Bácsmegyei Napló, 1922. szeptember (23. évfolyam, 238-267. szám)
1922-09-12 / 249. szám
Ara 1 dinár» 2 lei, 8 márka, 1 sokol. AGSME6YEI XX1IL évfolyam Subotica, kedd 1922. szeptember 12. 249. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8—58, szerkesztőség 5—10 Előfizetési ár: negyedévre 90* —dinár SZERKESZTŐSÉG: Kralja Alezandra-ulica 4 szám alatt Kiadóhivatal: Kralja Alexandra-nlica 1 (Lelbach-palota) A sentai vándorok Három magyar útnak indult Sentáról. Elindultak szerencsét próbálni, mint a mesék hősei. Nem kincset mentek keresni, nem elvarázsolt királykisasszonyt, sem nem apjuknak elvesztett királyságát. Mégis elindultak útnak, hogy eljussanak a nagy városba, Beogradba, ahol a hatalmasak laknak, az országló főurak, akiknek kezébe tette le a sors az uralom jogarát s a parancsolás vesszejét. Útnak indultak a három magyarok, gyermeki szivükben ártatlanság, lelkűkben hit, gondolatukban tiszta szándék — egyéb semmi. Elindultak, hogy kikönyörögjék a magyar gyerekek számára a magyar iskolát. Nem hamubasült pogácsát vittek magukkal, csak egy jó tanácsot azoktól, akik küldték őket. A sentai Magyar Párt vezetősége azt hirdette, hogy küldöttséget vezet a közoktatásügyi miniszterhez. A küldöttségnek az a feladata, hogy kieszközölje a sérelmes is^ koiarendelet megváltoztatását s lehetővé tegye, hogy magyar gyerekek járhassanak magyar iskolákba. A három magyar, kettő közülük tisztes iparos, a harmadik derék gazda, elindult útjára. Sentán azt mondták nekik, keressenek fel egy suboticai újságírót, aki leviszi őket Beogradba, a miniszterhez, ha pedig nem találnák meg az újságírót, akkor keressenek fel Beogradban egy — pancsevói ügyvédet, aki majd elvezeti őket a miniszterhez. Minden mesében vannak gonosz szellemek, elgáncsolják a jószándékot. Itt se volt sima a vándorok útja. A szuboticai újság írónak küldtek az utrabocsátók egy kis cédulát, amelyben megkérték, hogy vezesse le a küldötteket Beogradba. Dehát az újságíró már nem tartózkodik Szuboticán s nem is belső munkatársa már a Bácsrr.egyei Naplónak, ahová a vándorok első útja vezetett. Erre nem volt gondja a küldöttséget útnak bocsátó uraknak. Arra se volt gondja, hogy Beogradban nem találhatják meg a pancsevói ügyvédet, arra se volt gondja, hogy előbb talán az ő hozzájárulását is ki kellett volna eszközölni. Azzal se törődtek, hogy mi lesz aztán, ha minden sikerül s a három vándor eljut a Nagyurhoz. Amikor a Nagyur nem tud magyarul s a három vándorok csak magyarul tudnak? Csak arra volt gondjuk, hogy a három derék és hiszékeny magyar felüljön a vonatra az isten hírével. S ők megtették kötelességüket, amivel tartoznak a magyar pártnak, a magyarságnak s az itt élő magyarság jövendőjének. Urak, urak a sentai pártszervezetből, kicsit kegyetlen ez a játék, így nem lehet pártot vezetni, igy nem lehet mozgalmat irányítani, igy becsületes munkát sem lehet végezni. Ennyi naivitás, ennyi tájékozatlanság, ennyi tapintatlanság túlságosan elegendő ahhoz, hogy szétcibálja azt a maradék hitet, amit lelkében melenget még a magyarság, ha politikai céljaira, kulturális feladataira, küfön életének jövőjére gondol. A magyar fajiság gőgös hitét is el tudják homályositani az ilyen két balkezes kísérletezésekkel, ez a legtöbb eredmény, amit elérhetnek, de ezt az eredményt aligha akarhatják magyar szívvel, magyar gondolattal. Elmúlt annak az ideje, hogy ami itt az egész magyarság nagy ügye, mint amilyen az iskolaügy, azt jó-rossz ötletekkel, egyéni akciók módjára egyesek vállalják feladatul. Mert a balsiker nem a kísérletezést hiúsítja meg, hanem a törekvést. Minden érvet összeszedni, minden adatnak utána járni, minden indokot megfontolni, minden bizonyítékot megszerezni, minden segítséget megnyerni — ez lett volna a kötelességük. S ehelyett útnak indítottak három jószándiku, de tájékozatlan s csak magyarul beszélő polgárt. Akiket úgy kü.dtelc egyik helyről a másikra, mint a bérmentesítetten csomagot. Szlovákia magyarsága, amikor A zagrebi konferencia lezajlott s ha végig tekintünk az ott elhangzott felszólalásokon, a meghozott rezolución és a megjelent politi kusok névsorán, megállapíthatjuk hogy több volt mint nagyobbszabásu tiltakozás a mai kormányzati rendszer ellen, A konferencia utat is jelöl ki az országos politikának. A különböző pártállásu politikusok megegyeztek egy akcióprogrammban, amelyet ha keresztül visznek, egészségesebb, frisebb, népiesebb alapra építik át az egész állami épületet. A demokrata lapok, amelyek Davidovics és társai megjelenése ellen foglaltak állást, azzal vigasztalják magukat és olvasóikat, hogy a konferencia nem foglalt nyíltan állást az alkotmány revíziója mellett. Valóban kifejezetten ez a kívánság nem foglaltatik a határozati javaslatban és a szónokok is tartózkodtak ennek nyílt követelésétől, a megjelent demokratákra való teaz iskoláját védte, olyan méreteiben hatalmas s kijelentésében súlyos manifesztációval harcolt kultörájáért, amilyenre nem volt példa az uj állam megalakulása óta. S a sentai pártelnök egy három soros cédulával útnak indit három vándort. Mintha a mesék csudájában hitt volna, útnak bocsátotta őket, hogy váltsák meg az elvarázsolt iskolát. Egyre mélyülő rezignációval nézzük azt, ami itt történik. A magyar tömegek előtt még nem tisztázódott, hogy a sentai pártszervezet miért nem hajtotta végre azt, amit a szervezetek kiküldöttei elhatároztak. S a sentai pártszervezet elnöke, nem tudjuk, kik viselik vele a felelősséget, most ezzel a küldöttség járatással tetézi meg a sentai akciót. Csak mindez ne a magyarság nevében történnék. A magyarság ma még mozdulatlan és néma tömeg. Senki nem kérdezte meg, senkinek sem adott választ és senkinek sem adott megbízást a képviseletre. Csak az a szomorú, hogy a meghívás nélküli ügyvitel szabályai erre az esetre nem érvényesek. S nemcsak az az eredmény a magyarságé, amit elérnek, hanem az a kudarc is, amit elszenvedni kénytelenek. Ezután hozhatnak határozatot megint, amivel az egyik helyi szervezet bizalmat szavaz a másik hnlyi szervezetnek. Elfogja-e az oszlatni azt az ijedtséget, amivel a magyarság a deputációt-küldők kezében sorsa jövendőjét nézi ? kintettel. A meghozott határozatok azonban az alkotmány néhány alapvető elvébe ütköző kívánságot tartalmaznak, hogy egyebet ne említsünk, a széleskörű autonómiák s az állam neve megváltoztatásának követelését. Ha a megjelentek névsorát tekintjük végig, az is kiviláglik, hogy nem egyes elszigetelt magán tudósok, hanem aktív politikusok, pártok reprezentánsai működtek közre a határozatok meghozatalában. A demokrata párti frakció mellett ott van a földműves párt Jovanovics Joca, aki szerint az akciói programm fedi pártjának kívánságait. Ott van a muzulmán Hrasznica bég, ott van a nemzeti szocialista Derzsics, a szlovén Rostohar, a daimát Tartaglia s Szmodlaka, a vajdasági Jaksics Milután. És mindezek hozzájárulnak egy pártközi akció bizottság felláliitásához, szinte uj párkoaliciőt; alakítva. Feltűnő, hogy hiányzik a névsorból Protics Sztoján, aki a radikális párt ellenzékét és Tomjenovics és Rojc, akik a horvát; blokk békülékeny szárnyát képviselhették volna. Politikai körök- j ben az ő bekapcsolódásukat azon-! ban csak idő kérdésének tekintik.] A mozgalom egyik szellemi] vezére Cvijics beogradi egyetemi] tanár betegsége miatt nem vett / részt, üdvözlő levele azonban! mély hatást keltett. > A demokratapárt egysége szenvedi a legnagyobb! csorbát a zagrebi konferencia miatt. Hivatalos lapja, a „Pravda“ ugyan azt igyekszik bizonyítani, hogy a párt rendkívüli elascititása ezt a megrázkódtatást is elbírja és a párt egységét nem fe-i nyegeti veszély. Pribicsevics méri kijelentette, hogy aláveti magát a> párt határozaténak és a Pravda reméli, hogy ezt Davidovics is megteszi. Altaiában azonban nem osztják a politikai körök a pártlap opti-j mizmusát. A „Tribuna“ fenntartja] azon korábbi értesülését, hogy azt összes demokrata miniszterek,! Rafajlovics kivételével lemondanak, bár hozzáteszi, hogy ezzeh csak Davidovicsot akarják a párt: elnökségéről való lemondásra] kényszeríteni. Viszont Pucelj földmivelési miniszter is komoly le-j mondási szándékokkal foglalkozik, úgy, hogy a Tribuna szerint is: komoly és súlyos kormány krízisre', lehet számítani. Döntést a kérdésben a legközelebbi demokrata pártgyülés hoz-, hat, amely Pribicsevics és Davidovics tábora között az erőpróbát meghozhatja. Az előzetes megegyezés lehetőségei nagyon kicsinyek és a párt jobboldali] lapjai már kezdik a Žagrebben megjelentek kitessékelését a pártból. György herceg békülékeny Péter király végrendeletének felbontása váratlanul erős kilátásokat nyitott meg György herceg annyira kínos kérdésének megoldására. György herceg magatartásának egyik oka az volt, hogy mellőzve érezte magát anyagi kérdésekben is, miután közjogilag lemondásával a trónöröklési jogról a legnagyobb áldozatot hozta, amit királyi sarj hozhat. A végrendelet felbontásával azonban kiderült, hogy Nagy Péter király gyerme-, kei között egyáltalában nem tett különbséget, vagyonát, mely igen tekintélyes, egyenlő részekben hagyta rájuk és kifejezetten, nemes szavakban felhívja őket a teljes egyetértésre. György herceg a végrendelet hatása alatt máris megváltoztatta magatartását és hajlandó magát a kormányt kívánságainak alávetni. Politikai] és társadalmi körökben pedig ál-; talénosan azt hiszik, hogy ezek A zagrebi konferencia hatása a belpolitikai helyzetre A demokrata-párt válsága — Lemondanak a demokrata miniszterek — Beográdi lapvélemények — A belpolitika hírei
