Bácsmegyei Napló, 1922. október (23. évfolyam, 268-298. szám)

1922-10-18 / 285. szám

w Ara 1 dinár, 2 lei, 8 márka, 1 sokol. XXIII. évfolyam fi Ica, SZERDA 1922. október. 18. 285. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hí,.ön tu TELEFOK SZÁM: Kiadóhivatal 8-53, Szerkefetőség 5-10 vámfizetési ár negyedévre 90 dinár SZERKESZTŐSÉG: Kralja Aiexandra-ulica 4 szám alatt Kiadóhivatal: Kralja Aiexandra-ulica 1 (Lclbach-palota) Magyar lojalitás A gyulafejérvári koronázási ün­nepsége®' között a dörgő ágyuk és kongó harangok közt alig le­hetett meghallani az erdélyi ma­gyarság gőgösen alázatos, büsz­kén meghajló szavát. Az erdélyi magyarság, melyet az erőszak ki­zárt a parlamentből s melynek szervezetét a végrehajtó hatalom széttörte, fölemelte szavát, hogy jogokat kérjen a koronás király­tól, azokat a jogokat, melyeket e koronázatlan király erősített meg törvénnyé. Az erdélyi magyarság az önér­zet és loyaütás, a rátartiság és alázatosság, a gőg és meghajlás hangján szólal meg, azon a han­gon, mely eddig idegen volt a magyar ajkon s melyet az uj ál­­lemjogi helyzet követelményei ne­veltek föl az elszakadt magyarság nyelvévé. Ez a stilus, mely im­már nemcsak a beszédnek, ha­nem a cselekedeteknek, sőt az ér­zéseknek is kimunkált formája lett, merőben idegen azelőtt a magyar­ság előtt, melytől ez a magyar­ság elszakadt. Akiket hajrás kö­vetelésekhez, felelőtlen és követ­kezmények nélküli jelszavakhoz szoktattak hozzá, az ebura — fakó — és Ugocsa non coronat — men­talitás — árulást lát minden meg­hajtó szóban, elvfeladást a loya­­litás minden udvariassági tényé­ben s a magyar ügy cserbenha­­gyésát minden olyan gesztusban, amire kisebbségi helyzete szok­tatta csöndes tempóra az asztalt és mellett verdeső virtust. Ez a lelki berendezkedés volt az, mely a Magyarországtól elszakadt terű leteken a katonai kiürítés után végrehajtotta a szellemi evakuá­­ciót is, amikor a magyar köztiszt­viselőknek megtiltotta az eskü le­tételét s a magyar könyvek és magyar írások bejövetelét, mely úgyis nehézségekbe ütközött, még nehezebbé tette. A magyarságnak, mely politiká­jában elszakadt régi hazájának magyarságától, cselekedeteiben s magatartásában csupán azokat a szempontokat kell szeme előtt tartani, melyeket érdekei imák elő. Az elszakadt magyarság hang­ját, cselekedetét, szavát, magatar­tását nem szabhatja azoknak megítéléséhez, akik nem érezhetik át az uj helyzet következményeit — a bőrükön, a lelkűkkel, a min­dennapi kenyerük és mindennapi olvasni valójuk megszerzésének gondjával. íme: a jugoszláviai magyarság amikor első nagygyű­lését tartotta, az állam himnuszá­val kezdte és fejezte be tanács­kozását és megválasztott elnöke az uj hazának éltetésével zárté be szavait. Az erdélyi magyar nemzeti párt is, amikor kijelenti, hogy résztvesz a koronázási tin-' népségekben, az isten áldását kéri a királyra, „hogy Szent leikével hassa át a király szivét," hogy olyan kormányzati formát találjon mely minden népe boldogitására vezeti az ország ügyeit. A felirat nem csak érzéseket szólaltat meg, de dokumentumo kát is ad. Bölcs Leó megírta ezer év előtt, hogy a magyar fejede­lem tisztelő, dinasztikus nemzet, de éppen olyan szabadiéig kedvelő is. S megírta Szent István s nem felejtette el népe, hogy „az egy­nyelvű és egyerkölcsü ország gyönge és törékeny." A loyalitás, a türelem nem az alkalmazkodás védőeszköze, ha­nem tradíciója a magyarságnak. Az ezeréves uralom elfeiedtethette a türelem és loyalitás szavait, de nem irthatta ki az érzést. Ez a fajtájára gőgös, nemzeti érzésében büszke, kulturképességére rátarti nép megtalálta a türelem szavait, megtanulta a hódolat gesztusát. S a bölcs megértés* a szordinós hang, a megszelídült gesztus még mindig többet ért el, mint a ku­lisszákat hasogató rikoltás. Radics-pártI képviselők Beogradban Az alkotmány alapján nem leíiet megegyezni a horvát blokkal Beogradból jelentik : Kedd reg­gel Beogradba érkezett Lovrenko­vics Radics párti képviselő, hogy a politikai helyzetről a vezető poli tikusokkai való tárgyalások utján informálódjék. Nem tartják kizárt­nak, hogy részt fog venni a par lament munkájában is. Arról is beszélnek, hogy utána jön még több Radics párti képviselő is, első sorban Hrvat, Crieljak, Cru­­csics és Jetzabesics. Lovrenkovics az újságírók előtt kijelentette, hogy azért jött, mert a horvát nép egy nagy része Beo­gradba akar jönni. 0 előre jött, hogy megkísérelje a megegyezést. A mai rezsimmel, a mai kornány­­nyaí ök nem tudnak tárgyalni. Ha olyan kormány alakulna, mely nem tenné magáévá a mai kor mánynak ellentéteket fölidéző programját, könnyű lenne a megegyezés, de a horvát köztársaság programja alap­ján. Az alkotmány aíapján a horvát blokkal nem lehet megegyezni. Lovrenkovics tárgyalt Beogradban a szocialistákkal, a klerikálisokkal s. Dav.dmcscs&\ is. Mindegyik párt kedvezően fogadta, csak klerikálisok nem. Lovrenkovics elmondotta, hogy Davidovics sok jóakaratot mutat a további tár­gyalások iránt. A beogradi újságírók megkér­­dezték, hogy részt vesz-e a par­lament munkájában. Lovrenkovics kijelentette, hogy még nem hatá­rozott. Mieden tamilé olyan nemzetiségű, amilyennek vallja magát Döntött a közoktatásügyi minisztérium a tanulók név-vegyelemzésében Ismeretesek azok a viták, ame­lyek különösképpen az idei isko íai év elején a tanulók behatása körül fölmerültek — és amely vi­tákkal kapcsolatban minden vá­rosban és minden intézetben a direktorok teljesen önkényesen állap,itótták meg a tanulók nem­zetiségét, tekintet nélkül arra, hogy a tanulók, illetve szüleik valójában milyen nemzetiségüek­­nek vallják magukat és hogy a növendékeknek mi az anyanyel­vűk. Köztudomású, hogy úgy a vallási viszonyok, mint a család­név hangzása volt a döntő ezek­ben a vitákban, amelyek igy min­dig a nemzetiségek terhére dőltek el. Ennek a következményekép­pen nagyon sok magyar diák ki­szorult a magyar iskolákból és ennek volt a következménye az s, hogy a suboticai és becske­­reki felsőkereskedelmi iskolák mgyar osztályait és több ma­gyar középiskola magyar osztá­lyát növendékek hiánya miatt be­szüntették. így — mint annak idején megírtuk — nem nyílt meg a becskereki főgimnázium I., III.» IV., V. és VII. osztálya sem. A becskereki tanulók szülei nem nyugodtak bele ebbe az önké­nyes igazgatói név-vegyelem­­zésbe és küldöttségileg memo­randumot terjesztettek be a köz­­oktatásügyi miniszterhez, amely­ben sérelmeik orvoslását kérik. Mint Becskerekről jelentik, ked­den a gimnázium igazgatóságá­hoz megérkezett a közoktatás­­ügyi minisztérium döntése, amely a vitás névvegyelemzési problémát a szülök kívánságának megfele­lően, a nemzetiségek javára döntötte el. A miniszter határozata szerint Újból megnyitják a becskereki ma­gyar gimnázium IV. és V. osztályát, amelybe felveszik a zsidó tanulókat és azokat, akik magukat magya­roknak vallották, nevük hang­zására való tekintet nélkül, meri ezeket az alispán é a foszol gabírák is magyar nemzetiségiieknek ismerték el. Azok a tanulók, akik németeknek vallották magukat, vagy a szerb gimnáziumba, vagy a zsombolyai német gimnáziumba vehetők fel. A miniszteri döntés folytán a becskereki gimnázium IV. és V. magyar osztályai szerdán már is­mét megnyílnak, az I., III. és VII. osztály azonban továbbra is zárva marad, mert ezekbe az osztályok­ba nem jelentkezett elég tanuló. A közoktatásügyi minisztérium­nak ezt a döntését teljes meg­nyugvással lehet fogadni, mert elejét' veszi annak, hogy a jövő­ben az iskolaigazgatók önkénye­sen és ötletszerűen állapítsák meg, hogy melyik tanuló melyik isko­lába járhat. Gyakorlati szempontból egyelőre csak két magyar osztály újbóli megnyitását eredményezte a ren­delet, fontos a miniszter rendelete elvi szempontból, mert ennek alapján teljesen jogos: a többi intézetek magyar osztályai­­bőt kiszorult tanulók szüleinek az a kivánsggá, hogy az ő gyermekeik beosztását is vegyék revízió alá * és minden intézetben hajtsák végre azt az elvet, amelyet a közoktatás­ügyi miniszter mostani határozatán ban lefektetett. A kormány megtorolja György herceg viselkedését A herceg- nem hagyja el Beográdot Beogradból jelentik : Megemlé­keztünk arról, hogy a kormány a Nis-i állampénztárnál csak 15.000 dinárt utalt ki György hercegnek havi apanázsként, amit ö föl sem vett. György herceg írásban is tiltakozott a kormánynál a pénz­ügyi hatóságok eljárása ellen. A kormány azonban nem orvosolta a sérelmet, sőt újabb rendeletet adott ki, mely szerint még a redukált apanázst se fi­zessék ki a királyfinak mindad­dig, míg nem költözködik Misbe. A határozatnak a kormány úgy akar érvényt szerezni, hogy uta­sította a Nis-i állampénztárt, hogy csak a királyfinak személyesen fizesse ki az összeget. A kormány ujabb intézkedése egy lépéssel sem hozta közelebb a kérdést megoldásához, mert egész bizonyosra vehető, hogy György herceg nem hagyja ma­gát ilyen módon kényszeríteni Beograd elhagyására. A korona­tanács ügye, arrjely a végleges döntésre hivatott, sem haladt előre, mert Timotijevics belügy­miniszter, akit a kormány a bi­zonyítékok összegyűjtésével meg­bízott, még nem terjesztette elő jelentését. Ez a halogatás azon­ban nem jelent változást a kor­mány magatartásában, amely to­vábbra is az udvar érdekeit kép­viseli a legmerevebben a reni. tens György herceggel szemben,

Next

/
Thumbnails
Contents