Bácsmegyei Napló, 1922. július (23. évfolyam, 177-207. szám)

1922-07-07 / 183. szám

1922. julitts 7. BACSMEGYEI NAPLÓ 3. oldat.' A zágrebi földműves szövetség elszakadt a beográdi szövetségtől A Bácsmegyei Napló megírta, hogy a Rádics-part elküldötte képviselőit a prágai szláv föld­műves szövetség ülésére, ame­lyen a szláv államok majd min­den földműves kamarája képivsel­­tette magát. A zágrebi földműves kamarát Predavec Jsip, a Rádics­­párt alelnöke képviselte a kon­gresszuson. Predavec az ülésen nagy be­szédet mondott, amelyben heves támadást intézett a beográdi föld­műves kamara vezetősége, első­sorban pedig annak elnöke, Avrá­­movics képviselő ellen, aki szerin­te politikai célok szolgálatába ál­lítja a földműves szervezeteket és a horvátországi alakulatok nem követhetik az országos földműves­­pártot jelenlegi politikájában. Ép­pen ezért bejelentette, hogy a zágrebi földmives kamara elsza­kadt a beográdi központtól és kérte a nemzetközi gyűlést, hogy mondja ki, hogy az egyes kama­rák közvetlenül is tagjai lehesse­nek a szláv földműves szervezetek nemzetközi szervezetének. A gyűlés ezt a javaslatot él is fo­gadta, úgy hogy a zágrebi kama­rának a beográditól való elszaka­dása most már hivatalosan is meg­történt. Reinhardt az 3. H. S. királyságba készít' más formában raeg ne valósítsa. Reinhardt társulatával minden •ísztendőben játszik Salzburgban. Ez a vendégszereplés körülbelül egy hónapig tart. A társulat ren­des tagjain kívül a bécsi drámai színészek legjobbjai is szerepel­nek. Különösen ebben az eszten­dőben szándékozik igen sok becsi színész részt venni, tekintettel e rossz bécsi konjunktúrára. Rein­­hardtnak most az a terve, hogy a salzburgi vendégszereplés után a bécsi színészekből egy társu­latot szervez és ezzel a társulat­tal valóra váltja régi tervét, az utódállamokba tervezett vándor turnét. Ebben az irányban, amint ér tesülünk, Re;nhardt megkezdte n a tárgyalásokat. A salzburgi ven dégszereplés befejezése utói, megkezdi vándor turnéját. Leg­első sorban az SHS. királyságba szándékozik jönni Reinhardt, innen Romániába, illetve Magyaror­szágba és Csehszlovákiába foly tatná utját.^ Az országos újságíró-kongresszus programja — Suboticán és fvovisádon tartják a kongresszust — A jugoszláv újságíró egyesület központi irodája megküidötte a suboticai újságíró szervezetnek a szeptemberben megtartandó kon­gresszus részletes programját. A program szerint szeptember 8 és 9-én a kongresszus Suboti­­cén a kővetkező tárgysorozatot fogja letárgyalni. 1. Elnöki, titkári, pénztárosi és felügyelőbizottsági jelentés. 2. A szindikális szervezkedés. Előadó: Jovánovics. 3. A sajtószabadság kérdése. Előadó : Komadlnity. 4. Nyugdíjalap. Előadó : Vodep. 5. Kórházalap. Előadó: Franyics 6. Az újságíró kamara kérdése. Előadó : Vodep. 7. Alapszabályrevizió. Előadó: Kovácsics. 8 Uj elnökség választása. 9. A cseh újságírók jelentése Előadó: Nebeszki. 10. Indítványok. A kongresszus nevisadi prog­ramja a kővetkező: 1. Megnyitja Smolej, a ljublja­nai szervezet elnöke. 2. A szindikáiis szervezkedés. Előadó : Jovánovics. 3. Alapszabály vita. Előadó: Jovánovics. 4. A szindikusok megválasztása 5. A kollektiv szerződés. Elő­adó : Vodep. A kongresszus előkészítő mun­kálatai mindkét városban folynak A suboticai szervezet csütörtökön ankétot hívott egybe, amelyen Tabakovics alpolgármester és Le­­pedát pénzügyi tanácsos közöltek, hogy a város részéről a kongresz­­szus rendezői mindennemű támo gatásra számíthatnak. Az ankét, tekintettel a jelenvoltak csekély számára, érdemleges határozató kát nem hozott. Veszélyben a vasúti közlekedés Személyzethiány miatt nem tudják indítani a tehervonatokai — Miért nem veszik vissza az elbocsátott vasutasokat ? — — Német színészek vándor-turnén — Már több ízben volt arról szó hogy a modern színjátszás nagy apostola : Reinhardt — Berlinből Becsbe teszi át székhelyét. A terv ellen a bécsi színházi direktorok tiltakoztak legjobban és amikor arról volt szó, hogy Reinhardt e Schönbrunnban lévő Schloss-Tea­­tert megkapja, Wildgang, a Burg­­szinház jelenlegi igazgatója, aki a nyári szezonban a Burgszinbáz személyzetével a Schloss-Teater ban játszik, kijelentette, hogy le­mond állásáról. Bécsben, ugy­­létszik, a hivatalos körök többre becsülik Wildgangot, mert a köz­oktatási miniszter Wildgang javára döntött. így Reinhardt a drámai színházak közül egyiket sem kapta meg. Később a Karczag Konzern­­nal tárgyalt valamelyik operett­­színház megnyerése végett. Ezek a tárgyalások sem jártak ered­ménnyel. Reinhardt azonban a sikertelenségek dacára sem mon­dott le terveiről. Eredeti terve az volt, hogy Becsből az utódállamok közönségével meg fogja ismertetni a modern színjátszást. Úgy ter­vezte, hogy a bécsi színházi sze­zon egy részét az utódállamok­ban tölti és ott is bemutatja a Bécsben bemutatott darabokat. Bécs csak kiinduló pontja lett volna annak a kultur kampány­nak, amelyet Reinhardt a modern színház érdekében akart megin­dítani és a nagy nemzetközi kul­­turcentrumoktól távoleső utódai lamok közönségét a modern szín pad experimentumaival megis­mertetni. Reinhardt minden törekvése megtört a bécsi színigazgatók profit éhességén. A kudarc azon­ban nem vette el Reinhardt ked­vét attól, hogy tervét valamely A vasút — minden ország gaz­dasági életének fő ütőere — ismét veszélyben forog. Ezúttal nem a mozdony- és ko­­csihiány, hanem olyan körülmény okozza a veszedelmet, amit a legkönnyebb lenne elhárítani, — ha kicsinyes és rosszul alkalma­zott politikai szempontok nem gá­tolnák a mizériák orvoslását. Jól emlékünkben élnek még a múlt esztendő vasúti szállítási ne­hézségei, amikor mozdony- és vaggonhiány miatt a vasutak csak a legnagyobb nehézségek mellett, óriási késedelemmel, az érdekel­teknek és a gazdasági életnek nagy károkat és költségeket okoz­va tudták lebonyolítani az aratás idején megnövekedett forgalmat. A közlekedésügyi minisztérium­nak a német jóvátételi szállítások terhére sikerült ezeket a hiányo­kat mostanáig olyannyira pótolni, hogy az idei: aratási kampányt teljes felkészültséggel várhatta volna a vasút, amikor újabb sú­lyos hiány: a személyzethiány, megakasztotta é's teljes megbénu­lással fenyegeti a forgalmat. Ez a hiány már most, holtszezón idején olyan nagy méretet öltött, hogy egyes helyeken naponta be kell szüntetni egy­két tehervonat indítását, mert nincs elegendő vonatkísérő. Amikor ez a mizéria már a jú­niusi és júliusi megcsappant forga­lom mellett ennyire észrevehető módon mutatkozik, természetes, hogy úgy az illetékes körök, mint az érdekelt gazdák és kereskedők a legnagyobb aggodalommal te­kintenek a közeledő őszi szállítá­sok elé, amikor a vasutaknak a gabona-, élelmiszer- és tüzelő­anyag-szállítások torlódása miatt a mostani forgalomnak legalább ötszörösére kell előre felkészül­niük. A veszedelmes személyzethiány pótlása Igen egyszerit módon megoldható volna megfelelő szá­mú újabb alkalmazottak felvéte­lével. Ez azonban egyelőre a költségvetés hiánya miatt nem vihető keresztül. Mivel az évi budget nem készült el, a köz­lekedésügyi minisztériumnak és igy a vasutigazgatóságoknak nincs fedezetük az njabb személy­zeti kiadásokra. Ez azonban csak pillanatnyi akadályt jelentene, mert a költségvetési törvényja­vaslatot már tárgyalja a szkup­­stina és annak megszavazása csu­pán rövid idő kérdése. Sokkal nehezebb problémát képez azon­ban az igazgatóságok számára az, hogy ha a szkupstina a költ­ségvetés keretében megadja a felhatalmazást a vasúti személy­zet kiegészítésére, honnan vegyék a megfelelő embereket ? Itt nem egy, nem tiz és száz, hanem ezernyi uj vasutas alkal­mazásáról van szó. Az pedig bi­zonyos, hogy vasutasokat máról­­holnapra teremteni nem lehet. Amilyen fontos szerve minden ország közgazdaságának a vasút, éppoly életbevágóan fontos az is, hogy annak minden helyén* az igazgatói székben és a fékező fülkéjében hozzáértő emberek ül­jenek. Az időnként mutatkozó? normális hiányokat lehet uj, kez­dő emberekkel pótolni, de minden, helyen, ezerszámra kezdőket al­kalmazni nem lehet. Akkor, ami­kor a vasútra milliárdokra menő értékeket bíznak és százmilliókra megy évente a hiányokért a felek­nek a vasút által kifizetett kár­pótlás és akkor, amikor egy hi­bás váltóállítás vagi' rossz fékezés is tömeges emberáidozatokat és százmilliós károkat okozhat, — a felelős tényezők előtt nem lehet közömbös a legprimitívebb rak­tári munkás, fékező vagy váltóőr személye sem. Joggal lehet bizo­nyosra venni azt, hogy ha a bud­get megszavazása után mind kez­dő és ismeretlen emberekkel pó­tolják a hiányokat, — a kezdő személyzettel nem tudják pótolni? a jelenlegi súlyos hiányokat és legalább egy éven beiül, inig az uj emberek bele nem tanulnak szakmájukba, a forgalmat kellő intenzivitássai nem tudják meg­indítani és fentartani. Ilyen körülmények között, min­den politikai tendenciától mente­sen, kizárólag a gazdasági és igy? az állami élet zavartalansága ér­dekében rá kell mutatnunk azokra az elbocsátott magyar vasuta­sokra, akik legelsősorban al­kalmasak volnának a vasúti személyzetben beállott ve­szedelmes hiányok pótlására. Nem akarjuk rekrminálni azo­kat az okokat, amelyek miatt két évvel ezelőtt tömegesen elbocsá­tották a régi, kipróbált magyar; vasúti személyzetet. Meg kell azonban állapítani azt, hogy az o hiányuk még most is annyira érezhető, hogy — mint említettük — naponta több vonat beszünteté­se válik szükségessé a kisérősze­­mélyzet elégtelensége miatt. Azt a legvakabb nemzeti elfogultság sem vonhatja kétségbe, hogy ezek az emberek évtizedeken át, a leg­nehezebb viszonyok mellett is, becsületesen, hozzáértéssel és zavartalanul állták meg helyüket. Az ő elbocsátásuk óta nem csök­kentek a küldeményeknél előállott hiányok, erkölcsi okokból tehát nem eshetnek kedvezőtlenebb el­bírálás alá, mint az államalkotó nemzethez tartozó kollégáik. Ak­kor pedig, amidőn a vasút válság­ba kerül az alkalmazottak hiánya 5 miatt, ők pedig munkahiány, ke­reseti lehetőség hiánya miatt anyagi válságokkal küzdenek, —• ezt az országra és magánosokra is egyaránt súlyosan káros kétféle válságot eliminálni le­hetne az elbocsátottak újból való alkalmazásával. Egyetlenegy ok szólhatna csak a reaktiválás ellen: a politikai, nemzetiségi szem­pont, amely miatt ők annak idején állá­sukat elvesztették. Ezzel szemben meg keli azonban állapítani azt,* hogy a vasút nem politikai térré- : mim, a vasúti távirókészülék mellől, ai váltók és a fékek kezelése közben;1 a szilárd bázisokon nyugvó állam-; hatalmat veszélyeztetni Uem le-^ hét. Két év óta a nemzetiségi el­kentétek és gyűlölködések alább­hagytak, a magyarság mint nem­zetiségi kisebbség tanúságot tett, megbízhatóságáról és lojalitása-

Next

/
Thumbnails
Contents