Bácsmegyei Napló, 1922. november (23. évfolyam, 299-326. szám)

1922-11-15 / 311. szám

Ara 1 dinár, 2 lei, 8 márka, 1 sokol. XXIii. évfolyam Szubotica, SZERDA 1922. november 1.5. 311. szám Megjelenik uiicaen reggel, ünnep után és héttőn délben TFLEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8-58, Szerkesztősé? 5-1$ Előfizetési ár negyedévre 90 dinár SZkKkESZlÜSEO: Kralja Alexandra-uiica 4 szám alatt Kiadóhivatal t Kralja Alexandra-uiica 1 (Leibach-palota) A jogfosztás legújabb kísérlete Irta: Grcber László dr. A* alkotmány az állampolgárság­nak két közjogi kategóriáját ismeri. A született és honosított állampolgár­ság kategóriáját. A két állampolgári kategória között az alkotmány 19 és 72. szakaszai szerint az a különbség, hogy honosított állampolgár — ha­csak nem szerb, horvát vagy szlovén nemzetiségű — csak a honosítástól számított tíz esztendő múlva választ­ható nemzetgyűlési képviselővé és alkalmazható bármely közhivatalra. A két kategória meghatározását a hozzájuk fűződő nagyfontosságu köz­jogi következmények dacára, az al­kotmány nem foglalja magában. Ezen ä két kategórián kívül nem ugyan az alkotmány, de alaptörvény jelle­gével felruházott és becikkelyezett nemzetközi szerződés, tehát állami alaptörvény még egy állampolgári kategóriát ismer, a teljes jogú állam­polgárok kategóriáját. A trianoni szerződés 61. szakasza szerint az S. H. S. királyság teljes jogú állampolgáraivá válnak mind­azok, akik az átcsatolt területen 1910 előtt illetőséget szereztek (föltéve természetesen, hogy ezt a már meg­szerzett teljes jogú állampolgárságot a szerződés 63. és 64. §-aiban bizto­sított opció jog gyakorlása folytán el nem vesztették.) Minden vitán felül álló tény az: hogy teljes jogú állam­polgárnak csak az tekinthető, aki po­litikai jogai tekintetében semmiféle különleges korlátozásnak alávetve nincs. Vagyis a szerződésben statuált teljes jogú és az alkotmányban sta­tuált született állampolgárság, fogal­milag és tartalmilag azonosak. Az ál­lampolgári törvény feladata volna a született és honosított állampolgár­ság fogalmát meghatározni és a tria­noni szerződésben említett teljesjogu állampolgárságnak a született állam­­polgársággal való azonosságát kife­jezetten is megállapítani. Az SHS. ki­rályság jogilag és tényleg két önálló királyságból és a volt Monarchiától átcsatolt területekből 1918. december hó 1-én alakult meg. A honossági tör­vény tehát a föntebb vá«©lt feladatot csak úgy oldhatja meg, ha megálla­pítja, hogy az államalakulás pillanatá­ban, az államalakulás tényénél fogva, kik váltak automatice az uj állam tei­­jesjogu polgáraivá és kik szerezték meg ugyancsak a teljesjogu állam­­polgárságot az állam megalakulásá­nak napjától a honossági törvény ha­­tálybalépteig és egyúttal kimondja, hogy ezeket a teljesjogu állampolgá­rokat az alkotmány értelmében a született állampolgárok közjogi hely­zete illeti meg. Ezenkívül ebbe a tör­vénybe fel kellene venni a. nemzet­közi szerződések mindama rendelke­zéseit is, amelyek az állampolgárság megszerzésére és elvesztésére vo­natkoznak, amint azt például a cseh­szlovák honossági törvény is meg­teszi. Abban a törvénvjavaslatban, me­lyet a kormány még a nyáron a tör­vényhozás elé terjesztett s melyet az elinnit héten tárgyalt a törvényelő­készítő bizottság, minderről, egy ár­­ya szó sincsen. A javaslat az állampolgárság meg­szerzésének az alkotmányban ismert két módján, a születésen és honosítá­son kívül, még egy harmadik módját is megállapítja, az állampolgárság­nak annexió utján való megszerzését. A javaslat ll. §-a ugyanis kimondja, hogy az állampolgárságot az annek­­tált területek mindama állampolgárai megszerzik, akik az annexió előtti ál­lampolgárságukat elvesztették — ha­csak a békeszerződések másként nem ; rendelkeznek. A körültekintő törvényelőkészítő, aki az orosz menekültek kivételes ho­nosításánál és a délszerbiai muzulmá­­mánok állampolgárságának megszer­zésénél, szükségesnek tartotta ki­ll emelni, hogy ezek az állampolgárok teljesjogu állampolgárságot szerez­nek, az annexiós állampolgárságnál ezt tollában felejtette. Még kevésbbé foglalta bele a törvénybe azt, hogy azok, akik annexió utján jutottak az állampolgársághoz az alkotmány 19. és 72. §-aira való figyelemmel szüle­tett állampolgároknak tekintendők. Nem célom ezúttal a benyújtott törvényjavaslat rendszeres bírálatát adni. A Magyar Párt memorandumá­ban teljesen megszövegezve bentfog­laltatnak mindazok a módosítások, a melyek nélkül a honossági törvény az alkotmánnyal és a nemzetközi szerződésekkel nem hozható össz­hangba. A törvényelőkészítő bizottság is megakadt az annexiós állampolgár­ságot szabályozó 11. §-nál, de egé­szen más okokból. Szokics Mihajlo képviselő a bizott­ság tárgyalásainál azt az indítványt tette, hogy az opciós határidőt, amely már mindenütt lejárt, hosszabbítsák meg. A bizottság nem érezte magát hivatottnak arra, hogy eme indítvány fölött a kormány meghallgatása nél­kül döntsön és ezért a javaslatot visz­­szakiildte a minisztertanácsnak. Ez a módosítás oly ártalmatlannak és jelentéktelennek látszik, hogy a beogradi, sőt a Bácsmegyei Napló-t kivéve, a vajdasági magyar sajtó is, megjegyzés nélkül siklott át rajta, jobban mondva meg sem emlékezett róla. Pedig ha figyelembe vesszük az in­dítványozó s^mélyét, politikai elhe­lyezkedését és vizsgáljuk ennek a módosításnak összefüggését a vá­lasztójogi törvény hírhedté vált ki­lencedik szakaszával, rá kell hogy jöjjünk arra, hogy itt egy újabb, jól megfontolt orvtámadás készül a nem­zeti kisebbségek aktiv választói joga ellen. Szokics Mihajlo nemzetgyűlési képviselő a demokrata párt tagja és a Pravda cimü félhivatalos lap szer­kesztője. A pártban és lapjában a Pribicsevics — Marinkovics - csoport legexponáltabb harcosa. Lapjában rendszeresen rágalmazza a nemzeti kisebbségeket — magyarokat és né­meteket egyaránt — és a legvehe­­mensebb és le galant járóbb módon uszít ellenük. ■ Ez a kiváló férfiú úgy gondolja, hogy miután a jövő év januárjában, az állandó választói névjegyzékek Uvatalbóli kiigazításakor — elesvén telékén kivül álló legképzettebb nem­zetközi jogászunkat, a honossági törvénynek a Szokics képviselő Íz­lése szerint módosított 11. §-a és a választói törvény 9. §-ának tartal­ma megdönthetien és le nem cáfol­ható bizonyítékai lesznek annak, hogy nemzetközi kötélézettségeinket flagránsan megsértettük. Ennek megállapítása elől semmi­féle nemzetközi fórum el nem zár­kózhatnék, s hogy ez mit jelentene reánk nézve, azt bővebben fejtegetni felesleges. Az ország magyar népe azt köve­­teli a kormánytól, hogy a Szokics­­féle módosítással tervezett alattomos jogfosztás ellen foglaljon állást és a javaslat ll-ik §-át módosítsa úgy, hogy minden vitán kivül álljon eme törvény keretei között az a nemzet­közileg elismert jogelv, hogy azok, lakik annexió utján szerezték meg .az állampolgárságot, a született ál-, \ lampolgárok közjogi helyzetében ! lévő teljes jogú állampolgároknak i tekintendők. A magyar nép, amely a legutóbb megszavazott nyolcszáz milliós ha­­dibitelhez, az adózási politika eddigi* tanulságai szerint, az aránylagos j adózás elveit messze túlhaladó mér­­(tékben fog hozzájárulni, anélkül, \ hogy tudná, mi tette eme hitel meg­­\ szavazását szükségessé, a magyar; \ nép, melynek fiai hűséggel és becsü­letesen szolgálnak a zászlók alatt, joggal követelheti a kormánytól és a parlamenttől, hogy legszentebb és *legalapvetőbb polgári jogától ne \fosztassák meg továbbra is csak "azért, mert a kormányzó pártok íegves politikai klikkjeinek érdeke ezt igy kivánja. Az ország magyar népe és annak politikai reprezentánsai aligha lesz­nek hajlandók ezért a jogért tovább­ra is kérvényezni. De ha ezt a jogot továbbra is fel­­í tartóztatják előle, az alkotmány, a "nemzetközi szerződés és a törvény, ellenére, a következményekért a fe­lelősség azokra hárul, akik alkot­mányos lelkiismeret nélkül egyedül önző párt- és hatalmi érdekeik sze­rint intézik az ország nemzetiségi politikáját. . jj az opció ürügye — a nemzeti kisebb­ségeket feltétlenül fel kell venni a vá­lasztói névjegyzékbe, ennek egysze­rűen azzal lehet útját állani, hogy meghosszabbítják az opció határide­jét, és akkor a választói törvény 9-ik szakasz alapján, mely szerint nincs választói joga annak, akit nemzeti ál­lama javára az opció joga megillet, a nemzeti kisebbségek megint csak kimaradnak a névjegyzékekből. Es miután 1923-ban feltétlenül vá­lasztani keli, elhárul a veszély, hogy magyar és német képviselők jelenlé­te veszélyeztesse a parlamentben a nemzeti egységet, további három esztendeig. A kormánynak, mely eme ravasz módosítás fölött dönteni hivatva van, figyelmébe ajánljuk a követke­zőket: Az opciós határidő tartamát az SHS. királyság nem egyoldalúan, nem saját szuverén törvényhozása körében állapította meg. Az optálás intézménye és annak minden rész­lete és feltétele, szerződéses meg- I állapodás eredménye: egyfelől a ■ szövetséges és társult hatalmak, másrészt a békeszerződéseket a'á-j író legyőzött államok között. Ter­mészetes tehát, hogy a békeszerző­désekben meghatározott opció in­tézményének előfeltételeit és korlá­táit egyoldalulag, mi, saját törvény­­hozásunk körében meg nem változ­tathatjuk. Ha megtennők, követnők Németország példáját, melv a Bel­gium semlegességét garantáló szer­ződést egy darab papirosnak tekin­tette és — darabokra tépte. Az opció jelenti azt, hogy nemzet-, közi szerződéssel egy meghatáro-f zott időn belül garantáltatik egyes* állampolgároknak az államuk köte­lékéből való ebocsájtás: és ennek automatikus következményeképp egy másik állam állampolgári kötelékébe g való felvétel. Magvarország va*"’ Ausztria azt az SHS. állampolgárt, aki ezen álla­mok javára a békeszerződésben meghatározott idő alatt optált, köte­lesek teljes jogú állampolgáruknak elfogadni minden honosítási eljárás nélkül. De mi egyoldalú törvényhozási intézkedéssel egyetlen államot sem kényszerithetiink arra. hogy ezt a szerződésekben megszabott határ­időn túl is megtegye. Enélkül pedig az opciós határidő meghosszabbítá­sának nincs értelme, mert azt, hogy az SHS. királyság saját polgárait köteles elbocsájtani az állampolgári kötelékből, az alkotmány garantálja és a honossági törvényjavaslat ezt az eljárást részletesen szabályozza. A Szokics képviselő indítványa közjogi nonsens, a nemzetközi jog szempontjából diplomáciai képtelen­ség és ha valóra válik, nemzetközi botránynak lesz az okozója. Azt legfeljebb az indítványozó képviselő ur államférfiul kvalitásai mellett lehet feltételezni, hogy a bé­keszerződéseket aláirt legyőzött or­szágok ezt az eljárást szó nélkül el­tűrik és a Népek Szövetségénél pa­nasz tárgyává nem teszik. Elküldhetjük azután Genfbe- és Londonba a legnépszerűbb diploma­táinkat és a külügyminisztérium kö-A törvényhozó bizottság viharos illése A tisztviselotorvényt tárgyalták A tisztviselotorvényt tárgyalták Beogradból jelentik: A törvényt hozó bizottság keddi ülésén Trifuno vies elnöklete alatt folytatta a tiszt­viselő törvény tárgyalását. Az lilét sen Trilkovics, Markovics és Pribi­csevics miniszterek is jelen voltak« A napirendre való rátérés előtt azon­ban izgalmas viták fejlődtek ki. Angyelics Pavle (dem.) a múlt ülés jegyzőkönyvére számos meg­jegyzést tesz és ezzel hosszú vitát provokál. Jovdnovics Jóca (fölöm.) megtámadja Trifunovics elnököt, a ki szerinte a műit ütést szabálytalat mi! rekeszteíte be. Az elnök erre kit jelenti, hogy szótöbbséges határo-. zattai zárta be az ülést. Vujicsics (rád.) azt a kérdést veti

Next

/
Thumbnails
Contents