Bácsmegyei Napló, 1922. szeptember (23. évfolyam, 238-267. szám)

1922-09-15 / 252. szám

1922, szeptember 15, BACSMEGYEl NAPLÖ gyarország javára 'hatđrkiigazi­­tást ígér, kérjük ennek a terület­nek Magyarországhoz való visz­­szacsatolásdt. Ki kell jelentenem, hogy ez volt az első és utolsó le­vele Sachsnak, amelyben tudomá­somra adta, hogy tagja a Délvi­déki Ligának. 1921. októberéig nem tudtam, hogy ő tagja bármi­féle magyar szervezetnek. A leve­let válaszolás után elégettem. Elnök: Mi volt a válaszban? Dr. Varga: Miután az újságok­ban olvastam, hogy a Muraközben á drávamenti hat ármegállapítás alkalmával történt felvonulásnak milyen kellemetlen következmé­nyei lettek az ottani magyarságra, azt feleltem Sachsnak, hogy nem vagyok abban a helyzetben, hogy kérésének eleget tegyek és nem veszem a telkemre, hogy a lakos­ságra kellemetlenségek származ­zanak, ha ebben az ügyben a ha­­tármegállapitó bizottság elé me­gyünk. Elnök: Melyik lapokban olvasta? Dr. Varga: A beogradi szerb la­pokban. Elnök: Hogyan irta ezt a levelet? , Dr. Varga: Géppel szoktam írni a leveleimet. Ezzel a kérdéssel kap­csolatban azt írtam, hogy ha a határmegállapitó bizottság tudni akarja az itteni magyarok kívánságait, — mert Sachs leve­lében erről is szó volt, — úgy a bizottság ideérkezése után maga hívja fel erre hirdetmények utján a lakosságot és igy nem lesz sem­mi akadálya sem a magyarság akarat-nyilvánításának. Ezt a le­velet és egy memorandumot, me­lyet történelmi és statisztikai adatok alapján magam készítettem arról, hogy ezen a területen a magyar­ság hol, milyen kerületekben, mely idő óta lakik, borítékban át­­'adtam Sárai-Szabó Sándorné. Ke­mény Krisztinának. A boríték Ko­vács Antal szeged-rókusi vasúti hivatalnoknak volt címezve. Hogy Sárai-Szabó Krisztina ezt a leve­­■ let elvitte-e magával, hogy át­ment-e és mikor ment át Magyar­­országra, nem tudom, mert azóta nem jelentkezett többé nálam. Ez körülbelül október 20-ika táján történt. Elnök: Hogyan jött önhöz Sárai- JSzabó Krisztina? Dr. Varga: Sógorsági viszonyban /Vagyunk. Egy alkalomból mondotta, hogy át fog menni Magyarországra jés ezért adtam át neki a levelet. Az elnök déli fél 12 órakor Ülést fiz percre felfüggeszti. Elfogultsági kifogás az egyik bíró ellen. Szünet után dr. Szkalier védő a Iriintetőperrendtarfiás (55-ik szaka­sza alapján kifogást emel amiatt, Jiogy Gomirac. Vojiszláv a büntető­­tanács tagja, aki a jelen pörben mint ■SzavazókÍró működik közre, ugyan­ebben a bőrben mint a vádtanács re­ferense is szerepelt. A vádtanácsi Jegyzőkönyvben ugyan Radovano­­rofcs Miró van feltüntetve előadó­ként, de távollétiben őt Gomirac fieJyetesitette. 1 A védő előterjesztésére a biróság tanácskozásra vonul vissza. Rövid tanácskozás után az elnök kihirdeti & határozatot, mely szerint a bíró­ság nem ad helyt a kifogásnak, mert Gomirac nem volt előadója a vád­tanácsnak. A határozat ellen a védő és dr. iVarga semtniségi panaszt jelentenek he. A memorandum Ezután dr. Varga folytatja vallo­mását. — Ki kell jelentenem, — mondja, r— hogy az említett memorandumot azzal a célzattal küldöttem át, hogy azt a határ megalapító bizottsághoz eljuttassák. i Elnök: Kihez volt cimezve a bori­­rí&m> Dr. Varga: Nem tudom. Lehet, hogy magának Sachsnak, lehet, hogy' cim nélkül küldtem. Sachsszal ez volt minden érintkezésem. Elnök: Körülbelül hány levelet irt Sachsnak és mikor küldte az első levelet? A levelek Dr. Varga: Az elsőt Í920. február­ban, vagy márciusban, az utolsót 1921. október 20-ika körül. Hogy mennyit, azt körülbelül sem tudom megmondani, miután Sachs is irt édesapjának és menyasszonyának és ezeket a leveleket is hozzám küldte. Hogy kihez voltak cimezve ezek a levelek, arra nem emlékszem. Volt hónap, amikor csak egy levél ment, volt, amikor kettő-három és előfor­dult olyan hónap, hogy egy levelet sem küldtem. Megtörtént az is, hogy Sachs magyar újságokat küldött Szegedről. Volt eset, (amikor sem­mit sem közöltünk egymással, ha­nem csak megköszöntük a szívessé­get, vagy jelentettük, hogy a meny­asszonyához címzett levelet kézbe­sítettük. Az ilyen leveleket maga Ignácz irta meg nevemben, éh csak az érdemleges leveleket írtam ma­gam. Elnök: Eddig csak Ignáczról volt szó. Ki volt még bejáratos az irodá­jába a többi vádlottak közül? A többi vádlott szerepe Dr. Varga: Azt a kifejezést, hogy bejáratos, nem lehet használni. Két­­szer-háromszor bejött hozzám Tum­­bász Béla, hogy mikor, nem tudom pontosan, csak arra emlékszem, hogy az 1921-ik év tavaszának kez­detén. Elnök: Miről szoktak beszélni? Dr. Varga: Első alkalommal azért jött az irodámba, hogy Ignáczot meg­látogassa és megkérje, hogy lapjá­nak csináljon Sentán propagandát. Ekkor ismerkedtem meg Tumbász­­szal, aki mint újságíró mutatkozott be. Beszélgettünk arról, hogy a ma­gyarságnak itt milyen a helyzete, tekintettel arra, hogy 1920-ban a magyar iskolákat csak októberben nyitották meg. Ebben az időben tudtuk meg, hogy a németek Kultur­­bundot alapítottak az iskol ügyek és gazdasági kérdések elintézésére. Be­széltünk a kulturbundról és arról, hogy miképpen lehetne a Vajdaság egész magyarságát a Kulturbund mintájára, iskolai és gazdasági kér­dések létesítésére egyesíteni. Meg­állapodtunk abban, hogy meg kell ismerkednünk a nemzetiségi kisebb­ségekre vonatkozó nemzetközi ha­tár ozmányokkal, hogy elmehessünk a kormányhoz és kérjük egyesülés engedélyezését. Ebből a célból léte­síteni akartunk egy nagy magyar hírlapot Subotica központtal. Ez azonban csak puszta beszéd maradt, mert ebben az időben, még az ö utolsó látogatása alkalmával sem kaptam meg Sachstól a békeszerző­dést és a nemzeti kisebbségekről szóló nemzetközi szerződéseket. Eínök: Volt-e Tumbásznak tudo­mása arról, hogy ön levelezésben áll Sadhsszal? Dr. Varga: Nem. ő egyáltalán nem tudott erről a kérdésről. Erről csak Ignácz tudott. Dr. Völgyi 1921 nya­rán volt nálam két ízben ügyvédi ta­nácsért, részben pedig azért, mert a kiszélesített tanácsnak kinevezett tag­ja voltam és arra kért, hogy ebben a minőségemben tegyek lépéseket, hogy érvényesíthesse jegyzői nyugdíjigé­nyét a várossal szemben. Elnök: Beszélgetett-e ezekről az ügyekről Völgyivel? Dr. Varga: Lehet, de egész határo­zottsággal nem emlékszem rá. Aktuá­lis volt ez abban az időben, mert so­kat beszéltek erről és az egész ma­gyarságot foglalkoztatta, hogy meg - nyiliák-e a magyar iskolákat. Ü sem tudott arról, hogy levelezésben állok Sachsszal és igy bonyolítom le ügy­védi ügyeimet. Ezenkívül a vádlottak közül irodámba járt Yörösbaranyi Mátyás is. Több ízben volt nálam, Dr. Varga: Kovács Antal vasutas cimére küldtem. Elnök: Milyen viszonyban volt Kovácscsal? Dr. Varga: Barátok voltunk. A memorandumot októberben küldtem el, ez pedig: március közepe táján történt. Ekkor megkértem, vigyen el egy levelet Sachsnak, szintén iro­dai ügyben. A Magosi-Törley féle birtokeladásról volt szó. Azt soha nem mondottam meg Sárai-Szabó Krisztinának, hogy mi van a levél­ben és ő nem is kérdezte. Minthogy 1920-ban az itteni gimnáziumban nem tanítottak magyarul, 1921. szep­temberben még nem tudtam, hogy ebben az évben lesz-e magyar osz­tály, vagy nem, ebben az ügyben is leveleztem Sachssal, hogy fiam Sze­gedre mehet-e tanulni, hogy az itte­ni előző osztálybizonyitványt a sze­gedi gimnáziumban elfogadják-e. Megkértem továbbá Sachsot, hogy keressen helyet és ellátást fiam szá­mára a szegedi internátusbán. 1921- októberében tudtam csak meg, hogy Sachs tagja a Délvidéki Ligának, addig abban a tudatban voltam, hogy bankhivatalnok. Ezután az ér­­tesülés után megírtam, hogy ebben az ügyben nem lehetek segítségére, mert .nem tehetem ki magam kelle­metlenségeknek. Kizárólag irodai ügyekben, közoktatási kérdésekben állottam Sachsszal összeköttetésben. A Millerand-féle kísérőlevél értel­mében, mely a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozik, írtam meg a memorandumot, még abban az idő­pontban, amikor a határ nem volt véglegesen megállapítva. Megkér­tem továbbá Sachsot, hogy szerez­ze meg a békeszerződést és a nem­zeti kisebbségekről szóló nemzetkö­zi szerződéseket és határozatokat. Tény az, hogy vallomásom elejére visszatérjek, — hogy amikor visz­­zajöttem Budapestről, Huszár Károlynált azt az óhaját, hogy jó lesz, ha a magyarok vi­gyáznak a kommunistákra, közöl­tem néhány barátommal, de ezek azt mondták, hogy üres kézzel nem léphetnek fel a kommunisták ellen, ha a terület kiürítésre kerül, hanem gondoskodjék a magyar kormány arról, hogy olyan gyor­san jöjjenek be a magyar kato­nák, hogy minden kommunista ak­ciót meg tudjanak akadályozni. Elnök: Kik voltak azok a barátai, akikkel Huszár óhaját közölte. Mi­­yen alkalommal és hogyan jött er­ről szó? Dr. Varga: Egész ártatlanul na­gyon sok embernek mondtam. Elnök: A vádlottak közül mon­dotta-e valakinek? Dr. Varga: Egyedül Ignác Gyulá­val közöltem. Elnök: Mikor mondta neki? Dr. Varga: Néhány nappal azután, hogy irodámba belépett, 1920. áprii­­iis havában azzal a célzattal mond­tam neki, figyelmeztesse ismerősei közül a nem kommunista vasutaso­kat, hogy a kiürítés esetén vigyáz­zanak arra, hogy a kommunista vas­utasok a vasútnál ne romboljanak, ő beszélt is néhány nem kommu­nista vasutassal, de ezek azt mond­ták, hogy ők egyáltalán nem tőröd­nek a dologgal. Ezzel a Huszár-féle akció teljesen lezárult és többé nem esett erről szó. Tekintettel arra, hogy Sachsszal is beszéltem Buda­pesten vató tartózkodásom alatt er­ről az ügyről és 5 is annak a véle­ményének adott kifejezést, hogy ezt c területet kiürítik, 1920. április vé­­én, vágj' májusban megírtam neki, hogy az embereknek itt nincs kedvük arra, hogy kellem ellenségnek te­gyék ki magukat, még akkor sem, ha a kommunisták kezdeményez- j nőnek valami akciót. Ezt a levelet azt hiszem. Bekecs j Gyula vitte el, akit Sachs is, én is ismertem. Elnök: Kinek volt cimezve a ;e-; vél? az nagyrészt azért, inert ismerőseid akiknek pörög ügyeik voltak, elvezettéi hozzám. Ez volt vele minden össze-­­kötteíésem. Lehet azonban, hogy vele] is beszéltem ezekről' az akkor nagyon­­is aktuális ügyekről. , Elnök: Beszéltek-e a katonaságról?. Dr. Varga: Csak egyetlen esetben,; 1921 októberében említette nekem,; hogy a vasúti állomásról látta, hogy az utcán három zászíóaljnyl katona­ság vonult át. Elnök: Mi célja volt ennek a köz­lésnek? -Dr. Varga: Semmi, csupán beszél­getés volt. ö vezette az irodámba 1921 tavaszán Dömötör Aladárt, mert feleségének szülei szétváltak és meg­kért, hogy indítsam meg a válópört, rendezzem a közös vagyon ügyeit, különösen azonban arra kért Dömö­tör, hogy apósát és anyósát békitsem ki. Emiatt több ízben volt nálam Dö­mötör és Írtam apósának is. Elnök: ísmert-e valami Nikolájevi­­cset? Dr. Varga: Ismertem. Nikolájevics Istvánt 1921 tavaszán vezette hozzám és mutatta be barátja^ Varga Imre újságíró, aki nem azonos az itt vá­dolt Kaiser-Varga Imrével. Elnök: Civilben volt-e Nikolájevics., Dr. Varga: Civilben. Azt mondotta, hogy Módoson szolgabiró, ezt meg­előzően pedig jegyző volt a Bácská­ban. Nikolájevics ezután még kétszer volt nálam, amikor — mint mondotta — behívták fegyvergyakor’ara és közvetlenül a gyakorlat után, mikor Suboticán átutazott 1921 augusztu­sában. Elnök: Miről beszélt vele? Dr. Varga: Mint baráttal, minden­napos dolgokról — de hogy miről', arra nem emlékszem. Elnök: Hogy jött Varga Imre ahhoz, hogy egv egészen ismeretlen embert, aki az ő barátja, elhozzon az irodá­jába és bemutassa? Dr. Varga: Én Varga Imrét még a háborúból ismertem. A kávéházban találkoztam vele. Én századosi vol­tam, ő is tiszt volt és igy mint tiszt­társak, többször beszélgettünk és te­­geződtünk. 1920 november elején el­jött hozzám az irodába. Miután a há­borúból mint tfeztet ismertem, nem érdeklődtem, hogy ml a foglalkozásai, már köteles emberi tiszteletből sem. Önmagától mondotta/, hogy újságíró, felmutatott ! ujságirő-igazolviányokat is, de hogy ki állította ki ezeket, nem néztem meg. Mint újságíróval', ugyan­azokról a kérdésekről beszélgettem' vele, mint Völgyivel és Tumbászszal. Akkor voltak ezek az ügyek aktuáli-, sak, mivel a magyar iskolákat ná­lunk csak október végén nyitották meg. Arról beszéltünk, hogy jó volna a német Kulturbund mintájára szer­vezkednie a fcmgyarságnak és meg­kérni a kormányt, hogy engedje meg a szervezkedést. Ettől az időtől kezd­ve többször megfordult nálam. Í921; nyarán átköltözött feleségével Subo­­ticára. Jókedél'yü: ember volt,-örül­tem, amikor eljött fiozzám és több-' szőr megfordultam vele a vendéglők­ben is. Mikor beköltözködött, meg­kéri}, engedjem meg neki, hogy Író­gépemen megtanulhassa a gépírást, amire mint újságírónak szüksége van. Ettől jjkezdVe többször segített Jgnácnak a másolatok készítésében. Elnök: Vörösbaranyi vett-e át ön-, tői leveleket? Dr. Varga: Nem; a postát csakis Ignácz kézbesítette. Dr. Varga ezután a) chliffre-ügyrő! akar beszélni, de az elnök háromne­gyed egykor a: tárgyalást felfüggeszti és a fiíytatólagos Ifrrgynjlátet péntek reggel 9 órára tűzi ki. Ezzel végződött a fő tárgyalás első napja. * . A közönség lassan kivonul, ar szu­­ronyos őrök kivezetik a vádlottat, a védőügyvédek csendesen vitatkozva'! távoznál:. A törvényszék előtt sokam raegállanak megvitatva |nz első na pr­ésemén veit. v • i “ Tvy

Next

/
Thumbnails
Contents