Bácsmegyei Napló, 1922. szeptember (23. évfolyam, 238-267. szám)

1922-09-27 / 264. szám

1922. szeptember 27 BACSMEGYEI NAPLÓ 3. oldal. Ä pénzügyminiszter Szuboticán Átutazóban félnapot időzött a városban Kumanudi Koszta pénzügymi­niszter hétfőn délután, a bellyei uradalomból visszatérve, kiszállt Szuboticán és fél napot töltött itt. A miniszter érkezéséről nem volt senkinek sem tudomása, nem is volt hivatalos fogadtatás. Dobano­­vacski Pál főispán és Tillinger fő­kapitány-helyettes társaságában azonban a miniszter, aki ez alka­lommal volt először Szuboticán, megtekintette a várost, majd este fél nyolc óra tájban a városházát nézte meg. A miniszter elragadtatással nyi­latkozott a városháza épületéről és különösen a közgyűlési terem­ről. Érdekes, hogy amikor a fő­mérnöki hivatal helyiségeit akar­ták a miniszternek megmutatni, ott épp a mérnökegyesület tagjai üléseztek az uj építkezési sza­bályrendelet ügyében. A pénz­ügyminiszterre láthatólag jó be­nyomást tett, hogy a városházén még a késő esti órákban is folyik a munka és szívélyesen elbeszél­getett a jelenlevő mérnökökkel. Este még a palicsi gyógyszeré­szeti kiállítást tekintette meg Ku­­manudi pénzügyminiszter, akit a kiállítók anélkül hogy megismer­ték volna, a legkülönbözőbb pros­pektusokkal láttak el. A miniszter teljes megelégedését fejezte ki a látottak fölött és anélkül, hogy hivatalos tárgyalásokat folytatott volna, este tizenegy órakor to­vább utazott Beogradba. A szuboticaiak bizonyosan élén­ken sajnálják, hogy a miniszter itt tartózkodása alatt a pénzügyi körökkel nem keresett érintkezést. Úgy látszik nem volt kiváncsi azokra a panaszokra, melyektől a pénzügyi és kereskedelmi kö­rök hangosak. Szaporodnak a női csempészek A kalapbavart valuta és az amerikai visszaváudorlő dollárjai A csempészet ma mór nem az a biztos, jó „foglalkozás", mint még rövid idővel ezelőtt, de a nagy valutáris különbség azért még ma is sok embert csábit j arra, hogy megkíséreljen az or­szágból kicsempészni a megen­gedettnél nagyobb összeget. Ér­dekes jelenség, hogy többnyire nők foglalkoznak a pénzcsem­pészéssel, mert ugylátszik, bizto­sabban tudják elrejteni a határon élcsempészni szándékolt össze­geket. Suboticán a vámhatóság az utóbbi időben sok ilyen csempé­szetnek jött a nyomára, mert az itteni határállomáson mind gyakrabban kísérlik meg a meg­engedettnél nagyobb összegnek Magyarországba való kivitelét. Jellemző, hogy az utolsó napok­ban leleplezett csempészek leg­nagyobbrészt nők, akik 1000— 10,000 dinár közötti összegeket akartak kicsempészni az ország­ból. De elfogtak egy olyan nőt is, aki 36.000 dinárt okai kicsem­pészni a határon — a kalapjába vnrrva. Azonban rajtavesztett, a pénzt elkobozták és čt magát szí goruan megbüntették. Az utóbbi napok legnagyobb arányú csempészését azonban kedden leplezte le Bosko Nikolics suboticai vámtiszt, aki letartóz­tatta (Jzléber István Amerikából visszatért magyart, aki 15 évig élt Amerikában és most ottan megtakarított pénzét, 390 dollárt és 44.000 dinárt akart kivinni a határon. A vámvizsgálatnál azon­ban letartóztatták, pénzét elvették és addig őrizetben marad, amig 50.000 dinár pénzbírságot le nem fizet. Nisicsics kiiliigymieiszter Bánffyval és Sztamhulmszkivel tárgyalt Gesifbeis Beogradból jelentik : Nincsics külügyminiszter Beogradba érkez­­tekor a pályaudvaron öt váró új­ságírók előtt néhány szűk szavú nyilatkozatot tett. Arra a kérdésre hogy megakadályozhatta volna Jugoszlávia, hogy Drinápoly tö rök kézre kerüljön, N ncsics vállat vont, majd hozzátette : Ha elküld ünk volna 2000—3000 ezer katonát Szkutariba s Csónakba lehet hogy nem jött volna ennyire. Azt is közölte Nincsics a sajtó képviselőivel, hogy Genfben megbeszéléseket foly­tatott Bánffy Miklós magyar külügyminiszterrel, Sztambu­­iinszki bolgár miniszterelnökkel és Tosti olasz külügyi államtit­kárral. A „Vreme" jól informált for­rásból eredő értesülése szerint Bánffy magyar külügyminiszterrel a jugoszidv-magyar határ kiigazí­tásáról tárgyalt N ncsics. Ezt a kérdést Magyarország a Népszö­vetség elé vitte és döntőbíróság kirendelését kérte. A bolgár miniszterelnökkel a bolgár komiiácsi bandiknak dél­szerbiai betöréseiről és a keleti kér­­d sröl tanácskozott a jugoszláv külügyminiszter. Drinápoly vissza­kerülése Törökországhoz Bulgáriái még súlyosabban érinti, mint Jugo­szláviát. Bulgária a maga számára szeretné Drinápolyt és igy az uj bolgár-török határ előnyeit Bul­gária nem fogja kihasználhatni. Drinápoly elvesztése felborította, vagy legalább is nagyon megne­hezítette az összes bolgár-török szövetségi terveket. Ezt Sztam­­bulinszki genfi magatartásából erősen ki lehetett érezni. Nagyon valószínű, hogy a ke­leti kérdés újabb fordulata hoz­zá fog járulni a Bulgáriával fennálló konfliktus könnyebb és békésebb elintézéséhez. Az olasz Tostival az adriai kon­venciók körül folytak a tárgyalá­sok. Valószínűnek látszik, hogy az olasz iskolák kérdésében meg egyezés jött létre Nincsics és Tosti között. Görögország végső ellenállásra készül Tferáciáfoan Athén gyászol — Ellentétek Kemal pasa és a szultán között A nagyhatalmak a Kemal pasához intézett meghívással egyidejűleg az athéni kormányhoz is hivatalos fel­szólítást intéztek, hogy Kemal pasa beleegyező nyilatkozata után a Tlírádéban levő görög csapa­tokat azonnal vonják vissza. A görögöknek Thráciából teljesen ki kell vonulniok, mihelyt a vegyes bizottság, amely előreláthatólag a kisázsiai Budaniában ül össze, meg­állapítja Thrácia és Görögország uj határait. A nagyhatalmak jegyzékét a francia követ nyújtotta át Kaloge­­ropulosz miniszterelnöknek, aki még az éjszaka miniszteri tanácskozást hivott egybe. A miniszterelnök ta­nácskozott Konstantin királlyal is. A nemzetgyűlés, amelynek első ülé­sét október 2-ra tűzték ki, állítólag már előbb fog egybeülni. A szövetséges hatalmak jegyzéke, mely hétfőn érkezett meg Athénbe, az egész ország lakosságára telje­sen lesújtó hatással volt. A középü­letekre és nagyon sok magánházra kitűzték a gyászlobogót. A mulató­kat. nyilvános helyeket bezárták, az utcákon tüntető tömegek Konstantin ki­rály lemondását követelik. Venizelos hivei pedig heves táma­dást kezdtek a kormány ellen. Egész Görögországban elrendelték az os­tromállapotot. Az athéni rendőrség uj összeesküvést fedezett fel Kon­stantin király ellen. Több. mint két­száz embert, akik részesek az össze­esküvésben, letartóztattak. A görög kormány a párisi komp­romisszum és a nagyhatalmak jegy­zéke dacára utolsó támadást akar intéz­ni Kemal pasa ellen európai földön. A görög kormány semmi körülmé­nyek között sem hajlandó Thráciái és Drinápolyt harc nélkül átengedni a törököknek. Tlrráciában az athéni l kormány az ellenállásra százötven­­ezer embert akar mozgósítani. Kemal pasa a szultán ellen ^ Bonyodalmat okoz a keleti prob­léma megoldásában a nagyhatal­maknak az a kívánsága is, hogy a két török kormány egyezzen meg egy­mással s igy Törökországot a béke­értekezleten csak egy bizottság kép­viselje. Az angorai és konstantiná­polyi kormány egyesülését megne­hezíti az a körülmény, hogy Kemal pasa ellensége V. Mehmed szultán­nak s ebben a fölfogásában annyira hajlithatatlan, hogy nem is válaszolt arra az üdvözlő-táviratra, amelyet a szultán küldött neki s amelyben Kemal pasát leglenköltebb tábornok­nak nevezte. Minthogy azonban Ke­mal nem a dinasztia ellensége, ha­nem csak Mehmed szultán személye ellen van kifogása, aki az ő hite sze­rint lehetetlenné vált az izlám sze­mében a mohamedánok ellenségei irányában tanúsított barátságos vi­selkedése miatt s minthogy Kemal a szultán helyébe a trónörököst akar­ja uj kalifának megtenni, a kérdést talán nehézség nélkül lehetne meg­oldani, legföljebb a békeértekezlet tolódnék el hosszabb vagy rövidebb időre. A szultán és Kemal közötti ellen­tétek még az 1919-ik évből származ­nak, amikor a békefeltételek ellen harcoló Kemal pasát a szultán ha­lálra ítélte. A konstantinápolyi török lakosság a szultánhoz most memo­randumot nyújtott be, amelyben a halálos ítélet megsemmisítését ké­rik. Lázadás Mezopotámiában Konstantinápolyból jelentik: Az angolok elleni felkelés Mezopotá­miában egyre nagyobb mérveket ölt. A kurd fejedelem fegyverbe szólította a lakosságot és Mezopotá­mia jelentősebb helységeit meg­szállta. Megvertek egy városi tanácsost és eiitélték verekedésért'1 Néhány nappal ezelőtt zivatar tombolt végig Szlavónia fölött, Ősi-: jeken is elemi erővel dühöngött aj szélvihar és a jégeső. A szörnyű zi-; vatar, éppen az utcán lepte meg, sé­­tálás közben Jaksics János városi tanácsost, aki gyorsan födél alá me-i nekült, nem vette észre, hogy éppen! a kommunista alapon álló Munkás-' Otthon kapujában /fill, moha sajtó-! ban, (társadalmi térem és a városi j közgyűléseken a legelkeseredettebb; harcokat szokta yivni a Munkás-i Otthon ellen. Jaksics János, amint észrevette) tévedését, a szakadó esőben éli akarta hagyni politikai ellenfeleinek1 tanyáját, azonban már elkésett,! mert a munkásotthonbeliek észre-! vették. Két hirhedett kommunistaagitá­tor: Reich József és Pavosevicsi Adél nyomban a kapualjba siettek) és szóváltásba keveredtek ellenfe­lükkel. Jaksics kitért mindenféle el-! vi vitatkozás elől és a végén kije-, lentette: — Rablókkal, akiknek nincsenek; elveik, nem vitatkozom! A két kommunista erre nekiron-l tott a városi tanácsosnak és elver-! ték. A megtámadott városi tanácsosi sem maradt azonban adósa támadói-' nak és ugyancsak osztogatta a nyak-! leveseket jobbra-balra, végül pedig) elmenekült s később feljelentette: támadóit.. A mai tárgyaláson a megvert vá-! rosi tanácsos az affér okául azt hoz­ta föl, hogy Reich és társai hara­gudtak rá nemcsak kommunistaelle-! nos magatartása miatt, de azért is,; mert éppen arra a napra kértek tőle: engedélyt gyűlés tartására, amit ő! nem engedett meg. Több tanú kihallgatása után To-, palovics dr. biró bűnösnek mondotta: ki mindkét verekedőt és ezért Reich' Józsefet 3 napi fogházra, a megvert; városi tanácsost, Jaksics Jánost 2! napi fogházra és 200 korona pénz-, birságra Ítélte. Reich megnyugodott az ítéletben, a városi tanácsos föl- Iháborodva jelentette be fölebbezé-J ■ sét. A jóvátétel teljesítésére1 moratóriumot kér Magyarország Budapestről jelentik: A jóvátételi1 bizottságtól a. magyar kormányhoz érkezett sürgető jegyzékre a kor-; inány eddig még nem adott konkrét; választ. A kormány tiltakozó jegyzéket intézett a nagyhatalmakhoz, amelyben a jóvátételi bizottságnak Buda­pestről való visszahívását kérte, rámutatva azokra a subros anyagi terhekre, amelyeket a bizottság ottartózkodása Magyarországnak okoz. A jóvátétel ideje hétfőn járt le. A budapesti jóvátételi bizottság tagjai, valamint a magyar kormány meg­bízottai közt ebben a tárgyban foly­tatott megbeszélések szorosan ősz-! szefüggnek a magyar kormánynak a nagyhatalmakhoz intézett vála-s szávai, amelyet Valkó Lajos keres­kedelmi miniszter és Korányi Tri-, gyes báró csütörtökön visznek Pá-i risba. Korányi, állandóan Parisban: marad és átveszi Valkótól a külföldi jóvátételi tárgyalások vezetését. Illetékes helyen arról a válaszról, amelyet Valkó és báró Korányi Pa­risba visznek, a következőket köz-, lik: A magyar kormány tudomásul veszi a jóvátételi bizottság jegyzé-i kében megjelölt határidőt, a fizetési Ü kötelezettséget azonban a mai kö X I

Next

/
Thumbnails
Contents