Bácsmegyei Napló, 1922. szeptember (23. évfolyam, 238-267. szám)
1922-09-09 / 246. szám
2. oldal. BACSMEGYE1 NAPLÓ 1922. szeptember 9. I ben folyjon le a mostani kon- i gresszus. Különösen uikalmas erre a kongresszus helye, Szubotica, amelyben egymás mellett él a szláv ság nemzetiségekkel. Ugyanannak az (illámnak polgára vagyunk s mi újságírók a határaink közt lakó népeket is képviseljük. Pobracky (Pozsony szlovák) üdvözlő szavai után Ispánovics (Szubotica) a város ősi lakói, a bunyevácok nevében üdvözli a vendégeket, majd Tokin Bosko (Beograd) a „Tribuna" munkatársa magyar nyelvű beszédben a vajdasági magyar újságírókat üdvözít, a jrfu're a beogradi ujsagiró szekciótól megbízása van. Nem azért jöttünk össze, hogy politizáljunk, hanem hogy a sajtó ügyeiről tanácskozzunk és határozzunk. A politika terén a sajtóban egymás Ellenfelei lehetünk, de itt közös munkára viliink össze, ahol n jugoszláv és magyar újságírók érd.'ke találkoznak A kultnra terén nemzetiségi kőlöbség nélkül együtt akarnnk j működni. Utána Himmetspach (Becskerek) a nemzetiségi kisebbségekhez tartozó újságírók nevében köszönti fel a jelenlevő szláv újságírókat. A nemzetiségi újságírók is ót Vannak hatva a közös haza üdvéért való kulturmunka szükségességétől. Élteti Jugoszlávia népeinek kulturális közönségét. Most dr. Bilk Method, Pozsony város zsupánja emelkedik szó )ésra. Párhuzamot von Pozsony és Bratiszlava között, mindakettő határmetropolis lett az uj államokban, politikai és kulturális jelentőségük sokban hesonló. Le gyünk rajta, hogy komoly munkával és szeretettel, áldozatkészséggel is, ha kell, kiépítsük a két rokonország jövőjét, a haladás szellemében. Prsics Miso (Subotica) rövid felköszöntőt mond. Ezután Kiszics (Split) a Nova Dóba szetkesztője arra hívja föl a figyelmet, hogy a Suboticán megtartott kongresszus nagyon ko moly meggondolásokra kényszeríti az embert. Az ebben a városban megjelenő magyarnyelvű újságolt, amelyek becsületére válnak a suboticai magyar újságíróknak, serkentőleg kell hogy hasson a Vajdaság jugoszláv kultúrájára is. Az oly sokáig elnyomott szláv kultúra megerősítésén kell itt sokat munkálkodni. És pedig nem az erőszak eszközeivel. Kevesebb csendőrt és sokkal sokkal több tanítót küldjenek ide. Ez a helyes szláv politika. A nagyszerű beszéd után Nikolajevics Dusán elnök, — mint mondja — két kötelességét telje siti. Először is köszönetét mond Subotica városának a meleg, barátságos fogadtatásért, melyben az újságírókat részesiti. Másodszor emlékeztet a volt legfelsőbb hadúrra, Péter királyra, aki megteremtette a szláv egység termékeny gondolatát. A király éltetésével fejezi be beszédét, melyet áz összes résztvevők helyeikről felállva ismételnek. A nagyszerűen sikerüit cbszebéd, amely éppúgy, mint a Nemzeti Szállódban rendezett első társasvacsora, a legteljesebb mórtéliben kielégítette a város, iüuszdéltitán 3 órakor ért véget. Ezután a résztvevők együttesen megtekintették a strandfürdőt és 4 órakor indultak vissza Suboticára, hogy a kongresszuson tulajdonképpeni munkáját elkezdjék. A délutáni ülést öt órakor nyitja meg Nikolajevics elnök. Először a kongresszushoz érkezett táviratokat olvassák fel. A napirend első pontja az igazoló bizottság jelentése volna. Kumadinusz indítványozza, hogy a napirendben először állapodjanak meg a szekciók elnökei. Kovacsics (Zagreb) elfogadja azzal, hogy előbb a jelentéseket hallgassák meg. Ezt elfogadják, mire Jakics beterjeszti az igazolóbizottság jelentését, mely szerint 111 kiküldött 245 szavazattal bir. Rövid vita után a bizottság jelentését egyhangúlag elfogadják. Ezután dr. Jovanooics Jova központi titkár a titkári jelentést terjeszti elő. Ismerteti a központi vezetőség működését. A sekciók munkája nagyon kevés volt, különösen a szuboticai szekció munkátlanságát állapítja meg. Ismerteti a vasu/i szabadjegyek megszerzése körül kifejtett tevékenységét, majd a külföldi újságíró szervezetekké! való kapcsolatokat ismerteti. A titkári jelentést nagy vita követi. Kovacsics (Zagreb) indítványozza, hogy vita nélkül fogadják el, mintkogy az egész egyesület átszervezés előtt áll. A sek ciók elnökei állapítsák még a további napirendet. Ennek a javaslatnak sok ellenzője van. Legjellemzőbb Korkut Sahib (képviselő, Sarajevo) felszólalása, aki szerint nem fogadható el a központ jelentése hozzászólás nélkül, meiyben a sekciók működése súlyos bírálatban részesül, anélkül, hogy a sekciókat meghallgatnék. Nem a szekciók, hanem a központ nem dolgozott eleget. Az ezt követő vitában főleg Tomand' (Pancsevo), Komadinics és Riszlovics (Beograd) és Korkut (Sarajevo) vesznek részt. Kovacsics akként módosítja indítványát, hogy a jelentések feletti vitát halasszák el a szekciók elnökeinek napirend megállapításáig. Parezsanin pénztári jelentése után a névszerinti szavazásnál ezt a javaslatot 138—33 ellen elfogadják. Szótöbbséggel a szekciók jelentésének felolvasását határozzák el. Egymásután mennek fel a szekciók titkárai és pénztárosai az előadói emelvényre és beszámol nak a szekciók elmúlt évi működéséről. Különösen a beogradi szekció jelentését hallgatták nagy érdeklődéssel. A jelentések felolvasása után a szekciók vezetőségéből bizottságot küldtek ki a szombati ülés napirendjének meg. állapítására. Az ülést fél 8-kor zárta be Komi duties alelnök. Este 9 órakor a Commercia r. t. által a Tiszti Otthonban rendezett társasvacsorán vettek részt az újságírók. hoz az eszközökhöz, amelyeknek segítségével legalább Írni, olvasni megtanulhatnak. A kormánynak gondoskodni: kell, hogy az iskolaoktatás mai terheit megkönnyítse a kismebereknek és ezzel lehetővé tegye, hogy sok száz hatesztendős gyerek friss koponyájába kigyulladjon a kultúra örök mécsese. — Drága as iskola — No az analfabetizmus Ä taníttatás mindig nagy gond és súlyos teher volt a kisembereknek, a fixfizetéses 'hivatalnokoknak, a munkásapáknak, akik nehezen szerzett és sok-sok lemondás árán összekuporgatott filléreiket áldozták föl arra, hogy a gyerekeik ne legyenek a kultúra mostohái. A kispénzű embereknek mindig szeptember volt az a hónap, amelyik a legtöbb álmatlan éjszakát szerezte. A beiratkozás napjainak aggódásait, a drága iskolakönyvek beszerzésének problémáját, a tandíj és egyéb költségek lefizetésének nehéz kötelezettségét esztendöről-esztenlőre mindig ez a hónap hozta, — szeptember, — amelynek vidám diákserege az apák szomorú gondjával vonult be az iskolapadokba. A békeévekben is egy munkábafáradt élet minden eredményét rá kellett szánni a taníttatásra és már akkor is sok fiatal gyerekember előtt záródott be az iskolakapu csak azért, mert az apák fizetése, megélhetési körülményei nem bírták el az iskoladijakat. Pedig akkor jóval olcsóbb volt minden: a tandíj, az iskolakönyvek árai és a taníttatás egyéb költségei sokkal kisebb mértékben vették igénybe a kisembereket, mint ma, amikor egy elemista évi taníttatása nagyjában kétezer százalékkal Hőbbe kerül, mint 1914-ben, vagy azelőtt. S az állam is abban az időben jóval nagyobb terhet vett át az iskolaoktatás költségeiből, mint ma és miniezek mellett ezer más előnye és lehetősége volt a. taníttatás viselésének azok számára, akiknek egzisztenciája egyébként nem bírta volha el a rendes iskoladijakat. Ma a helyzet természetesen még sokkal rosszabb, sokkal sivárabb és sokkal aggasztóbb. Ma a gazdasági körülmények olyannyira megromlottak, hogy a fixfizetéses hivatalnokoknak és munkásembereknek gyerekei .csak a legnagyobb áldozatok árán tudnak hozzáférni a kultúra forrásaihoz. Az iskolaoktatás költségei ma olyan horribilisak, hogy az apák, különösen a szegényebbek, nem tudják előteremteni azt az összeget, ami ma föltétien kell a taníttatáshoz. Az idei vajdasági beiratkozásoknál; kitűnt, az iskolaköteles gyerekek bizonyos percentje szeptemberben nem lépett be az iskolapadokon, kívül marad, mert a súlyos megélhetési viszonyok következtében az apák a jelenlegi iskolaköltségeket nem tudják megfizetni. Nem beszélve a középiskolákról és egyetemekről, amelyeken hovatovább csak a gazdagok gyerekei boldogulhatnak, az elemi iskolákból három év óta mindinkább többen maradnak el azok közül, akiknek — a törvény szerint — most kellene hozzákezdeni az irás, olvasás megtanulásához, a kultúra legelemibb princípiumainak elsajátításához. Az a generáció, amelynek most szeptemberben nyitottak ki az iskolakapuk, nagyon megtizedelve került be a kopott iskolapadokba, nagyon megtizedelve a szegénységtől és nyomorúságtól, amely erősebb a törvénynél, erősebb a jószándéknál. A kenyér éhsége — a Vajdaságban és másutt is — legyőzte a kulturéhséget. maga alá gyűrte és elhallgattatta. A szegény emberek fiai' ma egymásután, csoportonként hagyják’ el az iskolaoktatás kádereit és ha számokat gyűjtene erről össze a hivatalos gondoskodás, szomorú és beszédes számok állnának rendelkezésére, amelyek nyíltan és világosan elárulnák azt a veszedelmet, amely ebből az országra nézve háramlik. A kormány, amelynek kötelessége, hogy az ország kulturális ereje ki ne apadjon, hanem fejlődjön és erősödjön, nem nézheti tétlenül ezt a romlást és veszedelmet. Az állam érdeke, hogy polgárai1 ne nélkülözzék a kultúra erejét, hogy, hozzájussanak jazok— Zavarok az építkezés körül — A sándori villamosvasúti vonal ki- í építésének kérdése már elintézettnek látszott az építkezési munkála-í tok megkezdésével. Azonban már* a munkálatok megkezdése után újabb j zavarok keletkeztek és bár a munka j most is folyik, mégis kérdésessé j vált, hogy a vonaíépités mennyi ké-, sedelmet fog megint szenvedni és j mikorra készül el. Két ok hátráltatja a sándori vonal 1 megkezdett építésének zavartalan* folytatását és befejezését. Az egyik! az, hogy a suboticai villamosvasút :■ igazgatósága nem rendelkezik megfelelő anyag fölött s elsősorban a | talpfa és a kötőanyag fog kifogyni,1, úgy hogy rövid időn belül megakad az építés, ha addig nem sikerül megfelelő anyagpótlásról gondoskodni.. Az anyag nagy részét a villamvasút' igazgatósága Budapestről szerzi be és megtörtént már minden intézkedés, hogy a hiányzó anyagok mi-' előbb ideérkezzenek, amit azonban a rossz szállítási viszonyok kétségessé tesznek. Még súlyosabb azonban az, hogy* a suboticai villamosvasút igazgatóságának egyelőre nincs meg a sziik- \ séges fedezete a vonaíépités költségeire. A sándori vonal kiépítésének költsége mintegy tizenkét millió ho-. rónára rúg, amely összeg iölöti még nem rendelkezik a villanyt elep. Ebben a kérdésben a legutóbbi napokban ismét ellentétek merültek fel; a villamosvasut igazgatósága és aj város között, mert a villauytársulát; azt kívánta, hogy ezeknek a költségeknek egy részét a város előlegezze, amit azonban a tanács nem teljesíthet. Miután pedig a belga részvényesek vezetése alatt álló brüsszeli ve-, zérigazgatóság még ezideig nem folyósította a suboticai telepnek a! szükséges költségeket, a villamos- j vasút igazgatósága most más módon* próbálja ezt a kérdést megoldani.' Arról van szó, hogy az igazgatóság' kölcsönt vegyen fel a vonalépitésre és nem lehetetlen, hogy a sándori villamosvasúti vonal a Magyar Általános Hitelbank érdekeltségébe kerül. A belga villamossági részvénytár-, saság Budapesten ugyanis a Magyar' Általános Hitelbankkal van összeköt-' tetősben és ezen üzleti kapcsolat kö-; vetkeztében Sebesztha Géza, a Ma-; gyár Általános Hitelbank budapesti] központjának igazgatója csütörtökön; Suboticára érkezett és itt a villamos-} vasút igazgatóságával tárgyalásokat) folytat a sándori vonal kiépítéséhez] szükséges tizenkét millió jugoszláv} korona hitelezése ügyében. így tehát} a sándori villamosvasut vonal való-; szinüleg magyar tőkéből fog felépülni. Ha ezek a folyamatban levő kői. csöntárgyalások nem sikerülnének,] jjugy szó van arról a tervről is, hogyl Suboticán konzorcium alakulna, a; fmely az uj vonalépitést fmanciroznáj Az sincs kizárva, hogy a két tervet »egyesitik és a hitel egy részét nyújtja] |csak a Hitelbank, a többit pedig egy1 konzorcium fogja nyújtani. Mindezek a tárgyalások és a vég-; I ső döntés azonban még sokáig elbufzódhaínak és igy bizonyosra vehető, hogy a sándori villamosvonal a kitűzött határidőig, vagyis november há szol *14. ig nem készülhet, el. Magyar hitel a sándori villamos felépítésére A kultúra és a kenyér harca
