Bácsmegyei Napló, 1922. szeptember (23. évfolyam, 238-267. szám)
1922-09-06 / 243. szám
4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1922, szeptember 6. Akik a nevük miatt nem tanulhatnak Azokat sem veszik fel a magyar iskolákba, akiknek a neve nem tiszta magyar Azok, akik éveken át hirdették, hogy az iskola arra való, hogy ismereteket közöljön s nem arra, hogy az állam az iskolán át nemzetiségi politikát csináljon, keserves meglepetésjsel tapasztalták, hogy akik a múltban az anyanyelven való oktatás kérdésében fegyvertársaik voltak, akkor amikor hatalomra jutottak, amikor jtnaguk intézik, vagy az ő közreműködésével csinálják mások a tanügyi politikát, a nemzetiségi kérdést beviszik az iskolába. A múltban is előfordult, hogy azokat, akiknek szláv hangzású nevük Volt, nem vették fel az iskolák magyar osztályaiba, ha mindjárt egy szót sem tudtak más nyelven, mint magyarul. Hogy hány tanulót fosztottak meg ezzel a tanulás lehetőségétől .arról felesleges volna statisz-f íikát készíteni. Az idén folytatják az igazságtalanságnak ezt a rendszerét. A kultuszminiszter rendeletileg úgy intézkedett, hogy a zsidó tanulók nem vehetők fel a középiskolák magyar osztályaiba. A vallásfelekezetnek és a nemzetiségnek ebben az erőszakos összekeverésében az SHS királyság nem áll ugyan egyedül de a rendeletet sehol sem hajtják olyan mereven yégre mint Jugoszáviában, amelynek [alkotmánya pedig kimondja, hogy a vallás és lelkiismeret szabadsága biztosittatik, s hogy a polgári és politikai jogok élvezete a vallásfelekezettől független. Az alkotmány intézkedései ellenébe most egy felekezetet miniszteri rendelet foszt meg attól a jogtól, hogy a felekezethez tartozó gyermekek taníttatásáról gondoskodjanak. Ez a rendelkezés, amely nem engedi meg, hogy a zsidógyerekek anyanyevükön oktattassanak, prozelitákat nevel. A zsidóság körében már is a legnagyobb megdöbbenéssel tárgyalnak arról, hogy sokan vallást akarnak változtatni csupán azért, hogy gyermekeiket azon a nyelven tanitassák, amelyet a gyermek beszél és megért. Suboticán, ahol minden olyan rendeletét, amely a polgári szabadságra sérelmes, a legnagyobb pontossággal hajtanak végre, természetesen a miniszteri rendeletén túlmenőleg is akadályozták azt, hogy a magyar gyerekek magyarul tanuljanak. Az idén Suboticán azok a gyerekek se járhatnak magyar iskolába, akiknek az anyja szláv, vagy szlávhangzása neve van, sőt még ennél is tovább mennek. Megállapítják, hogy a beiratkozni kívánó tanuló apjának, vagy anyjának magyar hangzásu-e a neve. Ha nem, akkor nem veszik fel a magyar osztályba. így visszautasították azok felvételét, akiket Kladek-nak, Poltz-nak, Gasz-nak hivnak, noha az illetők bizonyítani kívánták, hogy a dédapjuk sem tudott más nyelven, mint magyarul. A válasz erre a kísérletre az volt, hogy ezeket erőszakkal magyarosították el, most igy akarják az egyensúlyt helyreállítani. Az államnyelv megtanulása mindenkinek fontos érdeke s az államnak módot is kell adni arra, hogy mindenki, aki akarja, megtanulhassa a hivatalos nyelvet. Az iskolákat azonban közpénzen tartják fent s azok költségeihez a magyar nevű, nem magyar nevű s a zsidó vallásu állampolgárok is hozzájárulnak, bajos tehát jogcímet konstruálni arra abban, hogy minő iskolában taníttassák gyermekeiket. S az iskola célját hamisítja meg, aki az iskolát másra: akarja felhasználni, mint a tantervi hogy, egyeseket megakadályozzanak megszabta ismeretek közlésére. A kelehiai nagy határállomás terve Kelebia — Szubotica külvárosa — Szuboticát összekapcsolják Kelebiával Egy kritikus albumából irta: Baedeker AZ ISTEN ÉS AZ EMBER Ha »a jó pap holtig tanul«, csak az Istent utánozza, aki még mindig — 'és mióta! — állandóan tanul. Még mindig tanulja az embert, akit még mindig nem ért meg teljesen. Kissé különös, hogy még mindig nincs egészen tisztában azzal, akit egy nagylelkű — de talán egyszersmind meggondolatlan — percében teremtett, de éppen olyan bizonyos, amennyire különös. Mert ha1 kiismerte volna, akkor már meg is javitotta volna. S akkor az ember is jobb lenne, meg az Isten is, akit csak megszokásból hízelgésből nevezünk jóistennek, pedig igazán csak akkor tartanánk őt annak s csak akkor lehetnénk megelégedve vele, ha már jobbá tette volna az embert, s igy szebbé az éledet amelyet úgy, de úgy elcsúfítanak a rossz emberek. Persze az Isten túlontúl nagy fába vágja a fejszéjét, ha javítani akarja az ő szerencsétlen teremtményét, aki évszázadokrólevszázadra — Attilától Napóleonig és Napóleontól Ludendorfig — mindig Jejebb züllik, s ha ez igy megy tovább, akkor maholnap javíthatatlanná lesz... Mindannyian szerencsét kivánunk fáz Alkotónak. A súlyos feladathoz, jamelynek a megoldása olyan kétséges... De vájjon eléggé támogatjuk-e öt ebben a nehéz munkában? Nem kellene-e nekünk is dolgozótársakul szegődni Hozzá e nagy műveletnél, amely az Isten — valószinüleg igen jól fölszerelt s minden modern (találmánnyal ellátott — javitómiihe*g$b.en- folyik? Joggal-virhatBá eN&t Ismeretes már az a terv, amely szerint a suboticai vámhivatalt Kelebiára akarják áthelyezni', hogy közvetlenül a határállomáson működjön a vámhatóság. A vámhivatal áthelyezésével azonban nagyobb tervek is felvetődtek. E tervek szerint Keltebiát bekapcsolnák a süboticaji forgalomba és ezáltal ezt a fontos határállomást Subotica külvárosává tennék. A suboticai vasutigazgatőság most készítette el a terveket a kelebiail uj határállomás kiépítésére. A kelebiai állomási most egész kicsi és nem alkalmas a nagyobb határszéli forgalom lebonyolítására. Ezért a vámhivatal áthelyezésével egyidejűleg a vasutigazgatőság a kelebiai pályaudvart is ki keli hogy bővítse, mert a kelebiai határvámállomás működésének megkezdésével az az egész határmenti forgalomnak és főképpen a Magyarország felől érkező vagy oda irányított áru-forgalomnak! is Kelebia lesz a gyűjtőhelye. Ezeknek a szempontoknak megfelelően a most elkészült tervek szerint 1 a kelebiai vasútállomáson elsősorban Is uj pályaudvari épületet emelnek teljesen modem berendezéssel. Magát az állomást hat sínpárral bővítik ki mintegy egy kilométernyi hosszúságban. Épül az állomáson felvételi épület is, valamint egy nagy vámállomás, amely vegyészeti laboratóriummal lesz összekapcsolva, hogy szükség esetén az elvámolásra kerülő áru vegyi összetétele is megállapítható legyen. Ilyen vegyészeti laboratóriummal eddig az országnak alig néhány vámhivatala van felszerelve. A legnagyobb méretűek azonban a Kelebián épülő raktárházak lesznek, minden gyülölségét, főleg pedig azt tőlünk a Jóságos ,aki jóhiszerhüleg teremtett bennünket és nem lehetett elkészülve arra, hogy Öt ennyire cserben hagyjuk s Hozzá ily hálátlanok leszünk. Óh, az Isten keservesen csalódott bennünk, s lehet, már százszor is megbánta, hogy vesződött velünk. És én azt mondom: becsüljük meg magunkat és iparkodjunk kissé megjavulni (mindenki anynyi száz percenttel, amennyi a morális lényéhez szükséges), amit legkönnyebben azzal érhetjük el, ha nem várunk mindent a jóistentől, aki végre is majdnem egyedül van — nagyon kis segédlettel —, mig mi olyan sokan vagyunk, hogy még az ellenséggyilkósnak se kellene megbocsájtani. Az Isten, most, hogy a nagyháboru elmúlt, s hogy a béke — tanúm *á Poincaré — olyan rosszul sikerült, bizonyos újból tanulmánya tárgyává teszi az embert s szeretné őt valamivel tökéletesebbnek látni, — úgy illik hát hogy ezt az iparkodását honoráljuk a magunk részéről is egy kis közreműködéssel. Mindent nem szabad Őtőle várni. S Ö, ha igazságos, csak azokat fogja javítani, akikről látja, hogy javulni akarnak. Mert az ősgonoszokat, akikben nincs emberséges hajlam, azokat az Isten se tudja megváltoztatni. Mert az Isten maga a Jónak a fogalma, s a Jó természetszerűen idegenkedik a rossztól s főleg az abszolút rossztól (amilyen például a háborucsináló ember), — s azért nehéz most az Ö helyzete s azért nehéz a miénk is. Csak a jó vonzhatja a jót. Aki azt akarja, hogy foglalkozzon vele a Teremtő, tegye ezt ránézye lehetővé .azzal. hogy. száműzi szivéből a Háborút s annak a békegyülölséget, amely a Háború véres csatáiban s a Béke könnyes piacain olyanra nőtt, hogy a vandálok is sokallanák. Tudod ezt, ember? Vagy olyan mélyen fészkel a szivedben ez az átkos érzés, hogy nem tépheted ki onnan? Talán még nem ütött az a sokat kongatott tizenkettedik óra s van rá lehetőség, hogy Isten és Ember meg érti egymást újra s az előbbi megin kedvet kap az emberhez, akit annyi ra megutált. Adja az Isten, hogy a; Isten igy Ítélkezzen rólunk s tartsoi bennünket méltóknak arra, hogy fog lalkozzon velünk! Egy verssor. Gimnazista koromban (és még az után sokáig) bámultam a halhatatlai Berzsenyinek azt a fenségesen hang zó verssorát amelyet minden ma gyár ajk szavall: Isten, kit a bölc: lángesze föl nem ér! Óda nem is képzelhető gyönyö^ rübb és stílusosabb kezdettel, s nen hiszem, hogy van a világirodalonr ban költőibb és magasabb szárnyald su poéma mint a niklai remetének e: az Istent dicsőítő isteni költeménye Most mégis — csoda-e? — boncok kritikával olvasom a hatalmas vers sort, s elgondolom, hogy a bölc: lángesze jól hangzik ugyan, sőt szé pen is, de nem meggyőzőn. Valója ban az ember vagy bölcs vagy láng ész, de sohase mind a kettő. Láng eszü bölcset épp oly kevéssé isme rünk mint bölcs lángészt. A kettő úgy látszik, összeférhetetlen. A böl csesség egészen más berendezése a; agynak mint a genialitás, ez pedij ugyancsak messz^xsik u bölcsesség’ amelyek száz vagon árunak a befogadására lesznek alkalmasak. Ezeknek a nagy raktáraknak kereskedelmi szempontokból is nagy fontosságuk van, miután az elvámolásra váró áru nem lesz úgy, mint eddig sok eset-! ben, az időjárás viszontagságainaki kitéve, hanem megfelelő elhelyezésre talál. |! A lakáskérdés megoldása szempontjából viszont nagy jelentősége van annak a hét lakóháznak,, amelyet' szintén a kelebiai haitárállomásqn építenek fel és amely több mint hatvan lakást fog magában foglalni. Ezekben a lakásokban nyernek elhe-, lyezést úgy a vasúti! személyzet, mint! a vámhivatal tisztviselői. A kelebiai határállomásnak a vázolt tervek szerint való kiépítése többmilliós befektetést jelent. A nagyarányú építkezések megkezdésének időpontja még nincs megállapítva, miután előbb még a közlekedésügyi minisztériumnak jóvá kell hagyni a terveket. r A kelebiai pályaudvar kiépítésével kapcsolatban a suboticai városi tanácsnak is nagyszabású tervei vannak és ezért a fontosabb kérdésekben a vasutigazgatőság és a város között folynak is a tárgyalások. A városi tanács ugyanis a kelebiai határállomásti teljesen be akarja kapcsolni a suboti-! cai forgalomba. Most annak tervét dolgozzák ki,: hogy a villamosvasúti forgalmat Kelebiáig terjesszék ki uj vonal kiépi-, tése által A világítást is ki akarják terjeszteni egész Kelebiáig. A város Ivelebiát külvárosszerüen kívánja Suboticához kapcsolni, ami természetesen csak hosszú évek munkája tehet.; tői. Példákat azért nem említek, mert! példa rá minden bölcs és minden, lángész. Hogy mégis hivatkozzak egyre-kettőre: ugy-e a Haza Bölcse nem volt genie? És a lánglelkü és lángeszű Kossuth nem volt bölcs? Petőfi és Ady, ez a két vitathatatlan lángelme, ugy-e egyik se mondható; bölcsnek? Sőt e két klasszikus példánál kedvem volna megállapítani, hogy, mindenek voltak, csak éppen nemi bölcsek. És az a sok ismerősünk az; életből és a történelemből, akiket, mint a bölcsesség és okosság példányképeit szoktuk íöldicsérni, ugy-e, jó nagy messzeségben élnek a zseniktől? A bölcs lángész tehát csakugyan nem éri föl az Istent, amint igen helyesen énekli Berzsenyi. De hozzátehetjük: a bölcsessége fölérheti, s a zseninek a lángesze hatol föl Hozzá. Mert éppen azért bölcs a bölcs, és genie a genie, hogy e kivételes képeségeivel megértse az i^teneszmét és fölérjen az istenséghez. Amikor a nagy költő azt állította, hogy a bölcs lángesze nem éri föl a Nagyot, a Mindenható, nem becsülte túl az Istent de, lebecsülte a lángelmét és a bölcset. Mert hát, ha ők: nem, — akkor ki:igen? Ha az ő magas értelmük nem hatol föl azokba a magasságokba, á hol a Teremtő trónol, akkor vájjon kinek a polgári esze vagy a szokványérteim essége fog oda fölkuszni? Ha azok, akik oly közel állnak Hozzá — a bölcs és a lángész — nem jutnak föl Hozzá, akkor hogyan emelkedjenek föl a trónusáig azok, akik hisznek benne? S akik közt, fájdalom, ugyancsak kevés a bölcs, és »Ugyancsak Levés a Iángész? s
