Bácsmegyei Napló, 1922. augusztus (23. évfolyam, 208-236. szám)

1922-08-11 / 218. szám

Ära 1 dinar, 2 lei, 4 márka, 1 sekel X1ÍWL évfolyam Siiböiica* péntek 1922, augusztus 11. 218. szám WggJWCM ßicgjeieuik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben TELEFON S2.-i53i Kiadóhivatal S—58, szerkesztőség 5—10 Előfizetési ár: negyedévre Dtt* —dinír SZEslKESilOSaGi Kralja Aíexandra-ulica 4 szám alatt Kiadóhivaísí« Kralja Aiexandro-nilca 1 (Lelbach«paleta) Az u| taktika Az ország magygr népe feszült figyelemmel és el nem palástol­ható izgatottsággal várta a ma­gyar pártszervezetek kiküldöttei ;nek ülését. Mindenki tudta, min­denki érezte, hogy a legutóbbi (jogtalan kiutasítások és a válasz­tói névjegyzék összeállítása miatt támadt izgalom miatt valaminek 'történnie kell s az a megfontolt konciliáns és óvatos taktika, mely a kormánnyal egyetértésben, a kormány utján akarja a kisebb­ségi sérelmeket orvosolni, nem tarthatja magát továbbá, mert nem számíthat többé a dolgozó ma gyarság morális támogatására, biz­tató helyeslésére. Csak az volt e kérdés, hogy mi fog történni. Tartani lehetett attól, hogy a jogos elkeseredés és érthető iz­galom hatása alatt a párt passzi­vitásba megy és a legszélsőbb bal­oldal irányában, fogja a politikai orientálódást keresni s ennek az orientációnak a kedvével a párt­program már elfogadott terveze­tében is gyökeres változásokat fog eszközölni. Jóleső megnyug­vással kell megállapítanunk, hogy a magyarság kiküldött reprezen­tánsainak elhatározásán nem lett úrrá sem a harag, sem az elke­seredés, hogy a jól bevált ma­gyar politikai belátás távoltartotta a magyarság politikáját minden szélsőségtől és a magyar párt célkitűzéseiben és taktikájában egyetlen egy szempontnak enged csak érvényesülést: a magyar nép érdekeinek. A kik attól féltek vagy azt várták, hogy a magyar politika vezetői elcsüggednek a sikertelenségektől és a magyarság sérelmeinek folytonos szaporodá­sától, begöngyölgetik a kibontott zászlót és elteszik jobb időkre — tévedtek. De tévedtek azok is, akik azt várták vagy abban remény­kedtek, hogy a magyarság szem­befordulna a mai kormányrendszer­rel, annak a parlamenten kívüli küzdelmet folytató ellenfeleihez fog csatlakozni. A magyarság reprezentánsait semmi sem tudta eltántorítani at­tól a meggyőződésüktől, hogy ez állami belső berendezkedés mi­kéntje a magyar pártra és a ma­gyar népre nézve elsősorban is taktikai kérdés, a melyben sem a párt vezetőségének, sem a párt jövendő parlamenti képviseletének kezét talán évekre is előre lekötni öngyilkossá? volna. A magyar párt egyszerűen megállapította a leg­utóbb történtek nyomán, hogy a mi történt, nem kormányzati köze­gek hatalmi túlkapása, hanem a jelenlegi kormányrendszer politi­kájának következménye. A fnagysr párt minden percben örömn'el veszi ennek a politiká­nak megváltoztatását, de szakit azzal & politikával, mely arra volt alapítva, hogy a kormányzati kö­zegek politikája eilen, sikerrel lehet a kormány politikai belátására és alkotmánytiszteletére apellálni. Arra a sisifusi munkára, hogy a nem jól informált kormánytól a jó! in­formált kormányhoz apelláljon, igen helyesen nem vállalkozott, de a pártmemorandum felbélyeg­zetten, térti vevénnyel postára adott s hivatalosan igtatandó pél­dányainak a miniszter urak cí­mére való elküldésével megtett mindent, hogy az eddig rosszul informált kormány helyes infor­mációhoz juthasson. Mert a sokat hányíorgatott memorandumról el kell ismerni, hogy adatai és tény­állásai igazak, jogi okfejtései meg­dönthetiének, hangja nyugodt, hig­gadt és tárgyilagos. A magyar po­litika vezetői igen helyesen arra az álláspontra helyezkedtek, hogy ha a kormányt a parlamenten kí­vül rekedt magyarság kéréseivel nem tudta rábírni arra, hogy a nemzeti kisebbségek jogi és po­litikai egyenjogúságának érvényt szerezzen, az ellenzékhez fordul és az ellenzéktől kéri, szorítsa rá a kormányt a parlamentben, a parla­menti küzdelem eszközeivel arra, Maríeabad hogy az ország lakosságának egy jelentékeny részét ne engedje to­vábbra is kizárni a legelemibb em­beri jogokból. Hogy ezt a lépést a Magyar Pált megtehesse, egyet­len szót sem kellett programjának célkitűzésein válloztaini s hogy sem a kérelem előíeijesztésének, sem pedig a kérelem teljesítésének nem lehet akadálya az, hogy az egyik ellenzéki csoport a centra­lizmusra, a másik pedig az auto­nómiára esküszik. Elvégre is, itt jogrendről, alkotmányos szabad­ságról, törvény előtti egyenlőség­ről, az alkotmány és a törvények tiszteletben tartásáról tehát kizáró ­lag olyan dologról van szó, amely a centralista földmüvespártnak csak úgy politikai hitvallása, mint az autonomists Proticsnak, a kleri­kális ellenzéknek épugy, mint a republikánusoknak és a szociál­demokratáknak. Az ellenzék felé való orientálódás ezt jelenti, de en­nél sem többet, sem kevesebbet nem jelent. Csak az volna a kívánatos, ha a magyarság kérései a parla­menti ellenzék részéről megértőbb és jobb indulatu fogadtatásra ta­lálnának, mint ahogy azokat a kormány fogadta. *****«M*t**M*«***»«M*e«*»««l*>*««*MMM«)(»t**«»« problémái Még mindig francia orientáció — Ausztria megmentése Görög, boigár, olasz kérdések — Magyarország felvétele a Képszövetségbe Mialatt Beogradban a belpoli­tika a nyári szünet miatt aránylag eseménytelen, azalatt a politikai érdeklődés mindinkább a külpolitikai kérdések felé fordul. Feszült vára­kozással tekintenek elsősorban a marienbádi találkozó elé, ahol középeurópa uj hatalmi csoportosulásának keil most már pregnánsabban kialakulni. Sajnos ez elé a találkozó elé sem néz hetünk a legjobb auspiciumokka!. A kisantant politikusainak beo­­gradi találkozása nem hozta meg az utódállamok erős blokkját, ezt a genuai kudarcok eléggé bizo nyitják. Mindaddig, amig a kis antRnt államai nem tudnak lesza­kadni a francia békeel'.enes kül­politika járószalagjairól, addig nincs is erre kilátás. Nagyon sok jel arra mutat, hogy a kisantant francia orientálódásának gyökerei nem annyira Prágában, mint inkább Beogradban vannak. Beogradoi viszont az oroszoktól állandóan ret­tegő Bukarest és Varsó hathatósan támogatják. A beogradi francia mentalitás a nem hivatalos köz véleményben napról-napra csök­ken ugyan, nem is beszélve a horvát blokk határozott angol irányú orientálódásáról — de a hivatalos politika még nem vonta le ennek konzekvenciáit. A marienbadi kon­ferencia sem fogja magát kivon hatni ez alól az irány alól, bár néhány bátortalan kezdeményező lépés, főleg cseh kezdeménye zésre mégis várható az angol külpolitika felé. Zavarni fogja a konferencia nagyvonalú munkásságát még sok elintézetlen kérdés, emeiy az egyes tárgyaló országok és szomszédaik között fennáll. Az SHS. királyság lesz a legnehezebb helyzetben. A balgát komitácsi kérdés elinté­zése még a legkezdetiegesenb stádiumban van, az albán határok még rendezetlenek és a hatalmas olasz szomszéddal a nagy sietség­­dacára sem fogják tudni a konfe­rencia megnyíltáig elintézni az adriai kérdéseket. Ha ez a kérdés addig elintéződne, egészen más feltételek között léphetnének fel a jugoszláv államférfiak a konferen­cián. A görögök újabb aspirációi is megfogják nehezíteni a higgadt megfontolásokat a kisantant szláv diplomatáinak találkozásán. Dön­teni kellene a Görögországgal szemben tanúsítandó magatartás ról, a görögök felvételéről a szö­vetségbe is de a nagyétvágyú görög politika nagyon nehézzé teszi ezt az elhatározást. Ausztria pénzügyi katasztrófája az osztrák kérdést is aktuálissá tette, elsősorban a szomszédos utódállamok számára. Elsősorban a kisantant államok érdeke, hogy megszülessék végre Ausztria tény­leges megmentésének terve, mie­lőtt az összeomlás bekövetkeznék. Állást kellene foglalni n ma'yat kérdésben is, bekapcsolni Magyar­­országot is az utódállamok gaz-1 dasági vérkeringésébe, ha poli­tikai bekapcsolódásról nem is lehet még beszélni. De kevés rá a remény, hogy ez irányban tör­ténhessen valami. A népszövetség programján ott szerepel Magyar­­ország felvétele a népszövetség iagjai közé. Hihetőleg a mai fe­szült helyzetben sem fogják a kisantant államai meghiúsítani ezt a törekvést. Angol-francia szakítás előtt A londoni szakértők Poincaré javaslata ellen Mint jelentettük, a londoni konfe­renciának első napján a francia és angol álláspont között fennálló ellen­iéi a legélesebb formában nyilatko­zott meg. A helyzet a második na­pon még feszültebbé vált, mert a szakértő bizottság többsége — Poin­care hét pontban összeiogialt köve­telései ellen fordult. Az értekezlet és az ántánt sorsa e pillanatban Poincaré kezében van. Londoni egybehangzó hírek szerint Lioyd George olyan kijelentéseket tett, amelyek arra engednek követ­keztetni, hogy ez alkalommal szilár­dan kitart fölfogása m eheti. A Petit Párisién jelenti, hogy a brit minisz­terelnök már tegnap világosan kör­­vonalozta álláspontját Hangsúlyozta, hogy a szakítás úgy angol, mint fran­cia szempontból egyaránt sajnálatos, de Poincaré követelései semmiféle más választást nem engednek meg. Lloyd George magántitkára az angol hírlapíróknak kijelentette, hogy mi­niszterelnöke szilárdan eltökélte ma­gát Poincaré programújának vissza­utasítására. Az ántánt államainak szakítását csak az akadályozhatja meg, ha Poincaré a programmjät megváltoztatja. Az antantban beálló esetleges vál­tozás vagy eltolódás elsősorban Bel­giumot érintené és Így természetes, hogy a belga miniszterelnök kísérle­tet tett az ellentétek áthidalására.. Szó van arról is, hogy Poincaré — amennyiben javaslatait nem fogad­nák el — újabb szakértői bizottság delegálását fogja kérni, melynek .az volna feladata, . hogy a helyszínen győződjenek meg az előterjeszteti rendszabályok keresztül viteléről. Egy ilyen irányú határozat a konfe­rencia elhalasztását eredményezné. A konferencia újabb teljes ülése dolgában még semmi megáüapodás nem történt. Az uralkodó felfogás az, hogy a helyzet, noha még nem kell lemondani minden reménységről, na­gyon kedvezőtlen és a konferencia összeomlása nem keltene meglepe­tett* - *" V*' v ^ W v -■% ~ 1 -i ' * 1 ' • í. 4 1

Next

/
Thumbnails
Contents