Bácsmegyei Napló, 1922. szeptember (23. évfolyam, 238-267. szám)

1922-09-17 / 254. szám

Ara 1 dinár» 2 lei, & márka, 1 sokol. SMEGYEI XXIII. évfolyam Sssbotica, vasárnap 1922. szeptember 17. 254. szám Kegjelcuik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben ÍELEí'OM SZÁM: íiedóMvatr.l 8—58, szerkesztőség 5—10 BBMHEm—BB—1BH Előfizetési ári negyedévre 90* —dinét Uj Pusztaszer Mikor pedig vége lön a harc­nak s o dús föld népét rabigába kányszeritette a harcos magyar­ság, összejövének a vének és a pusztaszeri síkon megalkották az Uj haza első alkotmányát. A hon foglalás munkája ezzel vált tel­jessé, Amit megszerzett a fegy­ver, azt meg kellett őrizni az ér­telemnek. Az Is honfoglaló munka, amit tez itt élő magyarság a sentai fő téren ma végrehajt. Uj hazába sodort bennünket a történelem. A régi rög, a régi otthon, a régi sírdomb mind itt van velünk. Ezt a levegőt szívtuk ezelőtt is, ez az ég borult ránk, ez a föld takarta el apáinkat, — a hazánk lett mégis rr.ás. S most meg kell al­kotnunk a magunk alkotmányát: az uj hazában, az uj életviszo­nyok és uj hatalmasok közt meg kell teremtenünk azt a keretet, azt a jogi formát, mely soha nem ütközik össze az uj ország rend­jével s mely mégis alkalmas lesz arra, hogy minden magyar kul­­turlehetőséget, minden magyar iparkodást tetté, cselekedetté, ered­ménnyé neveljen fel. Ez a legnagyobb probléma, a mit azonban mégis úgy kell meg­oldani, hogy ne szenvedjen csor­bát egyik se: engedelmeskednünk kell az uj állami rendnek, de hű­ségesnek keli maradnunk fajunk­hoz. A magyar politikának hor­dozni kell minden magyar érde­két s az nem magyar érdek, hogy az államhatalom bizalmatlanság gal fojtson el minden olyan kí­sérletezést. mely díszére és javára szolgálna, ha istápolná. A magyar fajban rendkívüli kulturértékc-k szunnyadnak. A magyar par&szt lelke föl nem tárt bányája a kulturlehetőségeknek. A magyar — fájdalom, legtöbb* szőr csak akkor, ha a viszonyok rákényszeritették — a gazdasági harcokban is derékül megállja a helyét. Alkotás,-teremtés, kultúra^ a kenyér bősége, a szépnek élet rehivása, államalkotó készség és államot feníartó erő — ez mind, mint bölcsőben a gyermek, a ma­gyar faj jövendőjében szunnyad Áz az állami igazgatás, melynek főprincipiuma a többtermeíés, nem vesztegethet el ennyi értéket. A magyarság politikai szervez­kedésének célját igy is meg lehet fogalmazni : meg akar teremteni és meg akar védelmezni minden olyan életföltételt, amelyek a ma­gyarság kulturális, politikai és gazdasági kifejlődésének kedvez­nek. Ez a demokrácia álláspontja is. Aki elítéli a nemzetiségi szer­vezkedést, ismerje el a demokra SZERKESZTŐSÉG« Kralja Alexandra-ulica 4 szám alatt Kiadóhivatal: Kralja Alexaudra-ollca 1 (Lelbach-paloia tikus szervezkedésnek jogosultsá­gát. S a Magyar Pártnak nincs egyetlen olyan követelése sem, amelyik a legnemesebb és leg­­tisztultabb demokrácia szempont­jainak nem felel meg. A Magyar Párt programja ellent nem mondó tartalommal tölti ki a vidovdáni alkotmánynak ama rendelkezéseit, amelyek az állam polgári egyenlőségről, a szabad­ságjogokról szólnak. . . . Nem hordanak véres kardot körül a hírnökök. Nem harcra jön tárából. De elhozta magával szó* össze Senta piacán a magyarság, ciális problémáit, melyeket Hanem békés munkára, megér­tést kérő elhelyezkedésre s egy kérő követelés hangoztatására, mely engedelmességet ígér és ál­­ampolgári jogokat kér. Nincs fegyverünk más, csak a jog, nincs védelmünk más, csak az igazság. Uralmi helyzetéből kisebbségi helyzetbe zuhant a magyarság s uj életviszonyai közé nem hozott el semmit régi hatalma fegyver­nem oldottak meg régi urai s elhoztí magával fajtájához való ragasz kodását, melyet az életviszonyod még őszintébbé, melegebbé t exisztenciát teremtővé és ronv bolóvá tettek. Legyen áldás ezen a munkán teremjen nyomában jólét és fa­kadjon elégedettség s az utódok hálája szentelje meg az ui puszta­szeri vezérek verejtékét. Hogyan nyomoztak a kémkedési perben? Befejezték Ignácz Gyula kihallgatását — Vörosbaranyi Mihály vallomása — Vissza­vonják a rendőrségen tett vallomásukat — Azzal védekeznek, hogy kényszer hatása alatt vailottak — Vádolják a nyomozást végző rendőrkapitányokat A főtárgyalás harmadik napja a kémkedési per har­­délelőtt és délután Szombaton, madik napján, folyt a tárgyalás. A vádlottak közül eddig Varga György dr.-t, Ignácz Gyulát és Ve­­resbaranyi Mihályt hallgatta ki a biróság. Hátra van még tizenöt vádlott és a tanuk kihallgatása. A csütörtöki első tárgyalási na­pon Pavlovics István elnök a beidé­zett tanukat, azzal bocsájtotta el, hogy szombaton jelentkezzenek. A tanuk kihallgatására azonban még nem kerülhetett a sor és az elnök kedd délelőtti 9 órára idézte be újra a tanukat. Az ezután sorra kerülő vádlottak kihallgatása ugyanis sokkal gyor­sabb tempóban fog haladni, mint Varga György és Ignácz Gyula ki­hallgatása s igy remélhető, hogy kedden áttérhet már a biróság a ta­nuk kihallgatására. A szombati főtárgyalást délelőtt fél 9 órakor nyitotta meg Pavlovics István elnök. A hallgatóság ismét utolsó helyig megtöltötte a termet s feszült figye­lemmel kiséri a rendkívül érdekes tárgyalás menetét. Szombatra Igndcz Gyula másod­rendű vádlott, Varga György dr. volt írnokának kihallgatása volt so­ron, de mielőtt az elnök bevezettet­te a terembe, még néhány kérdést intézett Vargához, a fogházban irt, már tegnap közölt levélre vonatko­zóan. Ignácz Gyula kihallgatása Ezután Ignácz Gyula kihallgatása kezdődik meg. Ignácz Gyula elmondja, hogy ak­kor került Varga György dr. irodá­jába, mint ügyvédi írnok, amidőn állását a vasútnál elvesztette. Hosz­­szasan adja elő ottani működését, ismerteti azt is, hogy mi módon ta­nulta meg a titkos jegyű (chiffre) irás kulcsát. Kijelenti, hogy nem voltak politikai összejövetelek sem Varga lakásán, sem Varga irodájá­ban. Völgyi János dr. járt Varga irodájában, de másról mint nyugdij­­igényéről nem beszélt. Azt beisme­ri, hogy közvetítette Varga lele­tezését Sachs Zoltán szegedi bank­hivatalnokkal, aki tudomása szerint a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár tisztviselője volt. De tagadja, hogy akár Sachs, akár Jankovics ezredes lakásán volt. Egyáltalában minden vallomását, amelyet a rendőrségen tett, visszavonja, mert a rendőrsé­gen vallomását életveszélyes fenye­getéssel és veréssel csikarták ki tőle. Az elnök délelőtt 11 órakor 15 percre szünetet rendel. A titkos irás Szünet után Ignácz Gyula a Chiff­re iabc-ről beszél, i Elmondja, hogy azt egy délulján betanulta, anélkül azonban, hogy azt valaha is Írásra használta volna fel. Ha annak ide­jén szöveget is irt volna ezzel a sif­­rirozott írással, úgy még ma is tud­ná, holott most már csak éppen úgy tudja elmondani sorrendben, ahogy annak idején megtanulta a képes­lapról. Folyékonyan el is mondja a chiffre abc-t. Elnök: Miért volt érdeke, hogy a képeslapot elolvassa? Ignácz: Tisztán csak azért tanul­tam meg a chiffret, mert tetszett és érdekelte a dolog. A rendőrségen pedig csak azért adtam ki a chiffre­­kulesot, mert megígérték, hogy eb­ben az esetben szabadlábra helyezik a feleségemet. Ez meg is történt. Ignácz elmondja a rend­őrségen történt megkinzását Elnök: Hogy lehet az, hogy a rendőrségen tett vallomása és a fő­tárgyaláson vallottak között ilyen nagy eltérések vannak? Ignácz: A vallomások közötti el­térésnek az az egyetlen oka, hogy a rendőrségen veréssel és életve­szélyes fenyegetésekkel kény sze­ritették ki belőlem a vallomást. Elnök: Ki bántalmazta a rendőr­ségen, a legénység, vagy pedig a rendőrtisztek? Ignácz: A legénység részéről nem volt bántalmazásban részem, hanem a rendőrkapitányok annál súlyosab­ban megkinoztak. 1921. októben 31-én este, nyomban letartóztatásom után egy szült, nedves és piszkos pincezárkába dobtak. Miután már hűvös éjszaka volt és én könnyű ru­hában voltam, annyira átíáztam, hogy később, amikor felvitiek a rendőrfőkapitány szobájába, a fo­gaim vacogtak és nem tudtam be­szélni. A kihallgatásomat eszközlői rendőrkapitány a kezével intett a szobájában tartózkodó Vukics és Javanovics rendőrkapitányoknak,, valamint Miladinovics cseudörhad-i nagynak, mire azok kimentek a szc-í bából. Ekkor a rendőrkapitány megkezdte a kínzásokat. Előszörí háttal a fal mellé állított, úgy hogy i a sarkam és a fejem érintette a fa­lat. A kapitány balkezével leje­met teljes erejével a falhoz ver-: deste, jobb kezével pedig a szive­met boxolta. Ez mintegy tíz per­cig tartott, amíg elájultam. Mikorj magamhoz tértem, a rendőrkapi­tány felolvastatott egy feljelentést] és megkérdezte, hogy beisme-i rem-e a benne foglaltakat. Kijeién tettem, hogy az teljesen alaptalant és tisztán csak bosszú müve. Erre) leültetett a földre, rámparancsolt,j hogy vessem le a cipőmet és arii-i kor ez megtörtént egy másfél!} centiméter átmérőjű bottal ütné kezdte a talpamat és a lábszára-1 mat. Addig ütlegelt igy, ómig a, bot darabokra nem tört és ö telje-, sen ki nem merült. Elnök: Mennyi ideig tarthatott: ez? Ignácz: Körülbelül 25—30 per­cig. Ezután a rendőrkapitány ki­ment a szobából, engem a földöm hagyva. Csakhamar utána bejött Miladinovics csendőrhadnagy egy, ugyanolyan bottal és mivel mégj ekkor sem akartam vallani, foly­tatta az ütlegelést, ö azonban már> nem csak lábszáramat és talpamat verte a bottal, hanem az oldala­mat, fejemet és nyákszirtemet is. Később felállított és a bottal a láb­ujjaimat akarta összeroncsolni. Utána pedig a kezével, amelyen egy nagy, köves fémgyűrű volt a Lapunk mai száma 20 oldal

Next

/
Thumbnails
Contents