Bácsmegyei Napló, 1922. július (23. évfolyam, 177-207. szám)
1922-07-21 / 197. szám
4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1922. julius 21. Próeai Pál titokzatos szervezkedése és letartóztatása Nyomozás Prdíiay alezredes után A Budapesten megjelenő Magyarság csütörtöki szamában Írja : Napok óta ismét erős munkában vannak a pesti fantáziák. Suttogva, szájról-szájra titokzatos információk terjednek, ellenőrizhetetlen forrásból ellenőrizhetetlen adatok röpködnek. Arról beszélnek a pesti jólértesültek, hogy több, az utóbbi időben sokat szerepelt személyiség, köztük elsősorban Prónay Pál és Héjjas Iván uj nagyszabású akciót készítenek elő olyan területen, ahol egyizben már alkalmuk volt beavatkozni és tevékenykedni. Állítólag a szervezés munkája már nagyon előrehaladt és Prónayék támoga tást kaptak a legitimista politika néhány vezéregyéniségétől is. Ma reggel határozott formában beszélték, hogy a kormány energikusan beavatkozott és az akció egyik vezetőjét, Próuay Pál szolgálatonkiviUi alezredest már Nádossy Imre országos főkapitány rendeletére őrizetne is vették és bevitték a Marglt-köruti katonai fogházba, a rendőrségen pedig mintegy 18 magasabb rangú tisztet őriznek. Megpróbáltuk most, hogy végre megfoghatóbb alakot öltöttek a híresztelések, végére járni az egész ügynek. Először a Margit körnt katonai törvényszék és fogházban igyekeztünk felvilágosítást nyerni. Kértük, hogy Prónay alezredessel beszélhessünk. A válasz az volt, hogy nem lehel. Telefonon hívtuk fe! a Margitkörúton székelő katonai ügyészséget. Feltettük a kérdést: — Miképpen lehet Prónay Pál la] beszélni ? A telefon másik végén először csend, azután egy hang a következőket mondta: — Ebben az ügyben nem mi vagyunk illetékesek. Tovább tapogatóztunk, de az ügyész-hadbíró urat nem tudtuk feltalálni. Próbáltunk feljebb» men ni. Belitska Sándor honvédelmi miniszter úrtól kértünk tájékozta tást. A miniszter elcsodálkozott. — Az egészről semmit sem tudok — mondotta. — Ha Nádossy főkapitány rendelte el előállítását, akkor a belügyminiszter tudhat az intézkedésről. Következett tehát Rakovszky Iván belügyminiszter. Megtuda koltuk: — Kegyelptes ur, miért indult eljárás Prónay ellen? Eljárás ? Nincs szó semmiféle eljárásról. — De Nádossy főkapitány ren deletére mégis letartóztatták és a Margit-körnton őrzik. —- Letartóztatásról szó sincs. Csupán bizonyos ügyben szükségessé váll Prónay Pál kihallgatása és ez történt meg.-m- Letartóztatásban van még Prónay ? —■ Nincs-Itt tehát végre kaptunk autentikus felvilágosítást. — Bizonyos ügyben szükséges volt Prónay kihallgatása és ez a kihallgatás végbe is ment. Viszont, ha Prónay már nem fogoly, akkor tőle, mint legilletékesebbtől is megtudhatjuk mi az igazság. Elmentünk tehát Prónay Pál lakáséra, Szentkirályi-utca 38 sz. alá. Az alezredes lakásán nem találtunk senkit. A házban azt mondották : — Az alezredes urnái nagytakarítás és tisztogatás van, ezért néhány napon nem lakik itthon, ma sem tölti lakásán az éjszakát. Ez ismét misztikusan hangzott. Tovább folytattuk a nyomozást az Éoredő Magyarok Egyesületénél, Budaváry Lászlóval, az Egyesület egyik elnökével beszéltünk, aki azt mondotta nekünk: Prónay semmiesetre sem lehet letartóztatva. — Az egész ügyről nem beszélhetek, mig vele érintkezésbe nem léptem. Érdeklődtünk a miniszterelnökségen is ahol azt a választ kap tűk, hogy a letartóztatásról szóló információnak tehet alapja, de a miniszterelnökség nem tud sem miről. Arcok és álarcok — Képek a sombori harc vezéreiről és szereplőiről A vármegyeház kapujában már nem áll a rókaprémes, alabárdos hajdú, egy öreg, nyugdíjra váró szolga igazgatja útba az érdeklődőket, Sombor jellege is megváltozott, az utolsó három-négy év alatt, de azért a csöndes, tiszta, zöldpázsitos város érdeklődése még mindig csodálatos frissességgel fordul a megyeház felé. A vármegye már haldoklik, az újabb törvények más alapra fektetik a közigazgatást, de még ma is bajos elképzelni, hogy miről beszél majd, miért izgatódik Sombor, ha nem lesz itt a vármegye székhelye, nem lesz főispán, nem lesz megyei politika. Ma a megyeházi események, az a kérdés, hogy mi-lesz vége annak a viadalnak, amely az alispán körül folyik. minden érdeklődést leköt. Sombor az utóbbi években kereskedő város lett, a bácskai gabonakereskedelemnek itt a központja, de a régi emberek nem tudnak szabadulni az aranyidők emlékétől, amikor csendesen, nyugodtan, izgalmak nélkül folyt itt az élet, amikor meghatódott megilletödés köszöntötte báró Vojnits Istvánt, vagy akár Molnár Károlyt is. ha végig ment az utcán, — szóval mikor a vármegye volt itt minden, amikor a legnagyobb ur a megyei ember volt. S a régieknek ez a pietásos érdeklődése nem hagyja érintetlenül az újakat sem, akik most jöttek, s akik uj életet hoztak a csöndes sombori utcákra. élénkké tettek Lloydot, olvasókört, kávéházakat. Somborban a megnagyobbodott kereskedelmi forgalomhoz mérten szaporodnak a bankok, dr ki merne olyan szentségtörésre gondolni, hogy a bankok igazgatóságát, választmányát megyei emberek nélkül állítsa össze. Nem, Sombor sohasem volt a forradalmárok hazája, s ebből talán forradalom keletkeznék. * Most megyegyülésre, vagyis a megyegyülés elhalasztására készülnek Somborban. A meghívók szétmentek, a pártok kitelefonáltak híveiknek, hogy mindenki a fedélzetre, mindenki jöjjön be, — s aztán háromszor félbehagyott s háromszor újra elkezdett tanácskozás után elhalasztották a megyegyülést. A nemes vármegye — igy kívánja a belügyminiszter, — most még ne foglaljon állást az alispán személyét ért vádakra nézve, hogy nyugodjanak kissé le a kedélyek. Csütörtökön reggelre volt összehiva a vármegye közgyűlése s csak szerdán este vélt bizonyossá, hogy nem tartják meg, a szorgalmasabb, fegyelmezettebb bizottsági tagok már útban voltak Sombor felé, ezek nem fordultak vissza, bejöttek egy kis pletykát hallani, kicsit sugdosni, intrikálni . . . Talán ezért is olyan élénk most Sombor. * Persze mindenki az alispánról, a így és eddig szokatlan afférról, pálmákról, erdölicitációról, a közpénznek egy privilegizált bankban való »nnyelmü elhelyezéséről beszél. A illgató aszerint, hogy Sztojkovirti-e, vagy alispánellenes, megállathatja, hogy ismét egy fontos adat, így hogy ez sem tud semmi pozitiet. semmi főbenjárót. Az emberek pártállásuk szerint értékelik a bizonyítékokat is, a vádakat is. Maga dr. Sztojkov Mózes, az alispán, aki körül a nagy per folyik, aránylag nyugodt. Eleinte haragszik kissé az újságokra s az újságírókra, de aztán imponáló fölénnyel hivatkozik arra, hogy ellenfelei semmit sem tudtak, s mint állítja — nem is fognak tudni rábizonyítani. Az alispánt kiskirálynak hívták valamikor. Sztojkov Mózesben van valami a régi, vármegyei kiskirályokból. Ne nézzük most, hogy az egykori szerb pópa a közigazgatási pályán hogyan, mennyi idő alatt s milyen ’eszközökkel szerzett vagyont, a sombori affér szereplőit próbáljuk emberi szemmel, mint embereket nézni, elvonatkoztatva attól, hogy milyen szerepük van az afférben. Sztojkov Mózes még aránylag fiatal ember. Erélyí, határozottságot árul el minden szava. Pap volt valamelyik bácskai faluban, onnan került az alispáni székbe, s az ellenfelei is azt állítják, hosry a közigazgatás minden részében jártas. Jó iskolája volt. Látta, hogy Bácskában hogy csinálták ezelőtt a közigazgatást s közigazgatási segítséggel a politikát. Sok ellensége van, s rendkívül súlyosak a vádak, amelyekkel vádolják, de vannak barátai is, akik kitartanak mellette. Nehéz volna megjósolni, hogy ki marad felül abban a harcban, ami most folyik. Azt sem lehet biztosan tudni, hogy hol az igazság, s a politikában nem mindig az igazság érvényesül. * Bácska főispánja, Bugarszki dr. még fiatal ember. Ha végignézzük a vármegye eddigi főispánjainak a megyeházán lévő arcképeit, aligha találunk köztük fiatalabbat, mint aki most reprezentálja Bácskában a kormányhatalmat. A régi főispánok: papok, kacagányos, diszmagvaros öreg urak most uj arcokat látnak az ódon vármegyeházán. A főispán Németországban nevelkedett ember, sok van benne németes, nehezen melegedik fel, nem beszélgető ember. A főispáni előszoba nem is olyan népes most, mint akkoriban, amikor az elegáns és előzékeny dr. Kuhl Lajos nyugtatta ott meg a türelmetlenkedőket,, hogy — Kérlek alássan kedves bátyám, azonnal . . . — Igazán végtelenül sajnálom, de... Most mintha más volna itt a levegő. A főispáni titkári szobában írógép kopog s egy feltűnően csinos gépírókisasszony arra sem pillant fel, amikor a mostani titkár elküldi, vagy bejelenti a jelentkezőt. A főispán maga úgy tesz, s azt is mondja, hogy nem avatkozik a perpatvarba, nem foglal állást sem az alispán mellett, sem ellene. Sztojkov nagyon jó barátai és a szenvedelmesebb ellenségei mást mondanak. Anynyi bizonyos, hogy ha van is vala mely álláspontja a főispánnak, — ezt nem mutatja, megmarad a semleges várakozó álláspontján. — Az ügy bírói elintézés alatt van, . mondja, — nem avatkozom bele. A főispán radikális, az alispán demokratapárti, de a vármegye kormányzásában egész jól megfértek eddig. * Még egy arc a vármegye házáról. Ez Konyovits Istváné, aki az alispáni titkár teendőit látja el. A fivére a híres repülőtiszt, ő maga a hajdani osztrák-magyar ármádra legelőkelőbb testületében, a haditengerészetnél szolgált. Tengerésztiszt volt, nyelveket tud, világot látott. Hazajött, mert a szülőföldjén akarja szolgálni hazáját. Ha idegen is számára a kis város, ha a közigazgatás nem is kárpótolja a tengerért, s a tengerentúli világokért, meg lehet állapítani, hogy valami úri, valami előkelő jelleget hozott bele az urambátyámos és ravaszkodó várme-. gyei politikába. * Lássuk most Sztojkov ellenségeit is. Sokan vannak, s vannak a demokraták közt is, a radikálisok közt is. Talán a legintranzigensebb dr. Krecsarovics sombori ügyvéd. Szent-Endréről, a Rab Ráby városából jött haza Somborba. (Egyik budapesti lap legutóbb is leplezetlen rokonszenwel irt róla s a famíliájának Szent-Endréa lévő tagjairól.) Háza, nagyszerű klientúrája, tekintélye van Somborban. Van benne valami a Gassiusok szívósságából, erélyéböl. ö nem enged, s diadalra akarja vinni, amit elkezdett. Kézlegyintéssel intézi el az alispánnak azt az állítását, hogy azért haragszik, mert nem ö lett a Centralna Kredit-bank ügyésze. — A Centralna bankba hívtak igazgatósági tagnak pénz nélkül, befektetés nélkül. Nem mentem. Az volt a feltételem, hogy nacionalizáltassék a bank, s mikor ez megtörtént, vettem részvényeket. Később privát okból ott hagytam őket. Fixfizetéses ügyésze vagyok a Slavia banknak, nem is vállalhatok más bankban állást. — Azzal is megvádol az alispán, hogy egy jegyzői kinevezést protegáltam nála, s mert nem teljesítette, azért haragszom. Ennek az ellenkezője az igaz. Kvalifikáció nélkül akarták kinevezni közigazgatási tisztségre azt,; akinek protegálásával az alispán yádol. Kijelentettem, hogy ez ellen tiltakozom. Az illetőnek jegyzői oklevele van, jő közigazgatási ember, jegyzőséget megérdemelne. De én erre sem protegáltam. Krecsárovics rendületlenül bízik magában és az igazságában, s azt mondja, hogy a demokrata pártban is* többsége van. A párt tagjainak nagy része épp Sztojkov miatt nem is vesz rész a párféletben. * írni kellene még Lallosevics Jánosról, Popovics Kosztáról, Vidákovitsi Ferencről s az egész izgatottságban ; élő sombori társadalomról, amelyet most széttagol ez az alispán affér, —t de talán elég is ennyi . . . A magyarság, amely ki van zárva; a vármegyei ügyek intézéséből, amelynek legkiválóbb és legképzettebb tagjait már régen eltávolították! a merve házáról, csupán érdeklődéssel és érthető kíváncsisággal nézi á harcot s várja, hogy mi lesz a vége. Az ő véleményét nem kérdezik, aj minduntalan folyó tanácskozásokba nem vonják be. Pedig lehetetlen meg nem állapítani, hogy ez a harc. nem törhetett volna ki, ha a vármegyének, meg volna még az önkormányzata s ha a kinevezett tisztviselők_nerrí a kinevezett megyebizottsági ta goknak lennének felelősek azért, amit tesznek s azért, amit mulasztanak. . .PHIL ATELIA" BÉLYEGKERESKEDÉS - SZÉCSI E SUBOTtCA,FŐPOSTA MELLETT VÉTEL - ELADÁS - CSERE Keresek megvételre has nált jugoszlávbélyegeket tckintctnélkülakiadasokrabármilyme nnyiségben 3047________________________
