Bácsmegyei Napló, 1922. szeptember (23. évfolyam, 238-267. szám)

1922-09-23 / 260. szám

2. oldal. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1922. szeptember 23. Beograđi hang a Magyar Párt programjáról A vajdasági politikai körök állítólag Kincsének megelégedve vele Abeogradi sajtó érdeklődése nap­­ról-napra élénkebben fordul a ma­gyarság politikai szervezkedése felé. Legújabban a „Növi List" péntek esti számának első olda­lán ismerteti a Magyar Párt Sen­­tán elfogadott programját. Az ismertetés tiz pontban fog­lalja össze a magyarság követe­léseit, nem teljesen kimerítően és néhol nem is pontosan. A program ismertetése után megjegyzi a lap, hogy vajdasági politikai körökben a program ugyan rossz benyomást tett, mert a ma­gyarok követeléseit sok tekintet­ben nagyon időszerűtlennek és tulhajtottnak találják. Hogy kik azok a vajdasági po­litikai körök, akik annyira túlzók­nak tartják a magyar párt köve teleseit, nem nyilatkozik a beo­­gradi lap. Mi inkább arra volnánk kiván­csiak, hogy a beogrcd politikai köröknek mi a véleménye. De arról a szóbanforgó újság egyál­talán nem tesz említést. Ezen kívül még a Vajdasági Nyug­díjasok Egyesülete özv. Czéhner Andorne vezetésével nagyszabású akciót indit úgy Suboticán, mint a vidéken is a nyugdíjas vasutasok segélyezésére. Az akcióba bele fog­nak vonni minden társadalmi és jó­tékonysági egyesületei, bogy az mi­nél nagyobb sikerrel járjon. A köze­lebbi teendők megbeszélése céljából a nyugdíjasok szombaton délután ér­tekezletet tartanak és biznak benne, hogy a társadalom meg fogja halla­ni kérő szavukat. A MépssSvetség mégis tárgyaiéi fogja a kisebbségi kérdést Zürichből jelentik: Bánffy Miklós róf magyar külügyminiszter a Nép­­szövetség előtt tett nyilatkozatáról a Journal de Génévé megállapítja, hogy a nyilatkozat azzal az ered­ménnyel járt, hogy a Népszövetség a legközelebbi tárgyalások napirend­jére tűzi a kisebbségi kérdést és azt az eddiginél komolyabban fogja fon­tolóra venni. A lap szerint Bántfy fejtegetései különösen a semleges államok dele­gátusaira voltak nagy hatással, mi után a magyar külügyminiszter a ki­sebbségek helyzetére vonatkozólag egész sor írásos bizonyítékot ter­jesztett élő a Népszövetségnek, kü­lönösen a romániai íöldbirtokreform végrehajtása következtében előállt helyzetre vonatkozólag. A kémkedési por tanai A monstre-por fctárgyalá'sáaak hetedik Kapja — Varga György dr. és társai pőréket* a bíróság megkezdte a* tanuk kihallgatását Koldulnak a nyugdíjasok Társadalmi akció indul meg a nyug­díjas vasutasok érdekében A nyugdíjasok helyzete napról­­liapra tarthatatlanabbá válik és kü­lönösen a vasutasok sorsa kilátás­talan azon uj rendelet következté­ben, hogy csak azok kaphatják meg nyugdijukat, akik igazolni tudják S. H. S. állampolgárságukat. Amint már jelentettük, a suboticai városi ható­ság a legnagyobb jóindulattal kezeli ezeknek a nyugdíjasoknak az ügyét ’és már eddig is igen sok nyugdíjas vasutasnak adott ki a város olyan illetőségi bizonyítványt, aminek alapján a vasutigazgatóság folyó­sítja az illetményeket. Miután azonban ilyen bizonyít­ványt a város csak azoknak adhat ki, akik tnár 1910. lelőtt költöztek Suboticára, sok nyugdíjas nem jut­hat illetőségi bizonyítványhoz. Ed­dig mintegy ezer család kérelmét kellett visszautasítani, mert nem volt megállapítható itteni illetősé­gük. Úgy ezek a nyugdíjasok, mint azok az esküt tett magyar nyugdíja­sok, akiknek ügye rendezésére a magyar kormány hivatott, most a tél beállta előtt az éhezés veszedel­mének vannak kitéve, miután ezek részére már nem folyósították a szeptemberi nyugdijat sem és nincs is kilátás arra, hogy illetményeiket megkapják. Kétségbeejtővé teszi ezeknek a szerencsétleneknek a helyzetét az is, hogy a magyar kormány nem engedi át őket Magyarország területére, miután nem birja el a beözönlő ál­lami nyugdíjasok súlyos terhét. így bekövetkezett már az a nagyon el­szomorító jelenség, hogy a minden jövedelem és támasz nélküli nyug­díjasok egyrésze már koldulásra szorul. Ezeket a szerencsétleneket, akik egész munkás életüket az ál­lam szolgálatában töltötték el, most öreg napjaikban a szemérmes sze­gények közül a koldusok sorába ta­szította a mostoha sors. Ilyen körülmények között érthető, hogy a nyugdíjasokról való gondos­kodás halaszthatatlanul sürgőssé vált. Pénteken délelőtt a vasutas nyugdíjasoknak egy küldöttsége járt a polgármesternél és a városi fő­ügyésznél azzal a kérelemmel, ve­gyék fel ezeket a nyugdíjasokat is az ellátatlanok közé, amire nézve ille­tékes helyen megnyugtató Ígéret hangzott .el, ■- - - •­Pénteken, a tanúkihallgatás első f napján csak a hivatalból megidézett tanuk jelentek meg a biróság előtt. Ezeknek a kihallgatását be is fejezték. Szombaton — a tárgyalás nyolcadik napján — a védelem tanúit hallgatják ki és ezzel — minden valósziniiség szerint — ezen a napon befejezést is nyer a bizonyítási eljárás a kémkedé­si perben. A vád- és védbeszédek, valamint az xtéletkihirdetés a jövő hétre marad. A pénteki főtárgyalásról alábbi tu­dósítás számol be. Pavlovics István elnök reggel ki­lenc órakor nyitja meg a főtárgyalást és a már kihallgatott vádlottak közül Szedlár József vasúti igazgatósági táv­írda ellenőr, vádlottat szólítja a biró­ság elé és kérdést intéz' hozzá vallo­másának arra a részére vonatkozóan, hogy egyszer észlelte, hogy az egyik távirda-apparátuson az árammutató feltűnően erős nyomást mutatott, mi­re megkérdezte Kelebia állomást, hogy mi ennek az oka és azt a választ kapta, hogy Budapesttel beszélnek. Szedlár József: Kérdeztem Kelebiát és Kelebia mondta, hogy össze van kötve Budapesttel. Többet azonban nem tudhattam meg, mert amikor fel­világosítást kértem, a felhívott nem adott több választ. Hogy valóban Bu­dapesttel volt-e a gép összekötve, azt nem tudom. Ezt mondták. Az elnök ezután Demeter Aladár vádlotthoz intéz kérdést, hogy az ö vallomása szerint lehetetlen volt Bu­dapesttel összeköttetést létesíteni, anélkül, hogy ez nyomban észre ne vegyék. Demeter Aladár: Nem is lehetett. Az, amit Szedlár észlelt, lehetett eset­leg a táviróvezetékek érintkezése, vagy talán a pályaudvar is össze le­hetett kapcsolva. Most még Hajdú József vádlotthoz intéz kérdést az elnök a Horváth által megsemmisített chiffre-kuics ügyében és megmutatja neki a Pálffy Gyula gyógyszerésznél lefoglalt chiffre-kul­­csot. Hajdú József: Ilyenféie forma volt. Ezután tért át a biróság a tanuk ki­hallgatására. Első tanúként Pánics Antal vasút* igazgatósági osztályfőnök jelent meg a biróság előtt. A vádlottakat látásból ismeri. Beosztott hivatalnokok voltak, de az ő osztályán nem dolgoztak. El­­bocsájtottak sok tisztviselőt a vasúti szolgálatból, mert nem tettek esküt. Elmondja, hogy a titkos irattárhoz nem juthatott hozzá tisztviselő. Magarásevics Sándor dr. és Singer Béla dr. védők intéznek kérdéseket a tanúhoz, aki kijelenti, hogy a menet­rend közlése nem hivatalos titok, va­­lamfnt a grafikon, sem titok. Azt báí-l ki lemásolhatta. Pospefc Ferencnek megbízása volt grafikonok készítésére. Magarásevics Sándor dr. védő kéri ennek jegyzőkönyvbe vételét. Elmondja ezután a tanú, hogy a mozdonyok állásáról minden hivatal­nok tudhat, de esetleg más is juthat adatokhoz. Belső hivatalos ügyekről azonban nem szerezhetett senki tudo­mást. Magarásevics Sándor dr. védő: A menetrendek meg lettek küldve idegen vasutigazgatóságoknak? Pánics: Igen. Szedlár József vádlottra vonatko­zóan kijelenti tanú, hogy a távirda osztályon működött mint ellenőr, de ő maga nem táviratozott. Dr. Bélics védő kérdésére kijelenti, hogy a vagonok számáról pontos ki­mutatást készíteni nem lehetett. Veresbaranyi Mihály vádlo'tt: A lávirda-osztályról nem lehetett chiff­­rével táviratozni, mert ott voltak ál­landóan a cenzorok. Pánics: A cenzor nem figyelhet meg minden egyes gépet, az viszont ki van zárva, hogy a gép kopogásának hang­járól nem lehet megái lapítani, hogy chiffre-táviratot adnak-e le. Ahol- tiz gép van működésben, ott nem lehet pontosan tudni, hogy a tiz gép közül melyik mit ad le. Veresbaranyi Mihály vádlott: Ki van zárva, hogy ahol tizenöten van­nak együtt, onnan chiffre-táviratot adjon valaki le titokban. Ignácz Gyula vádlott kérdezi, hogy a kocsikimutatás és mozdonykimuta­tás titkos-e vagy nyilvános? Tanú: Nyilvános. Ezután még Jakab Sámuel vádlott intéz kérdést a tanúhoz, amivel ki­hallgatása véget ért. Most Karakasevics Gábor rendőrfő­kapitány jelenik meg a biróság előtt, mint tanú. Az elnök felszólítja, hogy adja elő az ügy felfedezését és mindent, amit az ügyre vonatkozóan tud. Karakasevics Gábor rendőrfőkapi­tány a nyilvánosság kizárását kéri, mert enélkül hivatalos titok elárulá­sát követné el. Uszkokovics Ilia államügyész in­dítványozza a nyilvánosság kizárását. Skalier Lovró dr. védő a védelem nevében ellenzi a nyilvánosság kizá­rását. Varga Gr orgy dr. vádlott szintén a nyilvános tárgyalást kéri. Piskulics Zvonimir dr. védő kifejti, hogy amennyiben hivatalos titokról van szó, kérni kell a belügyminiszter hivatalos titoktartás alól való felmen­tését. Ezután a biróság határozathozatal­ra vonul vissza és rövid tanácskozás után Pavlovics. elnök kihirdeti a .biró­ság határozatát, mely szerint távira­tilag 'kérni fogja a belügyminisztert, hogy ebben az esetben oldja fel a rendőrfőkapitányt a hivatalos titok megtartása alól. Tillinger György főkapitány-helyet­tes a következő tanú. Elmondja, hogy ő is részt vett Karakasevics Gábor főkapitánnyal együtt a Varga-féle bűnügy nyomozásában. A bizonyíté­kok beszerzésére nézve, éppúgy, mint; , a főkapitány, a hivatalos titoktartásai I kötelezettsége alapján nem tehet val-.j f lomást, a bünpör többi anyagára; nézve azonban igen. Október 28-iká.rfc I megtudták, hogy Ignácz Gyula több­ször átment Magyarországba és ezért' még aznap este letartóztatták. Ignácz; a két első nap nem akart vallani, csak a harmadik napon tett részletes' vallomást, aminek alapján mégj ugyanaznap letartóztatták dr. Varga-; Györgyöt, akinél házkutatást; is tar-j tottak, amely azonban negativ ered-} ménnyel járt. A tanúvallomásokról) többnyire Jovanovics kapitány vette) fel a jegyzőkönyvet. Két ízben volt je-j len Ignácz kihallgatásánál, mely al-j kálómmal ugyanazt vallotta, mint! amit a jegyzőkönyvek tartalmaznak,’ A vádlottakat nem bántalmazták ésj nem szuggerálták, hogy mit vallja-j nak. ^ i Dr. Singer Béla védő: A vádlof-j tak azt mondják, hogy mindig éjjel; hallgatták ki őket. Elnök: Az állam fokozottabb védel-i mérői szóló törvény megengedi a vád-; lottak éjszakai kihallgatását. Dr. Singer védő: Ignácz feleségét is letartóztatták. Igaz-e, hogy azt mondták Ignácznak, szabadonbocsájt»1 ják a feleségét, ha mindent bevall. Tillinger: Nem tudok róla. Dr. Bélics védő kifogásolja, hogy egyik jegyzőkönyvet nem íratták alá a. vádlottal. Dr. Skalier védő: Tud-e arról, hogy Veicziget kórházba kellett szállítani ?; Tillinger: Mikor a vonattal meghoz­ták, láttuk, hogy rosszul van. Ekkor elhívtuk hozzá a rendőrorvost, más­nap kihallgattuk és azután kórházba szállíttattuk. Az elnök engedélyével ezután aj vádlottak intéznek kérdést Tillinger; főkapitány-helyetteshez. Dr. Varga: Méltóztassék a kapitány urnák megmutatni az első kihallga­tásomról felvett jegyzőkönyvet, mely? szerint mindent tagadtam. Ezután a kapitány ur kihirdette előttem az elő­zetes letartóztatásról szóló végzést, melyet Jovanovics kapitány urnák diktált. Miért nem adott át első vallo­másom után az ügyészségnek, holott a kapitány urat, mint ezt a jegyző­könyv igazolja, figyelmeztettem, hogy a rendőrségnek nem állt jogában en-i gém tovább fogva tartani. Tillinger kapitány kijelenti, hogy 3. vizsgálat érdekében nem adta át azon­nal az ügyészségnek. Dr. Varga: November 4-én este ll'j órakor rendőr vitte le a kulcsár szo-j bájába újabb kihallgatás végett, dhoi, Tillinger kapitány is jelen volt és lát»; ta, hogy a kulcsár támogatta, a másik; kezében pedig bot volt, mert nem tu-i dott járni. Tillinger kapitány kijelenti, hogy-, egyizben sem volt a kulcsár szobájá­ban dr. Varga kihallgatásánál. Nem, tud arról, hogy a gyanúsítottakat bán­talmazták volna, vagy vallomásukban befolyásolták volna őket. Pálffy Gyu­lát nem zárták pincehelyiségbe, mert a pince a városház központi fű­tésére szolgál. .Pálffy Gyulát még; Pancsevóról ismeri. Bizonyosnak tart­ja, hogy ha ő maga nem ismeri be bűnösségét, azonnal szabadonbocsá» tották volna. Lehet, hogy Ignáczot egyik, a souterrainban levő, a rendőr­­legénység fegyelmi büntetésére szol­gáló zárkában helyezték el, mert a rendőrségi börtön már megtelt, ezek a cellák azonban nem olyan borzal­masak, mint Ignácz elmondja', ö, egyik vádlottat sem bántalmazta ősi ily módon n,em akart beismerő valló-:

Next

/
Thumbnails
Contents