundanoviccsal. Miniketten fönntartják vallomásaikat. Ezután áttérnek a második vádpontra. Sikkasztás a kézipénztárból Arszenovics elmondja, hogy milyen volt a vármegyei számvevőség szervezete. Egy ízben a pénzügyigazgatóság vizsgálatot tartott és mindent rendben talált. Ha a kézi pénztár nem yolt állami pénztár — mondja a vádlott^ — akkor érthetetlen, hogy engem sikkasztással vádolhatnak. Ebben a kasszában a saját pénzemet is tarthattam. Nem diffamáló, ha abból kivettem, a magamét vettem ki s ezért soha sem kellett nyugtát adnom. Elismerem, hogy 130.000 koronát vettem ki, csak az nem igaz, hogy még 10.000 koronát vettem ki, mint ahogy azt Zundánovics állítja, mert akkor még tízezer koronával tartoznék most is. Elnök (Zundanovicshez): Miért adta a tízezer koronát? Zundánovics: Útiköltség fejében. Arszenovics: Nem igaz! Elnök (Zundanovicshez): Jelen volt Arszenovics a pénz kivételénél? Zundánovics: Igen. -, Elnök: Mondja a szemébe! Zundánovics erre a szemébe mondja Arszenovicsnak. Arszenovics: Nem igaz! Tudtam róla, de nem voltam jelen! Sztojkov erre ülve megjegyzést tesz. Elnök Sztojkovhoz: Rendre utasítom. Ha valamit akar, álljon fel! Arszenovics (folytatja vallomását): Az hogy én nem adtam nyugtát, az tisztán a bizalom jele volt. Zundánovics: Önnél voltak állandóan a kézi pénztár nyugtái! Arszenovics (a kezével legyint): Ugyan kérem! Maga eljött és kért 50.000 koronát. Nálam volt és adtam. Mindig mondta, hogy a kassza nincs rendben, de én nem tudtam, hogy ez a hivatalos, vagy a magánpénzeire vonatkozik-e. Engem felbujtással vádolnak. Ez el sem gondolható, hiszen nekem semmi hasznom sem volt. Főjegyzője voltam »a vármegyének, nagy hatalommal rendelkeztem, de soha terrorral nem dolgoztam. Arszenovics: Az árverésről jegyzeteket készítettünk. Ebben az időben szólt nekem Martinovics sombori rendőrkapitány, hogy a marhalevelek kiállítása végett kimutatásra van szüksége. Mivel a passzusok sokba kerültek, Zundánovics azt mondta, hogy majd kevesebbet mond be. Zundánovics az elnök kérdésére azt tagadja. Sikkasztásért jutalom ? Arszenovics: Zundánovics azt mondja, hogy az én rendeletemre vitte elszámolás nélkül a pénzt a pénzügyigazgatóságra. Ez sem igaz. Ezután a december 29-ikén az alispáni hivatalban tartott megbeszélésről szól, amelyen a jutalmakról tárgyaltak. Sztojkov ekkor azt mondta, hogy várjanak még türelemmel, ö (Sztojkov) negyvenezer korona, a többiek husz-huszezer korona jutalmat fognak kapni. Mikor Beogradban voltam, — mondja, — hallottam, hogy ár. Vlaskalin vizsgálatot fog tartani. Nem tudtam, hogy az árverési jegyzőkönyvek nem pontosak, dacára annak, hogy az árverés után rögtön elkészítettem, mialatt Zundánovics szobájában a pénzt olvasta. A jegyzeteket, melyeket Zundánovics készített, visszaadtam. Elnök (Zundánovicshoz): Mikor kérte Arszenovics a tizenötezer korona jutalmat? Zundánovics: Egy hétfői napon. Elnök: Mikor vitté a pénzt a pénzügyigazgatósághoz? Zundánovics: 31-ikén, minden kimutatás nélkül. Elnök: Miért vitt csak 176.000 koronát és miért nem például kerek kétszázezer koronát? Zundánovics: Nem tudom. Én magam sürgettem az iratok átadását és nem is mertem arra gondolni, hogy a beterjesztett iratok nem valódiak. Arszenovics: Tudtam, hogy dr. Tapa vica részére "két tehén van fenntartva az istállóban. Az árverésen láttam Tapa Vicát és Vidákovicsot, aki húsz tehénre li citált. Hallottam, hogy Vidákovics Tapa- Vicának a két tehénért ötezer koronát igért. Plavsics sombori kereskedőt is láttam árverezni. Én a jegyzőkönyvet a Zundánovicstól kapott jegyzetek alapján készítettem el. Ekkor láttam Tapavica nevét is és ennek alapján készítettem el "a jegyzőkönyvet. - -Az elnök negyed tizenkettőkor, a tárgyalást öt percre felfüggeszti. j „A bácskai nábobu vallomása Szünet után Vidákovics Franjonak, —1 a »bácskai nábob« néven isme:t militicsi gazdálkodónak a kihallgatása következik. Az elnök felszólítja, Hogy a kilenc darab elcserélt marháról beszéljen. Vidákovics: Mikor Bajmokra mentem vásárra, a községházán hallottam kidobolni, hogy ott marhákat fognak árverezni. A községházán Krsztekanics bácsalmási főbíró részegen feküdt, mellette egy liter pálinka volt. Tiz óra körül autón jött Zundánovics és Arszenovics. Láttam, hogy Krsztekanics és Arszenovics beszélget egymással. Sok szegény ember is volt ott, akik azt kérték, hogy a marhákat darabonként árverezzék el. Mikor nem tudtak megállapodni, Zundánovics azt mondta, hogy a teheneket az én szállásomra kellene hajtani. Kijelentettem, hogy nincs kifogásom ez ellen, de megjegyeztem, hogy a marhák ellátását meg kell fizetni. Ezután Beogradba utaztam Péter király temetésére. Viszszatérve megkérdeztem emberemet, hogy hány marha van a szálláson. Azt mondta, hogy nyolcvan, vagy nyolcvanhárom. Zundánovics azt mondta, hogy nyolcvannégyet hajtottak oda. Én megszámoltam és csak nyolcvanhármat találtam. Zundánovics ekkor kijelentette, hogy a nyolcvcmnegyedik marhát Sva bics alezredesnek adták jutalomképen. Másnap az alispáni hivatalban felkeres^ tem Zundánovicsot és megmondtam neki,hogy vi két marhát a sajátomból kicseréltem, % : mert azok jobbak voltak az enyéimnél, amelyek betegek is voltak, és az árverésen, ahol darabszámra árvereznek, ez úgy is mindegy. Zundánovics kijelentette, hogy rendben van. A militicsi árverésen jelen volt Lalosevics Szimo, Zundánovics, Gáin V’ásza és egy Tóth Béla nevű rokonom. Itt Zundánovics félrehivott és azt mondta, hogy ~ kilónként kilenc koronáért átadhatja a marhákat, ha neki százezer koronát adunk. Én szóltam Gáinnak, de egyikünk sem egyezett bele, mert ilyen körülmények között a vásáron is olcsóbban vásárolhattunk volna. Ezután megkezdődött az árverés. Kauciót tettünk le. A kikiáltási ár öt korona volt és mi nyolc és fél koronáig árvereztünk. Mikor Arszenovics látta .hogy alacsony árat kínálunk, beszüntette az árverést, a kauciót visszaadta, a marhákat délután lebélyegeztette és Somborba hajtatta. Elnök: Nem ajánlotta Zundánovics. hogy egy tömegben vegyék meg?, Vidákovics: Nem. Elnök: Nem ön kínálta a -százezer koronát Zundánovicsnak? Vidákovics: Nem. , * Az elnök szembesíti Vidákovicsot Zundánovicscsal, aminek során mindketten megmaradnak állításuk mellett. Vidákovics: Két hónappal ezelőtt, amikor egy kicserélt bikát eladtam, Zundánovics kért, hogy adjak neki is részesedést. Én ezt megtagadtam. Zundánovics az elnök kérdésére kije'enti, hogy ez nem igaz, mire Vidákovics a szemébe vágja: — Persze, két hónappal ezelőtt nem gondolt a következményekre, — most pedig tagad. Az elnök erre felolvassa Vidákovicsnak a vizsgálóbíró előtt tett ellentétes vallomását, mire Vidákovics megjegyzi: — Amikor letartóztattak, beteg is voltam, de úgy meg is ijedtem, hogy nem tudtam jélő vagyok-e, vagy halott. Elnök: Ki volt a vármegyétől az árverésen? Vidákovics: Zundánovics és Arszenovics. Ekkor húsz darab marhát vettem, amiből két darab a kicserélt marhák kő zül való volt. Itt láttam dr. Tapavicát és azt mondtam neki, hogy a részére fenntartott két marha megér ötezer koronát. Vidákovics ezután kijelenti, hogy nincs egyéb mondani valója, mire Gáin Vásza mészáros .vádlott kihallgatása következik. Gáin
