Bácsmegyei Napló, 1922. szeptember (23. évfolyam, 238-267. szám)

1922-09-09 / 246. szám

Ara vl dinár* 2lel, 8 márka,, 1 sokol. XXIII. évfolyam Subotica, szombat 1922. szeptember 9. 246. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben l?)-r- ,. . - ,. ««. .. - SZERKESZTŐSÉG: Kralja A-exandra-uIica 4 szám alatt. TELEFON SZÁM: Kiadőhivatal 8-58, szerkesztőség 5-10 negyedévre SO -dinar Kiaí3(ihívatal: Kralja Alexandra-ulica 1 (Lelbaeh-palota) Hivatásos és amatőr újságírók A, nap krónikásai, ,a sajtónak Robotoló munkásai: a jugoszláviai újságírók az egész országból ősz­­szegy ülekezve, tegnap óta itt van­nak köztünk Suboticán, hogy egyesületük rendes évi kongresz­­szusát megtartsák. Önzetlen és lelkes szolidaritással veszünk részt mi, jugoszláviai magyar ujságirók szláv kartársaink e komoly és tiszteletreméltó gyülekezetében és ez örvendetes és ritka alkalom­mal sokszorosan érezzük a kari összetartozandóság szükséges vol­tát, fölemelő erejét. Egy kicsit Vendéglátó házigazdáknak tartjuk magunkat mi suboíicai magyar újságírók nagyrabecsült szláv kartársainkkal szemben s a ma­gunk részéről azon igyekeztünk már elejétől fogva, hogy a Beo­­gradból, Zagrebból és az ország egyéb helyeiről néhány napra kö­rünkbe érkezeit kedves vendé­geink az őszinte megbecsülésnek és a kartársi szeretetnek érzését vigyék el magukkal ai kongresz­­szus emlékeként. Ünnep ez a néhány kedves, derült nap nekünk suboticai ma­gyar újságíróknak, hogy megis­merkedhetünk és együtt lehetünk kenyérkereső hivatásunk, tolifor­gató mivoltunk osztályostársaival. Ü fiatal és nagy országban a toll, a betű, a gondolat fegyvereivel, különböző nyelven ugyan, de egyformán lelkes készséggel és komoly öntudattal a kultúra, a békés fejlődés, a köz érdekeit szolgáljuk mi újságírók, szlávok, magyarok és németék egyformán és egyformán érezzék vállainkon nehéz hivatásunknak sok gond­dal és felelősséggé!] de vajmi ke­vés jóval tetézett terheit is. Ke­nyérkereső nehéz! pályánkon, ahová — csaknem tnindannyiun'* kát — elsősorban tf kultúra sze­­retete, valami kiirtjiatatlan idea­lizmus, a hivatás, a küldetés ér­zete állított, bennünket, bajaink és örömeink, céljaink közösek, mes­terségünket egyformán szeretjük és megbecsüljük. Kell tehát, hogy az egy pályán működők ösztönös, természetes szolidaritása egymás megismerésére és megbecsülésére vezessen bennünket, nemzetiségi különbség nélkül. >■ Nagyon is érthető, nagyon is természetes, hogy ennek a mos­tani kongresszusnak, amelyet a hivatásos ujságirók egyesülete tart Suboticán, valójában is a hi­vatásos, az igazi ujságirók kon­gresszusának kel! lennie. Az is bizonyos, hogy minden hivatásos, igazi újságíró annak is tekinti. Aminthogy a rendeltetésével is tisztában van a kongresszusnak minden olyan tagja, akinek az új­ságírás a kenyérkereső mester­sége, egy egész hosszú életre szóló komoly-pályája. A szuboticai ujságiró-kongresz­­szus feladata: hogy az ország összes újságíróinak társadalmi és gazdasági szervezetét kellően meg­építse és a kari érdekeket minden vonalon megvédje, az ujságirók gazdasági helyzetét javitsa. Ebből a szemszögből nézve a mostani kongresszust, méltán fordulunk mi magyar ujságirók is nagy vá­rakozással feléje. Mert a saját ma­gunk ügyének tekintjük, a saját magunk és társadalmi és gazda­sági szervezkedésünk egy jelen­tős ettapjának. És mert őszintén kívánjuk valamennyien, mi szu­boticai magyar ujságirók is, hogy a kongresszus minél szebben, fel­­emelőbben és eredményesebben végződjék, komolyan és féltő gond­dal őrködünk azon, hogy az ösz­­szejövetelt semmiféle bántó kö­rülmény meg ne zavarja. Nagyon szeretnék, ha ez a kongresszus mindvégig csakugyan ujságiró­­kongresszus maradna, az igazi új­ságírók komoly dolgainak komoly megbeszélése, amelyből természe­tesen hiányoznia kel! minden oda­­nemtartozó, erőszakolt momen­tumnak és politikának, nehogy a várvavárt és nagyjelentőségűnek ígérkező országos nagygyűlés med­dővé váljék, sőt az újságírókra káros bajoknak legyen az eredője. Az újságíróknak, akiknek a mes­terségük mindennapi gyakorlásába akaratlanul is, kéretlenül is egy kissé kenyerük, életelemök a nagy­­politika, akkor, mikor a saját dol­gaikról akarnak egymásközt tár­gyalni, ki kell küszöbölniük a ta­nácsteremből minden politikumot. És ez, éppen az újságíró szem­pontjából nem lehet nehéz fel­adat, hiszen az igazi, vérbeli új­ságíró, aki hivatásánál fogva jól ismeri a politika minden csinyját­­binjat, az összes politikai boszor­kánykonyhák titkait, aki minden­nap megizleli csak azért, hogy Ítéletet mondhasson róluk, a po­litikai szakácsok és kukták főzttjei, az újságíró, éppen azért mert egyéni érdektelensége révén fö­lénybe kerül a politikusok felett, a leginkább, a legkönnyebben emancipálhatja magát pláne a sa­ját dolgai megbeszélésénél a po­litikától. Ez a vérbeli újságíró számára könnyű feladat. A nem vérbeli újságíró számára, az alkalmi új­ságíró számára, az újságokhoz odatapadt, a kicsi és nagy, az or­szágos és helyi politikában utazó műkedvelő újságíró részére, a kis és nagy törtetők számára, a vici nális akarnokok számára, akik minden nagy újság árnyékában és minden kis helyiérdekű, vidéki hetilapocska virágos kertjében dudva módjára nőnek ki s akik a leghangosabban, a leggyakrab­ban hirdetik, bizonyítgatják, hogy ők ujságirók, a néptanítói, fény­képészig gyógyszerészi, segédlel­készt képesítéssel ellátott „újság­írók“ számára az újságírói osz­tályöntudat ismeretlen valami. Azért hat tehát zavaróan min­den újságíró kongresszuson a nem hivatásos ujságirók nagy tulten­­gése, A szigorú értelemben vett kari érdekek, az újságírói kar gaz­dasági kérdései azért kerülnek háttérbe, mert a hangosabba han­got a könnyebb fajsúlyú és saj­nos többségben levő elem: az akarnokok kara adja meg. A mostani ujságiró kongresszu­son is jelentkeztek ezek a sajnos, egyelőre kikerülhetetlen mellék­­zöngék, remélhetőleg azonban nem fog komolyabb disszonancia származni belőlük és a kongresz­­szus elvégzi a maga feladatát. A szuboticai ujságiró-kongresszus •• A tanácskozás első napja Ünnepi megnyitás A cseh vendégek fogadtatása — Heves vita a napirend körül Szuboiica város a régi időkre emlékezhető vendégszeretettel fo­gadta a jugoszláviai ujságirók kongresszusára az ország minden részéből megérkezett hírlapírókat és a Cseh-szlovák köztársaság baráti érdeklődésének dokumen­tálására érkezett vendégeket. A házak nagy része fellobogózva, kisasszony napjának ünnepi han­gulata fokozódott azzal, hogy a város népe ünnepi érzésekkel köszöntötte a békés kuiturmunka jegyében összeült kongresszust. A csütörtök esti ismerkedési estély után, amely a legkedélye­sebb hangulatban folyt le, déle­lőtt tiz órakor kezdtek gyülekezni a kongresszusra, a városháza dísztermében a hírlapírók. Az ünnepélyes megnyitásra megje­lentek a cseh vendégek is és Szubotica város hatósága nevében Dobanovacski Pál főispán, Taba­­kovics Miklós polgármester és a városi tisztikar több tagja. Az emelvényen a sekciók elnöke Komodimics (Beograd), Kovacsics (Zagreb), Smodli (Ljubljana), Pro­­tics Márk (Szubotica), továbbá a szuboticai főispán és polgármes­ter és dr. Julie Pihaia prahai polgármester foglaltak helyet. Az ünnepélyes megnyitás A kongresszust Nikoiajevics Du­sán a Jugoszláv Ujságiró Egye­sület elnöke nyitja meg. ismerteti az edigi két kongresszus munká­ját, hangsúlyozza a mostani kong­resszus munkájának fontosságát. Örömének ad kifejezést, hogy a harmadik évi kongresszust az északi nagy határvárosban, Szil­­boticán tarthatják meg, ahol egye­sült erővel a délszláv kultúra to­vább fejlesztésére és elmélyítésére egyesülnek az újságírók. Beszéde végén az ülés alelnö­­j kéül Kovacsevicset (Zagreb) és I Komadinics (Beograd) ajánlja, a kiket egyhangúlag megválaszta­nak, majd javaslatára kilenc tagú (igazoló bizottságot választanak [meg. I A nagy tetszéssel fogadott be­széd után Protics Márko a szubo-Í'ticaí szekció elnöke üdvözli a vendégeket, ismerteti Szubotica város jelentőségét nemzeti gaz­dasági és kulturális szempontból. Különösen a sajtó viszonyokkal foglalkozik és sajnálattal állapítja meg, hogy a prosperáló magyar topok mellett a három szláv napilap csak rövid ideig ludta magát fenn­tartani. De remény van rá, hogy a közel jövőben ebben a nagy szláv városban is uj életre kel a szláv napi sajtó. Üdvözli a szuboticai ujságirók nevében a megjelent hírlapírókat. Utána Tabakovics Miklós pol­gármester Szubotica város nevé­ben üdvözli a megjelenteket, majd dr. Peliala a csehszlovák újság­írók nevében cseh nyelvű be­szédben köszöni meg az üdvöz­léseket és rámutat azokra a ben­sőséges kapcsolatokra, amelyek a két ország sajtóját összekötik. Pehala nagy tetszéssel fogadott beszéde után az ünnepélyes meg­nyitó ülés szétoszlott. A város bankdíja Fél egykor külön villamos ko­csikon Palicsra utaztak a kong­resszus résztvevői, ahol a nagy­vendéglő dísztermében Szubotica városa adott ebédet a vendégek tiszteletére. Az ebéd ideje alatt a városi zenekar Hermann kar­mester vezetése alatt hangverse­nyezett, általános sikert aratva. A jól sikerült banketten először Dobanovacski Pa! főispán üdvö­zölte a város vendégeit és külö­nösen a csehszlovák sajtó képvi­selőit. Látogatásuk a szláv egység gondolatának újabb dokumentuma A szláv egység apostolára, a csehszlovák köztársaság elnökére, Massarykra iiriti poharát. Utána dr. Pichla Julie Prága város polgármestere köszönte meg az üdvözlést, majd Tabakovics\ polgármester üdvözlő szavai után Parezsanin (Beograd) emelkedett hangú beszédben hangsúlyozza, hogy az eddigi két kongresszus a nemzeti egyesülés ünneplésének je­gyében folyt le. Most mér elérke­zettnek látja az időt, hogy az értékes nemzeti szempontokon is felülemelkedve az általános emberi egyesülés, * az általános emberi jogok jegyé*

Next

/
Thumbnails
Contents