Bácsmegyei Napló, 1922. október (23. évfolyam, 268-298. szám)

1922-10-06 / 273. szám

\ra 1 dinár, 2 lei, 8 márka, 1 sokol. XKííL évioiyam Sziitjolica, péaiels 1922, okiéber 6. 273, szám Megjeleaik minden reggé, ünnep ntán és hútfén délben TEJLEFÖíi SjLjiTtlz lüadábivaial S—5$, sserkeastnség 5—10 ŰSfizstési ér: negyedévre S0* —dinár SZEEE.ESZTOSÉG: Kralja Äbatandra-aüea 4 «sara alatt Kiadóhivatal: Kralja Aleaanelra-nliea 2 (LoIbacR-palota) Magyar színház Három hét múlva megkezdődik Subotlcán a színházi szezon. Egy szarai evői társulat érkezik ide, hogy a város hathatós támogatásával fel­támassza, életre keltse az évek óta alvó, szinte tetszhalott suboticai szí­nészetet. Mióta a nagy átalakulás után megszűnt a Vajdaság területén az egykor virágzó, éppenséggel nem megvetendő művészi értéket repre­zentáló magyar színjátszás, egy egé­szen rövid ideig tartó és nagyon tiszteletreméltó szláv színházi vál­lalkozást leszámítva ebben a majd­nem másfélszázezer lakost számláló Városban egyáltalában nincs helye a Múzsának, Őszinte jóindulattal és igaz meg­értéssel figyeljük a suboticai szláv színjátszás lehetővé tételére irányu­ló fáradozásokat és sikert kívánunk az akciónak, mert kulturális célról van szó, a kultúra és a művészet kérdéseiben pedig távoL keli tartani minden politikai szempontot. Sze­retnék, ha a mostani vállalkozás eredményesebb volna, tartósabb vol­na, mint az előző. Nem akarjuk elvi­tatni a szláv kultúrától, tehát a szláv színészettől sem, hogy' igénybe ve­hesse az állam, a város és társada­lom és az- egyesek részéről az anya­gi és erkölcsi támogatásnak minden elképzelhető legmagasabb mértékét. Egészen bizonyos, hogy a szlávul nem tudó suboticai magyar társada­lom is szívesen látogatja majd az előadásokat, főképpen akkor, ha a műsort az itteni különleges helyzet­nek megfelelően állítják össze. Nem a suboticai magyar társadalom rész­vétlenségén fog múlni, ha ismét nem jár sikerrel ez a színházi vállalko­zás. És nem is akarunk rekrimlnálni ebből az alkalomból, csupán újra meg újra, ki tudja hányadszor meg­jegyezzük, feljegyezzük, szerényen, de sok keserűséggel, sok rezignáció­­yal megemlítjük itt, ami nagy és jo­gos sérelmünket: a jugoszláviai ma­gyar színészet hiányát. Szomjasan és türelmetlenül áhi­­'tozunk már a magyar színház után. Kell, nagyon kell már nekünk, szi­vünknek, lelkűnknek, hogy a béke­­szerződésben és az alkotmányban is megfelelő rendelkezésekkel megvé­deni ígért, fejleszteni ígért különle­ges magyar kultúránk egyik leg­szebb és legerősebb pillére a ma­gyar színjátszás újra felüthesse ál­landó sátrát itt nálunk. Hosszú évek óta fájdalmasan, keserűen nélkülöz­zük a magyar színházat, amelyhez állampolgári és emberi jussunk van, amelyet nem kobozhat cl tőlünk senki és semmi. Mikor fog már fölcsendüini az el­árvult színpadon a magyar szó? Mi­kor érjük meg azt a régóta késő ün­nepet, hogy újra elkövetkeznek szá­munkra a régi meghitt, kedves szín­házi esték? Irigykedéssel olvassuk, halljuk és látjuk, hogy Romániában és Csehszlovákéban teljesen szabad, sőt állami támogatással fejlődik a magyar szinészet. És nálunk még csak nem is gondolhatunk közeli megvalósulására. Még szerény és jámbor óhajnak is merészség a ju­goszláviai magyar színészet eletre­­kelésének gondolata. Pedig minden anvagi és erkölcsi .előfeltétele meg­volna itten a magyar színtársulat boldogulásának. Ami kísérlet, fára­­j dozás történt eddig ebben az irány­ban, mindez még a kezdet kezdetén hajótörést szenvedett a — politika miatt. Hát ez az, amiről akarva, nem. akarva szólanunk keli már egyszer. És rá kell mutatnunk arra, hogy a mostani politikai rendszer, amely más tekintetben sem kedvez, sőt in­tézményesen útját állja a magyar­ság kulturális törekvéseinek, akadá­lyozta meg eddig is a jugoszláviai magyar szinészet lehetőségét. A ju­goszláviai magyarság egyetemének tiltakoznia kell és harcolnia kell az ellen az előítéletes és az ország kon­szolidációjára is káros politika ellen, amely az itteni magyar színészet megteremtésében politikát lát és ál­talában ebből az egész kérdésből po­litikát akar csinálni. Sok hibája volt a régi magyar rezsim nemzetiségi politikájának, amely min­dig Bécshez igazodott, de még ez a méltán kifogásolható rendszer sem tet­te'lehetetlenné a másriyelvü kultúrát érvényesülését, a Vajdaságban lakó magyar társadalom pedig szinte meleg érdeklődéssel kisérte a novi­­sadi szerb színtársulat sürü vendev > szerepléseit Subotjcán, Somborban és Becskereken. ben nagyon értékes, igazán fejlett színtársulattal rendelkezett évtize­deken át a vajdasági szerbség és ne­künk itt lakó magyaroknak soha eszünkbe sem jutott, hogy bármi­képpen gáncsot vessünk e magasz­tos kulturális vállalkozásnak. Az ál­lam és a helyi hatóságok védelmét és támogatását, a magyar közönség igaz rokonszenvét élvezte a Vajda­ságban működő szerb színtársulat. Mi magyarok sem kérünk mást, most hogy nemzetiségi kisebbség lettünk. Az állam és a hatóságok jó­akarata támogatását, szláv testvé­reink rokonszenvét és megértését. Gondoljanak vissza arra az. időre, mikor ők voltak a nemzetiségi ki­sebbség, hogy milyen féltő szeretet­tel, milyen szivbeli rajongással csüngtek anyanyelvükön, saját szláv kultúrájukon, hogy milyen drága kincs volt a számukra a saját külön színészetük, amelynek fenntartására és fejlesztésére az áldozatkészség­nek legszebb példáit mutatták. És ha visszagondolnak minderre, megértik, hogy' mi magyarok szin­tén a szivünk és a lelkünk legféltet­tebb, legdrágább kincsének ismer­jük magyar kultúránk megőrzését és fejlesztését. És megértik, hogy miért sóvárgunk a magyar színház Művészi tekintet- után. A kormány sorsa a pártok kezében A radikális-párt a maga részére követeli a belügyminiszteri tárcát — A földműves-párt átadta ultimátumát a kormánynak A belpolitika fairéi A kormány sorsa a pártok keeéhe került. Ma már nyilvánvaló, hogy Pasicsnak és a kabinet többségéinek az az álláspontja, hogy a krízis elő­idézésének ódiumát a pártokra kell hárítani. A zagrebi konferencia és a sombori gyűlés ugyan tisztázták a kormány helyzetének tarthatatlan­ságát, de a kormány ezeket nem te­kintheti illetékes fórumoknak a bi­zalmi kérdés eldöntésére. Érdekes taktikázás folyik azonban a pártgyülések összehivásával. A demokraták gyűlése október 10-én lesz, a radikálisok azonban még nem publikálták a maguk gyűlésének idő­pontját Demokrata körökben azt hiszik, hogy a radikálisok csak a de­mokraták után tartják meg gyűlésü­ket, hogy a demokraták kezdjék. Ilyen módon akarják a kolació fel­­robbantásának ódiumát a demokra­tákra hárítani. A radikális miniszterek viszont szeretnék megmenteni a koaliciót, de uj alapokra akarják fektetni a két párt egységét. Követeléseiket még nem íormulázták meg, de beavatot­tak szerint a belügyi tárcát — a vá­lasztások miatt — tótétlenül maguk­nak követelik. Az összes előjelek szerint hosszú válságra van kilátás. Résen vannak a klerikálisok Beogradból jelentik: A tegnapi nap folyamán húsz képviselő érke­zett Beogradba. Azt hiszik, hogy a hét végéig a képviselők többsége a fővárosban lesz. Politikai körökben sokat beszél­jelentek meg teljes számban. A klerikális párt nagy érdeklődést mutat a politikai helyzet kibontako­zása iránt. Átadták a íölmivespárt ultimátumát Beogradból jelentik: A földmives­­párt képviselőinek küldöttsége Lá­­zics Voja vezetése alatt megjelent Pastes miniszterelnök előtt és átad­ták neki a párt memorandumát a daimáciai viszonyokról. Mint tegnap már jelentettük, a memorandum ul­timátum jellegű és a hirhedt agrár­­rendelet azonnali visszavonását kö­veteli. Dalmácia kiürítése előtt- Rómából jelentik: Hivatalos kom­müniké szerint október 4-én az SHS királyság nevében Antonijevics ró­mai követ, Olaszország nevében pe­dig Tosti külügyi államtitkár aláír­ták a rapallói szerződés végrehajtá­sáról szóló konvenciót. Az aláirás napja fontos dátum, mert ettől szá­mított 5 napon belül ki kell üríteni az olaszoknak Dalmáciát, a fiumei kérdés rendezésében pedig az egyez­mény értelmében Abbáziában folyó hó 12-én összeülő szakértői konfe­­f rencia fog dönteni. Az abbáziai kon­ferencia fog dönteni az olasz rész­ről felmerült terv felett is, amely a kikötők kihasználását nemzetközi jj szindikátusra fogja bízni. Közélelmezési diktátort neveznek ki Beogradból jelentik: A szociálpo­litikai minisztérium a közellátás ve­rek róla és élénk feltűnést kelt, hogy jzetésére szakerő alkalmazását ha­­első sorban a Korom-cmort tagjai \tárqzta el, Zserjau miniszter, erre. .az állásra Janka Jovánt, egy ljubljanai gabonakereskedőcég iswsratóját hív­ta meg, aki a meghívást el is fogad­ta. Az uj közélelmezési igazgató fel-, adata a kormány közellátási rende­letéi végrehajtásának gyakorlati ve­zetése lesz. • Nagy változások a had­sereg vezetésében Beogradból jelentik: A király a 2-ik hadsereg parancsnokát, Mitó­­szavljevics Mirka tábornokot fel­mentette állásából és helyébe Szmi- Ijanics Koszía tábornokot, a 3-ik hadsereg eddigi parancsnokát nevez­te ki. Az ő helyébe Gruics Panta tá­bornok, a dunai divízió parancsnoka kerül. Erinek a hadosztálynak élére Zecscvics Milivoj volt hadügyminisz-, tért nevezte ki a király. A drinai di­vízió uj parancsnoka Sztankovics Milos gyalogsági ezredes, a drávai divízióé pedig Vucskovics Milán tü­zérezredes lett. A drávai divízió ed­digi parancsnoka, Dokics Gyúró tá­bornok a törzstiszti vizsga bizottság elnöke lett, a bizottság alelnökei pe­dig Babies Zsivojin lovassági ezre­des. Lemondásra ké*1 ülnek a tisztviselők Az állami tisztviselők egyesületé­ben olyan akciót készítenek eiő, amely nagy befolyással lehet az ál­talános politikai helyzetre is. Ha a tisztviselőtörvényt rövid idő alatt rém hozzák tető alá, a tisztviselők nagy része kénytelen lesz kilépni az állami szolgálatból. A készülő kor­­mányválság azonban megakaszthat­ja a tisztviselőtörvény Ictárgyalását, Ezért a tisztviselői kar tömeges és ' rögtöni lemondással akar az illeté­kes körökre nyomást gyakorolni* hogy megélhetésük üprét ne tegyék ki a politika eshetőségeinek. A tisztviselők nem akarnak kor­mányválságot, nekik semmi közük most az egész krízishez, ők anyagi* helyzetük gyors rendezését várják az országtól. Hogy milyen komoly stádiumba í jutott már a tisztviselők akciója, leg­jobban az mutatja, hogy máris bi­zottságok alakulnak, a tisztviselő egyesületekben, azzal a céllal, hogy a lemondó tisztviselők számára munkaalkalmakról gondoskodjanak. Ha hamarosan nem nyernek biz­tosítékot a tisztviselők arra, hogy a tisztviselőtörvényt az őszi ülésszak­­banszavazzák, csoportosan fognak lemondani állásaikról. Politikai körökben remélik, hogy a kormány az utolsó pillanatban mó­dot fog találni arra,_ hogy az orszá­got megmentse attól a zavartól, á mit a tisztviselők lemondása az igazgatás minden ágában előidézne. A kultuszminiszter a királynál A király kihallgatáson fogadta Pribicsevics Szvetozár kultuszmi­nisztert, aki resszortjának ügyeiről tett jelentést. Az igazságügyminiszter jóvá­tétel! tárgyalásai Markovics Laza igazságügymi­­uiszter még Brüsszelben tartózko­dik, ahol a jóvátétel körül folytat tárgyalásokat a belga államféfiakkal. Visszaérkezését a hét végére várják Beogradba, ahol azonnal referálni fog a kormánynak tárgyalásai ered­ményeiről, ; • '4

Next

/
Thumbnails
Contents