Bácsmegyei Napló, 1922. augusztus (23. évfolyam, 208-236. szám)

1922-08-27 / 233. szám

' tfeübl.

1922. augusztus 27,

"Férjgyilkossággal vádolt : asszony

f Főtárgy alás a subcticai törvényszéken

^ 1918. év február 26-án reggel hét óra tájban az ágyon fekve holtan találták lakásán Heti Antal nyugalmazott máv. gépkezelőt, fején két, lövéstől eredő sérüléssel. A golyók a koponyán kereszetül hatoltak s azonnali •halált okoztak.

4 A rendőri nyomozás során .gyanú jxnerült fel az irányban, hogy Pletl ■Antalt a felesége gyilkolta meg és az asszonyt etartóztatták. Az ügyészség ‘még 1918. év december végén vádat ['emelt Pletlné ellen gyilkosság és (hajúiig tanuzásra való rábirás büntette (miatt.

1 A gyilkosságot a vád szerint azzal (követte el, hogy 1918 február 25-én \férjét, Pletl Antalt megölte, revolveréből két lövést téve rá, amelyek fejét férték és rögtöni halált okoztak. A hairois tanuzásra való rábírást pedig az|zai követte el, hogy 1918 február hó (28-án Mayerhoff Ellát és Mayerhoff lAdolínét rá akarta beszélni, hogy ne [mondják, hogy ő náluk revolvert vásárolt.

Pletl Antalné a vizsgálati fogság elrendelése ellen a vádtanácshoz fel■foiyamodott, kérve szobadlábra helyezését, amit annak idején a vádtanács ■el is rendelte.

t Ezt az ügyet tái'gyalta szombaton a suboticai büntető törvényszék Pavj'lovics István törvényszéki elnök vezetése alatt.

( A közvádat Uszkokovics Ilia államügyész képviselte. A védelmet Maga- Irasevics Sándor dr. ügyvéd látta el.

! A szabadlábon levő vádlott, Pletl ['Antalné a bűnösség kérdésében kije- I lenti, ‘hogy sem a gyilkosságban, sem [pedig a hamis tanuzásra való rábi; rásban nem érzi magáti bűnösnek. [•Többször sírva fakadva elmondja szerencsétlen liázaséletét. A férje brutá- ÍTisan;, durván bánt vele, fenyegette, [hogy kiirtja az egész családot, 1918 '■február 25-én reggel vadászfegyverrel z udvaron lövöldözött. Ingerlékeny, ibbanékony volt és a házastársak ózott ezért napirenden voltak a veszekedések. A szerencsétlen asszony

emiatt elhatározta', hogy. véget vet éle lének. ;A: Mayerhoff-féle üzletben feb már 25-én revolvert vásárolt és azt hazavitte a lakására. A lakásban, a lolytonos perpatvar miatt külön lakott és nem közösen férjével. Másnap reggel a kis leánya hozta neki a hirt, hogy »apuka halva fekszik az ágyban. Mellette egy revolver. Agyon- I lőtte magát.« A revolver ugyan az Aolt. amelyet ö vásárolt Mayerhofféknál. Ez terelte reá a gyanút. Teljesen ártatlannak mondja magát férje erőzakos halálában.

A reve! ver vásárlásban csak annyi

[ban követett el hibát,, hogy, hatósági ’S órára tűzi ki.

I ,. "***

engedély aéikül vett revolvert, de a fegyvert azért‘.vetté, hogy, önmagát

•megölje.

; Dr. Perajzsics‘'éa đr. Bartha törvényszéki orvosok terjesztik elő szakvéleményüket a vádlóit kihallgatása után Jés előadják, hogy a-;lősebek irányából jkövetkeztetve nincs kizárva az ön-, gyilkosság. ■ műt* i 'v;- '

} Az elnök az iratokból felolvassa a fegyverszakértö véleményét, amely j zintén lehetőnek tart]a' az öngyrlkos' Ságot,

í Ezután az elnök a főtárgy alást betrokeszti és folytatását kedd délelőtt

Rendőrök defenzívája egy szál virág ellen

— A-Népszava szerkesztőjének kalandja —

A magyar nemzetgyűlés folyosóján Vanczák János nemzetgyűlési képviselő, a Népszava szerkesztője, a következőket beszélte el:

— Az utóbbi időben, különösen mióta a szociáldemokrata párt képviselői bekerültek a nemzetgyűlésbe, az egész vonalon érezhetően mutatkozik a hivatalos közigazgatási hatóságok részéről - olyan törekvés, hogy a munkásságot megfélemlítsék és állandóan rettegésben tartsák. A legutóbbi hetekben ismételten érkeztek panaszok a szociáldemokrata párt titkárságához. amelyekben munkások, sőt a, párttól teljesen távol- álló polgáremberek azt panaszolták, hogy

a kabátjuk gomblyukában hordott, néha egészen véletlenül, alkalomszemen felfűzött szegfű vagy egyéb piros virág miatt rendőrök, detektívek megtámadták őket, virágjukat durván letépték, neveiket felírták és ellenük eljárást' indítottak.

Én eddig ezeknek a panaszoknak nem igen mertem „.hitelt adni, arra gondolván, hogy miudez csak egyes rendőri közegek túlbuzgóságából történhetett.

— Tegnap éjjel-azonban a saját bőrömön tapasztaltain, hogy itt nem túlbuzgóságról, hanem tényleg a kormány köréből eredő egyenes rendelkezéséről van szó és a rendőrlegénység felsőbb utasifásm Jár el, amidőn a virágokat eltávolítja. Valószínű, hogy nemcsak az eltávolításra kapnak parancsot, hanem arra is, hogy az ilyen aktusokat brutálisain hajtsák végre,

— Egy öt-hat főből álló kerékpáros rendőrőr járat emberei állottak a járda szélén a Népszínház- és a Contl-utca sarkán, midőn úgy féltizenkettői tájban rendes éjjeli munkámhoz a Népszava szerkesztőségébe igyekeztem. A rendőrök közelébe érve, ezek egyike minden megszólítás nélkül hozzám lépett tjs vfrágomat kitépte a gomblyukból és amikor csodálkozva kérdeztem, mi ez, minden tiltakozásom dacára be akartait kisérni a rendőrségre, nem fogadva el arcképes igazolványomat. Kijelentették, hogy ha nem megyek szépszerével, akkor

úgy összekötöznek, hogy. belezöldülök. .1:'.

Végül- is egy ellenőr mentett ki kezeik közül, aki azután elmondotta, hogy egy? még a, Rriedrich-kormány ideiében kiadóit rendelet alapján ujabban ismételten .parancsot kaptak, hogy a vörös virágokat mindenkitől szedjék el. ’ , :

— Mentelmi jogom -megsértésének bejelentését feleslegesnek tartom, mert ahol ilyesmik történhetnek iáikor, amikor a szociáldemokrata párt már parlamentii^ttáleít^t^lé^

tételt sem én, sem tnás nem kaphat. Egyébként ismerőseim széles körében tudják, hogy én, hacsak lehet,!

Ísoha virág nélkül nem jártam és nem járok és nálam a virág nem tüntetés, hanem a szépnek ártatlan szeretete.--- —II II Ill'll,......

Faficsesa lesz a vajdasági

orvé sok kongresszussá.

Az orvosok helyzetük szabályozásáért

A vajdasági orvosok már régebben foglalkoznak azzal a tervvel, hogy} kongresszusra gyűljenek egybe, hogy; egységesen szabályozzák az orvos?' kart érdeklő kérdéseket Ez a tervi most valószínűleg megvalósul. A vafe dasági orvosok a jelenlegi tervek sze j rint I már szeptemberben megtartják; kongresszusukat Palicson. A kon-] lgresszus előkészületeiről a városi ta-/ ;nács szombati ülésén referált dr. Pav} kovács Mii útin városi t. főorvos- és au =tanács elhatározta, hogy a kemgresz-r tszus rendezésében mindenben segitsóogére lesz az orvosi karnak,

A1 vajdasági orvosok a paiicSi fern« fgresszuson határozni akarnak az eg-; isztenciájukat legjobban érdeklő kér-’ désekben is. így elsősorban, foglalkozó ni kíván a kongresszus az orvosok dfe! jazásának kérdésével. Az általános] drágaság folytán ugyanis majdhemí mindenkinek emelkedett a legutóbbi] hónapok alatt a jövedelme és az orvé-, sok is kénytelenek díjazásukat fefe; emelni, hogy lépést tarthassanak a' fmind nehezebbé váló viszonyokkal. 1 Ezt a kérdést az orvosok a legmél-, lányosabb módon akarják megoldani és a tervek szeriont itt is életbe fogják' léptetni azo-kat a ihonorárium-terifá,kat, amelyek sok helyen, igy Magyarországon is érvényben vannak. A tarifa meg fogja állapítani egy látogatás honoráriumát, aszerint, hogy az arívos rendelőjében vagy. a beieg lakatsán történák-e.

Mindezek a megállapítások azonban két meglehetősen eltérő összeget? fognak feltüntetni, amelyeket azutána betegek vagyoni helyzetéhez képest; alkalmaznának. A tervek szerint fezt-; Iviselök és szegény betegek a megáll», [pitol-t honoráriumnak csak egy részétfizetnék. •;

Két asszony

Irta r Raöó Imre FIZ EGYIK

Drexler urat nem szerettem, összegen háromszor volt dolgunk egymással. Először, amikor bemutatkoztunk .egymásnak, másodszor, amikor rossz ! kártyajárás közben kibicelt a hátam ! mögött. Ekkor csúnyán ránéztem . . . 'Harmadszor a kaszinó előszobájában {volt összeütközésem vele. Zuhogó ' esőről, csuromvizesen léptem be és í Drexler ur igen komolyan kérdezte jtőlem: »esik?« »Nem tudom« válaszoltam, miközben kalapom karimájá; ból egy liter esővizet zúdítottam a j ! padlóra.

Nagyon, nagyon nem tűrtem ezt az embert. Miért? Nem tudtam tűrni j örökké szenvedő arcát. Soha egy mo-j solv, -soha semmi derülés mem volt; ezen az arcon . . . Láttam már sok| szenvedő arcot, láttam már tíz napos csata után, száz kilométert szinte egyfolytában futó, éhségtől lerogvój le; mállóit ruháju, mezítlábas regimentet városunkba megérkezni, de a katonák egyikén sem láttam azt a leírhatatlan fájdalmat, amelyet Drexler i urnái tapasztaltam. Néha azt kellett hinnem, hogy Drexler urnák áílan-! dóan .irtózatos görcsei vannak és vár-j Jam, hogy elorditja magát, de ő eíhe-j ilyetf, mond halnám nyugalommal, je- j ■gyezte fel a táblára az egyik játékos] nyert pontját.

De más kifogásaim is voltak. Pél-j vdául: Drexler ur nagyon rendetlenül ] ^öltözködött. Ehhez nem volt neki joga, >

«tót- sleV

gendö intelligenciája. Azt talán nen tartja senki sem helyesnek, hogy kau csuk gallért viselt, furcsa »jäger< rendszerfi ingéről ne is beszéljünk.

Én szeretném pontosan leírni id< Drexler urat, de ki hinné el mindazo kát a gyöngédtelen vonalakat, ame lyeket, nem tagadom, a gyűlölet tus sából rajzolnék ide . . , Nagyon gyű löltem Drexler urat.

Egy este teára voltam hivatalos Későn érkeztem, már mindenki meg találta a legjobb ooziciót biztosit! asztalkáját. Nagyon kedves képe nyújtott a terem. Én két egészen kel temetfen idős hölgy1 társaságába kerültem. Balra tőlünk, egy kedves sarokban hárman ültek: egy fiatal ur aki úgy tett, mintha azt a kedvei leányt rajzolná, aki tőle hat lépésnyi re igen jól érezte magát, egy nagyor sovány ur, aki agy tett, mintha figyelné, hogy a mellette ülő, állandóan beszélő1 hölgy miket mond, A hölgy nem volt csúnya, de jobb szeretem ai ilyen arcnál a határozottan csúnya női arcokat.

No és kit láttam még a teremben? Drexler urat láttam. Tőlem egészen ivói ü-lt. Szegyszer nagyon sajnál art, hogy későn érkeztem, mert ha dejében jövök, már egy órája itt vagyok és most el is mehetnék. De igy. maradnom kell és akármit is csináok, tekintetem állandóan Drexler urra ;sik. Három ur társaságában ül, akik ikört isznak, igen jól mulatnak. Drexler urnák nem sikerül gyászke:«tbe foglalni ezt a vidám képet, Ész•e sem veszik, hogy ott van. Én. igen fi -Kabátja, bafcebébőUkéte-tenyér'nyi szélességben kinyúlik a Pester íLloyd. Süriin odakap és olyankor Smindig az órára tekint . , , 01 most [megcsíptem Drexler urat: Szeretne [már hazamenni, lefeküdni, az ágyban .villanylámpánál Pester Lloydot olvasni . . . Nem Drexler ur;! itt maradsz éjfélig és aztán . . , ő! csak eh ■lophatnám tőle a Pester Lloydot , , . El fogom lopni . . . Ni! hogy vigyáz rá, megint odakapotE -Szomszédnöim nem hagynak békében. Már harmadszor mondják: (»Mondok ur» halljuk a legújabb vicceket^, (Rászánom magam. Tudok egy nagyon [régi, nagyon hosszú, nagyon pikáns viccet. Mondom a viccet, egészen beletemetkezem, amikor a- pikáns részihez érek, szellemesen jegyzem meg: itt az elemi llemszabájyok egy szót j töröltek.«

Csak beszélek, beszélek, de'roár a [szomszéd asztalkára figyelek, oda, ahol a fiatal ur ugy tesz, mintha rajzolna és a uem csúnya hölgy beszél a sovány urnák.

A nem csúnya nő mondja egyfolytában, lélekzetvétel nélkül, igen hangos csendes beszéddel: x... mert én megmutatom a férfiiaknak, én nem vagyok gyáva nö, nem szolgáltotom ki magam nekik. Csak merjen egy is közeledni felém! (a fiatal ur ugy tesz, mintha rajzolina.) Nézze Jelfi ur, én húsz éve élek az urammal, de ki is neveltem! Ha velem akar élni, mutasson állandó tiszteletet előttem. Lesse el a gondolatomat. Próbáljon az én uram ellenem véteni, merészeljen csak! Ha én társaságba akarok menni, akkoj; megyünk, ha űn- Szívacra akarpk átázni,

r~ utazunk, én tegnap moziba akartam

menni, (igaz, hogy nagy hőség volt))

.. mentünk. ..»Kánikulában, ebédnél csak merje a kabátját levetni, csak merje! Ä lakásban bent, csak meré-j szeljen egy cigarettára rágyújtani,! Nem mer! Csak tegyen kísérletet arra; hogy az ágyban újságot olvasson, háj ten aludni akarok . , , yagy ha nem fa akarok aludni,, ,

Megdöbbenve hallgattam a nem csúnya nőt. Hiszen ez rettenetes1?

Az egyik hölgytől megkérdeztem, hogy ki ez az asszony s ;

»Drexlerné!«.., Az ura- ott'

ül...

Mélyen megrendülve néztem Drexíer urra . . . Egyszerre kiesett az énfelületes szivemből minden rossz •indulat és gyűlölet, melyet valaha ez! emberrel szemben éreztem. Most meg ’ [jéátettem az arcát, melynek gyötrődő • Vonásai indenkor ’őszintén vaHottat.

HMelen, minden átmenet nélkül egy harctéri jelentés foszlány jutott)

Íaz eszembe: l

»Csapataink a túlerő elől rendben? I visszavonulnak. Utóvédjeink erős !harcban állanak.«

I Drága Drexler ur! ön hérosz, meri; |ön is utóvéd . . . Állandóan feltartóz-i itatja a győzelmes ellenséget, a -túl-} [erőt , , . Drexler ui‘t ön húsz észtén^; dqe érős iítóvédLharcban áll, amíg! mi, férfiak csapatostul visszavonuliha-l -tunk . . dehogy! eszeveszett futással)

[menekülünk . . . Most már értem az, [arcát, az elgyötört, mesebeli hős ka-! [tonáf látom már. _ i

Jó, derék Drexler ur, holnap a harc-., [téri címére ■—. szeretet adományt kül-j

Űöka a - ! r* V '' * » !