Bácsmegyei Napló, 1922. szeptember (23. évfolyam, 238-267. szám)

1922-09-15 / 252. szám

2. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1922. szeptember 15. képpeni vár-várt főtárgyalás. A vádlottakat most kivezetik, mert a tanuk személyazonosságának megállapítása következik. Előbb azonban az elnök elbocsátja a vádlottak közül dr. Völgyi Jánost és Pállfy Gyulát, kik néhány hó­nappal ezelőtt betegségük miatt házi-, illetve kórházi kezelés alatt állanak. Az első főtárgyalási nap ugyanis az elsőrendű vádlott, dr. Varga György kihallgatásával fog eltelni . . . Mindenki Vargát figyeli. Tör­vénykönyv van a kezében, aligha lesz ügyvédre szüksége, mert a hosszú vizsgálati fogság alatt ügyvéd létére teljesen elkészült a saját védelmére és ugylátszik a főtárgyalés végéig ő lesz majd egyúttal a saját maga igazi ügy védje is. Az arca feltűnően sá­padt, beteges, a szemei is fur­csán, lázasan, betegen fénylenek. A hangja kissé fátyolozott, néhol egészen gyenge, olykor azonban, különösen mikor a szónoki, az ügyvédi hév átmelegiti, percekre erőssé válik, csengő lesz, de csak igen rövid időre, hogy aztán újra majdnem szenvedővé halkuljon. Szerbül kezd beszélni, az elnök azonban figyelmezteti, hogy joga van védelmének könnyebb elmon­dása érdekében, adja elő mon­danivalóit inkább magyar nyelven. Varga dr. ismételten megkísérli, hogy az ügyész és a tanács tag­jaira való tekintettel szerb nyel­ven védekezzék. Azonban kissé küzd a nyelvvel, az elnök erre ismételten figyelmezteti, hogy in­kább magyarul adja elő védeke­zését. Amit Varga dr. előad, a vád­irat első részében foglalt általá­nos megállapításokra terjed ki csupán és egyelőre nem lehet belőle tiszta képet alkotni a monstre-pör természetére a vád­beli cselekmény fennforgására vonatkozóan. Általános, feszült figyelem kí­séri minden szavát. Az elnök időnként kimerítően tolmácsolja szavait a tanács magyarul nem tudó tagjainak és az ügyésznek. Eleinte állva adja elő védekezé­sét Varga dr., az elnök azonban látva, hogy az amúgy is beteg embert a hosszas beszéd és áz állás kimeríti, int, hogy üljön le. így tart ez órák hosszán keresz­tül. Lassan, szinte döcögve halad a főtárgyalás, nem merül fel az elnök és a vádlott párbeszédéből semmi különösebb izgalmat keltő momentum. Az elnök higgadtan, türelmesen hallgatja a nyugodt és megfontolt előadót . . . Szinte ideális főtárgyalási hangulat mind­két részről ez az izgalom nélküli beszélgetés,hogy úgy ne mondjuk: társalgás. Az elnök tárgyilagos, higgadt modorával, türelmes magatartásá­val a perrendtartás által engedé­lyezett összes védekezési lehető­ségeket biztosítja a vádlott szá­mára, aki ezt a jogász ember fö­lényes rutinjával teljesen igénybe is veszi. A tárgyalás kezdetén jelentke^ zett izgalom az óramutató sebes járásával kezd elülni és a dél eh múltával, mikor a hallgató kö zönség egyrésze eltávozik, jófor mán nyoma sincs a reggeli nagy feszültségnek . . . Megkezdődik a főtárgyalás Kiilenc óra 30 perckor vonul be ja terembe Pavlovics István tör­­■ vényszéki elnök vezetésével a ta­­'nács: Gomiraz Voiszlav és Gyor­­\gyevics Jován törvényszéki biró, ( továbbá Ilics Dragomir dr., mint pótbiró: Jegyzők: Blagojcvics Bo­­židar és Vnics Milán. ' A közvádat képviselő Uszkoko­­vics Ilia államügyész már a helyén üi. A védői asztalnál helyet foglal­nak: Petrovics János dr., Magara­­sevics Sándor dr., Székely Zoltán Skalier Jovro dr., György Imre dr., Boskovics Dusán dr. (Pancse­­vo), Bélics Radoje dr., Palaki Antal dr. és Singer Béla dr. Tolmács: Petrovics Dusán dr. Az elnök figyelmeztetést intéz a közönséghez, amely a termet utolsó helyig megtölti, hogy viselkedjék csendben, mert rendzavarás esetén lciüritteti a termet. Ezután a vádlottakat, személyi (adataira hallgatja ki. Egymás után állanak föf, Varga György dr., Ignác Gyula, Pospek Ferenc, Veresbaranyi Mihály, Se bestyén Antal, Németh Imre, Sárai- I Szabó Krisztina, Hajdú József, Nagy József, Jakab Sámuel, Demeter Ala­dár, Polity Gyula, Pdüíy István, Szedtár József, Heim Antal, Turn - bász Béla, Deák Sándor és Völgyi János dr. Ezután a tanukat hívja fel az el­nök egyenként és megállapította, hogy egy kivételével valamennyi tanú megjelent. Most a vádlottakat küldi ki, Varga György dr. kivételével, aki — mi­előtt az elnök megkezdené kihallga­tását a vádra nézve, hosszabb clő­­íiterjesztést tesz, amelyben kifogást ('emel az ellen, hogy a főtárgyalást megtartsák. Bírói határozatot kér, hogy a vád törvényes-e, mivel sze­rinte alaki semmiség forog fenn. Az (.ügyészség ugyanis nem terjesztette be a vádiratot a perrendtartás által megszabott határidőben, hanem jó­val későbben. S miután a vádható ság a mulasztás következményeit igazolással sem hárította el, a mu­lasztás jogkövetkezményeiként az eljárás megszüntetendő. Mivel a vád nem törvényszerű, a vádlottak ellen minden további eljárást meg kell szüntetni. Varga György előterjesztése után, — miután arra Uszkokovics Ilia ügyész észrevételét megtette, — határozathozatalra vonul vissza a bíróság. Alig ötpercnyi tanácskozás után a bíróság visszatér a terembe és Pavlovics István dr. elnök kihirdeti a határozatot, amely szerint a tör­vényszék a vadat törvényesnek tartja, mert ha az nem lenne az »fe­gyelmi eljárást kellene az ügyész el­len indítani«. Skalier Pál dr. védő és Varga György dr. vádlott semmiségi pa­naszt jelentenek be. Varga György dr. vallomása. Ezután Varga György dr. első­rendű vádlott észrevehető megfon­toltsággal, halk, kissé elfogult han­gon megkezdi vallomását: — Tekintetes Törvényszék! Nem társultam senkivel, nem alakítottamJ semmiféle politikai társaságot, nem szereztem politikai társaságnak ta­gokat, senkit közvetlenül, vagy köz-1 vetve, személyesen, vagy más. sze- ’ mély által nem kértem fel politikai egyesület létesítésére. Nem léptem összeköttetésbe semmiféle magyar politikai körrel, sem pedig a ma-, gyár Délvidéki Ligával. Különösen I oly módon nem, mint azt a vádirat | állítja, hogy ezen a területen fórra- j! dóimat szítsanak és ily fórra- jj dalom által ezek a területek eröszc kosán eiszakittassanak a jugoszláv j államtól. Ilyen terveket soha megának a sorsa?, álmomban sem terveztem. Nem lép tépi összeköttetésbe a Délvidéki Li­gával hogy azt erkölcsileg és anya­gilag támogassam, különösen, hogy annak állítólagos terveit végrehajt­sam; hogy forradalomra lazítsak. A Délvidéki Ligától soha semmiféle terveket nem kaptam és terveket magam sem készítettem. Nem lép­tem összeköttetésbe a magyar kato­nai hírszerző irodával sem. Itt dr. Vargán észrevehető fáradt­ság és kimerültség vesz erőt, mire dr. Pavlovics elnök megengedi, hogy ülve mondja el vallomását és felszó­lítja, mondja el részletesen, _ hogy mit tud a Délvidéki Ligáról és an­nak vezetőiről. A Délvidéki Liga Varga dr.: Erről nem tudok sem­mit. Soha nem tudtam, hogy Jankó­­vich ezredes és Sachs kapitány áll­nak ennek a mozgalomnak az élén. Sohasem küldtem híreket a Délvi­déki Ligának, főleg katonai híreket nem, amelyek az itteni katonai fel­szerelésre és létszámra vonatkoz­nak, valamint nem küldtem értesí­tést a vasúti tervekről és anyagok­ról. Sachs kapitánnyal érintkeztem ugyan, de nem úgy, mint a hírszer­ző iroda vezérkari kapitányával, ha­nem mint barátommal, anélkül hogy katonai minőségéről tudtam volna. Nem küldtem semmit, ami a Délvi­déki Ligát, vagy bármelyik magyar szervezetet anyagilag vagy erköl­­leg segítette volna abban, hogy eb­ben a királyságban forradalmat szít­sanak és a jelenleg fennálló kormányzati rendszert itt megvál­toztassák. Nem küldtem ilyen értel­mű titkosjegyü táviratokat sem. Az én nevemben sem történtek ilyen közlemények sem ismerőseim, sem pedig a vasutigazgatóság bárminő szervének közvetítésével. Az elnök felkéri dr. Vargát, hogy ne csak tagadással, hanem konkré­tum formájában válaszoljon a vád­iratban foglalt állításokra. Dr .Varga: Igaz, hogy 1920. janu­ár közepén Budapesten voltam, de nem igaz, hogy politikai körökkel érintkeztem. Elnök: Milyen ügyben járt Buda­pesten? Beszélgetése Huszár Károly minisz­terelnökkel Dr. Varga elmondja, hogy egy ha­­halálesetről kapott értesítést és ha­gyatéki ügyben halaszthatatlanul Budapestre kellett mennie. Nem beszélt semmiféle hivatalos körök­kel, de látta, hogy vannak remény­kedők, akik bíztak abban, hogy ezen a területen változások történnek. Főleg a kereszténypárti körökben volt bizakodó a hangulat. Felkereste Huszár Károly ak­kori miniszterelnököt, a ki még akkor nem ismerte a béketeltéte­leket, de szóba került annak a le­hetősége, hogy ezt a területet a szerb csapatok ki fogják üríteni. Attól tartottak, hogy a kiürítés esetén ezeken a területeken kom­munista mozgalmak lesznek. Tár­gyaltak arról, hogy ennek mikép­pen lehetne elejét venni, de arról nem volt szó, hogy a megszállás ideje alatt itt akciót kezdjenek. Huszár Károly a lakosság érde­kében annak az óhajának adott ki­fejezést, hogy a kommunisták ne izgathassanak ezen a területen abban az időközben, amíg a meg­szálló csapatok eltávozása után a magyar hadsereg bevonul. Ezt nem tartja bűnnek, mert nézete szerint sem a szerb hadsereg, sem a jugoszláv állam ellen nem lene, semmiféle bűnt elkövetni ezen a területen, ha a hadsereg innen már kivonult. Huszártól semmiféle ] megbízást nem kapott, mert nem is volt idejük részletesen tárgyal­ni minderről. Elnök: Milyen összeköttetésben volt az itteni lakossággal, miért ér- \ dekelte annyira ennek a lakosság-' lép- Dr. Varga: Csak a lakosság érdé-1 keit tekintettem, hogy kommunista', mozgalom ne legyen. Elnök: Nem látom az okozati Ősz-’ szefüggést. Dr. Varga: A lakosság érdeke! volt, hogy az itteni kommunisták a! nem-kommunista lakosságot ne gyil-j kolhassák. A miniszterelnök is ezt a<’ kívánságát fejezte ki. Elnök: Mit mondott, miiképpen les­hetne ezt elkerülni? Dr. Varga: Semmit. Ez csak pusz-j ta óhajtás volt. Elnök: Anélkül, hogy önnek bár­minemű megbízást adott volna? Dr. Varga: Semmiféle megbízást sem adott. Elnök: Pestre érkezése után mi­kor ment Huszárhoz? Dr. Varga: Ügyeim elintézése után. ottartózkodásom harmadik! napján. Elnök: Voltak-e úti igazolványai? Dr. Varga: Nem voltak, mert ak-j kor nem lehetett utazási engedélyt! kapni. ( Elnök: Huszár óhajának kifejez?-* se után mi történt? Dr. Varga: Nem történt semmi. Elnök: Mióta ismeri Huszárt? ! Dr. Varga: Tíz év óta. Mukics Sírj monnál, akivel jó barátságban vol­tam, találkoztam először a választá­sok alkalmával, amikor Apponyi isi itt volt, hogy a választási mozga­lomban részt vegyen. Ismeretsége Sachs magyar T vezérkari kapitánnyal Sachs vezérkari kapitánnyal is bá-j rátságot tartottam fenn. Őt is már; régebb idő óta a háború idejéből is­merem. Budapestről hazatérőben Szege­den találkoztunk de akkor nem vólt katoha, kilépett a hadseregből ésj egy bankban dolgozott mint hivatal­nok. Később Sachs Suboticára jött) menyasszonyának, Szilágyi Ellának; látogatására. Ez alkalommal beszél­gettünk arról, hogy nincs levélösz­­szeköttetés a megszállott területek és Magyarország között. Minthogy; szükségem volt egyes feleim részé­ről okmányokra, aláírásokra, torié-, si nyilatkozatokra, megbeszéltük* hogy ezeket ő megszerzi számomra és hozzám eljuttatja. Sachs ékkőn semmiféle utasítást, vagy megbízási nem adott. Nem tudtam akkor arról, hogy Sachs a kémiroda főnökhelyet­tese, sőt tudomásom szerint még akkor, is bankhivatalnok volt. Tény, hogy; fmint régi barátommal beszélgettem; vele az itteni helyzetről, de ez nemi volt bűncselekmény, mert a béke­­szerződés határozatai akkor még nem voltak ismeretesek és a béke­­szerződést csak 1920. nyarán Írták alá. Különben is csak arról beszél-; tek, hogy milyen itt a hangulat és megkérdezte tőle, tud-e arról hogy ezeket a területeket a béke­­szerződés alapján ki fogják-e ürifer, ni. Annak igazolására, hogy csak irodai tárgyú levelezések közvetité­­\sét vette igénybe, felsorol néhány} ’birtokeladási esetet, amihez a szük­séges okmányokat Sachs közvetíté­sével Magyarországból beszerezte.; Az egyes esetek különböző idősza­kokban fordultak elő és igy több-, szőr kellett Sachshoz fordulnia. Aj beszélgetés során, mely az irodáját ban folyt le, nem volt senki sem fe­len, mert akkor még nem volt irodai személyzete. 1921. október elején foly tattá, dr. Varga, — egyik levelében arról értesített Sachs, hogy néhány; w.ppal előbb belépett a Délvidéki Ligába és felkért arra, hogy mű­ködjem közre, hogy a határmeg­­állapitó bizottság ideérkezésekop a magyarság minél nagyobb szám­ban jelenjék meg a bizottság előtt és terjessze elő azt a kérelmét, hogy a békeszerződést kísérő Mil­­lerand-féle levél értelmében, umely. a hat ármegállapítás során . Ma-

Next

/
Thumbnails
Contents