Bácsmegyei Napló, 1922. szeptember (23. évfolyam, 238-267. szám)
1922-09-18 / 255. szám
A kémkedési per hétfői tárgyalása Pospek Ferenc Sebestyén Antal és Német Imre kihallgatása 1922. szeptember 18, ____________________ BACSMEGYE1 NAPLÓ . Röviddel 9 óra előtt nyitotta meg Pavlovics István törvényszéki elnök Varga György dr. és társai kémkedési ügyének főtárgyalását. Varga ^Györgyöt, majd Ignácz Gyulát kérdezi meg először az elnök eddigi vallomásaik részleteire. Mindketten tagadják, hogy cliifíre-kulcsot használtak^ Ignácz elmondja, hogy Varga Imrének és Nikolajeviesnek az irodába megérkezésekor éppen egy szerződést másolt. Vörösbaranyi az elnök kérdésére ismétli szombati vallomásának azt a részét, hogy mikor a főkapitányságra felvezették, várakoznia kellett egy oldalfolyosón és ekkor hallotta, hogy valakit pofoznak. A rendőrségen mindig éjjel hallgatták ki. A vizsgálóbiró nem volt hajlandó ismét kihallgatni. A negyedik vádlott. Pospek Ferencet hallgatták ki ezután. Nem érzi magát bűnösnek. A vádról csak letartóztatása után értesült. Varga mondta el, hogy mivel vádolják őket. Varga ' érés volt a veréstől. Or. Vargát előbb nem ismerte, Iguáczot igen. Kihallgatása alkalmával közölte, hogy Ignáczczal júniusban beszélt utoljára A Bácskai Napló-ba a vasúti forgalomra vonatkozó cikkeket irt, Bingulacz Gyula vasutigazgatósági osztályfőnök rendeletére. Úgy tudja, hogy Bingulacz feljelentésére tartóztatták le, aki jelen volt a rendőrségnél történt első kihallgatásánál is. A rendőrségnél megveréssel fenyegették. Mikor kérdezték, miéri segítette át Ignáczot Budapestre, kijelentette, hogy tudomása szerint Ignácz útlevéllel ment át. A rendőrségen történt kihallgatása utgu Bingulacz éjjel 4 órakor telefonon elrendelte, hogy Vett Mária a pénztárkönyvet az állomásról hozza fel. Ezután kivezették, az előszobában látta Ignáczot, egy kapitány állt előtte, hogy eltakarja. Ignácz sírt. Ezután felvidék a cellába. Kihallgatásra jelentkezett több Ízben, de nem vezették fel a főkapitányhoz. Tizcnketten voltak a cellában, mind kémkedés miatt voltak letartóztatva, mindnyájukat megverve hozták fel. Másodikán délelőtt tiz órakor felvitték a főkapitányhoz kihallgatásra. Ott látta anyját sírni, mire ő kérte, mondják meg neki, mit valljon. Megígérték, ha mindent megmond, még délután szabadon bocsátják. Erre bevezették Jovanovics kapitányhoz, aki előtt németül vallott. Kijelentette, hogy nem tud semmit sem a kémkedésről. Csak annyit tud, amit a Béiesmegyei Napló-bem olvasott, hogy a MÁV kirendeltséget fog létesíteni a jugoszláv—magyar vasúti forgalom lebonyolítására. Ezután egy héttel találkozott Csiby József irodájában Farkas Józseffel, akit kineveztek a MÁV kirendeltség főnökévé, aki beszélt arról, amit az újságban olvasott. Kérdezte, ki lesz benn a delegációban, azt mondta, hogy ő végezte a jelöléseket, tizennégy embert jelöltek, igy Ignáczot és Petzet is. Kérdezte, hogy őt is jelölték-e, mert ez nagyon kedvező lett volna. Farkas erre megígérte, hogy őt is jelölni fogja és ha lesz üzenni valója, azt Ignáczczal tudomására fogja hozni. Ignáczczal soha jó viszonyban nem volt és ezért furcsának találta, hogy hozzá utasították. Egy alkalommal találkozott vele és megkérdezte tőle, hogy mikor lesz a vasúti konferencia. Ignácz azt mondta, hogy a legrövidebb időn belül megtartják Suboticán. A konferencia össze is ült decemberben és egyik jegyzőkönyvvezetőül öt rendelték ki. A konferencia határozatai között szerepelt az, hogy amennyiben a két ország minisztertanácsai elfogadják a hozott javaslatokat, úgy a részletkérdések jnegbeszélésére ui tanácskozástrTarzott’ságba neki biztosan nem lesz helye, elment Ignáczhoz és beszélt vele arról, hogy ezekután mit csináljon. Az elnök: Kért Ignácz öntől a vasúti hálózatra vonatkozólag valamit? Pospek: Ignácz sohasem kért tőlem adatokat a vasúti hálózatról. Az elnök: Ismerte Vörösbaranyit? Pospek: Igqn, ismertem. Az elnök felolvassa a rendőrségen tett vallomását, amely szerint Pospek egy alkalommal beszélt Vörösbaranyival a pécsi kiürítéssel kapcsolatban a magyarországi állapotokról. Vörösbaranyi azt mondta neki, hogy a fehér terrorról szóló hírek nem igazak és már »lekopogták?, hogy itt Snboticán senkinek bántódása nem lesz. Pospek kijelenti, hogy valóban beszélt Vörösbaranyival. Varga létezéséről nem tudott és nem igaz a rendőrségen felvett jegyzőkönyvnek az a része, hogy őt neki be akarták volna mutatni. Vörösbaranyi egy alkalommal emlitett ugyan előtte egy urat, akinek be akarja mutatni, de hogy Vargáról beszélt, ezt nem tudja. O abban a hiszemben volt, hogy az ismeretlen ur a delegáció vezetője lesz. Ez az ur azt kérdezte, van-e táviratvonal Magyarország felé, mire azt mondta, hogy van két vonal, melyek közül az egyik Kelebián át vezet. Kijelenti, hogy a rendőrségnél igyekezett minden lényegtelen dolgot is elmondani, csak hogy ne bántalmazzák. Elnök: A vizsgálóbíró ur előtt nem említette, hogy bántották. Pospek: Mikor láttam, hogy az embereket bántalmazzák, érthető, hogy izgatott lelki állapotban voltam. Idegbeteg vagyok különben is, a törvényszéken is kitört rajtam a betegség, de itt azt mondták, nem kell orvos, mert magyar vagyok. Az elnök ezután öt perc szünetet rendel el. Sebestyén Antal vallomása. Szünet után Sebestyén Antal vallomása következik. Pospek vallomásra jelentkezik még, Sebestyént kivezetik. Pospek a mer netrendrő! akar vallomást tenni. Ö adott tényleg menetrendet kollégáinak, de ez kötelessége volt. Különben a minisztérium rendeletére küldött ő Budapestre is menetrendet. A vizsgálóbiró őt ki nem hallgatta, Huszonhatodikén este a rendőrségen lefekvés után felvitték kihallgatásra, de csupán régebbi vallomásának egy részét olvasták fel. Sebestyén Antalt ezután bevezetik. Nem érzi magát bűnösnek. A vádlottak közül csak Ignáczot ismeri. 1921 jnius elsején ment el először Ignácz lakására, hogy érdeklődjék nála a vasúttól elbocsátott édesapjának nyugdija felől. Ő azonban nem tudott felvilágosítása adni. Október utolsó napjaiban találkozott vele, amikor a munkásoknak kiutalt régi talpfák miatt ment az osztálymérnökségre. Ignácz érdeklődött, hogy ő nem kaphatna-e ilyen talpfát. Említette neki, hogy most adtak ki a katonaságnak is régi talpfát. Ignácz megkérdezte, hogy van-e erre valami rendelet és megkaphatná-e a számát, hogy erre hivatkozhatnék. Miután megígérte, hogy a rendeletet megszerzi neki, lemásolta és elvitte a lakására. Az elnök: Bizalmas rendelet volt? Sebestyén: Hozzám nem kerültek bizalmas rendeletek, mert azokat szerbül intézték el. Ennek a rendeletnek a másolatát valamennyi pályafelvigyázónak kiadták. Német Imre kihallgatása. Elnök: Tudja-e, mivel vádolják? Német: Igen, hogy kurirszolgálatot téliesítettem. Elnök: Vift-e megszámozott leveleket Vrsacra és Beékerekre? Német: Igen, vittem. De nem érzem magam bűnösnek. Mikor egy alkalommal, 1920 májusban, leutaztam Szirigre, megszólított Boros vasúti pénztárnok, utazom-e Vrsacra és ismerem-e ott Pállfy István pályafelvigyázót. Igenlő válaszomra megkért, hogy vigyek el egy levelet Pálffynak, amit meg is tettem. A levél le volt ragasztva és Pálffynak volt címezve. Jel nem volt a levélen. Vrsacra érkezésem után a levelei átadtam Pálffynak. A levél tartalmát nem ismertem. Nyolc nappal ezután, mikor ismét Vršacon voltam, Pálffy megkért, hogy vigyek választ a múltkor hozott levélre. A borítékra vagy a Czakó vagy a Béla név volt Írva. Semmi közelebbi utasítást nem kaptam. Amikor ismét lementem Szőregre, a levelet átadtam Borosnak. Egy hónappal ezután Boros megkérdezte, ismerem-e Bečkereken Hajdú József bankhivatalnokot. Mondtam, hogy nem ismerem. Megkért, hogy a levelet azért vigyem el a bankba Hajdúnak. A boríték Hajdú József névre volt címezve. Hazautazásom után egy-két nappal a bankban adtam át a levelet. Hajdú akart borravalót adni, de nem fogadtam el. Megmondtam Hajdúnak, hogy Boros választ kér a levélre, mire megkért, hogy mielőtt Sirigre utazom, szóljak neki, hogy választ elküldhesse. Elutazásom előtt átadott Hajdú egy Borosnak címzett lezárt levelet. A levelek tartalmát nem ismertem. Négy héttel később Bečkereken ismét találkoztam Hajdúval, aki a Torontói cimü lapnak eg yszámát elküldte Borosnak, amit át is adtam neki. Két hónappal később, 1920 augusztusban, Boros egy levelet küldött Pálffynak Vršacra, de ezen nem volt cim, hanem egy római szám, haton alul. A levelet átadtam Pálffynak, aki nem kérdezte kitől van a levél. Tizennégy' nappal később Pálffy átadott egy levelet és megkért, hogy vigyem el a választ a múltkor hozott levélre. Később, október vagy november hónapban, mikor az utcán találkoztam Hajdúval, ismét küldte a Torontói egy számát Borosnak. 1921 február vagy márciusában Sirigeu Boros megkért, hogy keressem fel Hajdút, akinek ő egy' másik emberrel levelet küldött és az erről szóló válaszok közül egyiket Pálffy Gyula pancsevói gyógyszerésznek, a másikat Pálffy István vasúti hivatalnoknak Vršacon adja át. A levelet elivttem Vrsacra Pálffy felvigyázónak. Öt nap múlva utaztam Panéevóra és átadtam Pálffy gyógyszerésznek is a levelet. Pálffy válaszlevelet adott át nekem, amelyet a régi borítékba helyezett el. A borítékon a nyolcas szám tintával át volt húzva. A válasz-levelet átadtam Boros hivatalnoknak, aki azt minden megjegyzés nélkül átvette. A múlt év augusztusában találkoztam Hajdúval Brókereken, aki kért, hogy levelet vigyek el Suboticára, ahol majd a levélért jelentkezni fognak az állomáson. A levélen cim nem volt írva. Mikor beérkeztünk a vonattal Suboticára, két ismeretlen ur keresett fel. Bemutatkoztak. Az egyik Ignácz volt, a másik Varga Imre ujságiró. Megkérdezték tőlem, hogy nem küldtek-e levelet Beckerekről, mire én a Hajdútól kapott levelet átadtam nekik. Fölkértek, hogy menjek be velük a városba. Útközben közömbös dolgokról beszélgettek velem. A szerb templom mellett Varga azt mondta, — rámutatván ott egy házra — hogy ezentúl, ha valamit küldenek Be Cherekről, vigyem be abban a házba levő irodába. Ha ő nem lesz ott, akkor Ignácznak adjam át a levelet. Két levelet küldött Pálffy felvigyázónak Vršacra, melyeken a római II. és VI. szám volt. A leveleket átadtam a címzetteknek, Pálffy felvigyázó két nappal később küldött választ Hajdúnak, melynek borítékján a »Czakó« szó 5. oldat állt. A két’ levelet szeptember végén a neki megmutatott irodában átadta Ignácznak. Elnök: Nem tűnt iel magának ez a furcsa levelezési mód? Kapott-e a fáradságáért jutalmat? Németh: Nem kaptam semmit,’ örültem, hogy úriemberekkel megismerkedhettem. Egy alkalommal, 1921 augusztusában, panaszkodtam, hogy sertéseket* akartam nevelni, hogy lányaimat taníttathassam. de a sertéseim elhullottak, kölcsönt nem kaptam. Hajdú ur erre adott kölcsön ezer koronát kamat nélkül, hogy tetszés szerinti részletben törlesszem. A pénzt október elején vissza adtam neki. Az elnök az ülést 15 percre felfüggeszti. A Narodita Odhrana novisádi nagygyűlése Novisadról jelentik : Vasárnap délelőtt 10 órakor tartotta országos nagygyűlését a jugoszláv nacionalista ifjú-: ság Novisadon, melyre számos vidéki! egyesület elküldte delegátusaik Az; igen látogatott gyűlést, melyet, a Szabadság-téren tartottak meg, a katona-, zenekar játéka nyitotta meg. Először Danilovics tanitóképezdei' igazgató beszélt, aki a Narodna Od-j brana működésének fontosságát hangsúlyozta. Jurisics Pavle alezredes, a, Narodna Odbrana beográdi szekciójának alelnöke vázolta a nacionalista szervezet fontosságát és szükségességét az államegység védelme szempontjából. Jevgyevity Dobroszláv a korrupció és a hatóságok túlkapásai ellen; szólalt fel, Szerinte a hatóságok félreismerik az egyesület működését, amely; nem egyéni érdekekért, hanem haza-; fias célokért harcol. Több felszólalás után a gyűlés] rendben véget ért. Meggyilkolta az apósát — Az eljegyzés véres befejezése —i Perlez község lakosságát egys különös gyilkosság tartja izgalomban. Vasárnapra virradó éjjel tartotta Vladulj Milán jómódú perlezi gazdának egyetlen fia, Úros. eljegyzését egy perlezi leánnyal. Az eljegyzésen sok vendég volt, köztük Miki) Dusán sentai lakos, Vladulj veje. A jókedv teljes volt és Vladulj, mint házigazda valamennyi vendégét felköszöntötte* kivéve vejét. Ezen Miki) Dusán annyira meg-; sértődött, hogy otthagyta a társaságot és kiment az udvarra, hogy; befogasson és visszamenjen Sentára. Az öreg Vladulj és leánya, Miklj felesége a haragvó ember/ után ment az udvarra, hogy le-, csittitsa és maradásra bírja. A? dühöngő Miklj azonban kést rán-> tott és elő és azt apósának tor-, kába szúrta, úgy, hogy az öreg Vladulj szörnyethalt. A gyilkos vőnek sikerült meg*« szöknie Perlezből, azonban ai csendőrség vasárnap Sentán elfogta. Miklj Dusán beismerte tét-, tét, de azzal védekezik, hogy apósa őt olyan halálosan megsértette, hogy másképpen nem is, vehetett volna elégtételt. Az ügyészség elrendelte a meggyilkolt Vladulj holttestének felbon-, colosát, Miklj Dusánt pedig még vasárnap beszállították a pancsevái ügyészség fogházába, ahol azonnal ki is hallgatták.
