Bácsmegyei Napló, 1922. szeptember (23. évfolyam, 238-267. szám)
1922-09-17 / 254. szám
4. oldal BACSMEGYEI NAPLÖ 1922. szeptember 17, a városi háztelkeket A kedvezőbb ajánlatot fogadják el ! Részletesen beszámoltunk már szókról a feltételekről, amelyek mellett az eladásra kerülő városi háztelkeket szeptember l&-án elárverezni fogják. A pénteken megtartott rendkívüli tanácsülés foglalkozott újból a háztelek-eladás ügyével és úgy határozott, hogy ugyanazt a háztelket kétszer ig elárverezi. Először az egész telket bocsájtja a város rendelkezésére és ha lesz is árverező és a telek egészében el is kel, úgy újra elárverezik ugyanazt a háztelket öt parcellára osztva. Az árverés után a városi tanács a városra nézve előnyösebb eladás jóváhagyását fogja a kiszélesített tanácsnak javasolni. Az ügy igy még a szeptember 25-én megtartandó közgyűlés elé kerül, amely végleg dönteni fog, hogy melyik árverés lesz hatályos. így a városi háztelkek eladásának sorsa csak a közgyűlés utón nyer végleges elintézést. I A kormány a kereskedelmi és iparkamara beadványában foglalt okokat magáévá tette és intézkedett, hogy az oly kérvényeket, melyek szakmunkások részére beutazási engedélyt kérnek, sorom kívül kell elintézni. A kormány intézkedésének már meg is van az eredménye, mert mint a kereskedelmi és iparkamara megállapította, az ily fajta kérvényeket most már gyorsan intézik el, g több gyár hozzá jutott a szükséges speciális szakmunkásához, ami a gyári ipar fejlődésére kedvező hatással lesz. c es eim A magyar nemzetgyűlés viharos ülése — Bethlen István adta az adatokat a liberális képviselőket támadó cikkhez M'i ! IfiegKOI a szakmunkások Bejövetelét *— Navisadi munkatársunktól — I A jugoszláviai gyáripar fejlődését akadályozza az, hogy nincs elég megfelelő szakmunkás. Mikor a baranyapécsi emigráció megindult, akkor jöttek szakmunkások, de a fejlődő gyáriparhoz az mind kevés volt A gyárosok mindent megtettek, íiogy külföldről hozzanak speciális szakmunkásokat, de ez hosszú ideig eredménytelien volt A külföldi S. H. S. követségeknél nem lehetett vízumot kapni beutazási engedély nélkül, a beutazási engedély megszerzése pedig nagyon hosszadalmas volt. A novisadi kereskedelmi és iparkamara, mely Jmindenkor erélyesen képviseli a kereskedők és iparosok érdekeit, már régebben beadványban kérte a kormányt, hogy a speciális szakmunkások bejövetelét könnyítse meg. A magyar nemzetgyűlés szombati ülésén Drózd ’ Győző napirend előtt szóvátette a 8 órai Újság cikkét, amely a bécsi inparlamentáris konferencián résztvevő liberó !is képviselőknek emigráns politikusokkal való tárgyalásairól szól. A „8 órai Újságu szerint ugyanis Drózdy, Rainprecht, Rupert, Hédervúry Lehel az inparlamentáris konferencia alkalmával Szer.d: Pál lakásán találkoztak a Jövő körül csoportosuló emigráns politikusokkal, Garamival, Lovászy Mártonnal, Hatvani báróval, akikkel az emigráció hazatérésének ügyében és az egységes demokratikus ellenzéki front kérdésében folytattak megbeszéléseket. Drózdy Győző kijelentette, hogy miután a 8 órai Újság-nak Becsben nincs tudósítója, a cikket Budapesten Írták és a szükséges anyagot is Budapesten szerezte be hozzá a cikkíró, még pedig magától Beth en István gróftól . . . (Felkiáltások: Micscda beszed. Kikérjük magunknak l) Uiain; Ha tényleg a miniszterelnök mondotta, akkor biztosan úgy van. Podmanicztcy: Maga nem gyanúsíthat. Dró. dy fentartja állításait és elmondja a cikk megírásának és megjelenésének történetét. Bethlen gróf — mondotta — csütörtökön magához hivatta N dínyi Emilt, a 8 órai Újság főszerkesztőjét, akit felkért, hogy a cikkot jelentess luhász Gyula Irtó: Qoflányi Zoltán Juhász Gyulának a legigazabb magyar költőnek halála hírét hozták a múltkoriban a lapok és el is parentálták Juhász Gyulát, még pedig a legtöbbjük éppen nem az érdeme, a költői nagysága szerint Rövid sorokban emlékeztek meg róla, holott a most élő magyar tehetségek kö,zőtt az elsők között áll. Igaz, hogy szerényen meghúzódva, a megélhetés ezer gondjával és az igazi művész szerény önmagábavonulásával távol tartja magát a fórum zajától és »eizérit sokszor] nem veszik észre. Mégis feltűnő volt hogy éppen a magyar sajtó tért olyan hamar napirendre felette. Szerencsére a halálhír nem volt igaz. Juhász Gyula maga cáfolja ezt meg egy kedves mulatságos hangú levélben. Juhász Gyulának most éppen harmadszor terjedt el a halálhíre. Remélhetőleg nagyon öreg ember lesz belőle. Kevesen tudják azonban, hogy két Ízben, tizenöt évvel ezelőtt nagyon is komoly összeköttetésben állott Juhász Gyula a halállal. Ez az alább következő visszaemlékezés a mostani aktualitás kapcsán íródott És szól a költő ifjúságának két nagy emberi válságáról, amelynek nyomai megmaradtak mindvégig a költészetében is. Máramarossziget. A határszéli, szőke kis város az ifjú Tisza ölelő két karja között Hol egykor gróf Gvadányi József generális uram faxagta csöndes pipaszó mellett a »Falusi nótárius« paszom ántos rigmusait és ahol félszázaddal később Arany János a ripacsszinész álmodott a költői dicsőségről. Ahol a reformáció születésével egy időben hintették el a magyar kultúra termő magjait és a román és rutén tenger közepén, a Kárpátok erdős hegyei között évszázadokon keresztül viruló magyar oázisként állott az ősi Sziget, a múzsák hajléka öreg főiskolájával két régi gimnáziumával, megszámlálhatatlan kulturális intézményeivel, gyönyörű tradícióival együtt. Ide került Juhász Gyula anno 1906 őszén Budapest pogány és széditő mámorából a csöndesen kérődző határszélre, a piarista atyák gimnáziumába segédtanárnak. Huszonkétéves volt, Paris égett a lelkében, Anatole France és minden ... A lelke maga volt az ifjú forradalom ámbár arcán ott ült még a sápkórt osztogató papnevelde és a koplalást ajándékozó egyetemi esztendők minden keserű nyoma. A magyar ugart szerette volna ő is gyorsan, sürgősen felszántani és bevetni az uj szépségeket magvaival Ady Endrével és Kosztolányi Dezsővel együtt És száműzettek a Mensa akadémiáról meg az Egyetemi könyvtárból és a nagy lázak fócusábó! a végekre, ahol százszorosán jobban fáj az ősz, mint a pesti kávébázban és a legszerencsétlenebb hajótöröttnek érzi magát az ember, ha a gyönyörűség és a vágyak borát, a pogány bűnök örömét, az^ eljövendő hírnév és dicsőség mézét megizlelte. Huszonkétévcs volt és már neve volt, a legszebb magyar. meg lapjában. (Nagy zaj.) A miniszterelnök valószinüleg a bécs követtől nyerte információit. Az egész ügynek olyan a beállítása, belőle az a gyanú merül föl, hogy a miniszterelnök az inparlamentáris konferencia ideje alatt spiónokkal vette körül az ellenzéki képviselőket. Kijelentette, hogy valóban tárgyalt az emigráció néhány politikusával. Csak azért lépett velük érintkezésbe, mert az emigráció likv átlósát szükségesnek és az országra nézve fontosnak tartja. Garamival és Lovdszyval való tárgyalásait azonban nem folytatta le azzal a titokzatossággal, ahogy azt a 8 órai Újság feltünteti, Az egységes párti képviselők közül is tudtak néhányen róla, sőt egyesek szívesen részt is vettek volna a megbeszéléseken. Nem igaz az, hogy a Bécsi Magyar Újság- nak nyilatkozott, 6 csupán a Jövő-nek adott rövid interjút, Garami Ernő és Lovászy Károly lapjának. Ha az emigrációval való érintkezés bűn — mondotta — akkor ez a biln terheli Ulaint és társait is, akik szintén szóbaálltak a „hazaáruló" emigránsokkal. Fölemlítette, hogy annak idején Friedrich és az egy séges-párt néhány tagja összevásárolták Az Ember példányszámait és Magyarországon terjesztették. Uiain és Huszár is küldtek megbízottakat B csbc. Felolvasta Göndör Ferenc emlékiratából azt a részt, amelyből kitűnik, hogy gróf Károlyi Imre pénzt adott Az Ember példány számainak Magyarországon való kot-’ portálására. Hangsúlyozta végül Drózdy,. hogy az emigráció megszüntetése az orszi g érdeke és ő vállalja azért; a felelősséget, hogy azt előmozdítani próbálta. Megemlítette, hogy Kossuth Lajost és Rákóczy Ferencet is hazatérésre szántották föl annak dóién. . . Drózdy szavaira óriási lárma* tört ki az egységespárton. Többen ilyeneket kiáltoztak feléje: Hazaáruló! Hogy meri összehasonlítani Kossu.hot az emigránsokkal t Drózdy beszéde után Halász, majd Huszár Károly mondott beszédet, amelyen élesen támadta Drózdyt és kijelentette, hogy az emigráció nem méltó arra, hogy' Magyarország fölnyissa előtte a határokat. Egy megijedt börziánerből ezt kilehetne revolverezni, de Magyarországtól nem. Citál az emigréciós sajtóból. Egy cikk szerinti a Magyarországon kivégzendőki között első helyen Horthy kor-’ mányzó áll. (Nagy zaj. Friedrich közbekiált: Lesz itt még egy kis fascizmus I) Horvdt Zoltán személyes kér-^ désben szólal fel. (Az egész kor-» mánypárt kivonul.) Elmondja, hogy; Viczián István képviselőt 1919.| március 20-án a minisztertanács,! melyen Kunfi is részt vett, államtitkárnak nevezte ki. Ezután áttértek a napirendre;* a belvizek lecsapotdsáról szóló tör-; vény harmadszori olvasására. Erre; a kormánypárt be, az ellenzéki kivonul. (Nagy derültség.) A törvényt vita nélkül elfogadják. Drózdy személyes megtámadta-' tás címén Huszárnak válaszolt. Állításait elfogadja, de azok nem tartoznak rá. Ő különbségei tesz* emigránsok és menekültek között.! Ezután a fizetési visszaélésekről; szóló törvényjavaslat tárgyalására térnek át. verseket irta, az önmaga tüzében elégő lelkét majd széívetette az őstehetség és a művészi tökély, a lelkendező akarás, a hivatottság és a magabizás türelmetlensége és a fölény és felkészültség tudata. Ott kellett hagynia Budapestet, ahol csak a tehetségtelenek és a sablonos poéták számára jutott hely a szerkesztőségekben. Életének egyik első és talán legnagyobb tragédiája volt, hogy oly nagy és szinte kiforrott tehetség, oly abszolút művész létére a pesti má. mórból a kultúra gyönyörűségeinek tárházából, a nagy lehetőségek ug ródeszkájáról a vidékre dobódott. Belebetegedett a nagy esésbe. Egy hosszú esztendőt kellett eltöltenie a kisszerüségben, amely jobban fájt, jobban égetett, mint a leggyilkosabb kin. Ott ténfergett a görbe kis utcákon órákhosszat a szeles, sápadt őszi délután kétségbeejtő szívósságától üldözve társtalnul. És este a rosszszagu vidéki vendéglő sarkában, a paraszti marhapaprikás izével szájában és Puccini muzsikájával a lelkében ujfent csak társtalanul virrasztotta át az éjszakát, amely talán még elviselhetőbb volt mint a nappal... — Visszakerülni Pestre! Vagy még tovább, vagy még inkább Párisba!... Nem birta ki sokáig a nosztalgiát. Egy este, minekutánna az nap délelőtt felszedte a piarista direktortól az elsejei fizetését az ötvenöt forintokat, szó nélkül, búcsú nélkül eltűnt a kisvárosból. Az a szűk kis baráti kör, — amely tudta és érezte, hogy ki az az égőszemü bus fiú — harmadnap megdöbbenve olvasta a, pesti lapokban: — Juhász Gyula, az ismert fiataíi költő tegnap szállodai lakásán mell-; be lőtte magát és nem sokkal kórházba szállítása után meghalt. Akkor sirattuk meg először Juhász Gyulát. Megsirattuk a nagy, nagy emberi s művészi tragédiájáért, amely nem vesztett erejéből, nem vesztett tragikumából az által, hogy Juhász Gyula szerencsére életben maradt. Egyidőre az a lelki megrázkódtatás visszaadta az életkedvét és az önbizalmát, eloszlatta a fásultságát, uj reményt csalt a szivébe, hogy hátha végeszakad majd egyszer a vidékre való keserves száműzetésének. Visszajött Szigetre. És a tavasz meg a nyár eleje, a felujult életöröm, egy múló kis szerelem és néhány uj barátság visszaadta önmagának Juhász Gyulát. Ebből a néhány derült és boldog hónapjából született néhány most is írissenható, most is a régi fénnyel ragyogó gyönyörű verse. ¥ És elmúlt az iskolai év és JuKász Gyula csakugyan megszabadult a kisvárostól. De Budapestre most sem tudott feljutni. A buta sors lódított egyet rajta és még messzebb dobta el Pesttől. Léva volt száműzetésének második állomása és még keservesebb, mint a máramarosszigeti esztendő. Itt is segédtanároskodnia kellett, de ezt már igazán nem birta ki soká. Talán két hónapig sem.
