Bácsmegyei Napló, 1922. szeptember (23. évfolyam, 238-267. szám)
1922-09-17 / 254. szám
2. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ fejemet ütötte, úgy hogy az megdagadt Mintán azonban akkor még mindig tiltakoztam a feljelentésben foglalt vádak ellen, Miladinovics csendőrhadnagy éktelen dühre lobbant és engem a másodemeleti szoba nyitott ablakához vonszclt. Ebben a pillanatban lépett be a szobába Karakasevics főkapitány, akinek Miladinovics azt kiáltotta: —- Ledobom ezt az embert az utcára! Karakasevics iőkapitány látható izgalommal kiáltotta, hogy »Ne, ne, ne!«, majd a nyitott ablakhoz szaladt és bezárta. Ekkor újra kezdték kihallgatásomat, de mivel még mindig nem vallottam, a jelenlevő rendőrkapitányok valamennyien nekem rontottak és agyba-fóbe vertek. Eközben aztán elájultam és a november elsejére virradó éjszaka további eseményeire igy nem emlékezhetem. November elsején azután délután egy óra tájban arra eszméltem tél, hogy fülemből és orromból csurog a vér, úgy hogy hajfürtjeim a vértől már egészen összeragadtak. Ugyanaznap este aztán heves vérhányás fogott el, ami azóta többször előfordult és néha még ma is jelentkezik. Ekkor elhatároztam, hogy ezentúl akármit akar tőlem a rendőrség, mindent be fogok vallani, nehogy nyomorékká tegyenek. A »megrendeli« vallomás . — Ennek következtében november 2-án azután részben cellámban, ■részben pedig Vukics kapitány hivatalában írni kezdtem a belőlem kikényszeritett vallomást. Ez igy úgy -történt, hogy mindenkor előbb rámparancsoltak, hogy mit kell írnom és én erre a megrendelésre írtam vallomásomat, aminek papírra yetése több napig tartott. — Ebben az időben özv. Berta Lukácsáé rendőrségi fogoly takarította a cellákat és ő mondta el nekem, hogy látta, amikor november elsején éjjel két detektív iélhottan bedobott egy cellába és magamra hagyott. Ugyancsak tőle kértem meleg vizet sebeim kimosására és ekkor megmutattam sérüléseimet, miért is kérem Berta Lukácsnénak tanúként való kihallgatását — Egy ízben láttam azt is, hogy Sáray Szabó Krisztina vádlotttársunkat két detektív cipelte be a rendőrfőkapitány szobájába és kevéssel később az asszony velőtrázó sikoltása hallatszott ki. Ugyancsak akkor volt velünk együtt letartóztatásban Vojcik Sándor óbecsei távirdafelvigyázó, akit a rendőrségen annyira megvertek, hogy utána egész teste be volt bugyolálva. A rendőrségi kulcsár állítása szerint ennek olyan súlyos volt az állapota n kínzásoktól, hogy léitek attól, hogy belehal és ezért kórházba szállították. — Ismétlem mégegyszer, hogy a rendőrség a Bp. 135. §-a alapján életveszélyes fenyegetés és tettleges bántalmazással csikarta ki vallomásomat. Elnök: Felesleges paragrafusokra hivatkoznia, a törvényszék úgyis jól tudja, hogy ilyen módon nem szabad vallomást kicsikarni senkiből. , , Ignácz: Huszonhét éjszakán at tartott a rendőrségi nyomozás és ezen idő alatt alig alkatiam valamit. Nappal nem hagytak áludni, éjjel pedig alighogy egy kihallgatás után elaludtam volna, újra vittek fel kihallgatásra a rendőrkapitányok elé. Ennek következtében teljesen kimerültem, . , Déli tizenkét órakor Pavlovics elnök bezárja a tárgyalást és annak folytatását délután 3 órára tűzi ki. A délután! tárgyalás A délutáni főtárgyalás, amelyet Pavlovics elnök három órakor nyitott meg, Ignácz, Gyula vádlott foly1922. szeptember 17. tatólagos tárgyalásával kezdődik, a ki elmondja, hogy a rendőrségen, megmotozása alkalmával elvettek tőle egy névjegyet, egy vasúti arcképes igazolványt, az elbocsátott vasutasok névjegyzékét és egy osztálymérnökségi rendelet-másolatot. Az elnök: Miről szólt ez a rendelet? Ignácz: A szövegre pontosan nem emlékszem. Nagyjából igy szólt: Ha a katonaság, a vasúti hatóságoktól anyagot kér, azt rögtön rendelkezésére kell bocsájtani. Ehhez a rendeletmásoiathoz tévedés utján jutottam. Egy ismerősöm adta át nekem, Sebestyén Antal, aki a Senta-stara becsei osztálymérnökségnél teljesítet szolgálatot. Öt ugyanis egy alkalommal megkértem, hogy küldje el ne kém annak a rendeletnek a számát amelynek alapján a vasutasokba! talpfát utalnak ki az osztálymérnök' ségek. Sebestyén — tulbuzgóságbó — lemásolt nekem egy egészen má: rendeletet és azt elhozta a lakásomra. Én, amikor, átolvastam, rögtör láttam, hogy tévedés történt, hogs nem azt a rendeletet hozta el Sebestyén, amit kértem tőle. Közölni i: akartam ezt vele, de közben letartóztattak. Az eibocsájtott vasutasok névsorát Vörösbaranyitól kaptam, az említett névjegyet pedig budapesti tartózkodásom alatt egy vasúti főellenőr küldte, aki ezzel a névjegygye' hivott meg egy találkozásra. Dr. Vargától semmi titkos rendeletet nem kaptam. Nem vállaltam és nem is teljesítettem semmiféle megbízatást. Varga doktorral együtt nem csináltunk titkos politikai szervezetet; az ő irodájában nem voltak soha megbeszélések. A rendőrséger felvett jegyzőkönyvben szereplő egyének nem Varga, hanem az én ismerőseim, akiket még a békeesztendőkből ismerek. A mozdony- és kocsiparkról nem kértem és nem kaptam kimutatást. Katonaszállitmányok iránt azonban valóban érdeklődtem a transitószemélyzzettől, de lesak azért, mert nekem a jelenlegi áilomásfőnöktől, Püspöki Gusztávtól erre szolgálati megbízatásom volt, Elrendelte ugyanis az állomásfőnök, hogy a Subotica állomáson átfutó katonaszállitmányokról készítsek pontos kimutatást. Kötelességem volt ellenőrizni, hogy a szállítmányok rendesen és fennakadás nélkül továbbittassanak. Az éjszaka érkezett, vagy átfutott szállítmányokat — tekintettel arra, hogy csak nappal teljesítettem szolgálatot — minden alkalommal az éjszakai szolgálatban résztvevő transitó-személyzet bemondása alapján vezettem be a lajstromba. Lehetséges, hogy Petz György állomásfelvigyázó egy ilyen alkalommal hallotta azt, hogy én a katonaszállitmányok felől érdeklődöm. Elmondja ezután a vádlott, a rendőrségen való kihallgatásának körülményeit és részleteit. Hangsúlyozza, hogy a rendőrségen tett kihallgatása során több ízben kijelentette, hogy a presszió alatt vallottakat, a vizsgálóbíró előtt úgyis vissza fogja vonni, ne kényszerítsék tehát, hogy minden alapot nélkülöző vallomást mondjon jegyzőkönyvbe. A vallatást vezető egyik rendőrtisztviselő erre megjegyezte: Gondoskodni fogok róla, hogy semmit se vonjon vissza vallomásából. Másnap hallotta, hogy a vizsgálóbíró a rendőrségen tartózkodik és a kihallgatásokat megkezdte. A vizsgálóbiró előtt fölemlítette mindezeket, de az nem vette figyelembe a védekezést és megparancsolta neki, hogy csak igennel és nemmel válaszoljon. Hogy mennyire loyalis állampolgár voltam és hogy mennyire nem voltam államellenes, bizonyítja a vasútnál való szereplésem. A vasutassztrájk idején, amikor mindenki elhagyta a szolgálatot, az állomásiő! nőkkel együtt egyfolytában negyvennyolc órai forgalmi szolgálatot végeztem. Az állomás katonai parancsnoka ezért az önfeláldozó Szolgálatomért megdicsért és kijelentette előttem, hogy fölterjeszt királyi kitüntetésre. Az 1920. áprilisi sztrájk idején szintén szolgálatban maradtam és az én közbelépésem folytán történt meg az, hogy a vasutasok egy része rövidesen felvette a munkát. Vörősbaranyl Mihály kihallgatása Az elnök Ignácz Gyula vallomásának befejezése után Vörösbaranyit vezetteti elő, aki a következőket mondja: — Nem érzem magam bűnösnek. A letartóztatásom után, amikor felkisértek a rendőrségre, két detektív kisért. A rendőrkapitány ur hivatalának előszobájába vezettek, a hol várni kellett, mert bent kihallgatás folyt. Rövid idő múlva, az irodából sikoltást és tompa ütéseket hallottam ki. Erőt vett rajtam a félelem, mert tudtam, hogy rám is ez a sors vár. Az őrzésemre rendelt egyik detektív ekkor azt mondta nekem: »Ha azt akarja, hogy ne verjék meg, mindent valljon be, amit csak kivannak.« A másik kétszer arculütött és ezt mondta: »Rád is jön a sor, gazember magyar...« Amikor a szobába bementem, megkérdezték tőlem, hogy igaz-e, hogy öszszeköttetésbe álltam, a szegedi vezérkarral, hogy chiffrirozott táviratokat adtam le és hogy a határon kémkedtem. Dacára annak, hogy megfogadtam, hogy mindent helybenhagyok, amit tőlem kívánnak, nem vitt rá a lelkiismeretem, hogy kollégámra és más áratalan emberekre valótlan vádakat mondjak. Kijelentettem, hogy soha a szegedi vezérkarral összeköttetésben nem voltam, chiííre-táviratokat nem közvetítettem, sem ilyeneket dr. Vargának, vagy Ignácznak nem adtam. Erre megfenyegettek, mire mindent beismertem, amit kívántak és úgy hazudtam ,ahogyan akarták. Erre leültettek, cigarettát adtak, mire Írni kezdtem. Kijelentem, hogy az ott leirt vallomásnak egyetlen szava sem igaz, mindent leírtam, ami és a hogyan eszembe jutott. Elnök felmutatja az Írásos vallomást, amit Vörösbaranyi magáénak ismer el. Az elnök ezután felolvassa a vallomást: »Szegeddel a távirati összeköttetést ezelőtt körülbelül tíz hónappal létesítettem. Erre Törzs Gyula vasúti távirdai felügyelő kért fel, akivel a vonal kezelését megbeszéltük. Kéthárom nap múlva jelentkezett is Szeged. Azt kérdezték, hogy vagyunk, mire azt feleltem, hogy jól. A beszélgetésnél én voltam a Mariska és úgy állapodtunk meg, hogy minden második nap fogunk beszélni. Megmondtam Ignácznak és dr. Vargának, hogy jó a vonal, ök erre azt felelték, hogy meg fogjuk kezdeni a beszélgetést. Pár napra rá ismét beszéltünk Szegeddel, ahonnan Piroska néven kérdezték, mi újság? Mikor jelentkeztem, azt mondták, hogy Jankovics ezredes van a távírdánál, nyugodtan beszélhetek. Először csak privát ügyekről beszéltünk, Sachs is jelentkezett és menyasszonyának azt üzente, hogy a házat adják ei és ő menjen át Szegedre. Utazás a határra Beismerem azt hogy egy alkalommal kocsin a határra mentem, ahol megtudtam a katonaság létszámát és közöltem azt Varga Imrével, akit dr. Varga irodájában ismertem meg. Elnök: Tudott ön arról, hogy dr. Varga Huszár miniszterelnökkel tárgyalt? Vörösbaranyi: Erről nincs tudomásom. Elnök: Ismeri-e Varga Imrét? Vörösbaranyi: Ismerem, egyszer dr. Vargánál találkoztam vele és ott hallottam, hogy újságíró. Elnök: .Volt-e ön kocsin a határon?, .. Vörösbaranyi: Igen. Egy alkalom-, mai át akartam menni Magyarországra. Azonban lebeszéltek róla és azt tanácsolták, hogy menjek Bezdán felé, mart ott könnyebben leheti átjutni. De csak Somborig jutottam el, mert ott vasutasok lebeszéltek) arról, hogy átmenjek és igy vissza-: jöttem. Ez 1920. októberében történt. A katonaság létszámára vonatkozó rész azonban nem felel meg d valóságnak, valamint az sem, hogy: Varga Imrével beszéltem utazásomról. Elnök felolvassa Vörösbaranyinaic a vizsgálóbiró előtt tett vallomásáig amelyben arra a kérdésre, hogy. bántalmazták-e, azt felelte, hogy nem. Megkérdi a vádlottól, hogy honnan ered ez az ellentmondás ési miért erősítette meg vallomását a vizsgálóbiró előtt? Vörösbaranyi: A vizsgálóbiró d városházán hallgatott ki és nekem fogalmam se volt, hogy ki az, akt, előtt vallók. Azt hittem, hogy rendőrkapitány előtt állok és pzért erősítettem meg vallomásomat, gondol-< van, hogy a vizsgálóbiró előtt fogom1 azt visszavonni. Elnök: Adott le chiffre-táviraiokat? Vörösbaranyi: Nem adtam le é$ nem is vettem fel. De nem is vehettem volna, mert a táviróhivatalban, ahol szolgálatot teljesítettem azon-í nal a megszállás után cenzorokat állítottak be, akik a magyar távirdászok munkáját ellenőrizték. Ezenkívül nyolc jugoszláv távirdásznő és két; jugoszláv vasutas volt velünk együtt; szolgálatban. Elképzelhetetlen, hogy; ilyen helyzetben és ilyen szigorú ellenőrzés mellett chifíre-tdvir utókat adhattam volna le, vagy vettem volna fel. Feketekávé és cigaretta Vörösbaranyi: Szeretnék még visszatérni a rendőrségen történt] kihallgatásomra. A főkapitány hiva-í tálában tett vallomásom után átvitték Jovanovics kapitány szobájába, ahol megparancsolták, hozy az előttem elmondott és kényszerűségből, beismert vallomást írjam le. Ehhez/ hozzá is kezdtem, de hogy mennyi-! re nincs közöm ehhez a vallomáshoz, bizonyítja az, hogy Jovanovics kapitánytól kérdeztem meg sok eset-, ben a vallomásban szereplő egyének neveit. A vallomás Írása közben azután feketekávét és cigarettát kap-, tarn. Könnyen elképzelhető, hogy én, aki ekkor már két hete nem dohányoztam, mennyire elbódultam a feketekávétól és cigarettától, annyira hogy nem is tudtam mit írok. Amikor azután átszállítottak az ügyészségre, nem tudván, hogy a vizsgálóbiró a rendőrségen már kihallgatott, egy hét elmúltával arra kértem a fogházgondnokot, hogy vezessenek a vizsgálóbiró elé vallomásra. Ez meg is történt és csak ekkor láttam,, hogy a vizsgálóbir'ó azonos azzal, a ki már a rendőrségen kihallgatott. Ekkor megmondtam, hogy korábbi, vallomásom valótlan és azt visszavonom, de a vizsgálóbiró ezt nem vette jegyzőkönyvbe. Ezután Pavlovics elnök Vörösbaranyi vallomását félbeszakitja és a tárgyalást bezárja, a tárgyalás folytatását hétfő regei 9 órára tűzve ki. I. J. Jug, Movlsad hites tffzsdeügyűSkség'e I&ter. teief. 10. Vilson-tér 8. Megbízásokat liszt, búza, ár a, zab, kukorica és mindenféle termények vételére és eladására a legkulánsabb feltételek mdleü fogad el és bonyolít le a Novisadi Terménytőzsdén. Kér mintázott ajánlatokat a malomtulajdonos és terménykereskedő uraktól és megbízásaik eseién azokat a legjobb napi áron értékesíti.
