Bácsmegyei Napló, 1922. szeptember (23. évfolyam, 238-267. szám)

1922-09-16 / 253. szám

2. oldal. BACSMEGYEi NAPLÓ 1922. szeptember le. Imre — nem a vádlott Kaiser- Varga Imre — kevéssel «2 áruk megérkezése után kijelentette, hogy essek az övéi. Azt tnondta, hogy ezeket egy magyarországi adósa küldte neki. A körtéket és harisnyákat 2000 dinárért átvettem Vargától és rész­ietekben 4000 dinárért eladtam. Ezt a pénzt fordítottam Ignác fi* zetésjavltásóra. Sárai Szabd Krisz­tinának is száz koronát adtam, mert átvitte a Magassy—Törley­­féle szerződést. Elnök; Ebből a pénzből adta ? Dr. Varga; Ez is a saját pén­zem volt. Úgy számítottam mint­ha ebből adtam volna. Megkinzatásának története Elnök ezután felkéri a vádlot­tat, mondja meg, miért tér el val­lomása a rendőrségen tett vallo­másaitól. Dr. Varga; A törvényszék meg­állapíthatta vallomásom első ré széböl, hogy mindent tagadtam. A bíróság bizonyára feltételezi rólam, hogy mint ügyvéd nem fogok a rendőrség előtt olyan dolgokat mondani, amelyek va­lótlanok, — ha nem kényszerűének rá. Tekintettel arra, hogy amint a jegyzőkönyvből megállapítható, megtörtént a kihallgatásom, a melynél Uszkokovics Híja ügyész ur jelen volt, engem többé a rend Őrség ki nem hallgathatott. A tör­vény kimondja, hogy semmiféle kényszerrel, veréssel a rendőrség vallomást ki nem kényszeríthet Az első kihallgatásom november 2-ikán éjjel II óra felé történt. Ez is törvénytelen, mert nem szabad éjjeli kihallgatások­kal fárasztani a gyanúsítottat. Annak a vallomásnak amely eltér a főtárgyaláson tett kijelentésem­mel, az az előzménye, hogy a legbrutálisabb módon vertek meg a rendőrségen és pedig nem maguk a rendőrök, hanem a kapi­tány urak személyesen. Olyan ál­lapotban voltam, hogy mindent vallottam, pedig a jogi müktfeje­­zéseket, melyek a jegyzőkönyvek­ben vannak, nem értettem meg. Olyan lelkiállapotban voltam a meg­vetés alkalmával, hogy nem tudtam volna akkor sem megérteni, ami a jegyzőkönyvbe van véve, ha a nyelvet teljesen bírtam volna. Én általában azt mondtam, hogy be­széltem Huszárral és Sachsszal a kiürítésről. Ezt azonban csak a legkivonatosabb formában mond­tam, mert nem voltam olyan lelki állapotban, hogy kiterjeszkedhes­­sem olyan részletekre, amelyek a jegyzőkönyvben vannak. Ezeket a részleteket előttem a rendőrségen maga a kihallgató kapitány mon­dotta el. Ő mondta, hogy mit váll­fák, hogy mii követel, úgy, hogy nem mérlegelhettem azt, hogy a ki­fejezések milyen súlyosak lehetnek rám nézve. Elnök: A vádlottak közül volt-e valaki jelen a kihallgatásnál ? Dr. V 'arga: Nem. Vukics kapi­tány, Gregoricsevics kapitány, Mila­dinovics Szlöbodán esendőt hadnagy és Jovánovics Vásza rendőrkapitány volt ott. EZ éjfél után jól háromkor történt és körülbelül reggel 8 óráig tartott. Első kihallgatásom után, novem­ber 3-ikán délelőtt maga elé hi­vatott a főkapitány és megkér­dezte tőlem, hogy miért nem akarok vallani. Megmondtam, hogy a törvény és az alkotmány biztosítja azt a jogomat, hogy nem vagyok köteles vallomást tenni. Ezután o főkapitány elbo­csátott. Ugyanaznap éjjel 11 óra­tájban felnlvattak. Ekkor az előbb elsorolt kapitányok voltak jelen. Miután ismét kijelentettem, hogy nem fogok vallani, elbocsátottak a cellámba. Rövid idővel ezután, három óra múlhatott el, a kul­csárral ismét felvezettettek a fő­kapitány szobájába. Ekkor is ez a négy kapitány volt jelen. Vukics Franjo kapitány kezdte meg a kihallgatást és felszólított, hogy vallják. Én ismét csak arra az ál­láspontra helyezkedtem, hogy egy­szer már vallottam, a törvény ér­telmében többé kihallgatható nem vagyok. //T\ Pavlovics István főtárgyalási elnök Kértem, hogy kisétessenek át a törvényszékre. Erre egy percnyi gondolkozási időt adott. Miután ez eltelt, item szólt semmit sem, ha­nem hirtelen odaugrott hozzám, Kértem, hogy kísértessenek ét a ról arculütött, azután ököllel vert. Mikor Ö abbahagyta a kézzel való verést azt Miladinovics Slobodan folytatta, mikor pedig 6 abbahagy­ta, Vukics botot vett elő és azzal vert hátba. Én a verés következ­tén sem tettem vallomást. Ezután azt mondták, hogy ha nem vallók, az erősebb dolgok lógnak követ­kezni. Hogy ki mondta ezt, nem tudom. E kijelentés után hozzám jött Gregoricsevics kapitány és megparancsolta, hogy üljek le a padlóra és vessem le a cipőmet. Teljesítettem ezt a parancsot, Er­re kezemet csuklóban lánccal megkötözte Gregoricsevics kapi­tány. Ezután feltolták a kezem közé a térdeimet és a kéz és a tér­dek között botot nyomtak át, gúzsba kötöttek. Erre Gregorie­­csevics hányát lökött, úgy, hogy lábaim lelteié az égnek álltak. Gre­goricsevics ezután elővett egy erős, két és félcentiméteres somfa­­botot és ezzel a talpamat addig verte, míg a bot a legapróbb rész­letekre össze nem tört. Egy bot­ütés a bal lábamat megvérezte, a minek nyomai még most is látha­tók. Miután a bot eltörött, Miladi­novics odaszólt neki, hogy guin­­mit vegyen elő és azzal verjen. Ez azonban nem történt meg. Grego­ricsevics feloldotta lábamat, mire Miladinovics arra kényszeritett, hogy, miután állni nem tudtam, egy székbe kapaszkodva »csár­dást ugráljak.« Ugráltam is, mint a medve. Még ezután sem tettem vallomást. Ekkor elővezették Ignác Gyulát és azt mondták neki, mondja sze­membe, hogy én egy Ízben dik­táltam neki levelet. Mikor Ignác feljött, reszketett, sirt, nem tudott állni a lábain és maguk az őt fe'.kisérő detektívek kértek részére széket, amelyre úgy esett le. Ezekután és miután láttam, hogy velem úriemberek ily módon bán­nak, féltem attól, hogy ezek az úriemberek ezt az embert nyomo­rékká teszik. Ekkor kezdtem val­lani. Képzelheti a tekintetes Tör­vényszék, milyen vallomás lehe* tett ez. A kihallgatás körülbelül reggel 8 órakor ért véget. Elnök: Ott volt-e Ignác ezen a kihallgatáson ? Dr. Varga : A kihallgatásnál nem volt jelen. Mikor a szemembe mondta, hogy „igen diktáltál egy­szer nekem egy levelet", elvezet­ték. Reggel 8 óra körül jött be a főkapitány és látott ebben a hely­zetben. Ott ültem megdagadt arc­cal, megdagadt lábakkal. Csak harisnya volt a lábamon. Megpa­rancsolta ezért, hogy húzzam föl a cipőimet, de ez nem történt meg, mert a lábaim annyira meg voltak dagadva, hogy ez lehetet­len volt. Erre a főkapitány ur át­­vitetett a fogadó szobájába és ott őriztetett délután 2 óráig. Mikor a nép eltávozott a városházéról, levitettek a fogházba az egyik kulcsárral és a főkapitány egyik szolgájával, mert menni nem vol­tam képes. Ezt látta Bacsics Vince, a főkapitány másik szol­gája is, továbbá Pospek Ferenc vádlottársam, akivel egy cellában voltam. A velem szemben levő cellából látták ezt Krekity és Klappka vádlottak is. A verés kö­vetkeztében két hétig nem tud tam a lábaimra állni. A főkapi­tány ur rendelete folytán két kul­csár ólmos vízzel borogatta a lá­baimat. Kértem orvost, de nem küldtek. Magát a megveretést Jo­vánovics Vászó kapitány úrral kívánom bizonyítani, aki a meg­­veretésben részt nem vett. Be­tegségemet bizonyíthatom Kovács Viktória, Berta Lukácsnéval, aki cellámat takarította. Kihallgató Liga és Sachs terveibe. Đr. ebben a kérdésben egyetért«­­velem. Vörösbaranyi egy háttal letartóztatásom előtt figyelmezte­tett, hogy a rendőrség nyomó® utáriam. Tikviczki rendőrkapitány­nyal, aki a háború előtt irodán»* ban dolgozott, többször bes*w*! gettünk a Habsburg-kérdésről. Dr. Varga : Kérem megállapít tani, hogy mikor vannak felvégei a vallomások. Elnök : Az első november 2-áp,j a következők 4. és 5-ikén,-azt utolsó november 12-ikén. Dr. Varga: Tény, hogy novem­ber 12-ikén is kihallgattak, de akkor csak Nikolajevicsről és Tjk­­viczkiről beszéltem. Azt a vallo­másomat, amelyet a rendőrség előtt tettem és amely ellentétbe« van a törvényszék előtt vallot­takkal, tagadom. Ha jól tudom» ö kapitányságon nem is olvasták föl előttem a jegyzőkönyveket éá nem íratták velem alá. Következő vallomásaimnál is megveretéseml hatása alatt állottam. Kihallgatás közben többször bevitetíek a kul-í csár szobájába. Egy ilyen eüca-i iommal láttam Weiczikel a kóH csárok szobájában mint egy ha-j lottat feküdni, akit Bnnak idejárt szintén kihallgattak. Ez természet tesen erős lelki hatással volt! reám, mert attól tartottam, hogy! én is hasonló helyzetbe kerülök. Elnök: Mikor november 27-ikért idehozták és megkérdezték, van­­valami panasza azok ellen, akik letartóztatták, azt felelte, he Dr. Varga György sómat ugyanaznap éjjel 12 órakor folytatták, amely ideig még sze­memet sem tudtam lehunyni. Elnök: A kihallgatás, amikor a chiffre-kulcsot bevallotta, novem­ber 5-ikén történt. A további ki­hallgatás november 12-ikén volt. Ismerteti dr. Varga vallomását: Varga Imrével, aki újságírónak adta ki magát, arról beszéltünk, hogy a magyarságot miképpen lehetne megszervezni a szerbek és a zsidók ellen. Varga is be volt avatva a magyarországi ösz­­szeköttetésbe és ő is szerzett ada­tokat a budapesti hadügyminisz­térium számára. Varga Imre a hí­reket közvetlenül Mancika utján küldte Szegedre, akit, mint a fe­leségét mutatta be. Azt is mondta, hogy Nikolájevicsnek is van meg­bízatása és a hadseregről szerez be adatokat, Nikolájevics Alsó­­leridvára utazott hadgyakorlatokra, azután fölkeresett Palicson, Var­gával és Mancikával együtt va­csorán volt nálam, de miután családom is jelen volt, politikáról nem beszéltünk. Nincs kizárva, hogy Nikolájevics is küldött lg nác utján chiffre-jelentéseket Sze gedre. Gyakran jött hozzám Taub­­ner kapitány, akit Savanyu-nak neveztünk. Ö is be volt mindenbe avatva. Dr. Völgyivel is össze köttetésben voltam és többször tárgyaltunk a zsidók elleni tervek­ről és beavattam a Délvidéki nincs. Dr. Varga: Méltóztassék ebben a kérdésben a november 24-íkénj vizsgálóbiró ur előtt fölveti! jegyzőkönyvet megvizsgálni. Aq vizsgálóbiró urnák megmondtanvj hogy megvertek. Elnök : Felolvassa a vizsgáló­bíró jegyzőkönyvét, melyben eM áll: „A rendőrségen annyira meg»l vertek, arcomon és talpaimon,! hogy négy napig nem tudtam Mn baimra állni". A vallomás többf része — mondja az elnök —-J egyezik előző vallomásaival. Aj vizsgálóbiró előtt kijelentette, hogy! Sachs felszólította, hagyja abba ákri dóját, mert Jugoszlávia a bolsevik leiek ellen készük Dr. Varga: Ezek olyan kifeje-4 zések, melyeket nem értettem! meg helyesen. Elnök ezután felolvassa a de*} cember 30-iki vallomás jegyző«, könyvét. Dr. Varga: Tagadja, hogy Sze­gedre értesítéseket küldött volppi ezt csupán a rendőrségnél szen-i vedett verések hatása alatt vál-i lotta be. Mindez nem igaz, csak] annyi igaz, hogy memorandumot] küldött. Elnök; A vizsgálóbiró előtt isi megerősítette a rendőrségnél tett! vallomásait. Dr. Varga: Méltóztassék meg«4 állapítani, hogy a vizsgálóbiró) által fölvett első jegyzőkönyv hob lett fölvéve. A vizsgálóbiró a t&N vény ellenére a rendőrségen hall—j gatott ki. Ott arra a kérdésreJ hogy mi fog történni, ha vissza^ vonom vallomásomat és hogy­­azonnal át fog-e szállíttatni a tör-j vényszéki fogházba, nem vála«] szolt a vizsgálóbiró, hanem meg-! hagyott előbbi lelkiállapotombanJ hogy attól kelljen tartanom, hogy továbbra is otthagynak a rend­őrségen. Ebből azt következte-s tem, hogy a vizsgálóbírónak ajj

Next

/
Thumbnails
Contents