Bácsmegyei Napló, 1922. augusztus (23. évfolyam, 208-236. szám)
1922-08-03 / 210. szám
1922, augusztus 3. BACSMEGYO NÁPLO 3. oldal 'te Magyarország területén lakik Vagy kivan letelepedni, azt kérelmére a belügyminiszter kivételesen a törvényesen megkívánt kellékek hiányában is visszahonosithatja, ha a visszahonosítási kérő 18-ik életévét betöltötte, nem cselekvőképtelen és a visszationositását különös méltánylást érdemlő körülmények Indokolják. A kérelmet a belügyminiszternél kell előterjeszteni. ; A belügyminiszter a visszahono- Sitottnak állampolgári esküre bocsátását annak kimutatásától teheti függővé, hogy Magyarország területén letelepedett. A visszahonositoít községi illetőségéi a belügyminiszter állapítja meg, A visszahonositás kiterjed a viszszahonosiícttnak vele együtt élő feleségére és atyai hatalma alatt álló 18 évnél nem idősebb gyermekeire. A minisztérium az ekként visszaíionositottnak a magyar állampolgárság elvesztése következtében őket ért joghátrányok tekintetében rendelettel könnyítéseket engedhet. A román megszállás ügye a magyar nemzetgyűlés előtt — Kik infonaáliák Clarkot? — Budapestről jelentik: A politikai érdeklődés a több Ízben érintett és Friedrich-kormány tagjai által a románok behívása ügyében elhangzott nyilatkozatok felé fordul. A Ház tegnapi ülésén a miniszterelnök válaszolt Sándor Pálnak ebben az ügyben elmondott interpellációjára. Válasza keretében aposztrofálta a Fried* rich-kormányt, melynek tagjai erre azonnal válaszoltak és előterjesztették a hetek óta gyűjtött bizonyítékokat. Az ellenzék körében nem túlságosan komolyan veszik Friedrichék adatait, melyek sorából egy budapesti lap szemelvényként közli azt az átiratot, amelyet a demokratapárt tagjai, Bárczy, Vázsonyi, Ugrón és IVarjassy, a szegedi kormány volt kereskedelmi minisztere, intéztek Clarkhoz, aki a magyar válság elintézésére érkezett az áutánt megbízásából Budapestre .Ebben az átiratban véleményt mondtak a magyar helyzetről és a Friedrich-kormányról. A liberális ellenzéki oldalon és a szocialisták körében is az a megállapítás, hogy az ilyen cikkel csak mellékvágányra akarják terelni a dolgot és Peidl Gyula felszólalásában tiltakozott az ilyesmik ellen. Ugrón Gábor, kinek neve a Clarkhoz intézett informáló átirattal kapcsolatban szintén szerepel, erre vonatkozólag a következőket mondotta egy budapesti lap munktársának: — Ez az informáló átirat annakidején napvilágot látott az összes magyar lapokban és annak legtöbbje vezető helyen foglalkozott vele. akkor nem volt kormány, az antant azért küldte ide Clarkot, hogy a meghívott politikusokkal elintézze a magyar válságot. A meghívott politikusok valamennyien eleget tettek a meghívásnak hazafias kötelességből és informálták az antant küldöttjét. Mások titokban tették azt, én a magam részéröl nem csináltam belőle titkot. Kijelentem azonban, hogy Clarkon kívül sem azelőtt, sem azután más idegen nagyhatalom előtt nem mutatkoztam, nem adtam információkat, sokan hibáztattak is ezért, de nem akartam a felelős kormány megkerülésével ilyesmit sohasem tenni. Akkor azonban nem volt kormány, Clark ennek megalakítására jött ide és szinte érthetetlen, hogy akkor elfogadták Clarktól a kormányba való kinevezéseket és ma az információ adását vádként hozzák fel ellenünk. Egyébként folytatták a nemzetgyűlésen az indemnitás részletes vitáját. Nagyobb vihar csak akkor tört ki, amikor Farkas István szociáldemokrata képviselő támadta azt a javaslatot, amely szerint a totalizator jövedelméből bizonyos részesedést biztosítanának a Lovaregyletnek. Erélyesen támadja a lóverseny-szenvedélyt, úgy ő, mint Sándor Pál is, amit a kormánypárton ellenzéssel fogadnak és kijelentik, hogy a lóverseny a lótenyésztés érdeke és ezt az álláspontot különö sen Prónay György báró képviseli Az indemnitás letárgyalása után egyébként néhány napi szünetet tart a nemzetgyűlés. Anglia hajlandó lemondani a német jóvátételekről Lemond a szövetségeseknek adott kölcsönökröt is» ka Amerika elengedi Anglia adósságát — Berlinben francia beavatkozástól tartanak mén, vagy Németország jóváté-Az európai politika kritikus fordulóponthoz érkezett. Az a két politikai szélsőség, melyet Franciaország a jóvátáteli kötelezettségek kíméletlen végrehajtása, Anglia pedig az általános európai gazdasági konszolidáció érdekében a belátás és engedékenység jelszava mellett hirdet és gyakorol, teljesen és nyíltan szembekerült egymással annak a jegyzéknek a hatása alatt, melyet Anglia most volt szövetségeseihez intézett. A jegyzék kijelenti, hogy a brit kormány mélységes meggyőződése szerint a világ súlyos gaz dasági bajait a dolgok mostani rendje okozza. Ezért Nagybrilatiniának az a szándéka, hogy lemond a német jóvátételre vonatkozó minden további jogáról és a szövetségesek visszafizetésére vonatkozó minden igényéről. Bz a lemondás azonban csakis úgy történhetik meg, ha szervei része lesz annak a nagy és általános tervnek, amely a problémát a maga teljességében kielégít megoldáshoz juttatja. A kérdés általános rendezése az angol kormány felfogása szerint nagyobb hasznot jelent az emberiségre, mint bárminő nyereség, amelyet a törvényes kötelezettségeknek még oly sikeres erőltetésével is elérhetnek. A jegyzéket, amely augusztus elsején kelt és amelyet B dfor.r irt alá, közölték a francia, olasz, jugoszláv, román, portugál és gö rög kormánnyal. A jegyzék előrebocsátja, hogy noha a britt kor mány nem óhajtotta a jelen pillanatban fölvetni a szövetségesközi adósságok kérdését, a mostani események mégis kevés vá lasztást engednek neki ebben a tekintetben. A jegyzék ezután fölsorolja azokat az összegeket, amelyekkel egyrészt a szövetségesek adósak Nagybritanniának, másrészt Németország tartozik a szövetségeseknek és szembeállítja ezzel az Egyesült-Államok javéra fennálló angol tartozást. A brit kormány — folytatja a jegyzék — függőben tartotta eddig a kérdés gyökeréig ható rendezést és tartózkodott attól, hogy szövetségeseitől akár a kamatok lerovását, akár a tőke törlesztését követelje. Az angol kormány kész erre feltéve, ha ez az eljárása részét alkotja egy kielégítő nemzetközi rendezésnek és ebben az esetben hajlandó elengedni mindazokat az adósságokat, amelyekkel szövetségesei tartoznak Nagybritanniának kölcsön eitel elmén. A mostani viszonyok azonban megnehezítik az ilyen politika kö vetésére. Az amerikai kormány felhívta Angliát, hogy fizesse meg a kamatokat, amelyek 1919. óta járnak Anglia amerikai adóssága után és a tőkét fizesse vissza 23 éven belül. Anglia amerikai adós sága 850 millió font sterling. A brit kormány elismeri kötelezettségét és kész arra, hogy an nak megfeleljen. Ha azonban Amerika — az ál talános világpolitikai helyzet rendezése céljából — a rideg pénz ügyi szempontoktól eltekintve, a belátás szempontjától vezetve hajlandó követelései tekintetében Angliának engedményeket tenni, úgy az angol kormány kész arra, hogy ez engedmények fejében szövetségeseivel szemben fennálló követeléseit az amerikai engedményeknek megfelelő mértékben csökkentse. A britt kormány erre a szempontra felhívta az amerikai kormány figyelmét is. Az angol jegyzék tartalma nagy feltűnést keltett a szövetséges hatalmak körében és Németországban is. Általános vélemény az, hogy Poincaré és Lloyd George politikája most nyílt összeütközés; e 'érül és Amerika fogja eldönteni, hogy melyik politikai irány győz a harcban. Pánik Berlinben Berlini diplomáciai körökben a helyzetet ma sokkal súlyosabbnak Ítélik meg, mint néhány nappal azelőtt. A francia kormány osztatlanul és egyöntetűen kitart amellett az álláspont mellett, hogy a jóvátétel! összegeket Németországon be kell hajtani, tekintet nélkül az ország zilált anyagi viszonyaira. Attól tartanak berlini kormánykörökben, hogy Franciaország ebben az ügyben többi szövetségeseitől függetlenül külön fogja megkísérelni a kérdés megoldását. Félnek attól, hogy külön büntető szankciókat fog alkalmazni, mert hiszen Poincaiénak haragos sovinizmustól és Németország elleni gyűlölettől eltelt beszéde arra enged következtetni, hogy Poincaré komolyan foglalkozik a fegyveres beavatkozás gondolatával. Nemcsak Berlinben, hanem Londonban is lehetségesnek tartják, hogy a francia előnyomulás a Ruhr-vidéken már a legközelebbi napokban megkezdődik. Berlinben az a hir terjedt el, hogy J Nyssel tábornokot már ki is szemelték a Ruhr-vidéket megszálló csapatok parancsnokává. Megszökött fegyenc — Kiugrott a robogó vonatból — í Néhány nappal ezeiőíí — mini megírtuk — a rendőrség Suboticáfif’ letartóztatta Miskovics Ácáí és Szai-; ma Imrét, akik két héttel ezelőtt szöktek meg a pancsevói törvényszék fogházából. Miskovics Áca rablógyilkosság. Szalma Imre pedig lopások miatt1' volt letartóztatva. Elfogatásuk után at': suboticai rendőrség nyomozást indított, hogy a két fegyenc iítaríőzkodásaf alatt követett-e el bűntényeket. Minthogy ez irányban semmi adat nem merült föl. a rendőrség két fegyénceikedden két rendőr kíséretében átszáilittatta I'encsevóra, hogy az ügyészségnek átadják őket. A vonatón azonban, egyik kisebb állomás közelében Szalma Imrének sikerült kísérőinek éberségé kijátszani és az állomásról való indulás közben, mikor a vonal lassabban haladt, a rendőrök szemeláttára kiugrott a vonatból. A vonatot1 csak néhány perc múlva sikerült megállittatni, de addigra a szökevénynek a kukoricákban nyoma veszett. Miskovics Áeát azután az őrök tovább kísérték Pancsevóra, ahol átadták az ügyészségnek. Szalma Imre! ellen körözőlevelet adtak ki. Oda a Szabadság A kiadó öngyilkosságot kísérelt meg Egy héttel ezelőtt Szabadság. címmel, független irányú magyarnyelvű napilap jelent meg Veliki- Becskereken, Kurländer Antal kiadásában, aki mint a lap felelős szerkesztője is szerepeit. Á magyar közvélemény szívesen fogadta azt a hirt, hogy az á. H. S. királyságban uj magyar napilap indul meg, azonban nem vásárolta a Szabadságot, amely alig egyheti fennállása után válságba került. A »Szabadság« kiadója nem rendelkezett azokkal az anyagi eszközökkel, melyek a mai viszonyok mellett egy napilap megindításához és íentartásához szükségesek. Kurländer a lap szellemi vezetését Somfai János ismert nevű hírlapíróra, a magyar sajtó régi munkására bizta és munkatársul Cserfa Béla hírlapírót akceptálta, akik a Szabadság szerkesztését a legmegfelelőbb módon, teljes tudásukkal látták el. Egyheti fennállás, után kiderült, hogy Kuriändernek annyi tőkéje sincs, hogy munkatársainak működését díjazhassa, mire a Szabadság szerkesztői augusztus 1-én bejelentették a kiadó felelősszerkesztőnek, hogy ilyen körülmények között nem láthatják el munkájukat. így a lap augusztus 2-ikán már nem is jelent meg. A Szabadság munkatársai szercián nyilatkozatot tettek közzé a Torontói cimü napilapban, melyben közük, hogy a kiadó lelkiismereíiensége miatt anyagi károsodást szenvedtek cs munkájuk díjazását nem kapták meg, amiért kénytelenek voltak a lap. szerkesztését beszüntetni. A nyilatkozat megjelenésével egyidöben kedden Kurländer Antal nagyobb adag veronáüál megmérgezte magát, azonban az idejekorán nyújtott segély megmentette a mérgezés komolyabb következményeitől. A történtek következtében az egy( hét óta megjelent napilap végleg megszűnt. A Szabadság munkatársai most polgári per utján akarják jogos igényeiket volt kiadójukkal szemben érvényesíteni. „FHÍL ATELIA“ LÉLYEGKERESKEDÉS - SZÉCSI E SUBOTICA.IFÖPQSTA FELLETT VÉTEL - EL ADÁS -CSERE Keresek megvételre has nait jueosElávbiüresieket tckintetr.clkü! akisdaí o:rabármily me nnyisigben 3047
