Bácsmegyei Napló, 1922. szeptember (23. évfolyam, 238-267. szám)
1922-09-29 / 266. szám
Ara 1 dinár, 2 lei, 8 márka, 1 sokoi. BACSMEGYEI XXIIL évfolyam Szubofóca, péntek 1922. szeptember 29. 266. szám Megjelenik minden reggel, ünnep nfán és hétfőn délben TELEFON SZÁK: líiedóMvatsl 8—58, rserkesriősé" 5—10 Előfizetési árt negyedévre 90’ —dinár SZERKESZTŐSÉG: Kralja Aiezandra-nlica 4 szám alatt. Kiadóhivatal: Kralja Alesaadra-ulica 1 (Lelbach-palota) Mi lesz? Az izgalmas külpolitikai események, a jelentőségében máról-holnapra^ veszedelmesen megdagadt keleti kérdés és a háborús veszedelem Cgyidőre elterelték a közfigyelmet, Sőt a vérbeli politikusok érdeklődését is a belső politikáról. Éppen most, a parlamenti szünet végén, mikor más körülmények között friss erővel érkeznek vissza a politikai szelek, az enyhe szelíd bárányfelhők iSs a válságot jelentő viharfellegek, egyszerre hosszantartó szélcsend, beteges feszültség következett be. A parlament két hét múlva összeül, íde ezúttal még teljesen bizonytalan a közel jövő, a küszöbön várakozó helyzet képe. Még jóslatokba sem lehet bocsátkozni. Nincsen egyetlen biztos kijegecesedési folyamat, hiányzik minden bázis, amely támpontot nyújthatna a nagy kérdésre: mi |s lesz hát a legközelebbi hetekben? Egy dolog bizonyos csupán: az, Hogy következményeiben ma még beláthatatlan válság van. Ez a súlyos (válság nem a parlament szünetelése alatt született és nőtt nagygyá. Kezdődött jóval előbb, elenite jelentéktelennek látszó kormánykrizissel, a ímely később állandóvá vált és telsen akuttá lett, aztán folytatódott a kormányttáinogató többség házi babaival, családi perpatvaraival, belső nehézségeivel, hogy végül a legkomolyabb belpolitikai és országos problémává dagadjon, amelynek hatása kiterjed az államélet minden kérdésére és káros jelenségei a közfélét összes területein mutatkoznak piár. A válság annyira megérett, anynyira akuttá vált, hogy akarva — nem akarva meg kell oldani valahogyan, valami formában. Nem ideiglenesen, nem átmenetileg, de véglegesen és erélyesen. Az elintézetlen kérdések garmadája hever előttünk, az idei politikai szüretnek dús, de nem túlságosan örvendetes eredménye. Lehet válogatni bennök, hogy melyiknek a megoldásához gyürközzék neki elsősorban az a hivatott államférfi, akinek most mát eiőbbutóbb, de minél sürgősebben el kell következnie, mert a halogatás művészetét, a folytonos prolongálást folytatni ma tnár lehetetlen. Mi jugoszláviai magyarok, bár a gyakorlatban, a valóságban még nem jutottunk el politikai jogaink teljességéhez, mert vart ugyan már teljes jogot biztositó SHS állampolgárságunk, de választójogunk még mindig nincsen, eleven érdeklődéssel tekintünk az állam belpolitikai helyzetének eljövő kialakulása elé. Érdekünk, hogy megszűnjenek a túlzott és nem is nagyon indokolt pártharcok, az egymást szünetiiélkül követő válságok, érdekünk, hogy tegészséges kijegecesedési folyamat következzék el az állam belső életében, mert a teljes konszolidációt akarjuk. A dolgok rendjének rendjét, a vácilláló helyzet megállapodását a nyugodt, teremtő munka lehetőségét, a felzaklatott kedélyek lecsillapítását. Jó közigazgatást, megértő és türelmes nemzetiségi politikát, igazi kultúrát csak akkor refnélhetünk, ha megszűnnek az .államélet zavarai. A mostani lázas állapot, az állandósult provizórium, a nagy és ideges szórakozás, az elintézetlen krízisek, ami speciális helyzetünket is károsan befolyásolják, a Magyar párt alkotmányos és törvényes programijának teljesülését is hátráltatják. Ezért tekintünk olyan feszült érdeklődéssel a közeli hetek elé, mert bennünket is éppen úgy, éppen olyan nagyon izgat a kérdés: lesz-e gyors és egészséges kibontakozás, megkezdődhet-e már végre-valahára a nyugodt,'zavartalan és eredményes teremtő munka? « Felkelésre szólítják az összes muzulmánokat Az albánok kihasználják Kemal győzelmét Az albánok sohasem kerestek jogcímet arra, hogy lázadásokat és felkeléseket szítsanak, lázongtak minden jogcím nélkül is. Előrelátható volt, hogy a keleti helyzet s Kemál pasa győzelmei nem maradnak hatás nélkül a felkelésre hajlamos albánokra. Most Prizrenböl jelentik, hogy Bajram Cur, a hírhedt fölkelő ve zér, aki most a semleges zónában tartózkodik, felhívást intézett a semleges zóna mindkét oldalán lakó muzulmán albán lakossághoz, melyben felszólítja őket, hogy rázzák le a szerb és tiranai albán kormány jármát. Azt mondja a felhívás, hogy most, Kemal pasa győzelme következtében bekövetkezett, a legkedvezőbb pillanat határozott akció megkezdésére. A semleges zóna legyen az a hely, ahonnan meg fog születni az összes muzulmán albánoknak szabadsága és egyesülése. A jugoszláv oldalon lakó muzulmán lakosság a felhívás után is nyugodt maradt. Semmi féle mohamedán nemzeti mozgalom sem észlelhető közöttük. A görög fennhatóság alatt élő muzulmánok azonban több helyen fellázadtak és összeütköztek a kormánycsapatokkal. A harc a kormányosa patok véres vereségével fejeződött be. A muzulmán autonomisták vezérénél Mehmed Spahó nyilatkozik a Bácsmegyei Naplónak — Kiküldött tudósítónktól — Sarajevo, szeptember 26. (L. B.) Amikor utolszor beszéltem vele kereskedelmi miniszter volt, a centralista alkotmányt hozó, a radikális-demokrata koalíciós kormány tagja, ma ellenzéki vezér, a bosnyák muzulmánok vezére és — autonomista. Pár nap előtt egy gyűlésen revolverlövésekkel fogadták ellenfelei. Nem történt baja, amikor Sarajevóba érkezett, ezernyi tömeg várta a vasútnál, vállaikon vitték be az emberek. A miniszter Spaho, mintha jobban öltözött volna, de most kezd törökös karaktert kapni a hízásnak induló alacsony-fekete politikus. Nem panaszlón, inkább fásultan mondja, hogy milyen rettentő harcot kell vívnia a körülményekkel, a hivatalos és félhivatalos erőszakkal, hogy politikai munkáját végezhesse. — Önök, kérdem tőle, nemzeti kisebbségnek tekintik magukat, vagy az uralkodó néphez tartozónak? — Mi szeretnénk, mondja diplomatikusan mosolyogva Spaho, nem nemzeti kisebbség lenni. De, úgy látszik, harcolnunk kell ezért. — Nálunk, mondja, minden bizonnyal nehéz harcot kell majd vívni a választásokon. Ha nem történik semmi erőszak, a nép engem igazol. — A Vajdaságban, szólok közbe, a magyaroknak és a németeknek nem adtak választójogot, Minden törvény és jog ellenére. — Tudom. És azt is tudom, hogy azt letagadhatatlanul, minden külszín félretevésével tették, úgy hogy adott körülmények között nem is lehetne megcáfolni! Ez oktalanság, de a mai rendszer mellett elhihető. , — Az én munkám, illetőleg a mi munkánkat is hasonló, ha nem is .ilyen erélyes eszközökkel igyekeznek megneheziteni, a gyűléseimet revolverrel verik szét... — A magyarok gyűléseit nagyobbrészt nem is engedélyezik... — Az nem baj, mondja Spaho. Én a magam tapasztalatából tudom, hogy egy betiltott gyűlés többet használ, száz elmondott programmbeszédnél. Tuzlát már a mi szempontunkból elveszettnek tartottuk, betiltottak ott egy pár gyűlést, elvertek *egy képviselő elvbarátomat és ma a tuzlai kerület elvitathatatlanul a miénk. Visegrádon nem sok párthivem volt. A merénylet óta úgy megváltozott ott a hangulat, hogy akár három évig lé sem kell oda menni közülünk senkinek. Higyje el, hogy minden akadály, amit egy ilyen pártszervezkedés ellen gördítenek, csak a hívek számát és azok bizalmát növeli. Én prakszisból tudom — Az ön politikájáról mi beogradi lapokból tudunk csak, de az értesüléseink igen zavarosak. — Akárcsak az enyémek az önök .viszonyairól, Ön a beogradi lapokból ítélve egész nyugodtan gondolhatná ezt, hogy én egy sötét erdőben lakom és handzsárral a kezemben összeesküvéseket szitok az ország ellen. Nevetve mondta ezt a kerekarcu muzulmán és szinte hahotázva dőlt hátra a kényelmes bőrfotejben. — Autonomisták önök? — rontottam rá, minden bevezetés nélkül, a kérdéssel. — Igen, azok vagyunk. Azok voltunk akkor is, amikor kormányon voltunk. A két év tapasztalatai beláttatták velünk, hogy azok a követeléseink, amelyeket akkor támasztottunk ebben az irányban nem elegendők, akkor megelégedtünk volna a Protics-féle tervezet autonómiájával is. Ma már, nem. Kiépített, széleskörű autonómiát követelünk, mert látjuk, hogy a mai közigazgatási viszonyok lehetetlenek. Abnormálisai: rossz a mi vidékünk közigazgatása. — Ami nálunk az agrárreform körül történt, ezt még önök, vajdaságbeliek sem tudják elképzelni. Nálunk megszámlálhatatlan esetben megtörtént, hogy szegény muzulmán törpebirtokosoktól elvette a földjét egy-egy nem muzulmán középbirtokos és ime már három éve nincs rá mód, hogy az ilyen jogtalanul elvett földeket visszajutásuk, törvényes tulajdonosaiknak. Az a kárpótlási összeg, amit ezen a címen a kormánytól kaptunk, még arra sem elég, hogy ezeknek a földeknek egy évi liozadékát fedezzük. — A nép hangulata, hogy oszlik meg önök és a kormányban maradt muzulmán képviselők között? — A huszonhárom képviselő-közül nyolc maradt a kormány tnegett, ezek kaptak két miniszteri tárcát. A legközelebbi választásokon ez a csoport, a Maglailics-csoport aligha hoz be a parlamentbe többet, egy embernél. Ez a nép hangulata. — A kormányzó-pártoknak vannak tömegeik Bosznia-Hercegovinában? — A legutolsó választásokon a 63 Bosznia-Hercegovinai mandátum közül a radikálisok kaptak* 12-őt, a demokraták 2-őt a következőn ez a szám még lecsökken, esetleg a nullára. Mi tastjuk a régi kerületeinket, a földmüvespárt ezzel szemben erősen növekszik a koalíciós pártok terhére. Távozni készültem, már a barma- - dik arómás feketekávé után voltunk, Spaho íróasztala előtt állva jegyezte meg: — Nagy baja ennek az országnak, hogy mindenkit, aki nem kormánypárti, egyszerűen hazaárulónak minősítenek. Ha jó összeszámoljuk, ma már többségben vannak a »hazaárulók«... És elkezdett az ujjain számolni Spaho; — Itt vannak Rádicsék, a zajední-ca, a jogpárt, Korosecék, Trumbics, mi, a magyar párt, a,-németek..t Egész szép lista, '-••‘■-••v-v
