Bácsmegyei Napló, 1922. július (23. évfolyam, 177-207. szám)
1922-07-09 / 185. szám
10. öMal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1922. julius 9, A hajó minden félórában indul. A pestiek valóságos rohamot intéznek ellene. Belepik a fedélzetet és zsúfolásig tele indul a hajó. Panaszkodnak is az utasok, hogy a hajón is óriási a hőség. A szigeten, ahol kiköt a hajó, az utasok nagyrésze kiszáll. A sziget is tele van pestiekkel, akik estefelé a sziget árnyékos fái alá jönnek egy kis hűvösségért. Itt valóban kellemes. Talán ez az egyedüli hely Budapesten, ahol megenyhülhet a forróságban eltikkadt pesti. Azonban a hires szigeti szúnyogok elkeserítik az örömöket. Az itteni kávéházak és vendéglők tele vannak. Horribilisak az árak, de mégis sok a vendég. Alig van egyegy üres szék. Az emberek fagylaltot, sört, málnaszörpöt, pezsgőfröcscsöt fogyasztanak hihetetlen nagy mennyiségben. Az egyik Café Restaurant tulajdonosa elmondja, hogy van olyan vendég, aki három fagylaltot eszik meg egymás után. Egyegy nap közel ezer üveg sört adunk 'el és nyolc-tiz kiló fagylaltot. Körülbelül ilyen a helyzet a többi zöld kávéházban és vendéglőben is. Nagyon jól megy most a budai kiskorcsmáknak, amelyeket nyáron mindig előszeretettel keresnek fel a pestiek. Becsületükre legyen mondva a budai korcsmárosoknak, az áraik sokkal alacsonyabbak, mint a pesti vendéglői árak. Talán kevés az üzleti érzékük ahhoz, hogy a kedvező konjunktúrát kihasználják. A Buda felé közlekedő villamosok talán sohasem szállítottak annyi utast, mint a mostani meleg napokban, este hat órától kezdve. A hídfőknél embertömegek várnak villamosra. De a legnagyobb tömeg mégis a Retek-utcánál áll, ahonnan Zugligetbe és Hüvösvölgybe indul a villamos. A pestiek nem sajnálják a fáradságot, hogy egy-két órára kimehessenek a iiüvösvölgybe, ahol azonban most épp olyan meleg van, mint mindenütt másutt. Az újpesti rakpart is tele van emoccse, Szigeti Imre, itt egy egymáshoz, alakban és . arcban hasonlító testvérpárt játsztak, olyan döbbenetes hasonlatossággal. amely az ijedelem meglepetésével hatott. Pusztán a színházi fodrász s a festékes doboz ilyen kísérteties hasonlóságot nem produkálhat, ,— ehhez művészet kell. Aki a két Rantzaut a két Szigetitől látta, nem felejti el soha, pedig ,— íölteszem róla *— sok jobb darabot látott. Minden egyes színészről, akik e korszakban a Nemzeti Színháznál működtek, külön cikket volna érdemes írni, s talán olvasni is. (Ha t. i. olyan Író írná, és nem én, akit élvezet olvasni.) Itt vannak például — azaz: fájdalom, voltak — Ujházy és Vízvári, akik már a hetvenes években művészetüknek a csúcspontján álottak. Az olyan előadás, amelyben mind a ketten részt vettek, ünnepe volt a közönségnek. A »Cox és Box« cimü angol bohózatot, fogadni merek, sehol a világon nem adták annyi humorral és ötletességgel, mint ez a két isten kegyelméből való művész. És mindkettőnek nem egy szerepe volt, amelyet kívülük senki se tudott megközelítőleg se oiyan eredeti módon megjátszani. Az Ujházy Ede Shylock-ja és Constantin abbő-ja olyan tökéletes müvészprodukciók, amelyekre még a ma élő nemzedék is élénken emlékezhet. Félek, hogy sose fog ezekhez hasonlót látni. Ujházyt nemcsak a színházi publikum kedvelte, de mindazok szerették, alnV vele a régi Nemzei Színház udvarán, ez elmésségektől sziporkázó szabadégalatti kaszinóban és egyebütt, a Pannónia-kávéházban és a Vampeticsban összekerültek. Nem volt ßpp szellemes, de amiit mondott, anberekkel, ingujjas férfiak, kigombolt bluzu asszonyok ülnek a füvön és á rakpart kövein. Váci-uti és angyalföldi munkások jönnek ide egy kis friss levegőért. Mezítlábas kisgyerekek szaladgálnak és a merészebbek lemennek egészen a Duna vizéig és belógatják lábaikat. A Dunauszoda előtt hosszú sorban állanak a fürdésre jelentkezők. Mindenféle rendű, rangú ember van itt, munkáskülsejü öregek, gimnázista gyerekek mellett, őt óra felé már nem lehetett kabint kapni, a pénztáros, akit a látogatottságról megkérdeztünk, igy szólt: — Rogy hány vendégünk volt ma, azt — sajnos — most még pontosan nem tudom. A számot csak holnap, az összeszámlálás után mondhatnám meg. De taksálom a látogatók számát legalább is 1700-ra. Benézünk az uszodába, ahol meglepő látvány tárul elénk. A medencében ember ember hátán, nem lehet bent mozogni, még kevésbé úszni. Mégis valamennyinek boldog öröm ragyog az arcán. Szóba elegyedünk az úszómesterrel is. — No, ilyen forró napom sem volt az idén, — jelenti ki elégedetten — óraszám nincs kabin. Érdekes megfigyelését is előadta az úszómester. Szerinte a nők nem szenvednek annyira a melegtől, mint a férfiak. Legalább is erre vall az, hogy a nők jóval kisebb számban keresik fel az úszómedencét, mint a férfiak. A szinházakban izzad a kisszámú publikum. Az egyik szinház foyerjében egy izzadt homlokát törülgető ur elkeseredetten panaszkodik: — Hát kellett ez nekem? Ahelyett, hogy a zöldbe mentem volna! Bent a liget mélyében, az úgynevezett vurstli tájékán, szintén nyüzsgő elevenségü az élet. Az Angol Park zsúfolt. «fp&m, Érthető ez, mert a vurstliból menekül a nép a szállongó porfelhők elől. A mutatványosok most is, mint mindig, panaszkodnak, ezúttal a Köztisztasági Hivatalra. Azért haragszanak e testületre, mert nem takarittatja el a port s nem locsoltat a vurstli útvonalain. — Ilyen kánikulában azelőtt zsúfoltak voltak a bódék. Ma nem mer senki idejönni, mert ha felénk közeledik, már köhög. És igy folyik a panaszok áradata. Méltányoljuk a szegény bódésok jajszavait. Egyszer kínálkozik számukra valódi, hamisítatlan konjunktúra és azt sem tudják kihasználni. Egyedül az agilis vizet áruló asszonyság jár jól, a népszerű vizesnéni, aki egyszerre két kannával járja a liget útjait. Saját bevallása szerint ma délután két órától ötig háromszázhúsz koronát keresett kelendős árujával. Nagyon szomorú ezekben az ázsiai napokban Budapest. Mindenki panaszkodik a meleg miatt, azt mondják, nem tudnak aludni. De a legtöbb panaszuk mégis a negyedik és ötödik emeleti lakóknak van, akik elől az Alacsonyabban lakó lakók elisszák és elfürdik a vizet. Pedig ebben a melegben mégis csak a jó hideg viz a legfontosabb. Máskor nyáron nagyon sokszor előfordul, hogy a hőségtől az utcán rosszul lesznek az emberek, összeesnek, nem egy esetben hőgutát kapnak és meghalnak. Most a mentőket egyetlen esetben sem hívták ki olyan rosszulléthez, amit a melegség okozott volna. Reméljük, hogy az egyszer mégis csak beválik a meteorológiai intézet zivatart jósló jelentése és hogy stílusosak legyünk: befellegzik a kánikulának. „PHIL ÁTÉLI A” BÉLYEGKERESKEDÉS — SZÉCSI E. SUBOTICA.FÖPOSTA MELLETT VÉTEL - ELADÁS -CSERE Keresek megvételre has nált jugoszláv bélyegeket tekintetnélkül akiadásokra bármily menny iségben 3047 nák tűnt föl, mert szellemesen mondta. S nem ér ez többet, mint az az esprit, amely észrevétlen marad? A társalgása, amely szeszélyes volt és csapongó, sose untatott sekit, s a hallgatásában is volt valami mulattató. Mint tanárt is imádták, s különösen a lánynövendékek rajongtak érte az akadémián, amint egy leendő fiatal művésznő mondta: talán azért, mert ö nem libáknak szid bennünket, hanem marháknak. (A 2>marha«-szó olyan komikusán hat, ha fiatal leányoknak mondják, s a »liba« olyan valószínűen!) Ez a népszerűvé lett szidás volt a Mester legismertebb szállóigéje, amellyel épp úgy traktálta azokat, akiket szeretett, mint azokat, akiket ki nem állhatott. Egy úriember, aki nagy bámulója volt Ujházynak, egyszer igy szólt hozzá: — Mester! Nagy kérésem volna. — Halljuk! — dörmögte Ujházy. .— Nézze, mi már évek óta ismerjük egymást és én oly nagy rokonszenvet táplálok ön iránt . . . Kérem, tiszteljen meg azzal, hogy tegezzen engem! Ujházy szokása szerint kissé fölkapta a fejét, elmosolyodott, s igy szólt: —Te marhal S a tetu-barátság meg volt alapozva .. . Vízvárinak már a sajátosan recsegő hangja olyan kapitális volt, amelyért minden kómikusszinész megirigyelhette, s hozzá olyan mimikája, amely e kapitálist legalább is megkettőztette. Mielőtt megszólalt, már megnevettette a közönséget, s ahogy az első reccsenés elhagyta a száját, a nézőtér kacagásban tölt ki. Ám azért semmiképpen se volt bohóc-természet és sose akart kevésbbé nemes lenni az írónál, aki a szerepét irta. Az egyik sírásót Hamletben olyan finom intelligenciával játszotta, hogy ez epizodikus szerepben is méltó maradt Shakespearehez és a legjobb Hamlet-szinészhez. Nagy Imre pompásan deklamált s a legszebb férfiak egyike, akiket színpadon láttam, — csak a bécsi Burgr szinház Robertje és a meiningeni Nesper voltak hasonlíthatók hozzá. Épp ily kivételes szépségű volt a színész* nők között Hegyessy Mari (a- városunkból származott Berghammer Ma* ri), akinek tökéletes szoborszépségé igen szerencsés adomány volt, de a szinház másik szép emberét — a szerencsétlen Nagy Imrét — boldogtalanná tette. A nagyszépségü, de kevésbbé temperamentumos és szeretkezésre nem vágyó erélyes asszonyt hidegen hagyta a gyönyörű emberpéldány ostromló szerelme, s a legszebb Antonius, a pompás megjelenésű Hamlet, a legideálisabb külsejű Rómeó szerelmi bánatában agyonlőtte magát, mint egy éretlen diák. Nem tartozott a színház legnagyobb star-jai közé, de a helyét mindig jó! megállta, s a klaszszikus repertoárnak szinte nélkülözhetetlen daliás alakja volt. Kellene még írni a régi intendánsokról, különösen a kedves »pepitabáró»-ról: Podmaniczky rzieírői és a volt igazgatókról, elsősorban a nagy* érdemű Paulay Edéről. Lehelne még adomáikat feleleveníteni, amelyeket rég elfeledtek Ó9 pletykákat hiíecsegm, amelyek ma sem volnának egészen érdektelenek, de jobb, ha az ivó elhallgat valami érdekeset, mintha megj ir fölöslegeseket ... A jövő héten már 1 más témáról lesz szőj Europa megmeetojes a szójabab A háború után támadt európai gazdasági .válság során az egyes államok népessége többé-kevésbé revízió alá volt kénytelen venni az addigi életmódját. A felvevési képesség csökkenése egyenesen rászorította különösen a legyőzött államok lakosait, hogy az életnívójukat átmenetileg jelentékeny mértékben leszállítsák s a takarékosság elvét minden ponton a lehető legszigorúbb formában érvényesítsék. Ez az elv többékevésbé érvényesült már úgyszólván az összes létfentartási cikkeknél, mindazonáltal az élelmiszerek folytonos drágulása még igy is uj és uj, súlyos problémák elé állítja a fogyasztókat. ily körülmények között szinte korszakot alkotó fontosságúnak kell tartanunk egy bécsi tudós; felfedezését, amely — amennyiben beváltja a hozzáfűzött reményeket —1 egy csapásra meg fogja oldani az egyes államok elszegényedett néposztályainak élelmezési problémáját. A felfedezést megelőző kutatásokhoz két körülmény adta meg a döntő lökést. Az egyik körülmény az az ismert tény volt, hogy Európa lakossága a múlt évszázad során egészen a mostani időkig, megállapithatólag, tultáplálkozást, azaz átlagos értelemben jóval több táplálékot fogyasztott, mint amennyi a normális egészségi állapotának és erejének fentartása céljából szükséges lett volna. Ma azután, az ötéves világháború nyomán bekövetkezett a szomorú viszszaesés, hogy Európa akárhány országában a lakosság nagyrésze jóval kevesebb táplálékhoz jut, mint amenynyire a létminimum szempontjából szüksége lenne. A másik körülményt pedig az á tény szolgáltatta, hogy még a múlt század hetvenes éveiben Haberfeld, az ismert bécsi tudós rámutatott a Délázsiában termő s táperő szempontjából igen kedvezően értékelhető szójabab nevű termékre, melynek a lisztjéből kellőképpen elkészítve, igen ízletes s amellett a hús táperejét elérő ételnernü készíthető. Ennek megfelelőleg már évtizedekkel ezelőtt végeztek Európában olyan kísérleteket, melyeknek célja az lett volna, hogy a szójabab lisztjét az európai Ízlésnek megfelelőleg feldolgozzák; ezek a kísérletek azonban meglehetős kudarccal végződtek, s nemsokára abba is maradtak. Most dr. L. Berzeller bécsi egyetemi tanárnak — hir szerint — sikerült hosszas kisérletezés után a szójabab lisztjének egy olyan elkészítési módjához eljutnia, mely lehetővé teszi, hogy minél előbb a legnagyobb kedvelt ségnek és népszerűségnek örvendjen, egyben teljesen pótolja a kenyérmagvakat és a husnemüekeh A feltalálásnak különösen az adná meg az óriási jelentőségét, hogy —• állítólag — a szójabab lisztjének egV kilogrammja átlagosan megfelel két és egynegyed kilogramm elsőrangú hús táperejének s emellett a szójabab lisztjének kilója nem kerül többe, mint egy kilogramm közönséges búzaliszt, tehát alig egytizedébe kerül annak a husmennyiségnek, amellyel egyenlő tápértékét képvisel. A kísérlet során sikerült a szójabablisztet oly kiadós módon előállítani, hogy úgyszólván a leggazdagabb menüt is ki lehet belőle állítani. Maga liszt különösebb elkészítés nélkül édeskés, mandulaizü s nyersállapotban is egész jól élvezhető; különféle elkészítési módok segítségével azonban lehet belőle a levestől egészen a tor- I iáig. mindenféle ízletes dolgot ké- I sziíetü. Kétségtelen, hogy ilyen kö‘rülrnésyek között a szójabab lisztjéj re a mai elszegényedett Európában I óriási hivatás várna s a felfedező szejrinc egyáltalán nem túlzás azt állij tani, hogy ez a tápszer valósággal i megváltója lehetne majd Európa ín-