Bácsmegyei Napló, 1922. július (23. évfolyam, 177-207. szám)
1922-07-09 / 185. szám
I Í922. Julius 9. BACSMEGYEI NAPLÓ 9. oiđal. IÁ világháború zsidó költészete Sicúri Barbusse lapja a nemzetköz i zsidó irodalomról A „Clarté“, Henri Barbusse vezetésével az öt világrész független morális és felelősségteljes gondolkodású értelmiségi rétegeit akarja a világbéke érdekében harcoló szervezetté egybetömöriíeni. Ezért — mint ez már a köztudatba is fölszivódott — a Párisból kiindult és az egész müveit világon széjjeláradt Clarté-moz galom frontot csinál a világ jö vőjét újabb katasztrófákkal fenyegető nacionalizmus elhatalmasodása és az újabb húszmilliós he katombat előkészítő imperiáüz inus és militarizmus ellen. Ezzé szemben különös figyelemmel regisztrál minden olyan hangot, meiy a barbár háború ellen emel vádat. Minden -hangot, mely nem zetközi átfogó erejénél fogva a népek testvériségére és szolidaritására appellál. mely át van hatva a világ lelkiismeret- és a humanizmus melegségétől. A Clarté mozgalom francia nyelvű hivatalosa, az ugyancsak Clarté nevű folyóirat, e programúira tekintettel legutóbb hosszas méltatást közöl a világháború zsidó költé szetéről, melynek jelentősebb megállapításait a következőkben kö„A zsargon irodalma a decentralizáció törvénye alá van rendelve, mint Izrael népének egész sorsa. Tudjuk, hogy Vilnában, Varsóban éppen úgy, mint Berlinben, Londonban, Newyorkban és Buenos Airesben a zsidó intellektus mindenütt gyújtópontokat teremtett magának. Ez a kul turélet annyira élénk, hogy e pil A régi Budapest irta: Baedeker SZÍNHÁZI élet Még mindig a Nemzeti Színháznál tartok, amelynek 40—50 év előtti inti vészei egyenkint is külön tanulmányt érdemelnének. Ha rájuk gondolok nem győzök sajnálkozni azon, hogy a »halhatatlanságuk« csak évtizedekig tart. A pompás Szathmárynéra már csak az öregek emlékeznek, pedig egyik-másik alakítása — például Rómeó és Júliában a Dajka — örökéletre lett volna méltó. Már vénülő dáma volt, mikor a művészetével megismerkedtem, de még az ereje teljében, ame Bet haláláig meg tudott őrizni. Valósággal igen szomorú asszonyság volt, aki nem a legjobban gazdálkodott s állandóan pénzzavarokkal küzdött, de ahogy a színpadra lépett, elfelejtette a hitelezőit és egyéb kellemetlenségeit, s olyan ellenállhatatlan komikummal játszott, mint a gazdag gondtalanság. E tekintetben hasonlított Vízvárihoz; — abban tudniillik, hogy elég vpj-t megjelennie és a száját kinyitni, hogy a közönség kacagjon. Amúgy persze nem volt hasonlatosság köztük, mert Vízvári a szerző emberek közé tartozott és nyárspolgári módon jól gazdái kodott. S igy könnyű volt neki nevetni és nevettetni. De nem könnyebb, mint Szathmárynénak. aki az ö bohémtemperamentumával túltette magát minden bajon, ahogy színpadot látott. _ _ Olyan jóizüt, mint akkor, amikor ez a nagy színésznő »kómikázott«, most már nem nevetnek. Az élet is szomorúbb s az emberek kevésbé naivak ... A Feieki-pár is a Szinház vezérkálanatban megoldhatatlan föladat e szellemiségnek minden mozduását, minden áramlását átfogni. E pillanatban a munka egy elenyészően kis részét akarjuk csak elvégezni, mikor a háború alatt töl fedezett ukrán zsargon-költészetről szólunk. Az 1919. esztendő egy Hop' síéin nevű zsidó költő nevét tette ismertté. Ez a költő különösen az uj verselési formákban teremtett remekeket. Költeményei a •ormai tökéletesség végső foko zntait érik el, harmonikusak, gyöngédéit és ritmussal teltek. Érdekes azonban, hogy a formák kul túsza nem hatalmasodik nála kizárólagossá. Az uj világ építésére irányuló lángoló akarat mutatkozik teljes aktivitásával Hopstein költészetében. Munkálni, cselekedni akar. Érzésmódja azonban egészen egyéni, teljesen szemé lyes. A nagy orosz forradalm költő, Alexondar Block miszticizmusából is találunk nála egy égő szikrát. A háborúból egy másik zsargonköltő is született: Leib Cvitkc a neve. Nem oly nyugalmas, megbékélt temperamentum, mint Hopstein. Keserű és agresszív. Nyolc éves korától kellett minden nyomorúságban kenyerét megkeresnie. A világ végső megtérésé hez akar nagy lendülettel eljutni, de panaszkodik, hogy utján sok sarat talál. A „Szőkék“ cimü kö Jetében az európai fajtát akarja megbékíteni a zsidósággal. Ugyancsak Ukrajnából szárma zik Cartun. Mózes a progromo: cozákháboru és nyomor fogják be emlékeit. A teljesen ismeretlen ét nagy nyomorban sinyKdó költ’ egészen véletlenül mutatott meg egy amerikai orvosnak egy 14G költeményt tartalmazó kéziratot mely világhírűvé tette. Ennek », nagy költőnek semmi irodalmi nevelése vagy tanulsága nincsen. Izrael egész martiriumát csinálta végig sorsában. Ennek a martiriumnak ad hangot az expresszió végső erősségével. A progromok véres ciklusán kívül oly költeményeket is irt, melyek msgikus szépség jegyeit viselik magukon. Gyakran egy Ukrán vidék dalol fel szavaiban, vagy a természet, vagy épen az erotika felharsanása. Nem jeremiádokról van szó és mégis valami vad izt érzünk alkotásán. 33 éves, de az esztétikus megállapíthatja, hogy máris egy egészen ^figyelemreméltó jelensége a világirodalomnak. Ezek után a Clarté Cartun egy közleményét közli, melyet nővéréhez irt, kit egy kozákprogrom női becsületétől rabolt meg. A vigasztalás megható lendüieteit találja meg költeményében. A testvéri érzés, mely minden gyöngédségével közeledik „a sárba tapódott szűzi álmok és életvárások felé.“ W Ázsiai kiima Budapesten Budapest az óriási hőségben! — Séta Budán, a Margitsz'geten és a Dunaparton — Midenki a zöldbe vágyik — Zsúfolt kiskorosmák és üres színházak — A fürdőkben több az ember, mint a viz — Budapesti levél — rához tartozott, g a még mindig szép Munkácsy Flóra (Felekiné) pompás partnere tudott szerelmes szerepekben lenni az akkor egészén fiatal Náday Terinek, mig Feleki a házsártos, ideges és beteges alakokat igén stílusosan ábrázolta, A Völgy’ Liliomában Mortsauf grófot, az Idegesekben pedig az egyik nervózus bácsit a képzelhető legszerencsésebben alakította. Tagja volt a hetvenes években Molnár György is a Színháznak, a magvar színészet e nagyón érdekes alak ja, aki mint tragikus színész igen tehetséges, mint rendező pedig egyene sen geniális volt. Lear-ban és IIT. Rikhárdban minden modorossága mel lett is nagyon figyelemreméltó alaki fásokat nyújtott, e shakespeare-i mii vek' szinrehozatalánál pedig olyan rendezői ügyességeket produkált, amelyeket később Chronegk-nél, a meiningöni udv. szinház igen ügyes, de ke vésbbé eredeti föregiss'eür-jénél b&multunk meg, s amelyek még később a Reinhardt színpadán aratták legnagyobb diadalaikat. Senki úgy nem tu (jött* a semmiből valamit és a valamicskéből sokat csinálni, mint Molnár György, aki olyan fölvonulásokat, csoportosulásokat, hullámzó életet éts tömegmozgást tudott a világot jelentő deszkákra varázsolni, mint előtte sen ki. Korának valószinüleg ő volt a legjobb rendezője, s nagy kár, hogy érzékeny s nehezen összeférő természeténél fogva nem tudóit sokáig sem a budapesti, sem pedig később a kolozsvári Nemzeti Színháznál , megmaradlní." így is csak az esztendők, amelyeket ott töltött, nem nem maradtak meddők, s a rendezés az ő távozása után is gondos s invénciózus maradt, mert akik utána jöttek, belátták, hogy az o módszere felék - meg legjobban óriási meleg szakadt Budapestre. Napok óta egy-egy fehér kis felhőfoszlány sem zavarja a mennyboltozat mérhetetlen kékjét, a nap forrón íüz le, végigperzseí. a városon és felforralja az emberek vérét. Nagyon meleg van. Lehet, hogy máskor is volt ilyen meleg, sőt talán melegebb is lehetett a mai forróságnál, de az emberek, kik verejtékező homlokkal szaladgálnak munkájuk után, úgy vélik, hogy ilyen kánikula még sohasem volt. A meteoróligiai intézet tudósai azonban másként vélekednek a mostani meleg időjárásról. Szerintük nem rendkívüli dolog, hogy julius elején 35—40 fok meleget mutasson a hőmérő. Most sem mutat többet árnyékban 35 Reamurnál. Déli két órakor a napon 38 fok meleg volt, éjszaka pedig, a hőmérséklet csak 25 lókig szállt le, mert a rövid éjszakák nem tudják ellensúlyozni a hosszú nappalok melegét» — A meleget —- igy mondják a meteorológiai intézetben — fokozza egy elsőrendű szinház igényeinek. Nemsokára Csillag Teréz is jöt, aki a hamar kidőlt kedveshangu Kocsisovszky Borosának (a Molnár György feleségének) az örökébe lépett, s mind addig utolérhetetlen leányossággal és szűzies bájjal csicseregte el a ma gyár és francia vígjátékok naiv leánykáinak a szendeségeit, amig csak — meg nem őszült. Nagyon sokáig tu dott gyermeteg szerepeket játszani s már igen korán lett egyik méltó kedvence a közönségnek, mig Gerö Liná nak például csak akkor sikerült elismert jó naivának lenni, amikor negyvenesztendös lett. A hires Friederike Gossmann, aki az ura (egy Prokesch-Osten gróf kedvéért) lemondott a színpadról, ötven éves korában tette azt a ! kijelentést, hogy szeretne még egyszer a »Tücsök« címszerepében föllépni, mert »érzi,, hogy azt csak most tudná igazán jól megjátszani. A nő genialitása (s a színésznőé különösen) abban áll néha, hogy korán lesz teljes nővé és mégis — vagy ián épp ennélfogva — sokáig tud fiatal maradni. Ninon de PEnclos valószinüleg azért lett halhatatlan, mert szokatlanul sokáig maradt fiatal és szép. és Prielle Kornélia, Márkus Emilia és Csillag Teréz nemcsak azért méltók a figyelmünkre, mert kiváló művésznők, de azért is, mert sokáig maradtak birokában a nő (és kivált a színésznő) legnagyobb kincsének: az ifjúságnak. A férfiak közül a már vénülő Szigeti József még jóidéig működött, s bár a szerepeit ritkán tudta (némelyek szerint nem is tanulta meg, mások szerint elfelejtette 1 őket), mégis kifogástalanul játszott. Modern szerepekben — néha ilyeneket is ráerőltettek _ meglátszott rajta, hogy régiszabásu az, hogy a felhőtlen légürön keresztül nagy a nap besugárzása. A téliünk délkeletre fekvő ázsiai fensikon nagy légnyomás uralkodik, mig az alacsony légnyomás a hűvös nyugateurőpai partvidék felett van. Ennek következtében egy forró délkeleti légáramlás vonul el fölöttünk és úgyszólván belekerültünk az ázsiai kontinentális kiimába. A meteorológiai intézet műszerei különben napok óta zivatart jósolnak és az intézetben azt hiszik, hogy a mai erőteljesebb hőemelkedés következtében zivataros eső várható. Ez a zivataros eső azután gyakrabban ismétlődik. A városban azt hinné az ember, hogy a Dunaparton hűvösebb van. Pedig nem. Délben üres a korzó, mert a nap pontosan odatüz. Alkonyaikor azonban benépesül a korzó. Legszenzációsabb nyári ruháikat öltik fel a hölgyek, egészen átlátszóak és mégis melegük van. Az urak kalap nélkül sétálnak és folyton törlik a verejtéket. szinész, de klasszikus alakokat klasz-t szikus tökéletességgel alakított, s a Fallstaffja, merem mondani, jobb volt a Baumeisterénél. Ebben a szerepében nem is cirkált állandóan a sugólyuk körül, mint egyéb szerepeiben, ahol a félszemével mindig azt üzente a súgónak, hogy: hangosabban! Ezt a szerepét pompásan tudta, betüről-betüre, s itt olyan otthonosan mozgott a színpadon, mintha a többi szereplők mind vendégek lettek volna ottan ... S ez a kivételes szereptudás, amellyel a shakespeare-i szellemnek hódolt be Józsi báyánk, nem akadályozta meg abban, hogy indulatszavakkal, . sőt egyéb szöveggel is ne bővítse a Falistaff mondásait, nagy meglepetésére a Shakespeare-t ismerő közönségnek s még nagyobb ámulatára a vele játszóknak, akik nem győzték bámulni öreg kollégájuk fiatalos invencióját. Szigeti bácsi nem tudta a szerepeit 1 egyformán, a betanultság sablónja j szerint játszani, s éppen úgy, mint Blaháné — ez a talán, legnagyobb szinészgenie — egy-egy mozdulattal, vájratlan fordulattal, egy sóhajtással vagy felkiáltással s a szövegbe bele^ szőtt mqndással néha egyenesen csodálatra ragadta a kritikust. (Amikor Beöthy Zsolt és Rákosi Jenő akkuiban azon vitatkoztak, hogy ki volt nagyobb?:' Hegedüsné-e avagy Blaháné, Rákosi Jenő ez utóbbi mellett épp ennek a rögtönző képességnek, e szinte tudattalan szerepmődositó tehetségnek a hangsúlyozásával tört lándzsát.) Volt Szigetinek egy kevésbbé klaszs szikus szerepe is: az Erckraann-Chatrian Ranízan Testvérek cimü szentimentális drámájában, amely külsőségek folytán maradt feledhetetlen az akkori közönség előtt, 0 és a testvér-
