Bácsmegyei Napló, 1922. szeptember (23. évfolyam, 238-267. szám)

1922-09-27 / 264. szám

2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1922. szeptember 27, 5 Sztrájk két szuhotieai gyáriban Sztrájkba léptek a Herzog' és G!as valamint a Zorka-gyár munkásai Szuboticán az utóbbi időben egymást érik a bérmozgalmak, a melyek gyakran vezetnek sztrájkra, miután a rossz gazdasági viszo­nyok következtében a munkások állandóan fokozzák bérigényeiket, viszont sokszor a munkaadók sem tehetnek eleget a követeléseknek. Mindkét fél helyzete roppant ne­héz ma: egyrészről a nagy drá­gaság és a megélhetés gondjai, a másik oldalon pedig a pénz­hiány és a hitelnehézségek meg­akadályozzák a termelő munka nyugodt menetét. A beteg gazdasági viszonyok következtébeo két szuboíicai gyár­ban szüntették be a munkások új­ból a munkát. Az egyik a Herczog és Glas zománc és bádogárugyár, ahol csak három héttel ezelőtt volt bérmozgalom és a munkások a fokozódó drágaság következté­ben most újabb memorandummal fordultak a gyár igazgatóságához. A memorandumban 1 dináros óra­­bprjavitást, valamint a minimális kereset megállapitását követelték, amit a gyár hajlandó is lett volna megadni. Hajlandónak mutatko­zott az igazgatóság annak a kö­vetelésnek a teljesítésére is, hogy 28 naponkint a gyár bizalmiférfiai és igazgatósága együtt állapítsa meg az elsőrendű szükségleti cikkek árát, igy a marhahús, félbarna kenyér, zsír és tej napi árát és a 28 nap alatt mutatkozó áremel­kedést a gyár térítse meg munká­sainak. Fennakadás csak abban a kér­désben állt be, hogy a munkások a segéderőidül alkalmazott lányok eddigi 5—6—7 koronás órabérét 10 koronára kérték felemelni, a mit a gyár igazgatósága nem akar teljesiteni. Bár a tárgyalások már a legjobb mederben folytak, ezért a gyár munkásai — számszerint hatvanén — sztrájkba léptek és már napok óta sztrájkolnak, anél­kül, hogy eddig az iparhatóság­nál békéltető tárgyalások lettek volna. Ugyancsak teljesítetlen bérkö­vetelés következtében sztrájkba lépett a Zorka műtrágya- és vegy• Ismeretes, hogy Subotica város hétfői közgyűlésén dr. Nedeljkovics Milorád, a kiszélesített tanács tagja napirend előtti felszólalásában szó­vá tette azokat a tarthatatlan álla­potokat, amelyek a szerb egyház­­község elemi iskolájában uralkod­nak és a legnagyobb mértékben ve­szélyeztetik a gyermekek egészsé­gét. Az interpellációra Tabakovics Miklós polgármester azt a választ adta, hogy az iskola-bizottság már intézkedett a kérdéses iskola bezá­rása iránt. Az érdekes interpellációval kap­csolatban ismét aktuálissá lett a su­boticai elemi iskolák elhelyezésének kérdése, amelyet már gyakrabban tettünk szóvá. A közgyűlési inter­pelláció csak egy iskola elhelyezé­sének anomáliáit tette szóvá, holott majdnem valamennyi suboticai ele­mi iskolában hasonló tarthatatlan viszonyok vannak, úgy, hogy az elemi iskolák növendékeinek egész­ségét az iskolák mai elhelyezése a legsúlyosabban veszélyezteti, úgy Suboticán, mint a környékbeli ta­nyák és községek legtöbbjében. A suboticai tanügyi hatóságok el­keseredett harcot folytatnak a város ellen, azonban minden ered­mény nélkül, mert a város egyálta­lán nem segit ezeken a mai tartha­tatlan állapotokon. Kétségtelen, hogy a város jelenlegi anyagi helyzete 3 ipari gyárnak mintegy 150 mun­kása is pénteken délben és azóta még nem sikerült megegyezést létrehozni. Novisadon is újabb sztrájk­mozgalmak vannak. A szabómun­kások mintegy három héttel ez előtt 35 százalékos béremelést követeltek és mivel a tárgyalá­sok nem vezettek eredményre, kedden körülbelül száz novisadi nem engedi meg uj iskolaépületek építését, ezt nem is kívánja senki a várostól, csupán arról van szó, hogy az elemi iskolákat könnyű szerrel lehetne a mainál sokkal megfelelőb­ben elhelyezni. Az iskolákban uralkodó anarchisz­tikus egészségügyi állapotokról a Bácsmegyei Napló munkatársa be­szélgetést folytatott a suboticai tan­felügyelőség több vezetőjével, ^kik­től a következő információt kaptuk: A közgyűlésen szóvátett szerb hitközségi elemi iskolában uralkodó tarthatatlan állapotokkal legutóbb foglalkozott a kerületi iskola-bizott­ság. Ebben az iskolában olyan kis tantermekben, ahol azelőtt legfel­jebb 35—40 tanuló volt elhelyezve, most 82 gyermek szorong és az is­kola egészségügyi viszonyaira a legjellemzőbb, hogy az épület 1860- ban épült és azóta alig renoválták. Az iskola-bizottság azzal a kérelem­mel fordult a városi tanácshoz, hogy az iskolát sürgősen más épületben helyezze el, mire a városnak az volt a válasza, hogy nem áll rendel­kezésre más épület. Miután azonban a további tanítás a mostani épület­ben lehetetlen, az iskola-bizottság valószínűleg be fogja záratni a szerb egyházközség elemi iskoláját és hogy a tanulókkal mi lesz, az ma Aég kérdéses. A tanfelügyelőség kijelentése sze­ss«®aHMS«a^*®it?ESS3BBa rsaBsanssfa»**! rint azonban nem jobb a helyzet a többi elemi iskolákban sem. Különös , sen a mlakai iskolában és a V. kör­ben levő jaszibarai iskolában tart­hatatlan a helyzet, sőt egészségügyi szempontokból sok tekintetben még rosszabb, mint a szerb hitközség is­kolájában. Ezekben az épületekben is túlzsúfolt és a higiénia legelemibb követelményeit is nélkülöző tanter­mekben vannak a gyermekek össze­zsúfolva. De nem jobb a helyzet a közvet­len környéken sem. Palicson egyet­len tanterem áll rendelkezésre úgy a magyar, mint a szerb oktatás szá­mára és igy az egyik turnus végez­tével azonnal a másik csoportba tar­tozó tanulók özönlenek a tanterem­be, anélkül, hogy közben szellőztet­ni lehetne. Hasonló a helyzet Zsed­­niken, Tavankuton és sok más kül­telken is, ahol 120—140 gyermek is* össze van zsúfolva egy tanterem­ben. Orvoslás sehol sincs, a palicsi íöldmüvesiskolát is inkább vendég-; lővé alakították át, semmint isko-í Iává. Pedig maguk a tanfelügyelők je-, lentik ki, hogy ezek a mai iskola­­épületek a tenyésztői és melegágyai minden ragályos betegség baktériu­mainak és a tuberkulózisnak. A jövő generáció érdekében tehát halaszt^ hatatlanul sürgős a segítség. Ehe-! lyett azonban a város még meg isi vonta az elemi iskoláktól úgy a ta­nítóképző, mint a Kakas-iskola épü-, letét, úgy, hogy újabb harminc osz­tály vált hajléktalanná és került »szükséglakásba.« A Kakas-iskolá­ban például most a tanonciskola van; elhelyezve, amelyben pedig tsak délutánonkint és nem is mindennap van oktatás, úgy, hogy ezért kár volt elvonni a helyiségeket az elemi iskolától. A tanügyi hatóságok nem tehetnek egyebet, minthogy állandóan kérik a várostól a súlyos anomáliák or­voslását, ha azonban ez nem fog sürgősen megtörténni, úgy olyan súlyos bajok következhetnek be az idei tél folyamán, amiért senki sem vállalhatja a felelősséget. szabómunkás sztrájkba lépett. Egészségtelenek a szuhoficai iskolák A tanügyi hatóságok harca a várossá! Irta: Baedeker Bég néhány jegyzet a házasságról Házastársak közt a temperamen­tumokból támadt összeütközések könnyen elintézhetők, a világnézetek különbözőségéből vagy a gazdasági kérdésekből támadottak ellenben nehezen simíthatok el. Az ilyen kon­fliktusok hasonlatosak a porcellán­­ban támadt repedésekhez, amelyek a legjobb esetben nem terjednek to­vább, de soha és semmiképpen se kisebbedhetnek. Ha durva embernek finomgondol­kozásu a felesége, akkor nemcsak ez utóbbi sajnálatraméltó. S ha gyöngéd férjnek szívtelen az élete­­párja, akkor is igy van. • Egy világfi szomorúan jelentette a barátainak, amikor szívügyekről yolt köztük szó: — Olyan dolog történt velem, amire legtávolabbról se gondoltam soha, s amit mindig lehetetlennek, sőt képtelenségnek tartottam! _ ? — Beleszerettem a feleségembe. * A házasság nem zárja ki a szerel­met, — állította egyszer egészen ha­tározottan egy asszony, * Bámulatos, hogy milyen hatással vannak egymásra a házasfelek! Az ország egyik legeszesebb embere feleségül vette világrészünk egyik leghiubb hölgyét. Eredmény; három esztendő múlva a férj olyan elbiza- Ikodott-yolt, mint egy. asszony,, az asszony pedig éppen olyan okos volt — mint annakelőtte. * Szerelmeknek és házasságoknak j a sorsa egyaránt attól függ, hogy hogy’ kezdődtek. * Ellesett párbeszéd. — Elek hogy’ van? — Készülj el a legrosszabbra! — Béteg? — Rosszabb! — Maghalt? — Majdnem. Megházasodott. — óh! És... (szánakozva, meg­hatóban) sokat szenvedett szegény? 1 — Jóformán semmit. A dolog egé­szen hirtelen jött... j — Hála Istennek! Úgy is fog még szenvedni eleget! ★ Egy egészen okos embertől hal­lottam: — Ha azt kérdeznék tőlem, hogy milyen nőt óhajtok feleségül, szé­­pet-e vagy rutát? — akkor erre a' kérdésre nem tudnék válaszolni, ♦ " Egy másik úriember pedig — aki szintén nem szamár, — igy nyilat­kozott egyszer; — Nem tudom eléggé csodálni azt} a polgártársamat, aki csúf nőt vesz feleségül, s csak azt az urat bámu- * lom még jobban, aki rendkívüli \ szépséget vezet az oltárhoz. * Valaki kikosarazta leányának az f egyik kérőjét, mert nem volt meg­elégedve az információkkal, ame-1 lyeket róla kapott. j Egy esztendő múlva, amikor újabb \ adatok érkeztek be hozzá, megbánta | a dolgot s a következő szemrehá-| .nyást tette a közvetítőnek: ... ' V — Maga az oka, hogy tavaly el­utasítottam Kovács urat. Miért hall­gatta el előttem, hogy ez a derék fiatalember olyan ügyes panamista? * Don Juan mondásaiból: — A szerelmi házasságok a leg­szerencsétlenebb házasságok. * Egy barátomnak a megfigyelése: — Amig udvarolsz egy lánynak, nem látod soha enni, -- a jó terem­tés levegőből s illatokból táplálko­zik; amikor jegyben jársz vele, annyit eszik, mint egy kis kolibri; a nászuton elkezd gourmande-oskod­­ni, s egy-két év múlva azt veszed észre, hogy nem tudod jóllaktatni. * Megvallotta egyszer nekem egy asszony, hogy az a legboldogabb órája, amikor megbántja az urát, s az bocsánatot kér tőle. 4« Az ízlés rokonsága, egyező világ­nézet és hasonló életkomolyság jobb és állandóbb kapocs a házasságban a forró lánggal lobogó szerelemnél, mert az előbbiek közössége^ idővel szerelemre vezet, mig ez utóbbinak a lángolása aligha lesz képes a há­zasfelek Ízlését, világnézetét és élet­­felfogását hasonlóvá tenni vagy leg­alább kiegyenlíteni. — A házassági intézmény feltét­lenül revizióra szorul, — mondta egy házas ember. — A férfiak ré­szére is kell valamelyes jogokat en­gedélyezni. * Aki dominálja a hitestársáf,. nem szereti a hitestársát. * iA férfi akkpc is megházasodik, ha nem akar, s a nő akkor se megy biztosan férjhez, ha minden áron akar. j Innen van az, hogy a férfi annyi-; ra kedveli a nőket, akik nem akar­nak a felesége lenne, s a nő annyira,; gyűlöli azokat a férfiakat, akik nem óhajtják őt feleségül venni. * Házastársak, ha nem szeretik: egymást, jobban haragusznak egy­másra a jó tulajdonságokért, ame­lyek a másikban meg vannak s ő: bennük hiányoznak, mint a rosz­­szakért. * Nincs jobb és hathatósabb reklá­munk, mint a feleségünk meg az öz­vegyünk. Ha a feleségünk vidánu arccal jár a városban, mindenki azt* következteti erről az arcról, hogy jó férjek és derék férfiak vagyunk., S ha az özvegyünk bánatos tekin­tettel, szomorú felhőkkel az arcán’ megy végig az utcán, a szomorúsá­ga azt a véleményt fogja terjesz­teni mindenfelé, hogy gyöngéd fér­jek és pótolhatatlan emberek vol­tunk, akiket elfelejteni nem olyan könnyű. * Az u. n. jó feleség mindent felál­doz a szeretett uráért: a kényelmét,, a vagyonát, az éjszakai álmát, az, egészségét, s ha szükség van rá, az, életét is. De ha az ura arra kéri,, hogy a nagytakarítást halassza el egy nappal, vagy hogy az ő szobá­jában azt korábban vagy későbben végeztesse, akkor őnagysága hatá­rozottan és barátságtalanul azt fe­leli: — Minden áldozatnak, meg-van a; határa..Eafnemlehet!

Next

/
Thumbnails
Contents