Bácsmegyei Napló, 1922. szeptember (23. évfolyam, 238-267. szám)
1922-09-24 / 261. szám
2. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1922. szeptember 24. borban állítanák fel, a Bajai-ut végén, a mostani katonai lakta* nya mellett, Damjanov kulai esperes a javaslat ellen szólal fel. Szerinte semmi értelme nincsen Sombor továbbfejlesztésének, mikor a vármegye székhelyét úgyis elhelyezik Somborból. Leghelyesebb megoldásnak tartja, ha a községek által befizetett húsz millió dinárt visszafizetik az egyes községeknek, mert azoknak úgyis nagy szükségük van pénzre és akkor majd kevesebb lesz a pótadó. A közgyűlés többsége a főorvos javaslatát fogadta el és a főispán elnöklete alatt négytagú bizottságot küldött ki a kórház felépítésének ellenőrzésére. A vármegye autói A közgyűlés ezután az állandó választmány előterjesztésére 15 ezer dinárt szavazott meg a kissztapári belvizek lecsapolásának munkálataira. 1 Ennél a pontnál ismét felszólalt Djmjanov és kifogásolta, hogy a vármegye sok autót tart, szerinte elegendő volna egy autó is a vármegye számára, az ilyen címen elért megtakarításokat pedig fordítsák árvízvédelmi célokra. A közgyűlés teljesítette a vármegyei tisztviselőknek azt a kérelmét, hogy fizetésüket október 1-étöl kezdődőleg az eddigi koronaérték helyett dinárban folyó sitsák. A felfüggesztett alispán dolgai ( Most következett a közgyűlés tárgysorozatának legérdekesebb pontja. Di. Vlaskin Miiorád belügyminiszteri főinspektornak a Stojkov Mózes alispán felfüggesztéséről és az alispán ellen folytatott . vizsgálatról szóló jelentéséi. A jelentést egész terjedelmében felolvasták. Az állandó választmány javaslata akként szól, hogy a közgyűlés küldjön ki egy külön bizottságot ebben az ügyben. A bizottság tanulmányozza • át behatóan dr. Vlaskalin jelentését és azután terjesszen elő arról véleményes jelentést. Mindenesetre azonban mindaddig míg a bírói eljárás véget nem ér, a vármegyei közgyűlés ne tegyen semmiféle lépést Sztojkov ügyében. A javaslat felett nagyobb vita indult meg, Damjanov esperes azt hangoztatja, hogy a Stojkov alispán ellen lefolytatott vizsgálatnak már egy évvel ezelőtt kellett volna megindülnia. A főispánt mulasztás terheli, amiért nem indította már meg akkor sa ját hatáskörében a vizsgálatot. Dr. Bugarszki Lázár főispán kijelenti, hogy ő valóban hallott már egyetmdst suttogni Sztojkov viselt dolgairól egy évvel ezelőtt, de nem érkeztek hozzá konkrét panaszok és ekként nem is járhatott el az alispán ellen. A belügyminiszternek lett volna kötelessége, hogy a vizsgálatot elrendelje. Nem tartja igaz ságos dolognak, hogy a vármegyét korrupcióval vádolják, mert panama, korrupció van másutt is, mindenütt, Beogradbm is. Kéri, hogy az állandó választmány ja vaslatát fogadják el. A sentai cukorpanama Ezután dr. Ludaics Vitomir sen tai közjegyző szólal föl. — Nagy szégyene a vármegyének — mondja — ez az egész Sztojkov-botrány. A volt alispánnak sok cinkostársa jár még sza badlábon, ezeket szintén le kellene tartóztatni. Egy évvel ezelőtt tudta már mindenki Sztojkov bűneit és mégis megtörtént, hogy olyan tolvaj és sipista, mint aminö Sztoj'kov, a vármegye legelső tiszlviselőj maradhatott. Részletesen ismerteti ‘ ezután Sztojkov sentai cukorpanamáját, amelynek ügyében még most sem indult meg a vizsgálat, Dr. Radisics Lázár alispán ismételten kéri, hogy a közgyűlés fogadja el az állandó választmány javaslatát. Bogdanovics Nikola, a suboticai kerületi munkásbiztositó hivatal igazgatója szólalt föl ezután a szociáldemokrata párt képviseletében. — Sztojkov alispán — mondotta Bogdanovics — egészen vígan panamázhatott volna tovább is, mert leleplezése és ártalmatlanná tétele nem a vármegye ér*i dekében történt, Sztojkovot az> egymással harcban álló politikaij pártok ejtették el. A szociálde-/ mokrata párt, amely ellenzéki' párt, már régóta támadta Sztojkovot. Végül örömét fejezte ki a szociáldemokrata párt szónoka az alispán purifikaló programja felett és azzal a kívánsággal fejezte be; beszédét, hogy bárha sikerülne! az alispánnak gyökeresen kiirtani' a korrupciót a vármegyéből. A közgyűlés több kisebb jelentőségű ügyet tárgyalt le még ezután és déli féltizenkettőkor ért' véget. Magyarország nem teljesítheti az újabb' jóvátétel! követelést — Törvény készül a gyülekezési szabadságról — Budapestről jelentik: A’ magyar kormány tagjai pénteken délután egy órakor rendkívüli minisztertanácsra ültek össze Klebeisberg Kuno gróf miniszterelnök-helyettes elnöklésével. A rendkívüli minisztertanács az antant ismert jegyzéke kapcsán az állatjóvátétel ügyéről tárgyaltak a miniszterek. Szabó István földmivelésügyi miniszter terjesztetté elő ezt a rendkívül fontos kérdést, amiről csakhamar beható vita fejlődött ki a minisztertanácsban. Politikai körökben általános a meggyőződés, hogy a magyar kormány nem teljesítheti az újabb antant-követelést, mert Magyarország mostani dezolált állapotában képtelen jóvátételt fizetni. Délután öt órakor rendes minisztertanács kezdődött, amelyen az adminisztratív ügyeken kívül Gömbösék ismert akciója is napirendre került. Mint már megírtuk, ez a mozgalom kátyúba került s már maguk a kezdeményezők sem látnak olyan perspektívát, amelyben diadalra vihetnék ötletüket. Kiosztották ugyan egymás között a miniszteri székeket, de maguk a keresztény képviselők között is olyan a meghasonlás, hogy aligha lehet már a koncentrációról komolyan szó. A keresztény koncentrációs mozga-1 lommal kapcsolatosan ugyanis a 8 j Órai Újság me'gszólaltatta Eckhardt1 Tibort, aki odanyilatkozott, thogy az, uj szövetkezés megvalósulása And-' rássy Gyula gróf politikai elszigetelését jelenti s »Andrássy máris magára maradt két csatlósával: Lingauer Aki binnal és Rakovszky Ivánnal.« Erre a támadásra Lingauer Albin ugyancsak harcias nyilatkozatban válaszol, amelyben többek közt azt mondja, hogy a koncentráció irányítói össze szeretik téveszteni .a magufei fejlődését az ország fejlődésével és ismeri ennek a csoportnak a szándékait, mert maga is tagja volt‘ annak a szegedi társaságnak, amelyből később a mai sok bajt okozó mellékkormány' kifejlődött. Ilyen egyenetlenség dúl a; keresztény képviselők. között, úgy, hogy nincs semmi komoly alapja az egész uj szervezkedésnek, amely az egységespárt szerdai értekezletén fog először nyilvánosan szerepelni. A keresztény koncentráció nem maradt hatás nélkül a liberális tömörülés létrejövetelére sem. Az eredeti tervi Szerelem és próza Elmélet és gyakorlat Irta: Godányi Zoltán Mikor az a dolog kezdődött, vagyis mikor először lobbantak össze, mikor boldog ijedelemmel vették észre külön-külön, hogy az enyhe, szinte erőltetett fürtből úgyszólván akaratlanul szivetszorongató érzések,- Ielketfütő gondolatok virágzottak ki, szóval, mikor megjött, megérkezett és bekvártélyozta magát náluk, mindkettőjüknél a szerelem, mikor a férfinak nem kellett már a kártya, nem érdekelte a könyv, untatták a barátai, terhes volt a napi foglalkozása, a hivatala és nem tudott öt percig ülni- a kávéházban, mikor az asszony számára nevetségessé vált az ura csókja bosszantóvá a babusgató figyelmessége, mikor beteg lett, ha valamelyik barátnője meglátogatta, mikor az álmatlan éjszakákon sóhajtozva virrasztóit a nagyon kevéssé komplikált lelkű, de annál egészségesebben horkoló férje mellett, mikor minden ok nélkül egy buta regény, egy nyekergő verkli, egy rossz vers miatt oly jó volt sírnia, szóval mikor mindketten belepottyantak, talán véletlenül, talán tévedésből, talán unalomból, de • -igazán nem szándékosan, nem az egyébként eléggé józan és kissé lusta vérük nógatására, hanem csak úgy egyszerűen, minden indokolás nélkül, ahogy többnyire szokás, szóval mikor már menthetetlenül belemártódtak a szerelembe, akkor dr. Garszon Fiatalember a következő képpen gondolta el cigaretta és feketekávéközben, odahaza, a modern kor, sőt a modern gentleman igényei szerint berendezett két szobás nagyszerű legénylakásában a nagy jelenetet, vagyis a dr. Urinővel való első randevút. Tehát: Viharos, sötét éjszaka. A sokat szenvedett, finom lelkű mártiraszszony nem bírja ki tovább a makkegészséges férjet, a hétköznapit, a közönségeset, a kevésbé komplikáltat, hirtelen gondolattól meglepve felugrik, lenge sált szed fel magára, kilopódzik a villából és a félreeső, járatlan utcákon végigsuhanva, égő szenvedélytől, ujjongó szerelmétől hajtva bekopogtat hőse ablakán. A hős a sezlonon álmatlanul vágja egymásra a cigarettákat és gyönyörű dolgokat gondol a mártirasszonyról. És azt gondolja, milyen-jó volía, milyen szép volna ideálisan szeretni egymást, összeolvadva egy nagy, nagy tiszta szerelemben. Milyen jó volna már egyszer egy igazi, egy igazi nagy tiszta, lelketmegváltó ideális szerelem. Mert eddig még nem volt ilyen. Ami eddig volt, az nem volt szerelem és ha szerelem is volt, nem volt tiszta. Csak éppen hogy szerelem volt. Az ablakon kopogtatnak. Dr. Garszon Fiatalember: (felriad tiszta leikéből, földhöz vágja a cigarettáját): Ez ő! Megéreztem, hogy ez ő! Dr. Grind (szerelemtől ittasan betámolyog): Egyetlenem! Nem bírom tovább. Eljöttem, itt vagyok, meg kell mondanom, hogy: nem bírom el nálad nélkül az életemet, Tele Van a lelkem veled. Dr. Garszon Fiatalember (felmagasztosulva letérdel): Soha sem szerettem senkit még oly édesen, oly gyötrelmesen, mint téged. 'Dr. Grind (felemeli a térdelő dr. Garszon Fiatalembert): És most ölelj meg: először és utoljára. El kell válnunk. Nem szabad többé találkoznunk. De azért mindig, örökké a tied leszek, szívben és lélekben. Nekünk nem szabad ezt a mi gyönyörű, tiszta szerelmünket közönséges aprópénzre váltanunk. Gondolj mindig arra, ha baj, szomorúság ér, hogy van valaki, akinek minden gondolata te vagy, aki titokban reszket érted és eleped, belehal abba az édes gyötrelembe, hogy soha sem ölelhet meg, soha sem csókolhat meg többé, meri bár elég érted, de tisztességes aszszony. Dr. Garszon Fiatalember (Nem tud szólni a gyönyörtől). Dr. Grind (megcsókolja a homlokán, tulvilági szerelem sugárzik ki a szeméből): Isten veled! Ne írjál, ne szólj hozzám többé, ne gyere el többé mihozzánk. Ezekután, többé nem lehet, nem szabad. De titokban csak egymásért fogunk reszketni, ugye édes? Az emberek nem fogják tudni, csakmi ketten egyedül, hogy ebben a városban két egymásért égő lélek milyen szerencsétlen, mennyit szenved, milyen boldog a vágy és a kin miatt! (Kilibben). Dr. Garszon Fiatalember (félig részegen a tomboló szerelemtől boldogan a vágytól) i Ezt, ezt akartam én mindig. Szpretnlyalakit, aki egészen közel yan te rmdig elérhetetlenül távol. Sohasem tudtam ezt a gyönyörű lelki élményt elérni, de most, most megjött (A párnája csücskét rágja boldogságában). Nincsen szebb dolog, mikor az ember lelke rángatózik!... * Ugyanekkor dr. Ofinő beleesvén az uj szerelembe, a következőképpen gondolta el a bekövetkezés előtt álló., nagy jelenetet: Viharos, sötét éjszaka. A sokat szenvedett finom lelkű mártirasszeny természetesen nem tud aludni, a sze» relemre gondol és arra, hogy ilyen az élet. A makkegészséges, kevésbé, komplikált lelkű férj makkegés?s%, gesen horkol. Egyszerre csak temPá zaj, férfi léptek zaja hallatszik, Á szomszéd ebédlőben. Az asszony ék,, ső pillanatban megrémül, aztán Kit« télén megnyugszik, boldog mosoly, száll az arcára. Dr. Grind: Ez csak- ő lehet, ßgg*. szén megőrült már, A vaosorMaV meg is mondta, hogy akármi történik is, ma éjjel eljön. Én azt hittenn hogy tréfál. Istenkém, úgy látszik, ez a7, ember néni tud tréfálni. (Kisiet, úgy ahogy, illetve úgy ahogy van az ebédlőbe és ott felcsavarja á Dr. ^Garszon Fiatalember (vérben forgó szemekkel áll a kredenc mellett. Arcán a szenvedély mindéi! skálája, még nedig dur-ban). Dr, Grind (ijedten, de boldogan)?* Megőrült’ Dr. Garson Fiatalember (télig észnél, félig nem); Még, Meg-meg, Mek-Dr. Utfröf Az tstéAfr^méKiéűMá'!
