Bácsmegyei Napló, 1922. október (23. évfolyam, 268-298. szám)
1922-10-03 / 270. szám
2. oldal. BACSMEGYEl NAPLÓ Kilenc millió valutát loptak eí egy pesti bankból Budapestről jelentik: Szombat délután a Lipótvárosi Takarékpénztár feljelentést tett a rendőrségen ismeretlen tettes ellen, mert ellopták 'a Wértheim-kasszában őrzött valutákat. Dr. Török János főtanácsos, ä 'detektivosztály vezetője, továbbá Nemes és Szathmáry detektivfelügyelak a helyszínre mentek és megkezditek a nyomozást. Mindenekelőtt fölvették a tényállást, amely szerint volt az intézetnek egy tizenkétrekeszes fekete nagy börtáskája, amelyben az idegen valutákat őrizték. A valutapénztár vezetője, Braun Bernát egyedül kezelte a táskát és annak tarttalmát. Az intézetben történt kihallgatása alkalmával azt mondta, hogy ő a táskát utoljára pénteken látta a kasszában és a továbbiakról semmit nem tud. Minthogy a táska eltűnésének körülményei mind terhelöbbek lettek Braun Bernátra, a rendőrségen őrizetbe helyezték és folytatták a nyomozást. A rendőri bizottság rögtön látta, hogy a lopást kizárólag egy a helyi körülményeket tökéletesen ismerő ember követhette el. A Wertheimkassza fekvése ugyanis teljesen kizárja azt, hogy idegen férkőzhessen a táskához. Minden megállapítás a pénztáros ellen vall és különösen az a fontos momentum, hogy Braunnak a valutapénztárt felsőbb utasításra már pénteken át kellett volna adni egy másik tisztviselőnek, de Braun akkor kértp az igazgatót, hogy az átadást halásszák el keddre, a mai Sssidó ünnep miatt. Braun kérésére az igazgató az átadást szombatra halasztotta. Braun állítása szerint ő pénteken délután úgy négy óra tájban hagyta el az intézetet és ekkór még a táska megvolt, mert «maga zárta be a kasszába. Szombat reggel a szokottnál korábban ment be a bankba, hogy az átadás előkészületeit megtegye. Mikor a kasszát kinyitotta, nem vette észre, hogy a táska benn van-e, yagy nincs. Az eltűnt valuták összege, az egyéb kifizetésekre vonatkozó rendelkezésekkel együtt meghaladja a kilenc millió koronát. A sátán naplója Andrejev Leonid pcsthumos regényéről (Az iró halálának három éves évfordulója alkalmából.) » ... minden, amit az ember csinál, csak vázlatában szép — a kész kép utálatos. Milyen pompás a kereszténység vázlata a hegyi beszédben, a liliom és kalász képletében! És milyen rettenetes a képe a szerzeteseivel, autódaféival, X. kardinálisaival. Minden nagy eszmét zseni kezdi el — s egy hülye és egy vadállat fejezik be . . . »Miért?« Éz a »miért« Andrejev Leonid életfilozófiájának lényege, ezt a miértet keresi, hajszolja mindig és mindenütt: az ember (az embert képviselő individium) szerencsétlenségének, élet-értelmetlenségének, életének, halálának miértjét. Mert , . . ..az ember anyagában gonosz, romlott esztelenségre hajlamos, minden betegséget magában hord és a legszélesebb utat is zsákutcába torkolja . . .« A legsötétebb pesszimista filozófia tétele ez az indokolás és Andrejev Leonid, aki pesszimizmusának önmarcangoió, gyilkos súlyát élete közepén szimbólumok absztrakt tisztaságába akarta feloldani, élete végén, finnországi emigrációjában ehhez a kérlelhetetlen pesszimizmusához tér vissza. Az ember élete végén álló “altat© pontba titokzatos és mindet —— 3. Á rendőrségen vasárnap egész nap, még az esti órákban is folytatták a kihallgatásokat. Berendelték az intézet számos tisztviselőjét, de ezek semmi érdemlegeset nem mondottak, Braun pedig nem ad felvilágosítást egyáltalán és egyre csak azt hajtogatja, hogy érthetetlen előtte is ä táska eltűnése, Ezenkívül semmit nem mond és amikor Kovács vezérigazgatóval szembesítették, akkor is hallgatott. A rendőrség azt hiszi, hogy a lopásról Braunnak okvetlen tudnia kellett és ezt a feltevést igazolják a lopás előtti körülmények, A nyomozás folyik. Pasicsot és Proticsot éltették a sombori radikális nagygyűlésen Két tudósításban számoltunk már be a radikális pártnak Somborban megtartott nagygyűléséről s azokról a tanácskozásokról, amelyek a nagygyűlésen egyhangú határozat meghozatalát voltak hivatva biztosítani. Maga a nagygyűlés vasárnap délelőtt folyt le Sombor;' főterén s a szombati, egész az éjszakába benyúló tanácskozások után mindaz, ami a gyűlésen történt nem lehet meglepetésszerü. Feltűnő azonban s nem marad következmény# nélkül az az agressivitás, amellyel a radikális gyűlés a demokratákat és a demokratákkal való koalíciót támadta, holott a gyűlésen a demokrata miniszterekkel egy kormányban ülő radikális miniszter is volt jelen. A radikálisok minden baj okát a demokratákban és a demokrata koalícióban látják. Nyilván ez a véleménye a demokrata pártnak Is a radikálisokról és a koalícióról. Az ország szempontjából semmi esetre sem megnyugtató, hogy a két kormányzópárt ilyen gyűlölködéssel viseltetik egymás ellen. A radikális párt Pasics es Protics szárnyának szakítása nem történt meg, sőt a két frakció még inkább összeforrt s Somborban együtt éltették Pasicsot és a Pasics-kormány ellenzékét Proticsot. Ha ez az prszagos politikában is a két frakció kibékülését jelentené, nagy erőssé-; ge volna a radikális gondolatnak. Meg lehet azonban állapítani, hogy Protics lapjában a Radikal-ban a közeli együttműködésre még semmi nyomot nem látunk. A vasárnapi népgyülésről kikiilfeloidó Halál, a »Kifejezhetetlen «, ismét minden vigasz nélküli realitássá válik, az élet összes problémái visszatorkollanak az Individium halálig-vergődésébe s Andrejev a pesszimista tétel analitikus igazolására megírja az individium keserű, önmarcangoló és embergyiüölő époszát: a »Sátán Naplóját«. Régi problémája Andrejevnek az emberben rejlő gonoszság, a »démoni«, amit nagy előszeretettel személyesít meg a Sátánban. «Emlékirataim« cimü nagy elbeszélésében, amelyben egy életfogytiglan fittéit apagyilkos »naplóját« Írja' meg, felvetette az ötletet, hogy mi lenne, ha egyszer a földre jönne a Sátán, azzal a céllal, hogy itt folytassa gonosz játékait. A »Sátán naplója« valóra váltja ezt az ötletet. A Sátán, egy amerikai milliárdos bőrében, emberré lesz s Európába jön mulatni, »hatalmas színjátékot« rendezni. A háború kitörése előtt, 1914 februárjában vagyunk. Az emberré-lett Sátánt összehozza a Véletlen egy Magnus Tamás (Nagy Tagadó) nevű titokzatos emberrel, aki könyvei közé vonulva, remeteéletet él Róma mellett. A Sátán .. szín játékának« témája az emberszeretet. Milliárdjaival boldoggá ak?ra tenni az emberiséget. Mert a pénz nagy hatalom. ..Országokat lehet vele elpusztítani, újakat teremteni. háborút, forradalmat felidézni.« De a Sátán, aki nagyvonalú játékra vágyik, csak apró hazugodé tt tudósitónk ä következőkben számol be: A vasárnapi nagygyűlés délelőtt II órakor kezdődött a Szent-György téren, mintegy ezerötszáz polgár jelenlétében. A gyűlést Terzin Pál sombori képviselő nyitotta meg és indítványára hódoló táviratot intéztek a királyhoz- Ezután ismerteti a gyűlés célját. Bevezető szavaiban megemlékezik Pasicsról és Proticsról, mint a radikális párt vezetőiről és meleg szavakkal ünnepli őket. Javaslatára elnökké Gyorgyevics Mitát (Novisad) alelnökké dr. Gorvila Emilt (Becskerek) és dr. Manojlovics Vladiszlavot (Subotica) választották meg. Gyorgyevics Mita átveszi az elnökséget és üdvözölve a jelenlevő minisztereket és vendégeket, átadta a szót dr. Miladinovics Zsárkó miniszternek. Miladinovics beszél a súlyos közállapotokról és kijelenti, hogy sok bajnak a koalíció az oka. Élesen bírálja Radics politikáját és támadja Rádics személyét, akit azzal vádol, hogy egyik legnagyobb híve volt a Habsburgoknak. Ellenzi a Jugoszlávia elnevezést és kérdi, hogy miért nem lehet az állam neve Nagy-Szerbia? Hosszasan szól az alkotmány meghozatala körüli küzdelmekről és kifejti, hogy áz alkotmány hű betartása mindenkinek kötelessége. Ismerteti á kormány jelenlegi munkáját és felsorolja a készülő törvényeket. ünnepli a hadsereget es a clobrovoljácokat. Utána dr. Gavrjja Emil (Becskerek) beszélt a bánátiak nevében. Szól a párt megingathatatlan egységéről. O is a koalíciót okolja a bagókat, kis csalásokat és nagy értelmetlenséget lát a földön, teremtő fantáziája tehetetlenné válik s egyre inkább Magnus hatalmába kerül. (Hogy ez könnyebben menjen, Magnusnak van egy Madonriaszépségü ..lánya« is.) Magnust hívja segítségül a játékhoz: hiszen Magnusnak, az individuális erő és akarat megtestesítőjének pompás ötletei vannak: fel akarja robbantani a nyugalomba tespedt világot, fel akarja robbantani a Sors rabszolgakorbácsa előtt némán meghunyászkodó embert. Pokoli ötlet, Sátánnak való mulatság. A robbantószer is meg van. A monarchia eszmei csudájából és a vallás menyországot ígérgető csudáiból kiábrándult az ember: uj csudát kell mutatni neki; át kell helyezni a csudát a földre, a realitásba — s akkor robban az emberiség, robban a világ. A Sátán, naivul, felajánlja, hegy rendelkezésére bocsáitia Mágnásnak a miiliárdjait, de Magnusnak, aki nem ismer feltételeket, ez kevés: ő teljesen magáénak akarja a pénzt, hogy szabadon rendelkezhessen vele. szabadon készíthesse elő a nagy világ-exploziót. A; emberi test nyomorúságai következtében egyre tehetetlenebbé váló Sátán ebbe is belemegy: teljesen kiszolgáltatja magát az embernek. Az ember pedig nem olyan szentimentális, mint a Sátán — nem csak anyagilag, hanem lelkileg is összezúzza azt; aki emberré-lett, iok miatt'. A belüg, a pénzügy és a szociálpolitikai minisztériumok nincsenek a radikálisok kezeiben és ebből sok hátrány származik. Még ma is csendöruralom van, — mondja. A horvátok, a bánátiak és Sombor város is elégedetlenek és pedig az ulkuimány és a kerületi beosztás miatt. Követeli a demokratákkal való azonnali szakítást és a horvátokkal való együttműködést. Uj irányt kell követnünk — úgymond — amelyen Proticsot és Pasicsot együtt szeretnénk látni. Majd á határozati javaslatot 'terjeszti elő, amely a becskereki és sombori javaslat-tervezet alapjánkészült. A határozati javaslat szövegét hétfői számunkban közöltük már. Miletics Szlávkó dr. képviselő, yolt miniszter a következő szónok. Megemlékezik arról, hogy harmincnyolc évvel ezelőtt, ugyanezen a helyen, ezen a téren bontotta ki a radikális párt zászlóját boldogult édesatyja Miletics Szvetozár. En-, nek a hagyományait őrzi és követi ü hűséggel. A radikális párt működése ä magyar uralom alatt mindössze népgyülések tartására korlátozódik. A felszabadulás óta azonban mint az ország legerősebb pártja, aktív poli tikai szerepet tölt be. Bezséde végén a már elfogadott) határozati javaslaton kivül, még egy; javaslatot terjeszt elő, amelyben a- Vajdaság részére a párt kebelébe®! egy külön végrehajtó bizottság ala-; kitását követeli. Ezt a párt-szerve-! zet szempontjából tartja szükséges-’ nek, lrogy a városi, járási és kerületi párt-szervezetek között legyen egy összekötő kapocs. A javaslatot egyhangúlag elfogadták. , ! Utána Rasovics, U »Srbia« (Mitrovica, Szerémség) szerkesztője, rövid, de gyújtó beszédet mondott, a melyben a demokratákat heveseit támadta, bolsevikiehnek nevezve őket. Felszólaltak' még Sztanojlovics Aca (Beograd), Jakovljevics Ljubai (Vukovár). Ezzel a gyűlés, amely mindvégig méltóságteljes lefolyású volt, a HinPi nusz hangjai mellett, befejezést nyert. A tömeg a király, Protics és; Pasit éltetésével oszlott szét._____ Az ember, Magnus Tamás, a Nagy Tagadó, megcsufolja a Tagadás Szellemét és elindul pusztító diadalutjára: felrobbantani a világot. Itt ér véget a poszthumus regény. A »Sátán naplója« a nagy orosz forradalom regénye. Vagy legalább, is annak szánta Andrejev. Individuális életlátásával a forradalom megindítását egyetlen emberi kezébe teszi. Ez az ember, a Sátánt f megcsufoló Magnus, az akarat zsenije. Zseni — de önző, gonosz, könyörtelen, mert: ember. A regény filozófiai alapja tehátí, az individuális életlátás és a pesszimizmus. A forradalmat, ezt az ezer és ezer: reális gyökérrel az életből, az emberek társadalmi és gazdasági erőviszonylataiban növő hatalmas életmegnyilvánulást elszakítja gyökereitől és a legteljesebb elfogultsággal beállítja a saját filozófiájának látószögébe. Mert neki a forradalom nem társadalmi crőtéuyezök, nem tömegek nem emberek ügye — hanem elsősorban az övé. A forradalomban személyes ellenségét látja, amely az ő egész életformája, életlátása, filozófiája ellen irányul s amelynek diadala az ő egyén: összeomlását vonná maga után. És Andrejev individuális . elfogultságának csak újabb
