Bácsmegyei Napló, 1922. augusztus (23. évfolyam, 208-236. szám)

1922-08-12 / 219. szám

Ära I dinárr a lei, 4 titfi&a» 1 sokol

AGSMEGYEI

ICX111. évfolyam Subotica, szombat 1922« augusztus 12.______219, szám

TSmeg jogfosztás — tömeg jogorvoslat

A „jedinsztvó“ a demokratapárt ítovissdi lapja, vezető helyen fog lalkczik a választói névjegyzékek kérdésével.

»Akinek nem volt választói joga — ttja a Jedinsztvó —- meg kell, hogy győződjék arról, fölvették-e a választói névjegyzékbe és ha nem: kell, hogv Ireklamálja választói jogát. Aki ezt most meg nem teszi, amikor' erre még ivan idő, akj nem gondoskodik arról, hogy biztosittassék részére a szabad állampolgár legfőbb joga, vét államípolgári kötelessége ellen és arról tesz bizonyságot, hogy nem fektet súlyt kötelességének teljesítésére és az ezzel a kötelezettséggel egybe kapcsolt jogra. Az ■ ilyen állampolgárnak nincsen joga ahhoz!, hogy hazája hü és odaadó 'állampolgárának tekintse magái, még kevésbbé van joga ahhoz, ítogv elhárítsa; magától a felelősséget azért, ha a parlamentben a dolgok nem fejlődnek úgy, ahogy fejlödniök kellene s ahogy fejlődniük jó volna.

Az alkotmányban világosam meg Van Írva, hogy kinek van választói •joga. £s akinek az alkotmány rendelkezései szerint ez a .jog kijár, kell, hogy meggyőződjék attól, feívetíék-e a, választói névjegyzékbe, ha nem veiték fel, kell, hogy ezt a jogát felszí.is5tniáss>al érvényesítse.' Aki ezt meg Sem teszi, annak nincsen joga azt ■ állítani magáról, hogy annak a pártnak, amelyhez tartozik, hűséges tagja. ;1A jelen pillanatban ez annál fontosabb, mert ugyan ezen választói névjegyzék alapján fogják megejteni a (.nemzetgyűlési, a kerületi és járási választásokat. ,

Magától felvetődik az a kérdés, ■'hogy az alkotmánynak & választói -jogra vonatkozó rendelkezései a nem -szláv állampolgárokra is vonaikoz:nak-e. Nem lehet rossz néven venni la nemszláv választópolgárok köréből I felhangzó panaszokat, hogy ebben a ; tekintetben ez a kérdés nem illetékes : helyen és nem kellő módon oldatott 'meg és hogy ennélfogva bizonyos községekben felvették a nem szlávokat a választói névjegyzékbe, másutt pedig nem. egy állítólagos beogradi rendelet alapján. Mint demokraták, nem hiszünk egy ilyen rendelet, vagy utasítás létezésében és nem is tudnók azt helyeselni sem. Ilyen titkos utasítások ■és rendeletek kiadása, amelyek az aljko'máay alapvető rendelkezéseivel ellenkeznek, azt jelentené, hogy olyan helyről, ahonnét az alkotmány és a törvények rendelkezéseinek kell érvényt szerezni, rossz példát adnak az Állampolgároknak abban a tekintet- Sben, hogy ők is kerüljék meg és ját- Wk ki ezeket a rendelkezéseket. E pillanatban erről csak ennyit írunk és felhívjuk a figyelmet az alkotmány íé-ik szakaszának arra a rendelkezésére, mely kimondja, hogy >az államipolgárság az egész királyságban egységes. Minden állampolgár egyenlő a törvény előtt. Mindnyájan egyformán élvezik a hatóságok védelmét

Igaz, hogy a dolog amennyiben a jmost munkában lévő választói névjegyzékekre vonatkozik, némileg hoináívo6.' A választói névjegyzékeknek .juliiis hó 20-ig kellett volna elkészül.niök S3 opció batárideje csak július

hó 26-án járt !e és ennélfogva a rni

nem szláv állampolgáraink tehát úgy juthatnának hozzá utólag ehhez a jogukhoz, ha ezt a jogukat reklamálják.«

Eddig a Jedinsztvó. Az a megértő és felvilágosodott felfogás, mely e cikkből kicsendül és a melyhez sajnos oly ritkán van sze rerxsénk, teszi kötelességünkké, hogy laptársunkat felvilágosítsuk olyan körülményekről, amelyekről úgy látszik nem tud, hogy helyreigazítsuk egynémely tévedését és megvédjük a magyarságot — a mely nem fog reklamálni —ama vád ellen, hogy ezzel a tényével vét az állampolgári kötelesség és hűség ellen.

Az opciós jog nem lehetett a felvétel megtagadásának oka. A választójogi törvény 9-ik szakasza azt mondja, hogy „nincsen vá lasztói joguk azoknak, akiket a békeszerződések érteimében nemzeti államaik javéra az opció joga megillet." A nemzeti államok jsvara való optálás határideje a békeszerződés 64-ik cikke értalttiei ben már 1922. január. 26-rkán Iáján. Az az opció, mely 1922. július 26-ikán járt le és amelyről , a békeszerződés 63 ik cikke szól, nem a nemzeti államok javára való opciót szabályozza, mert az optáló nem annak az államnak állampolgárságát nyeri el, amelyhez faj és anynnyelv szerint tar tozik, hanem azét, ahol 1910. január elseje előtt illetősége volt.

A Jedinsztvó parijának vajdasági képviselői, faksics 2sarko dr. és a többi demokrata képviselők — Marinkovics Pál dr. és azt hiszszük, még egy hozzá közel álló politikus kivételével, éltek azzal a gyanúperrel, hogy a törvény 9-ik §-át jogfosztásra lehet felhasználni, ezért a demokrata-párt értekezletén a javaslatnak a bizottsághoz való visszautasítását kívánták. Afarinkovjes belügyminiszter és Prihicsevics kultuszminiszter a felszólaló képviselőket megnyugtatták abban az irányban, hogy az ilyen magyarázat észszérüleg lehetetlen és csak eme autoritativ kijelentések alapján fogadták el a kifogásoló képviselők a javaslatot.

A miniszteri székből elhangzó kijelentések megnyugtatták az aggódó képviselőket és megnyugtatták a nemzeti kisebbségeket is. Az összeírás nagy titkolózással folyt. Megnyugtató nyilatkozatokban nem volt hiány. S a végén kiderült, hogy egyetlen járás (a sentai) kivételével sehol sem vették fel a riemsdávokcd a névjegyzékbe egy pár, állami tisztviselőtől eltekintve.

— Hogy miért ? Az összeíró ha lóságok egészen őszintén megmondották, hogy i&w utasítást

kaptak Marinkovics belügyminisztertől, aki a kételyeket eloszlatta, vagy maga rendelkezett igy, vagy tűrte, hogy ilyen alkotmányellenes példái statuáló mbizalmas uiasitásokm-at adjanak ki.

A „Jedinsztvó“ könnyebben meggyőződhetik erről, mint mi. Laptársunk a vajdasági közigazgatós élén álló demokrata dignitáriusaitól megtudhatja, hogy ók astro moltak Marinkovicsot, hogy adja ki rendeletben azt, a mit a pártkörben mondott s ö hallgatott. De beszéit helyette a BBB. ügyosztály, nyilván nem az ö tndtá nélkül.

A „Jedinsztvó“ ép úgy ismeri például Bogdanov János dr. és Dobnnovacski Pót főispánok felfogását, mentalitását, mint mi és elengedi nekünk annak a bizonyítását, hogy ők nem jószántukbői tűrték ennek a jogfosztásnak véghezvitelét, hanem szert, mert nem tudtak ezzel szemben becsületes törvényes felfogásuknak érvényt szerezni. .

Higyje el a „Jedinsztvó" hogy a demokrata lobogó tisztaságát Marinkovics miniszter és a hozzá szító vajdasági politikusok bontották árnyékba .és ők ingatták meg a nemzeti kisebbségek hűét a demokrata párt demokráciájának őszinteségében. Ő süiyeszict'e le a párt demokráciáját a papiros demokrácia értéktelenségéig.

Csak még egy pár szót arról, hogy a magyarok miért nem reklamációkkal keresik az orvoslást?

Nem azért mert negligálják állampolgári kötelességüket.

Hanem azért — mert ennek a tömeges jogfosztásnak az orvoslására a reklamációs eljárás alkalmatlan, különösen alkalmatlan olyan hatóságok mellett, a kiket — Jedinsztvó mondja — a legsúlyosabb alkotmánysértésbe játszi könnyedséggel lehetett belevinni.

Ha a „Jedinsztvó" amint azt a

cikk befejező részében ígéri, a reklamációs orvoslás jogosságát fogja kimutatni, mi is dióhéjba szorítva elmondjuk azt, amit ebben a kérdésben már megirtunk.

Itt nem reklamációkkal, hanem törvényhozói intézkedésekkel keli segíteni és ezt azoknak a komoly értékes demokrata politikusoknak kell kezdeményezniük, a kiket a

nemzeti kisebbségekkel együtt Marinkovics Vojiszlav dr. volt belügyminiszter olyan ügyesen, de olyan méltatlanul kijátszott.

1925« november elseje elSH senki sem folyamodhatik állampolgárságért

Mit tartalmaz az állampolgárságról szóló törvényjavaslat? — Kivételes honosítási eljárás —

Az állampolgárság kérdésének végleges rendezésével kapcsolatban a rémhírek egész sorozata kelt szárnyra. Mi is regisztráljuk ezeket, hozzáfűzve, hogy a híreszteléseknek alaposságához kétely nem fér. Jói informált helyről szerzett értesüléseink alapján a pontos tényállást a következőkben állapíthatjuk meg:

Az állampolgárság kérdését nem szabad és nem is akarja senki sem rendelettel szabályozni. Az állampolgárság megszerzésének és elvesztésének feltételeiről törvény iog intézkedni és a kormány a törvényjavaslatot a nemzetgyűlésnek már be is nyújtotta.

Ez a javaslat, bár ti nemzeti kinaksebbségek politikai egyenjogúságának nézőpontjából igen súlyos kifogásokra ad alkalmat és mindennek nevezhető, csak a kodifikációs tökély mintaképének nem, pongyola szövegezésben bár, de mégis csak kimondja, hogy a területátcsatolás ténye folytán a terület minden lakosa megszerzi az SHS királyság állampolgárságát, hacsak a nemzetközi szerződések másként nem rendelkeznek.

Ez mindenki által érthető beszédre lefordítva azt jelenti, hogy azok a nem szlávok, akik 1910 január 1-je előtt szereztek az ország területén állampolgárságot, minden további kérvényezés és formaság nélkül SHS állampolgárokká váltak, a kik pedig 1910 január elseje után szereztek itt. ül&töséget, azoMak az

állampolgárságért folyamcdniok keli, A teljes igazság érdekében meg kell jegyezni, hogy az ilyen folyamodásoktól (amint helytelenül mondják:

optálásokíól) a belügyminisztérium BBB ügyosztálya nincsen túlságosan elragadtatva és jó szülőktől született pártfogóra van szükség abból a célból, hogy az ilyen kérelmek sablon* szerüleg el ne utasiitassamk. Nálunk ugyanis nem az a eél, hogy a háborúban megritkult népesség normális szaporodását elősegítsék, hanem az, hogy mesterséges eszközökkel az állampolgárok számát csökkentsék.

A mi mindenkit érdekel, az a kővetkező:

Mi lesz a benyújtott törvényjavaslat rendelkezései szerint azokkal, akik 1910 január elseje után szereztek illetőséget és honosítási kérelmeiket elutasították és azokkal, akik egyáltalában nem szereztek itt illetőséget, hogyan szerezhetik meg azok az SHS állampolgárságot.

Nos, ezek csak hét évi ittlakás> kifogástalan erkölcsi viselet, lojális magatartás és annak igazolása mellett, hogy korábbi országuk őket az állampolgárok kötelékéből elbocsájtotin és hogy ezzel az országgal itttartózkodásuk óta semmiféle összeköttetésük nincs.

Ez a hét évi határidő, bármilyen idő óta lakik is itt, az állampolgárságra aspiráló egyén, csak 191k no-, vember 1-től kezdödőleg szdmitiatik, bg, vagyis 1225 nme&bfit ekeid