Bácsmegyei Napló, 1922. szeptember (23. évfolyam, 238-267. szám)
1922-09-18 / 255. szám
4. oldal. BÄCSMEGYEI NAPLÖ 1922. szeptember 18. akiik: a kisebbségekhez megértéssel közelednek, megtestesítői a közeli erkölcsöknek. E cél elérése végett kívánjuk kisebb számú, jól javadalmazott, törvényszerű képesítéssel biró tisztviselők alkalmazását, a szolgálati pragmatika megalkotását. Követeljük pártszempontoknak és pártérdekeknek az igazgatás minden ágából való kiküszöbölését, a kormány és az alája rendelt Igatóságok diszkrécionárius jogkörének a lehető legszűkebb körre Való korlátozását és a bírói függetlenség minden kellékével felruházott közigazgatási bíráskodás mielőbbi felállítását. Kívánjuk, hogy a magyarság éppígy, mint a többi nemzeti kisebbség, úgy a központi, mint a helyi igazgatásban arány-számának megfelelően képviselve legyen. Kivánjuk, hogy a képesítéssel bíró ielbocsájtott régi képviselőket állásaikba helyezzék vissza és a vissza nem fogadottak szerzett nyugdíjigényeit ismerjék el. 13. Kivánjuk, hogy a magyar kulturális gazdasági és (szociális iníézi.mények a közpénztárakból axánylagosan éppen olyan állami támogatásban részesüljenek, mint az államalkotó nemzet hasonló intézményei. 14. Kivánjuk az asszimilációs politika megszüntetését. 15. Kivánjuk az összes külállamokkal a békés baráti viszony megteremtését és az ország gazdaságii megerősödését célzó kereskedelmi szerződésnek megkötését. 16. Kivánjuk az érvényben levő választói törvénynek megváltoztatását: Kivánjuk, hogy a jelenlegi kerületi beosztás helyett, a Vajdaság területe, mint egységes választási testület válassza meg a Vajdaságra esőösszes képviselőket. Kivánjuk a választói névjegyzék elleni felszólamlások megkönnyítését oly módon, hogy a felszólamlásban felhozott tényállás valódiságát, az összeíró hatóság bizonyítékok előterjesztése nélkül is hivatalból tartozzék megvizsgálni. A jelölés és választási eljárás tekintetében kivánjuk a járási jelöltek rendszerének megszüntetését és úgy ebben a tekintetben, mint a választás módja és a mandátumok felosztása tekintetében a választójogi novella lörvénybe iktatása előtt fennállott jogállapot helyreállítását. Az a helyzet, hogy bennünket, alkotmány és törvény ellenére, miniszteri rendeletekkel szorítanak ki az alkotmány sáncaiból és fosztanak meg választójogunktól, egy demokratikus országban tarthatatlan. Hitünk és meggyőződésünk, hogy a régi szerb királyság nemes demokráciájának szelleme rövidesen meghódítja a lelkeket az egész országban. Hitünk és meggyőződésünk, hogy ez a szellem nem zárkózhatik el e nagy és súlyos sérelem orvoslásától. Követeljük, hogy a választói jog megadásával és a nemzetgyűlés feloszlatásával adják meg az alkotmány meghozatalából kizárt népünknek a lehetőséget, hogy legalább az alkotmány végrehajtásához szükséges törvények megalkotásából parlamenti képviselete utján vethesse ki a maga részét. Ezek a céljaink, ezek testvéreim a tí óhajtásaitok. Ezeket olvastuk, ki a magyar szivek és magyar lelkek mélységeiből. Törekvéseink sikere a magyarság támogatásától és összetartozásától függ, nagy és szent ügyünket, magyar hüségtek és magyar kitartástok oltalma alá helyezzük. (Lelkes, meg-megujuló éljenzés.) Ahogy elhalt a íetszészaj, amivel a föllelkesült tömeg Gráber László előadását köszöntötte, az elnök felhívására Hagy ÖdSn dr. emelkedett szólásra. Nagy Ödön dr* lelkes, kemény. önérzetes beszédet mondott. Nem az értelemhez fordult, az érzéseket fogta meg. Tüzes szavakkal rázta föl a faji gőgöt és lelkes, ünnepi hangulatot teremtett mindvégig nagy figyelemmel hallgatott beszédével. A következőket mondotta: Tisztelt nagygyűlés! Ezer éves hazánk elvesztése óta kötött kézzel néztük az eseményeket. A kegyetlen sorsba bele nyugodtunk, az uj állampolgársággal járó következményeket minden vonalon levontuk: négy éven át mást sem csináltunk, mint azt a indokolatlan ellenszenvet, amit velünk, mint magyarokkal szemben minden oldalról éreztettek, tompítani, csökkenteni, legyőzni igyekeztünk. Minden áldozatot meghoztunk, hogy államalkotó nemzet és magyarság közt a társadalmi, felekezeti és politikai béke helyreálljon. Felajánlottuk az állam javára minden erőnket és munkánkat, teljes odaadással fáradoztunk a munka, a rend, a társadalmi és polgári fegyelem, a teljes konszolidáció, a gazdasági megszilárdulás és kulturális felvir ágozás megvalósulásán. Sohasem volt kifogásunk, hogy az állam minden téren a legnagyobb' mértékben igénybe vette a mi áldozatkészséígünket.. ) Délibábok után nem futkostunk, f kalandorpolitikára nem voltunk kaphatók. Ezekben a nehéz időkben — teljesen magunkra hagyatva — még csak alkalmunk sem volt a magyarság «fájó sebeire rámutatni: nem is emlegettük soha sérelmeinket. A tomboló ^türelmetlenség és gyűlölködő szenjvedéllyel a szeretetet és megértést, a megnyugtatást és értelmet helyeztük szembe. őszinte, szótartó, jöszánáéku, becsületes, lojális és igaz magyarok voltunk. Mindezeken fölül, mert a szerb királyság ősi hagyományai közt volt fmindig az alkotmány és törvények, a közszabadságok és a kisebbségi jofgok tisztelete, teljes bizalommal voltunk eltelve, hogy a négy éves némaságra kárhoztatúsunk után az ország minden népének szeretető kíséri smegmozdulásunkat és rendületlenül kitart mellettünk. De a testvéri és baráti kézszoritást hiába vártuk, jóakaratot sehol sem I mutattak irántunk, szeretettel vagy megértéssel sehol sem beszéltek rónunk. Sokan azt hitték, hogy az ál«lám erősebb és munkaképesebb azzal a módszerrel, amely a test valamelyik részétől a tápláló erőket megjjvonja, megbénítja. Hova-tovább be I kellett látniok, hogy ez elöbb-utóbb I az állam gépezetének megállásához ' vezet. Mostohábban már nem igen lehetett fvolna velünk bánni. Mélységes csalódásunkban a magyarság sorsának meg javítására, a boldogabb jövő elő\ készítésére nem volt más at, mint az önálló, egységes Magyar Párt meg- i alakítása. Közös, nagy ideálban kellett egyesülni, ahol a magyar és maj gyár közt a válaszfalak leomlanak, Iahol a világnézeti különbségek, társadalmi és osztály érdekek eltörpülnek. Nem akarjuk mi a Magsrar Párt egységét örökössé avatni — szűnjék [meg az államéletből kitaszitortsá■gunk, a kisebbségek alávetett állapota, álljon helyre a jog, törvény és az igazság uralma, az egyenlő és igazságos elbánás elve, biztosíttassák mindenki számára a polgári és politikai jogok teljes élvezete, — mi az önálló pártküzdelemmel azonnal fölhagyunk. De amig bántalom éri a magyart, mert magyar, amig gyakorlati eredményeket, célkitűzéseinket el nem érjük, politikai törekvéseink meg nem valósulnak, — addig a magyarság egyetemes érdekeit nem, bizhatjuk más pártra, mint az önálló Magyar Pártra. Ez a párt most megalakult és én Örömmel s lelkesedéssel köszöntőm a megalakulást, amely a céljaiban egységes magyarságot egy zászló alá hozta. Ez a nagygyűlés erőnknek csak egy kis részlete, izelitő arra, hogy a magyarság olyan társadalmi, gazdasági, intellektuális erő, amellyel mindenkinek számot kell vetni. Becsüljük hát meg magyarságunkat, vigyük magunkkal haza ennek a történelmi jelentőségű napnak emlékét, sziveinkben az ünnepi érzést, merítsünk bátorságot és hitet további küzdelmes utunkra a magyar szifvek összedobbanásából, szent meghatottságotokból és könybelábbadt szemetek ragyogásából. Hasson át bennünket ennek a kedves tiszamenti városnak múltja, tradíciói, érzülete, történelmi levegője és magyarságának meleg szívverése, emelkedjünk föl lélekben és kérjük az Istent, hogy a magyarság egyetemes céljait soha nem lankadó szeretettel és lángoló egyértelműséggel szolgáhassuk. (Éljenzés.) A nagygyűlés berekesztése. Utána Sánlha György dr. a következő beszéddel zárta be a nag^yűlést: Magyar testvéreim! Mélyen tisztelt kormánybiztos ur! Kötelességemnek tartom, hogy az egész magyarság nevében önnek, aki ennek a városnak liberális jogait tisztelő vezető polgármestere, békés, igaz köszönetünket fejezzem ki. Köszönetét mondunk a város tanácsának és mindazoknak, akiknek érdeme van e példás rend íentartása körül. Fogadják hálás igaz köszönetünket! Tisztelt nagygyűlés, kedves ma-* gyár testvéreim! Elválunk, de csak; rövid időre. Egy gondolattal távo-j zunk innen, azzal az igaz gondolat-; tál, hogy mindazt amit hallottatok^ szivetekbe és lelketekbe vésitek. < Egyre kérlek benneteket, ne feleđ-J jétek el, hogy a magyarság csak akkor lesz erős és hatalmas, csak ak-j kor fogja igaz céljait megvalósítani,i ha minden akadállyal szemben kitart; és minden megpróbáltatásnál össze-! tart. Mindazt, amit ma hallottatok,; véssétek a szivetekbe, hogy jobb le-> gyen a jövő, mint amilyen a jele-í nünk. \ Éltessétek velem uj hazánkat iésj kiáltsátok utánam: éljen, éljen, éljeni a mi uj hazánk! (Lelkes éljenzés.) ’ Utána a zenekar eljátszotta aj himnuszt, amit a tömeg kalap-; levéve hallgatott végig. J Sóti Ádám, a sentaiak méltán; szeretett, népszerű, lelkes elnökej fölhívta a tömeget, hogy csendben, nyugodtan oszoljon szét. Ez! meg is történt minden incidens; nélkül. I A megválasztott vezérlő bizottság értekezletre jött össze, meri lyen a megválasztott elnökségtől s a szervezetek elnökeiből és titr káraiból megalakították az elnöki; tanácsot Ezzel végződött a nagy nap. Végződött az ünneplés, a lelke-; sültség, végződtek a beszédek,! hogy megkezdődjék a munka, ej szervezkedés, az eredmények ki-i harcolásának nagy föladata. Sentáról mindenki magyar ér zésében és állampolgári hűségében megerősödve távozott. Jugoszlávia kekszéi a keleti kérdés megoldásába Anglia felhívta Jugoszláviát és Romániát a semleges zóna megvédésére Sándor király, Pasics és Nincsics párisi tárgyalásai A kemalista csapatok közeledése a tengerszorosokhoz Angliát mind idegesebbé teszi. Az angol kormány állítólag már a domíniumokat is felhívta, hogy küldjenek csapaterősitéseket a Boszporuszba. Ezenkívül — mint a félhivatalos Reuter-ügynökség jelenti — Londonból sürgős meghívás ment Bukarestbe és "Beogradba, hogy a kisantant vegyen részt a semleges zóna megvédésében. Románia várakozó állásponton Bukarestből jelentik: Diplomáciai körökben megerősítik azt a hirt, hogy Románia továbbra is várakozó állásponton marad s élénk figyelemmel kiséri a közei keleti eseményeket, amelyek ránézve sorsdöntőén fontosak. Románia együttműködik a többi hatalommal a szorosok kérdésének megoldásán. Jugoszláv diplomáciai tárgyalások Parisban Beogradból jelentik: A „Politika“ értesülése szerint Pasics miniszterelnök Marienbadból Prágába utazott, hogy ott meghallgassa N sics Ljuba külügyi meghatalmazott miniszter referátumát elsősorban a keleti kérdésről. Pastes miniszterelnök még a vasárnap folyamán tovább utazott Párisba, ahova Nincsics külügyminiszter is már megérkezett. Sándor király is már Párisban van, ahonnan a kormányelnökkel és külügyminiszterrel való tárgyalás után visszatér Beogradba. Jól informált politikai körökben azt állítják, hogy a király, Pasics és Nincsics párisi konferenciájának az a feladata, hogy véglegesen tisztázza, milyen álláspontot foglaljon el az S. H. S. királyság a keleti kó d sben és Görögország érdekeinek védelmében. Párisi jelentés szerint Nincsics külügyminiszter a francia kormány előtti ismerteti Jugoszlávia álláspontját aj keleti kérdésben. fugoszlávia feltétlenül ragaszkodót, ahoz, hogy a béketárgyalásokra őí\ is meghívják, minthogy a tenger-; szorosok kérdésének rendezésénél! és az európai Törökország határainak megállapításánál mint közvetle-. nül érdekelt fél szerepel. Erre vonatkozólag egyébként Lón-! donból azt jelentik, hogy az angol; kormány már határozott javaslatot tett arra, hogy Románia és Jugoszlávia közvetlen és életbevágó érdekeik forogván kockán a közel keletil kérdés elintézésében, hivassanak meg\ a megtartandó konferenciára. » Nincsics Törökország tér-i foglalása ellen Beogradból jelentik; A Havasügynökség jelentése alapján a beogradi lapokban is napvilágot látott az a hir, hogy Nincsics külügyminiszter állítólag a „Matinu munkatársa előtt kijelentette, hogy nincs kifogása az ellen, hogy a törökök visszatérjenek Európába. Most a sajtóiroda hivatalos közleményben jelenti. hogy Nincsics semmieseire se járulna hozzá a békeszerződéseknek a Balkánra vonatkozó megváltozz tatásához. Párisból jelentik: Sándor király fogadta Poincaré miniszterelnök látogatását. A látogatás alkalmával a közeli kelet problémáiról folytattak, megbeszélést.
