Bácsmegyei Napló, 1922. július (23. évfolyam, 177-207. szám)

1922-07-21 / 197. szám

4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1922. julius 21. Próeai Pál titokzatos szervezkedése és letartóztatása Nyomozás Prdíiay alezredes után A Budapesten megjelenő Ma­gyarság csütörtöki szamában Írja : Napok óta ismét erős munká­ban vannak a pesti fantáziák. Suttogva, szájról-szájra titokzatos információk terjednek, ellenőriz­hetetlen forrásból ellenőrizhetetlen adatok röpködnek. Arról beszélnek a pesti jólérte­sültek, hogy több, az utóbbi idő­ben sokat szerepelt személyiség, köztük elsősorban Prónay Pál és Héjjas Iván uj nagyszabású akciót készítenek elő olyan területen, ahol egyizben már alkalmuk volt beavat­kozni és tevékenykedni. Állítólag a szervezés munkája már nagyon előrehaladt és Prónayék támoga tást kaptak a legitimista politika néhány vezéregyéniségétől is. Ma reggel határozott formában beszélték, hogy a kormány ener­gikusan beavatkozott és az akció egyik vezetőjét, Próuay Pál szolgálatonkiviUi al­ezredest már Nádossy Imre or­szágos főkapitány rendeletére őrizetne is vették és bevitték a Marglt-köruti katonai fogházba, a rendőrségen pedig mintegy 18 magasabb rangú tisztet őriznek. Megpróbáltuk most, hogy végre megfoghatóbb alakot öltöttek a híresztelések, végére járni az egész ügynek. Először a Margit körnt katonai törvényszék és fogházban igyekeztünk felvilágosítást nyerni. Kértük, hogy Prónay alezredessel beszélhessünk. A válasz az volt, hogy nem lehel. Telefonon hívtuk fe! a Margit­­körúton székelő katonai ügyész­séget. Feltettük a kérdést: — Miképpen lehet Prónay Pál la] beszélni ? A telefon másik végén először csend, azután egy hang a követ­kezőket mondta: — Ebben az ügyben nem mi vagyunk illetékesek. Tovább tapogatóztunk, de az ügyész-hadbíró urat nem tudtuk feltalálni. Próbáltunk feljebb» men ni. Belitska Sándor honvédelmi miniszter úrtól kértünk tájékozta tást. A miniszter elcsodálkozott. — Az egészről semmit sem tudok — mondotta. — Ha Nádossy főkapitány rendelte el előállítását, akkor a belügyminiszter tudhat az intézkedésről. Következett tehát Rakovszky Iván belügyminiszter. Megtuda koltuk: — Kegyelptes ur, miért indult eljárás Prónay ellen? Eljárás ? Nincs szó semmiféle eljárásról. — De Nádossy főkapitány ren deletére mégis letartóztatták és a Margit-körnton őrzik. —- Letartóztatásról szó sincs. Csupán bizonyos ügyben szüksé­gessé váll Prónay Pál kihallgatása és ez történt meg.-m- Letartóztatásban van még Prónay ? —■ Nincs-Itt tehát végre kaptunk auten­tikus felvilágosítást. — Bizonyos ügyben szükséges volt Prónay kihallgatása és ez a kihallgatás végbe is ment. Viszont, ha Prónay már nem fogoly, akkor tőle, mint legilletékesebbtől is megtudhatjuk mi az igazság. Elmentünk tehát Prónay Pál lakáséra, Szentkirályi-utca 38 sz. alá. Az alezredes lakásán nem találtunk senkit. A házban azt mondották : — Az alezredes urnái nagyta­karítás és tisztogatás van, ezért néhány napon nem lakik itthon, ma sem tölti lakásán az éjszakát. Ez ismét misztikusan hangzott. Tovább folytattuk a nyomozást az Éoredő Magyarok Egyesületénél, Budaváry Lászlóval, az Egyesület egyik elnökével beszéltünk, aki azt mondotta nekünk: Prónay semmiesetre sem lehet letartóztatva. — Az egész ügyről nem beszélhetek, mig vele érint­kezésbe nem léptem. Érdeklődtünk a miniszterelnök­ségen is ahol azt a választ kap tűk, hogy a letartóztatásról szóló információnak tehet alapja, de a miniszterelnökség nem tud sem miről. Arcok és álarcok — Képek a sombori harc vezéreiről és szereplőiről A vármegyeház kapujában már nem áll a rókaprémes, alabárdos hajdú, egy öreg, nyugdíjra váró szolga igaz­gatja útba az érdeklődőket, Sombor jellege is megváltozott, az utolsó há­rom-négy év alatt, de azért a csöndes, tiszta, zöldpázsitos város érdeklődése még mindig csodálatos frissességgel fordul a megyeház felé. A vármegye már haldoklik, az újabb törvények más alapra fektetik a közigazgatást, de még ma is bajos elképzelni, hogy miről beszél majd, miért izgatódik Sombor, ha nem lesz itt a vármegye székhelye, nem lesz főispán, nem lesz megyei politika. Ma a megyeházi események, az a kérdés, hogy mi-lesz vége annak a viadalnak, amely az alispán körül fo­lyik. minden érdeklődést leköt. Som­bor az utóbbi években kereskedő vá­ros lett, a bácskai gabonakereskede­lemnek itt a központja, de a régi em­berek nem tudnak szabadulni az aranyidők emlékétől, amikor csende­sen, nyugodtan, izgalmak nélkül folyt itt az élet, amikor meghatódott meg­­illetödés köszöntötte báró Vojnits Ist­vánt, vagy akár Molnár Károlyt is. ha végig ment az utcán, — szóval mikor a vármegye volt itt minden, amikor a legnagyobb ur a megyei em­ber volt. S a régieknek ez a pietásos érdeklődése nem hagyja érintetlenül az újakat sem, akik most jöttek, s akik uj életet hoztak a csöndes sombori ut­cákra. élénkké tettek Lloydot, olvasó­kört, kávéházakat. Somborban a meg­nagyobbodott kereskedelmi forgalom­hoz mérten szaporodnak a bankok, dr ki merne olyan szentségtörésre gon­dolni, hogy a bankok igazgatóságát, választmányát megyei emberek nélkül állítsa össze. Nem, Sombor sohasem volt a forradalmárok hazája, s ebből talán forradalom keletkeznék. * Most megyegyülésre, vagyis a me­­gyegyülés elhalasztására készülnek Somborban. A meghívók szétmentek, a pártok kitelefonáltak híveiknek, hogy mindenki a fedélzetre, mindenki jöjjön be, — s aztán háromszor félbe­hagyott s háromszor újra elkezdett ta­nácskozás után elhalasztották a me­­gyegyülést. A nemes vármegye — igy kívánja a belügyminiszter, — most még ne foglaljon állást az alispán sze­mélyét ért vádakra nézve, hogy nyu­godjanak kissé le a kedélyek. Csütör­tökön reggelre volt összehiva a vár­megye közgyűlése s csak szerdán este vélt bizonyossá, hogy nem tartják meg, a szorgalmasabb, fegyelmezet­tebb bizottsági tagok már útban vol­tak Sombor felé, ezek nem fordultak vissza, bejöttek egy kis pletykát hal­lani, kicsit sugdosni, intrikálni . . . Talán ezért is olyan élénk most Som­bor. * Persze mindenki az alispánról, a így és eddig szokatlan afférról, pá­lmákról, erdölicitációról, a közpén­znek egy privilegizált bankban való »nnyelmü elhelyezéséről beszél. A illgató aszerint, hogy Sztojkov­­irti-e, vagy alispánellenes, megálla­thatja, hogy ismét egy fontos adat, így hogy ez sem tud semmi poziti­­et. semmi főbenjárót. Az emberek pártállásuk szerint értékelik a bizo­nyítékokat is, a vádakat is. Maga dr. Sztojkov Mózes, az alispán, aki körül a nagy per folyik, aránylag nyugodt. Eleinte haragszik kissé az újságokra s az újságírókra, de aztán imponáló fölénnyel hivatkozik arra, hogy ellenfelei semmit sem tudtak, s mint állítja — nem is fognak tudni rábizonyítani. Az alispánt kiskirálynak hívták va­lamikor. Sztojkov Mózesben van va­lami a régi, vármegyei kiskirályokból. Ne nézzük most, hogy az egykori szerb pópa a közigazgatási pályán ho­gyan, mennyi idő alatt s milyen ’esz­közökkel szerzett vagyont, a sombori affér szereplőit próbáljuk emberi szemmel, mint embereket nézni, elvo­natkoztatva attól, hogy milyen szere­pük van az afférben. Sztojkov Mózes még aránylag fia­tal ember. Erélyí, határozottságot árul el minden szava. Pap volt vala­melyik bácskai faluban, onnan került az alispáni székbe, s az ellenfelei is azt állítják, hosry a közigazgatás min­den részében jártas. Jó iskolája volt. Látta, hogy Bácskában hogy csinálták ezelőtt a közigazgatást s közigazga­tási segítséggel a politikát. Sok ellensége van, s rendkívül sú­lyosak a vádak, amelyekkel vádolják, de vannak barátai is, akik kitartanak mellette. Nehéz volna megjósolni, hogy ki marad felül abban a harcban, ami most folyik. Azt sem lehet biztosan tudni, hogy hol az igazság, s a politi­kában nem mindig az igazság érvé­nyesül. * Bácska főispánja, Bugarszki dr. még fiatal ember. Ha végignézzük a vármegye eddigi főispánjainak a me­gyeházán lévő arcképeit, aligha talá­lunk köztük fiatalabbat, mint aki most reprezentálja Bácskában a kor­mányhatalmat. A régi főispánok: pa­pok, kacagányos, diszmagvaros öreg urak most uj arcokat látnak az ódon vármegyeházán. A főispán Németor­szágban nevelkedett ember, sok van benne németes, nehezen melegedik fel, nem beszélgető ember. A főispáni előszoba nem is olyan népes most, mint akkoriban, amikor az elegáns és elő­zékeny dr. Kuhl Lajos nyugtatta ott meg a türelmetlenkedőket,, hogy — Kérlek alássan kedves bátyám, azonnal . . . — Igazán végtelenül sajnálom, de... Most mintha más volna itt a leve­gő. A főispáni titkári szobában írógép kopog s egy feltűnően csinos gépíró­­kisasszony arra sem pillant fel, ami­kor a mostani titkár elküldi, vagy be­jelenti a jelentkezőt. A főispán maga úgy tesz, s azt is mondja, hogy nem avatkozik a per­patvarba, nem foglal állást sem az al­ispán mellett, sem ellene. Sztojkov nagyon jó barátai és a szenvedelme­­sebb ellenségei mást mondanak. Any­­nyi bizonyos, hogy ha van is vala mely álláspontja a főispánnak, — ezt nem mutatja, megmarad a semleges várakozó álláspontján. — Az ügy bírói elintézés alatt van, . mondja, — nem avatkozom bele. A főispán radikális, az alispán de­mokratapárti, de a vármegye kor­mányzásában egész jól megfértek ed­dig. * Még egy arc a vármegye házáról. Ez Konyovits Istváné, aki az alispáni titkár teendőit látja el. A fivére a hí­res repülőtiszt, ő maga a hajdani osz­trák-magyar ármádra legelőkelőbb testületében, a haditengerészetnél szolgált. Tengerésztiszt volt, nyelve­ket tud, világot látott. Hazajött, mert a szülőföldjén akarja szolgálni hazá­ját. Ha idegen is számára a kis város, ha a közigazgatás nem is kárpótolja a tengerért, s a tengerentúli világokért, meg lehet állapítani, hogy valami úri, valami előkelő jelleget hozott bele az urambátyámos és ravaszkodó várme-. gyei politikába. * Lássuk most Sztojkov ellenségeit is. Sokan vannak, s vannak a demokra­ták közt is, a radikálisok közt is. Ta­lán a legintranzigensebb dr. Krecsa­­rovics sombori ügyvéd. Szent-Endré­­ről, a Rab Ráby városából jött haza Somborba. (Egyik budapesti lap leg­utóbb is leplezetlen rokonszenwel irt róla s a famíliájának Szent-Endréa lévő tagjairól.) Háza, nagyszerű klien­túrája, tekintélye van Somborban. Van benne valami a Gassiusok szívós­ságából, erélyéböl. ö nem enged, s diadalra akarja vinni, amit elkezdett. Kézlegyintéssel intézi el az alispán­nak azt az állítását, hogy azért harag­szik, mert nem ö lett a Centralna Kredit-bank ügyésze. — A Centralna bankba hívtak igaz­gatósági tagnak pénz nélkül, befekte­tés nélkül. Nem mentem. Az volt a feltételem, hogy nacionalizáltassék a bank, s mikor ez megtörtént, vettem részvényeket. Később privát okból ott hagytam őket. Fixfizetéses ügyésze vagyok a Slavia banknak, nem is vál­lalhatok más bankban állást. — Azzal is megvádol az alispán, hogy egy jegyzői kinevezést protegál­­tam nála, s mert nem teljesítette, azért haragszom. Ennek az ellenkezője az igaz. Kvalifikáció nélkül akarták ki­nevezni közigazgatási tisztségre azt,; akinek protegálásával az alispán yá­­dol. Kijelentettem, hogy ez ellen tilta­kozom. Az illetőnek jegyzői oklevele van, jő közigazgatási ember, jegyző­­séget megérdemelne. De én erre sem protegáltam. Krecsárovics rendületlenül bízik magában és az igazságában, s azt mondja, hogy a demokrata pártban is* többsége van. A párt tagjainak nagy része épp Sztojkov miatt nem is vesz rész a párféletben. * írni kellene még Lallosevics János­ról, Popovics Kosztáról, Vidákovitsi Ferencről s az egész izgatottságban ; élő sombori társadalomról, amelyet most széttagol ez az alispán affér, —t de talán elég is ennyi . . . A magyarság, amely ki van zárva; a vármegyei ügyek intézéséből, amelynek legkiválóbb és legképzet­tebb tagjait már régen eltávolították! a merve házáról, csupán érdeklődés­sel és érthető kíváncsisággal nézi á harcot s várja, hogy mi lesz a vége. Az ő véleményét nem kérdezik, aj minduntalan folyó tanácskozásokba nem vonják be. Pedig lehetetlen meg nem állapítani, hogy ez a harc. nem törhetett volna ki, ha a vármegyének, meg volna még az önkormányzata s ha a kinevezett tisztviselők_nerrí a kinevezett megyebizottsági ta goknak lennének felelősek azért, amit tesznek s azért, amit mulasztanak. . .PHIL ATELIA" BÉLYEGKERESKEDÉS - SZÉCSI E SUBOTtCA,FŐPOSTA MELLETT VÉTEL - ELADÁS - CSERE Keresek megvételre has nált jugoszlávbélyegeket tckintctnélkülakiadasokrabármilyme nnyiségben 3047________________________

Next

/
Thumbnails
Contents