Bácsmegyei Napló, 1922. augusztus (23. évfolyam, 208-236. szám)
1922-08-13 / 220. szám
Í922. augusztus 13» BACSMEGYEI NAPLÖ Miért nisicseisek ősihaj 11 nők Japánhae? Ha van valami, amit a japán nők ki Bem állhatnak, akkor az az ősz haj. Legalább is ezt olvassuk a Daíiy Telegraph egyik legújabb számában, amelyben Zoe Kincaid, a lap tokiói tudósítója fölveti ezt a kérdést. A japán nők — mondja a cikkíró — nem hordanak ka lapot s ezért japánban a nők fejét megkoronázó glória sokkal jobban látható, jttiöt európában. így természetesen az őszülést sem lehet oly könnyen eltitkolni, pánt nálunk. Az ősz hajtól való irtózás főoka azonban zz, hogy japánban az a hő, akinek e2Üstkorona borítja a fejét, már Öregnek, azt mondhatnék: nagymamának számit, bármilyen fiatalos legyen fa az arca és a szelleme. Ellenben aki pék fekete és fénylő a haja, bármit feondjoa is éveinek számáról az arc Sok-sok ránca, Japánban még sok mindenféle mulatságot megengedhet magának : eljárhat a színházas havonként fegyszer, megnézheti a mozié'őadásokat, kisétálhat a nyilvános kertekbe, megtekintheti a templomokat és résztvehet üni&tíeníé'e kiránduláson. De ha ősz a baja, akkor a japán nő legjobban teszi, isa lemond az életről és házának legtávolabb: szobájában búvik meg. Az ősz baj ma annyira kegyvesztett, hogy fehér „glóriával“ senkisera tartja ildomosnak társaságban megjelenni, japánban minden élvezet és mulatság a fiatalságé, a fiatalságot pedig a fekete haj teszi. Bárhova megy is az ember, pillantása min der.ütt tintafekete, nagy gonddal és iz léssel felépített frizurákra esik. A meglepődött utazó csodálkozva kérdezi: „hová tűnt Japánból az ősz haj“ — és már-már hajlandó volna e misztikus országban járva arra gondolni, hogy (csoda történt, valami különös és irigylésremél tó csoda, amit az ázsiai varázslók nálunk is bevezethetnének, hogy eltüntessék az öregedés és az öregség szomorú és rettegett bizonyítékait. E talány megoldása azonban minden egyéb, csak jiem csoda. A titok egyszerűen a hajfestőszerek rendkívül nagymértékű használásában rejlik. Ezeket a szereket részben otthon gyártják, részben importálják es a japán nők még az ártalrnes hatású hajfestőszerektől sem félnek. Az öregedés jeleinek eltüntetése rendesen otthon történik; az első, gyéren feltünedező ősz k régi Budapest Irta: Baedeker EÉGI PESTIEK I. Ahhoz, hogy valakit a nagy városban igazán ismerjenek, nem elegendők a nagy érdemek és a nemes erények. Föltalálhatja valaki a rádiumot fvagy akár a puskaport), s ha ritkán piutatkozik a nyilvánosság előtt, senki se tud róla a nevén kívül semmit, — mig egy minden erkölcsi és szellemi kiválóság nélkül való ember, ha különös színű automobilja van vagy feltűnő' lovakat hajt, az utca közönsége előtt hamar lesz népszerű. Firenzében élt ezelőtt mintegy negyven évvel egy — valószinüleg kissé hóbortos — angol, aki állandóan olyan járműben sétakocsikázott, a melybe nem kevesebb mint kilenc ló volt egymás elé fogva. Ezt a furcsa urat mindenki ismerte a virágok városában, és Posquale Vihari, a kitűnő történetíró, az olasz tudomány e kitűnősége, észrevétlenül mehetett végig a Lungarnón, a publikumnak nem akadt meg a szeme rajta. A régi Budapesten se azokat ismerték a legjobban és a legtöbben, akik a legérdemesebbek voltak. Bizayt, a nemzet báróját, többen ismerték mint Arany Jánost. Zichy Jenőt, a nemzet grófját pedig többen mini Eötvös Lórántot. S hogy egy^— hála istennek! — még most is élő kitűnő férfiút említsek: Rákosi Jenő, aki már ötven év előtt is igen számottevő jeles tagja volt a közéletnek, s még ma szálakat a szolgáló, vagy a ház leánya is kitépheti. Mostanában igen fellendült a kozmetikai intézetek forgalma, ahol az arcmasszázs, a manikür, a fésülés és ezer és ezer más csalafintaság meglehetősen fiatalos külsőt kölcsönöz idősebb nőknek is, ha ünnepélyes szertartásokon, például esküvőn akar megjelenni. Van-* 9. oldal. nak matrónák, akik egész európai módon fésülte’cik magukat és türelmesen kivárják, mig göndör fürtjeik elkészülnek, hogy aztán korall nyakláncokkal, aranyos fésűkkel ragyogó selyemmel, ezüst- és teknőcdiszekkel felékesitve bebizonyíthassák, hogy a női hiúság a földkerekség minden országában egyforma. Petőfi Sándor halálának legújabb legendája — Petőfi hamvait rejti-e a szákelv-kereszturi sir? — a Hetvenhárom esztendővel Petőfi ; Sándor halála után, amikor az utó- J kor a nagy költő születésének szá- i zadik évfordulóját készül megünne- 1 pelni, újból törekvések nyilvánulnak \ meg, hogy Petőfi halálának misztikumáról a fátylat föllebbenlsék. i Csak néhány nappal ezelőtt merül- i tek fel az erdélyi sajtóban az első i hírek arról, hogy a magyar Szabad- j ságharc apostolának hamvai Szé- i kelykereszturon, Bálint Dániel kis- i birtokos családi kriptájában fekiisz- : nek. — most újabb tanú akadt, aki i ezt a nemzedékeken át szájrói-szájra adott legenda alapján hitelesíteni ] próbálja. Az újabb legenda cáfolja j azt az eddig történelmileg elfogadott föltevést, hogy Petőfi a fehéregy- , házi csatatéren a kozákokkal vívott vesztett ütközetben esett el és szerelmi regényt fűz a hal^j köré. Lukács Ferenc budapesti pénz- ! ügyőri felügyelő, aki 1906-ban Szé- , kelykereszturon teljesített szolgáia- . tot, a következőkben eleveniti fel a ‘ budapesti sajtóban azokat a tapasz- , tálatokat, melyeket keresztúri tar- ' tózkodása alkalmával szerzett: Az 1906. évben Székely keresztárra helyeztettem s Bálint Dániel ot- * 1 tani lakos (kisbirtokos, asztalosmes- ] tér és temetkezési vállalkozó) húzd- J nál többször megfordultam. Figyel- 1 tették arra, hogy Bálint raktárában egy ládában negyvennyolcas honvédll csontjai vannak, melyeket egy kert- ( ben találtak a körtefa alatt. Én mind- 1 járt Petőfire gondoltam s a csontokat meg akartam tekinteni, mert tudtam, hogy neki ikerfogai is voltak, amikről felismerhető lett volna, de az esti idő erre nem volt alkalmas. Később és többször igyekeztem a csontokat megtekinteni, de vagy na! gyón el volt foglalva Bálint, vagy a láda kulcsát nem találta. Néhány hónap múlva huzamos távollétemből | hazajövet értesültem, hogy a csőn-1 tokát ünnepélyesen eltemették. Abban az időben, amikor a csontok feltalálásának körülményeiről értesültem, megkérdeztem Bálintot: nem gondolja-e, hogy Petőfi csontjai? Mire azt felelte: bárkié legyen is, annyi bizonyos, hogy negyven.- i nyolcas magyar honvéd maradványai s ezért egyik nemzeti ünnepen el fogja temetni. Hogy pedig ezek a csontok valóban a Petőfi földi maradványai, a következők támogatják: A fehéregyházai csata előtti napokat Petőfi SzékeF/kereszturon töltötte. Többnyire Varga Zsigmond korcsmáros házában lakott, kinek Rózsika nevű leánya annyira megtetszett neki, hogy költeményeiből felolvasott, sőt költeményt is irt hozzá, melyet Rózsika imádságos könyvében féltett kincs gyanánt Fiátíalfalvára költözködésük után is sokáig őrzött. Petőfi megígérte Rózsikénak, hogy a csata után Szákelykereszturra okvetlenül visszatér. Már pedig tudjuk, hogy Ígéretét, ha csak lehetett, mindig betartotta. Azzal az állítással szemben, hogy Petőfi a fehéregyházai csatatéren cl- i esett, a történelem azt igazolja,} hogy amikor mindenki menekült, ő jj még élt és alkalma volt menekülni, g A Kükülő vize nem gátolta abban mert a száraz időben egyes részein J átgázolható volt. Menekülésének ird nya más nem lehetett, mint Székely \kercsztur, ahol öt Rózsika várta. De "föltéve, hogy megsebesült s a közleis egyik legmarkánsabb képviselője a magyarságnak, aki nyolcvan esztendős korában is ifjú tűzzel küzd a harmicéves Rákosi Jenőnek az ideál jaiérí, aki valamikor az ifjú Magyar ország irodalmi vezére volt, s most; régi Magyarországnak Apponyi me! leit talán legpompásabb öröksége, e: a nagy öregember nem sokat fordul meg az utcán sem fiatal — sem öreg korában, s ha megjelent is ottan, csal kevéssé vették észre. Semmiképpei se volt utcai alak. Amivel egyáltalában nem akarón lekicsinyleni azokat, akik bizonyo: időban fölbukkannak bizonyos uícá kon, s ott föl is tűnnek. Az Apponyi Albert gróf nagysága ból semmit se vesz el (ha nem is tes; hozzá) az a körülmény, hogy az^ ( mindenképpen nagy és rendkívül érdekes egyénisége az utcán is szerepelt. Szokatlanul magas karcsú alakj: épp ötven év előtt kezdett feltünn Budapest utcáin, amikor elsőizber választották meg — gondolom Szentendrén — országos képviselőnek Azóta állandóan tagja a nemzet kép viseletének, s a memoárjai, amelyeket most ir, rendkívül becses források lesznek az elmúlt félszázad kulturális és parlementáris történetéhez Amikor először jelent meg a Sándorutcai házban, már fényes jövő (nagyköveti állást és főminiszterséget) jósoltak neki, s ugyanezt a jóslatot visszhangzóba a váci-utcai korzó is, amelynek hosszú ideig ő maradt a legnagyobb érdeklődést keltő nemes figurája. Miniszter később letl a magyarnemzet büszkesége, mint a kortársai hitték, de halhatatlan meg menyben jelzett módon vitette magát vissza Vargáék házához s ha el-* fogadható is, hogy az istállóban rejtegették, — ahogy őt a Varga csalá megkedvelte s ahogy én az ottani, emberek kegyeletét ismerem, — ha nem fűződött volna valamely titok a halálához, fel sem tételezhető,, hogy a család a jobb idők beálltával tovább tűrte volna azt, hogy' koporsó nélkül egy gödörbe dobva< legyen eltemetve. Rózsika, ki állítólag öreg napjaiban is siratta Petőfit ezt nagy ok nélkül nem tűrte volnaj meg. Azon vidéken szokás ugyan ai házikertekbe temetkezni, de a tiszitcsséges eltemetést és a sir gondo- I zását mellőzni még abban az esetben sem lehetett, ha Petőfi a közvet-' len üldözés alatt halt volna meg, hi-i szén a holt költőért már senkit sem ; vontak volna felelősségre — különö-* sen a kiegyezés után. Közbeszéd tárgya volt Székelykereszturon, hogy Vargáék öreg szolgája (valószinüleg a közleményben! megnevezett Lázár Márton) halála előtt rövid idővel azt mondotta környezetének: »Ne keressék Petőfit, ássanak a körtefa alatt nyugatra 5 lépésnyire, ott van«. E vallomás alapján ásták Sel a csontokat s a hon-' védruhadarabokat. Minthogy Petőfi\ honvéd őrnagyi egyenruhában volt,bizonyára felismerhetők voltak a tiszti jelvények, hacsak a menekülés érdekében nem cserélte fel Petőfi a: tiszti ruhát más egyenruhával. Bálint bizonyára a ruhafoszlányokat is1 eltemette és tud is annak minémiiségéről. Az öreg szolga azt is mondotta,, hogy a csata után Vargáét több napon át rejtegették lakásukban (tehát nem az istállóban) Petölit. Arról is beszéltek, hogy a feltaláláskor a csontokon erőszakos sérülések voltak. A csontok kiemelésekor bizo;; ára hatósági vizsgálat is történt, janii a halál igazi okát megmagyaj rázhatná, mert az esetben nincs ki\zárva, hogy a halált hem a harcién sebesülés okozta, Az öreg szolgának valami oka lehetett hallgatni Petőfiről akta- is, mikor mindenki tudta, hogy a közeik Feliéregyházán a sírokban keresik í csontjait! Sajnos, Liszt nem tartozott azok közé, akik rendesen és sokszor voltak itt láthatók, mert »a világnak hirhedett zenésze« nem tudott soha egészen hozzánk melegedni és őszintén budapestivé lenni, amit pedig touí- Budapest azzal a melegséggel kijvánt, amellyel a tüneményes előadó művészetét megbámulta. Weimar, alángelmék városa, jobban vonzotta e kiváló genie-t mint Budapest, a politikusok városa, ahol kevés olyan kongeniális szellemet talált mint a. »hosszú gróf« volt (Apponyi), aki1 minden politikai érdeklődése mellett is igazi művész-természet volt, s a politikát is, ezt a legnemtelenebb' foglalkozást, művészetté tudta nein esifeni. Apponyin kívül még csak két ki-; tűnő magyart tudok a inosín élőki közül, akik már ötven esztendő; előtt is nagy és jelentős szerepet; játsztak a közéletben: Rákosi Jenőt és Szily Kálmánt, de ez utóbbiak az I utcán alig mutatkoztak, — nem tar-, !toztak azok közé, akik sokat sétál-; Inak. Talán Apponyi se, de az ő nefmes alakja oly feltűnést keltett, iliogy ha havonta néhányszor megjelent a korzón a közönség már aztl hitte, mindennap látja. S az a köriii- 5meny, hogy az operában gyakran 'főidúlt meg s hogy minden komojlyabb hangversenyt meghallgatott, la legismertebb magyarok egyikévé' 1 tették azok szemében is, akik nem »politizáltak. j Elégszer mutatkozott az utcán sPulszky Ferenc is, és még többet íPodmaniczky Frigyes báró, Budapestnek ez a két szerelmese, akik se korábban mint a legnagyobb bámulói remélhették . . . A váci-utca akkor, hogy úgy mond jam: intenzív korzóéieíet élt. Még akkor sokkal kurtább volt mini mostan, amikor már a Lipót-ntca is,hozzája tartozik, — a Glzella-íértől a Városi, Gyógyszertárig terjedt, s ezen a kis vonalon találkozott abban az időben mindaz, amit tout-Budapest-nek szoktak nevezni. Az Andrássy-ut helyén Könyök-. Retek- és hasonló költői nevű zugutcák álltak, a Koronaherceg-utca pedig (akkor még Uri-utca) csak sokkal később emelkedett korzói rangra és divatos sétauííá. A Váci-utcát tekintettük a főváros eksztraktumának, s az volt a mindenféle arisztokráciának — úgy a születési mint a pénzbeli és szellemi arisztokráciának — a kirakata. A város is kisebb volt, még kevéssé decentralizált élettel, megelégedett egyetlen központtal: a Váci-utcával, amely itt ugyanazt a szerepet töltötte be, mint ugyanabban az időben Berlinben az Unter den Linden, Bécsben a Graben és Párisbaii a Boulevard des Italiens. S az ember akkor nemcsak azért ment végig fashionable órákban az utcán, mert ott gyönyörködhetett a legdivatosabb ruhákban és a legszebb nokjben, de azért is, mert ott találkozha. tott a barátaival, s ott láthatta a Icg- I kiválóbb államférfiakat, művészeket 'és Írókat. Azt az órát, amikor Apponyi Albertet együtt láttam ezen az utcán Liszt Ferenccel, sohase felejtem el. Két ily kitűnőség egymás mellett az utca népébe vegyülve, igazán nem mindennapi látvány.
