Bácsmegyei Napló, 1922. augusztus (23. évfolyam, 208-236. szám)

1922-08-03 / 210. szám

4. oldal BAGS MEGYEI NAPLÓ 1922. augusztus 3. A felpofozott alispán Síafcovlyevics Dusán pisztolypárbajt vív Kácz Vilmossal Beszámoltunk már arról az af­férról, amely Szabovlyevics Du­sán bácsmegyei alispán és Rácz Vilmos színházi lapszerkesztő, volt képviselőjelölt között játszó­dott le. Rácz Vilmos a Geliért­­szálló előtt inzultélta Szabovlye vies Dusánt és tettének okául a mostanában annyiszor hangozta­tott „hazafias fölbuzdulást" ne­vezte meg. Az afférnek a való Ságban egészen más előzményei vannak. Rácz Vilmos nem baza­­fiságból, hanem egyéni bosszú­ból inzultálta az alispánt. Az affér háttere a választási kampányban található meg. Rácz Vilmos az általános választások idején politikai kvalitásokat vélt magéban fölfedezni és föllépett a regócei kerületben egységespárti programmal. Rácz fiatal korában futóbajnok volt, hatalmas erejű ember, akinek verekedései nap­nap után foglalkoztatta a sajtói Ilyen minőségében kezdte el a regőcei kerületben is a korteske dést s mindenkit kíméletlenül Ie­­poíozott, aki nem az ő utjá egyengette. A hivatalos szervek s igy elsősorban Szaboviyevics al­ispán felsőbb utasításra nem Rácz Vilmost, hanem a paktum értel­mében a Huszár-Ernst-párti Láng Jánost támogatta, akit meg is vá­lasztottak óriási szótöbbséggel. Rácz nem tudott belenyugodni a bukásba és a választás utá* éles hangú hirlapi nyilatkozatban támadta meg Szabov'ievicset. 1 öb bek között azt mondta róla, hogy törvénytelenül választották meg alispánnak, zsarnokoskodik a ma­gyar B; cskában és még a válasz­tások után is üldözi az ő válasz­tóit (vagy 4C0 volt ilyen mind­össze). Végül katogórikusan kije­lentette, hogy kitekeri a nyakát. A támadásra Szabovljevics is válaszolt, meglehetősen tárgyila­gos hangon, mert ismerte Rácz heves természetét, de már ez se használt. Az ellennyilatkozat után Rácz kijelentette, hogy iepofozza „azt a Vojnich-kreaturát.“ Kinyo­mozta, hogy az alispán mikor jön fel Pestre, megleste Fehérváry-ut 1. szám alatti lakása előtt és ha­talmasan megütötte. Bácska magyar részében nagy kavarodást keltett a pofon. A fő ispán, a hivatalok vezetői, ható­ságok, testületek ős a tisztikar Kovács Mihály volt városi rend­őrségi detektív állott ma a suboticai biintetötörvényszék előtt. A vádirat szerint Kovács Mihály okirathami­­sitással, hivatali sikkasztással és lo­pással volt vádolva. Az okirathamisitást Kovács Mi­hály azzal követte el, hogy egy be­jelentő-lapon Galgóczy Mihályné, Barabás Borbálát úgy irta be, hogy Somborból jött ide Suboticára, hol­ott az asszony Budapestről érke­zett. A hivatali sikkasztás tényálladéka a vádiévá! szerint az, hogy még 1920. évi május havában Friedmann Dezső suboticai ékszerésztől a vil­lamoson elloptak egy táskát, amely­ben mintegy 200,000 korona értékű különféle ékszer volt. A nyomozást ebben a bűnügyben Kovács Mihály rendőrbiztos folytatta le és a tette­seket, orgazdáikkal együtt, elfogta. Az ékszerek, hat gyűrű kivételével, megkerültek és az ékszerész vissza­kapta azokat. Két hónappal később bizalmasan értesítették Friedmannt, hogy a tőle ellopott és megkerült ékszerekből hiányzó gyűrűket egy kávéházban eladásra kínálják. Friedmann érdeklődött az ügy iránt és az ügynöktől megtudták, üdvözlő táviratokkal halmozták el Szabovljevicset. A főispán távira­tában határozottan megtiltotta Szabovljevicsnek, hogy párbajoz­zon Rácczal, aki egyébként Ma­gyarország egyik legjobb lövője és vívója. Szabovljevicsnek azon­ban nem volt más módja, hogy elégtételt szerezzen magának s igy Almássy László és Bessenyei Zeno nemzetgyűlési képviselők ál­tal provokáltatta Rácz Vilmost. A segédek pisztolypárbajban álla­podtak meg, amelyet pár nap múlva fognak lebonyolítani, mert Rácz segédei jelenleg nincsenek Budapesten. hogy a gyűrűket Kovács Mihály kí­nálja eladásra. A lopás vádja végül az volt, hogy egy meg nem nevezett egyén beje­lentette a rendőrségen, hogy Kovács a forradalmi időkben különböző bú­torokat, zongorát, íróasztalt, Írógé­pet és egyéb holmikat lopott. A feljelentés alapján Jankovics Sztanoje akkori bűnügyi kapitány 1921. év február 26-án letartóztatta Kovácsot és átkisértette az ügyész­ségi fogházba, ahol három hónapnál hosszabb ideig volt letartóztatva és 10,000 korona óvadék el énében sza­­badonbocsájtották a főtárgyalásig. Ebben a bűnügyben tartotta meg szerdán a főtárgyalást a suboticai büntetőtörvényszék Pavlovics István törvényszéki elnök vezetésével. A tanács tagjai voltak Urosevics és dr. Iiics törvényszéki bírák. A közvádat képviselte Magarasevics Milán fő­ügyészhelyettes. Védő Aradszky Iván dr. ügj^véd. Kovács Mihály az elnök kérdésé­re kijelenti, hogy megértette a vá­dat és nem érzi magát bűnösnek egyetlen vádpontban sem. Az okirathamisitás ügyeit úgy ad­ja elő, hogy 1921-én január 11-én megjelent a városházán a detekti-Detektiv a vádlottak padján — Felmentő ítélet Kovács Mihály bűnügyében — Problémák a mai kultúra köréből VILÁGÁLLAM H. G. Wells, az angolok legna­gyobb élő regényírója és mérsékelt kollektivista szellemi szolciálpoliti­­kus, legújabb munkájában, A civili­záció megmentésé-ben olyan eszmét vet föl, amely ha megvalósítható volna, a mai társadalmi és állami rendszert tökéletesen átalakítaná. Eszméje: a világállam alapítása és szervezése nem egészen uj, de méltó arra, hogy azok, akik a világ sorsát intézik, komoly figyelemre méltas­sák. Wells azt hiszi, hogy a világ­­állam megalapítása volna az egyet­len mód, a kizárólagos lehetőség a rohamosan pusztuló civilizáció meg­mentésére. A nagy probléma, amelyet meg­oldásra kitűzött, ez: a társadalom­ban felhalmozódott antikulturális erők a világháborúban a civilizációt összeroppantotíák s ha a rombolás további folyamatának nem tudjuk útját állani, a mai civilizáció telje­­seb össze fog omlani s az emberi­ségre egy nagyon sötét, nagyon szo­morú, barbár korszak fog következ­ni. Miképpen lehet tehát az össze­omlást megakadályozni, ezzel a mai civilizációt megmenteni? Wells, hogy a problémát tanulmá­nyozza, végigjárta az európai álla­mokat s úgy találta, hogy a hely­zet a legrosszabb erős osztagban, majdnem vigasztalan Ausztriában, nem sokkal jobb Magyarországban, és seliol sem kedvező, még a győz­tes államokban sem; a közgazdasági élet rósz, a nemzetek zabolátlanul gyűlölik egymást, íeiekezetekre. osztályokra tagozódnak; iskola, ta­m. sok a nacionalizmus iegtulzóbb jel­szavaival és frázisaival dolgoznak s a társadalom elemeit egymás ellen uszítják. A megújuló háború réme és a »vérszomjas« nacionalizmus a teljes bukás felé sodorják a világot, különösen a mi világrészünket, Eu­rópát. Es sajnos, jelenleg nincs állam, nincs állam, nincs hatalom, amely a romlás folyamatát meg tudná aka­dályozni. Egyidőben Amerikától vártuk a segítséget, de a remények nem váltak be. Azután Angliában bíztunk, de Anglia maga is tele van súlyos bajokkal, Franciaországban a nacionalizmus nagyobb mint Eu­rópában bárhol s a kisebb népek? Ezek is nacionálisták s különben sem tehetnek semmit. A civilizáció megmentésére nem alkalmasak azok az intézmények, amelyek most ve­zetik az ügyet: Népszövetség, Nem­zetek lligája, legfőbb tanács stb., mert a háborút megszüntetni egyik­nek sincs módjában s a nacionaliz­mussal nincs erejük és bátorságuk szembeszállanj, S vájjon nincseuek-e maguk is telítve nacionalizmussal? Szerencsére a népek ösztönsze­­riileg keresik s megtalálják a kive­zető utakat, amint ez látható a né­pek állandó szövetkezéseinek a pél­dájából. Az Eszakamerikai Egyesült államok, mint magasabb rendű ál­lami alakulat mintául szolgál s talán nemsokára hasonló alakulatban fog élni egész Amerika. Hasonló eszme érvényesül talán majd Európában a már sokat hangoztatott európai egyesült államokban, ha sikerül le­győzni az akadályokat, amelyek ma még legyőzhctctleneknek látszanak. Anglia protektorátusa alatt államok szövetsége készül, valami éhez ha­sonló van Khinában s valószínűleg 'Issx Öiaszöjs&«übaii. ---­Wells minderre azt mondja: mi­nek darabokra szakítani a világot s a helyett, hogy két-három szövet­séges államrendszer alakulna ki. alakuljon ki csak egy, s az foglalja magában az összes népeket, alakul­jon ki a világállam, benne az embe­riség egysége és a világtársadalom, amelyben az egyes népeket nacio­nalista korlátok nem választják el s csak egy magasabb rendű patriatiz­­mus uralkodik. Ennek a világállam­­nak, mint legmagasabb rendű állami s társadalmi egységnek egyetlen vezérmotivuma volna: az emberiség közös üdve minden szervezetben és minden intézményben. A világállam megszüntetné az egyes népek izo­láltságát, az egymás ellen való gyű­lölködést, a háborút s a legfőbb bajt, az összes bajoknak a főokát, azt a nagy hézagot, amely az em­beri társadlom magas fokú értelmi fejlettsége s nagyfokú politikai el­maradottsága között van, amit Wells a mai világkrizis főokának tart. A világállam megvalósitása na­gyon sürgős, mondja Wells, mert a civilizáció pusztulása rohamos. Azonban a világállamot nem a po­litikusok, nem az államférfiak, dip­lomaták fogják megalkotni, mert ezek csak a mai rendszert tudnák folytatni, hanem a legtágabb érte­lemben vett nevelők, tanítók és pe­dig óriási propaganda utján, ame­lyet mindenféle eszközzel folytatni kell az iskolában, a templomban, a sajtóban, az irodalomban, a családi életben stb. S amikor az eszme már bejutott az emberek leikébe és szi­vébe, akkor következik a föllendü­lés, azután az eszméért való harc s végül a világállam fölépítése, ami­nek következménye lesz a kultúra megmentése és .uuijLrjsig bel­vek szobájában Kovács Mihályira! egy nő, aki Vidákovics Antal akkori detektiv-csoportvezetőt kereste. Vi­dákovics nem volt jelen és miután a nő hosszabb ideig várakozott, meg­kérte Kovácsot, hogy szívességből töltse ki a bejelentő-lap rovatait, mi­után az asszony nem tud szerbül. Kovács teljesítette a nő kérését és az ő általa bemondott adatok alap­ján kitöltötte a bejelentő-lapot és az asszony kérésére alá is irta, aki hamis adatokat mondott be. A hivatali sikkasztás,' vádjára ä Friedmann-íéie ékszerlopásból szár­mazó hat gyűrűre vonatkozólag elő­adta, hogy a gyűrűket neki Fried­mann akkori üzlettársa, egy Weisz nevű egyén adta és pedig részben fedezetül egy régebbi tartozására, részben pedig jutalmul. A hat gyű­rűt tehát nem lopta és egyáltalában semmit sem lopott el az általa meg­talált lopott ékszerekből, hanem azt Friedmann társától kapta és igy a gyűrűk jogos tulajdonosának hihet­te és hitte magát. Végül a lopás vádjára nézve elő­adta, hogy még a forradalom előtti hónapokkal vett egy zongorát, író­asztalt és Írógépet készpénzért és meg is nevezte az eladót. Továbbá két detektiv-kartársa, Toller és Be­­ralik, a forradalom idejében Buda­pestre költöztek és átmenetileg ná­la raktározták el fölösleges bútorai­kat. Egy ellensége névtelenül felje­lentette bosszúból a bűnügyi rendőr­ség akkori vezetőjénél, Jankovics kapitánynál, aki minden előzetes vizsgálat vagy nyomozás nélkül le­tartóztatta őt és a nála tartott ház­kutatásnál lefoglalta a jogos tulajdo­nát képező zongorát, írógépet, író­asztalt, valamint a nála beraktáro­zott idegen bútorokat. A szerdán megtartott főtárgyalá­­son lefolytatott bizonyítási eljárás során nem merült föl egyetlen adat sem Kovács Mihály bűnössége mel­lett és Magarasevits Milán íőállam­­ügyész-helyettes a lopás vádját el is ejtette Kovács ellen s csak az ok­irathamisitás és hivatali sikkasztás vádjait tartotta fenn. dogsága. Ennek a folyamatnak a bekövet­kezését Wells nem tartja kétséges­nek. Ö hisz benne a fanatizmus ere­jével ,annál inkább, mert az embe­riség egységének a gondolata mind­egyre hódit, csak még azok hiány­zanak, akik a tettek nagyszerű bá­torságával a mozgalmat megindít­ják. De visszariadni a feladat rop­pant nagyságától — nem szabad. Tegyük föl most már, hogy az uj állam fölépül száz év alatt, ameny­­nyire Wells gondolni látszik. Mi lesz addig az emberi társadalommal, a maga sorsára hagyjuk-e, hogy el­pusztuljon (ami öngyilkosság volna) vagy a pusztulást iparkodnak feltartóztatni? Milyen eszközök­kel? Az éhes, a fájó, a sanyar­­gó, a szenvedő ember vár-e addig? Tűrni fog-e addig a nemesebb gon­dolkodás és érzés, vagy az is el fog aljasulni? Hallgatni fog-e a naciona­lizmus, amely alapjában önfentartó erő s most csak elfajult állapotában veszedelmes? Nem lesznek-e addig újabb háborúk, amelyek még rosz­­szabbá teszik a helyzetet? S föltéve, hogy a világállam roppant szerke­zete elkészül, meg fognak-e való­sulni a hozzáfűzött álmok? Nem fog-e összeomlani a maga súlyának roppant terhe alatt, mintahogy mos­­tanig minden világállam összeros­­kadt az ókor világállamaitól kezdve az orosz birodalomig? S bizonyos-e, hogy a világállamban nem lenne semmiféle nacionalizmus, semmiféle patriotizmus? Csak egyféle kultúra lenne ott, minden nemzeti különb­ségek nélkül ,ami a világkultúrának eddig pompás változatosságot adott? . . . Így folytathatnék a kérdése­ket tovább. De minek? Mindezekre Wells nem felel. Jones Gusztáv.

Next

/
Thumbnails
Contents