Bácsmegyei Napló, 1922. szeptember (23. évfolyam, 238-267. szám)

1922-09-28 / 265. szám

oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1922. szeptember 28. fokkal beismerte, hogy beszélgetést folytatott Huszár Károly magyar mi­niszterelnökkel és visszatérése után azonnal Összeköttetésbe lépett Sach Zoltán vezérkari kapitánnyal. Ignácz Gyulát, amikor hozzá belépett, be­avatta terveibe és mint volt vasúti tisztviselőt arra használta fel, hogy a vasutasokat szervezetbe gyűjtse és általuk a hírszolgálat lebonyolítá­sát megkönnyítse. így Ignácz Gyu­la titkára lett a szervezetnek. A kül­földet informálta az állam anyagi helyzetéről és az országban uralko­dó hangulatról. Titkos működésük és óvatosságuk bizonyítékául szol­gál az a tény, hogy a hírszolgálatot chifire-el bonyolították le, aminek létezését dr. Varga maga beismerte. A'titkos jegyű Írást azért használ­ták, hogy az állami ellenőrzést kike­rüljék. Német Imre vonatvezető Vargától kapott és hozzá vitt siffri­­rozott leveleket. Azonfelül Varga a hadihelyzetről jelentéseket küldött, memorandumot szerkesztett, amely­ben követeli ezeknek a területeknek minél előbb Magyarországhoz való visszacsatolását. A bíróság bizonyí­téknak tekinti azt a körülményt is, hogy dr. Varga villamos égőket ka­pott Magyarországból anyagi támo­gatás fejében. Ignácz és Vörösbara­­nyi is beismerték, hogy dr. Varga volt a szervezet vezetője. Ami dr. Vargának azt az előadá­sát illeti, hogy beismerő vallomása a rendőrségnél szenvedett tettleges bántalmazások hatása alatt tette, • a bíróság ezt az eskü alatt kihallgatott rendőrkapitányok vallomásával meg­cáfolnak tekinti. Nem áll meg tehát a vádlottnak az a védekezése, hogy kényszer hatása alatt tette beismerő vallomását. De ha a bíróság mind­ezt figyelembe is venné, akkor sem fogadható el a vádlottnak ez a véde­kezése, mert a főtárgyaids során szintén beismerte a terhére rótt cse­lekményt. A bíróság nem fogadhatta dl dr. Vargának azt a védekezését sem, hogy családi ügyeinek rende­zése végett utazott Budapestre, mert á. Magyarországon 1920. januárjá­ban fennállott és a bíróság előtt is­mert forradalmi állapotok következ­tében hagyatéki ügyet öt nap alatt lehetetlen volt elintézni. A bíróság tehát megállapítja, hogy Varga ki­zárólag azért utazott Budapestre, hogy ott Huszár Károly miniszter­­elnökkel tárgyalásokat folytasson. Ignácz Gyula maga beismeri, hogy volt Sachshál. Vitt és hozott levele­ket Vargától és Vargának. Bevallja titkát, továbbá, hogy Varga tudtán kívül is küldött értesítéseket. A bán­talmazásokat a biróság a tanúvallo­mások alapján nem látja beigazol­nak. A biróság nem fogadhatta el a vádlottnak azt a védekezését^ hogy nein ismerte a levelek tartalmát, mi­után ő maga is küldött értesítése­ket. Vörösbaranyi és Német is kije­lentették, hogy kaptak Ignácz részé­re szóló leveleket. Német Imre teljes beismerő vallo­másával tiszta képét adta az egész titkos szervezetnek. Bevallotta, hogy Hajdú, Ignácz és Varga adtak át neki leveleket továbbítás végett. A biróság nem fogadja el Németnek azt a védekezését, hogy a levelek tartalmát nem ismerte, mert a kér­déses időben a postai forgalom tel­jesen normális volt és igy feltétle­nül gyanúsnak kellett előtte feltűn­nie, hogy őt küldöncként használják fel olyan levelek továbbítására, me­lyek elintézés helyett római számok­kal voltak megjelölve. Hajdú József maga beismeri, hogy Német utján leveleket küldött Varga részére. Beismerte, hogy ő is ka#oít villamos égőket. Vörösbaranyi Mátyás, Demeter Aladár és dr. Völgyi Jánossal szem­ben a biróság nem látta beigazol­nak, hogy a titkos szervezetnek ak­tiv tagjai voltak. Völgyit maga dr. Varga és Demeter terheli azzal, hogy tudott a szervezet működéséről. Pálíiy Gyulára vonatkozólag a bi­­rnsás megállapítja, hogy nemcsak, hogy nem vett részt a szervezet működésével, hanem Németen kivül senkit sem ismer a vádlottak közül. Ö maga beismerte, hogy kapott egy chiffret, megmondotta, hogy az hol található, amivel megkönnyítette a rendőrség nyomozását. Bevallotta, hogy Némettől kapott egy levelet, a mit azonban visszaadott, mert nem tudta, hogy kitől ered. A többi vádlottaknál is bebizonyi­­tottnak veszi a biróság a terhűkre rótt cselekményt, amely azonban nem büntetendő. Az enyhítő körülmények A büntetés kiszabásánál a biróság enyhítő körülménynek veszi vala­mennyi vádlott beismerő vallomá­sát, büntettlen előéletét és Hajdú ki­vételével az ártatlan családot. Dr. Vargánál súlyosbító körülménynek veszi jogi képzettségét és azt, hogy a bűncselekményben mint felbujtó szerepelt. Az Ítélet felolvasása után Pavlo­­vics elnök magyar nyelven röviden ismertette a vádlottakkal az Ítéletet és annak indokolását. A jogorvoslatok A kihirdetés után Uszkokovics Ilija államügyész, közvádló kijelenti, hogy megnyugszik a dr. Varga Györgyre, Ignácz Gyulára és Haján Józsefre kiszabott büntetésben. Né­met Imre, Vörösbaranyi Mátyás, Demeter Aladár és ár. Völgyi János büntetésének felemelése végett• ie­­lebbezést jelent be. Valamint feleb­­bezést jelent be a felmentések ellen. Dr. Varga György felebbezést je­lent be, mert szerinte azok a tények, melyeket a biróság megállapított, nem képezik bűncselekmény tár­gyát. Felebbez amiatt is, mert a tár­gyalás során olyan okiratot olvasott fel a biróság, melyet nem lett volna szabad a nyilvános tárgyaláson fel­olvasni, továbbá, mert a bántalmaz­­tatására vonatkozó bizonyítási in­dítványát a biróság elvetette, végül pedig azért felebbez, mert a vád ki­­terjesztése nem felel meg a törvény­szerű követelményeknek. Dr. Skalier Lovró, Varga dr. vé­dője, csatlakozik védencének beje­lentett felebbezéshez és kéri az Íté­letnek írásban való kézbesítését. Singer; Béla. dr., Ignácz Gyufa v'é­­dője felebbe|ést jelent be, mert a vádlott tette' nem képez bűncselek­ményt. Belies Radomir dr., védenceinek, Veresbaranyinak és Németnek érde­kében fdlebbezést jelent be és kéri, hogy az ítélet jogerőre emelkedéséig védenceit helyezzék szabadlábra. Dr. Petrovics János dr. Völgyi el­ítélése ellen jelent be felebbezést. Dr. Pataki Antal Demeter és Haj­dú védője felebbezést jelent be a büntetés kiszabása ellen. Dr. Magarasevics Sándor és dr. György Imre a felmentett vádlottak védői a felmentés indokai miatt je­lentenek be felebbezést. Pavlovics elnök végül kihirdeti, hogy a benyújtott feiebbezéseket tu­domásul veszi és azoknak felterjesz­tését elrendeli. Kihirdeti a bíróság­nak azt a határozatát, hogy dr. Varga, Ignácz, Német, Haj­dú, Veresbaranyi és Demeter tovább is fogságban maradnak, dr.‘Völgyi Jánossal szemben a házőrizet fenntartását rendeli el, a felmentett vádlottakat pe­dig nyomban szabadlábra he­lyezi. Úgy az Ítéletet, mint az indokolás felolvasását a legnagyobb csendben hallgatta végig a közönség, csak a végén, amikor Pavlovics elnök ki­hirdeti a fölmentettek azonnali sza­­badlábrahelyezését, hangzik fel taps a teremben. A közönség éppen oszladozik, a mikor hirtelen egy női sikoly resz­ketted meg a termet. Az elitéit dr. Völgyi János felesége ájulton dől a vádlottak padjára, ahová férje mel­lé férkőzött. A védőügyvédek maguk sietnek vizért és a lassan magához térő. zokogó asszonyt ismerősei igyekeznek megnyugtatni és a te­remből elvezetni. A szomorú inci­dens miatt csak nehezen távozik a közönség, az elitéltek és felmentet­tek is még a teremben vannak és megdöbbenve nézik a szerencsétlen,­­zokogó asszonyt. A teremben már egészen sötét van, amikor ezzel a szomorú finálé­val befejeződik a főtárgyalás. Megnyitnak a fogház kapui... A kémkedési pör utolsó jelenete az alkonyodó őszi estén a fogház kapuja előtt játszódik le. Szürkül, mire a nagy tömeg a tárgyalási ter­mekből kiözönlik. A közönség oda­­áramlik a fogház bejárójához, hogy lássa a nagy pör felmentettjeinek szabadulását, lássa az örömet, a sí­rást, az ölelést, amely a szabadulok, nak osztályrészül jut. Sötétre fordul, lassan, — még min­dig nem jön ki senki. Ottbenn, a fog­ház irodájában még el kell intézni a formaságokat. A kapu előtt csak fekete szilhuettek mozognak, — nyüzsgő tömeg, amelyet öt detektiv­­nek kell időnként visszaszorítani a kaputól. Sok az asszony, mint min­denütt, ahol az idegekre megy a já­ték. Itt pedig vibrálnak az idegek, mindenki nagy, szivettépő jelenetet, sikolyt, ölelést, hitvesi csókot akar látni. Fiákkerek jönnek a kiszabadulta­kért; nyolc kocsi vár, hogy liazarö­­pitse őket az otthonba, amelyet ősz­szel hagytak el és ősszel látnak vi­szont. Egy esztendő pergett le az-, óta. Es uj levélhullásnak kellett jön­nie, amig kiderült, hogy kik találtat­tak bűnöseknek és kik ártatlanok­nak ... Mozgás támad... A kaput védők hátrább parancsolják a tömeget a ki­járattól, ahol elsőnek Pospek Ferenc jelenik meg. Mögötte szállingóznak a többiek, Pálify gyógyszerész a fe­leségével, amott Sebestyén cókm ók javai. A hűvös szellő, a sza­bad levegő megcsapja őket, nagyob­bat lélegzenek, azután mennek, ki kocsin, ki gyalog — haza. A nagy jelenetre hiába vár a közönség; azt úgy látszik, még bent a fogházban elintézték hozzátartozóikkal a volt vádlottak. Két feketekendős asszony vár Sá­­rai-Szabó Krisztinára: az anyja és a nővére. Némán egymás nyakába borulnak, a nővére a fekete nagy­kendőt a vállára akarja borítani Krisztinának, de ez elhárítja... Sebestyént nem várja rokon. Nyolc-tiz fiatalember lép hozzá a fogház előtt, kezet fognak vele. Se­bestyén siet. — Holnap a hivatalban találkozunk. — mondja, — azután gyors lépések­kel megy hazafelé. A többiek is percek alatt eltávoz­nak — haza és holnap már mennek hivatalba, gyógyszertárba, vagy uj hivatalt keresni az elvesztett helyett. A nagy jelenetből, csak a fogház komor épülete, az est sötétje marad, mint kopár díszlet, a nézőkön pedig didergetősen fuj végig a hűvös őszi szél... * A kémkedési pör Ítélethirdetése szerdán délután háromnegyed hat-, kor fejeződött be és ugyanakkor már a közönség a Bácsmegyei Napló-nak a nagyobb üzletek kira­kataiba és a kávéházak ablakaiba ki­tett jelentéséből értesült az Ítéletről, A közönség óriási érdeklődéssel-* várta ezt a jelentést és tömegesen­­állt késő estig a Bácsmegyei Napló, plafátjai előtt. Állandóan szóltak a| szerkesztőség telefonjai és nemcsakj helyből, hanem Beogradból, Zagreb-' bői, Novisadrói, Becsekerekről és aj Vajdaságnak még sok helységéből' érdeklődtek az ítélet iránt. Nem küldött az ántánt ultimátumot Magyarországnak Bizakodó a magyar kormány hangulata a jóvátétel ügyében Budapestről jelentik: Az utóbbi napokban ismét előtérbe nyomult a, jóvátétel kérdése és a legkülönbö-, zőbb, gyakran szinte riasztó híreket, röpítettek világgá. Ezeknek tisztázá­sa végett beavatott helyről a követ-' kező nyilatkozatot tették. — A jóvátétel körüli tárgyalások; egy év óta folynak és a kormány, mindent elkövet, hogy ezt a bonyo­lult kérdést az antant-tal lehetőleg kedvezően rendezze. Ezért utazik- Korányi is Parisba, — a,ni azonban korántsem jelenti azt, hogy e kér­désben valami újabb, vagy sorsdön­tő momentum merült volna tel, vagy ultimátum érkezett volna. — A tárgyalások anyagába bele­tartozik az állatjóvátételen kivii! még számos más probléma, igy a román károok is. A hadikárpótlás kérdése, illetve a jóvátételi követelés olyan formában, mint Németország­­gal szemben, nálunk nem vetődött fel, s a kormány reméli, hogy erről nem is lesz szó. Az ország gazda­­sági helyzete ugyanis olyan kétség­­beejtő, eddigi veszteségeink oly na-, gyök, hogy ezt az antantnak is te­kintetbe kell vennie, bár idáig ez­­irányban 'sem kedvező, sem kedve­zőtlen támpontot a tárgyaló felek nem tudtak szerezni. Különös ak­tualitása tehát e kérdésnek nincs, s minden ezen túlmenő híresztelés csak kombináció vagy — spekuláció. — Az egész jóvátételi ügyet kü­lönben, amely eddig a kereskedelmi, miniszter hatáskörébe tartozott, most a fölámivelésiigyi miniszterhez tették át, és nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter a szak­körök bevonásával alapos megfon­tolás és tanulmány tárgyává tette a Jóvátételi Bizottság esetleges újabb követelését. A földmivelésügyi mi­niszter és a gazdasági szakkörök azon az állásponton vannak, hogy Magyarország kötelezettségének teljesítésében elment a legvégső ha­tárig és mai rendkívül nehéz pénz­ügyi helyzetében újabb súlyos ter­heket nem vállalhat magára. Az antant legutóbbi figyelmeztető jegyzékére is ilyen értelemben vá­laszol a magyar kormány, amely reméli, hogy Párisban figyelemmel lesznek Magyarország súlyos pénz­ügyi helyzetére. Budapestről jelentik: Báró Korá­nyi Frigyes volt pénzügyminiszter és Valkó Lajos kereskedelemügyi miniszter szerdán este Párisba utaz­tak és magukkal vitték a magyar kormány terjedelmes memorandu-. mát, amelyben a jóvátételi bizottság jegyzékére válaszol. A memoran­dumban a magyar kormány a Ma­gyarországtól lecsatolt területeken, levő államjavak értékének felvéte­lét és beszámítását kéri. Szerdán megkezdte a jóvátételt bizottság a magyar jóvátétel ügyé­nek tárgyalását és ezzel egyidejűleg az osztrák-magyar jóvátételt is tár­gyalni fogják. Ausztria és Magyar­­ország között máris nagy ellentétek mutatkoznak, amennyiben Ausztria kártérítést követel Nyngatmagyar­­ország késedelmes kiürítéséért, mig ezzel szemben a magyar kormány a velencei egyezmény érteimében a nyugatmagyarországi államjavak megtérítését kivánja, 4

Next

/
Thumbnails
Contents