Bácsmegyei Napló, 1922. július (23. évfolyam, 177-207. szám)
1922-07-07 / 183. szám
4. oldal, BACSMEGYEI NAPLÓ 1922. julius 7. ról, az állampolgárság ügye is rendezést nyert, — semmi sem teszi tehát indokolttá azt, hogy az állam saját érdekeinek, a vasúti és gazdasági forgalom folytonosságának veszélyeztetésével továbbra is kiaknázatlanul hagyja azokat a munkaerőket, amelyek még mindig rendelkezésére állanak. Éppen a napokban hangzott el arra hivatott helyről a dicséret a magyar tanítók működéséről. Még az elemi iskola is, ahol a jövő generáció államalkotó elemei a világfelfogás alapjait képező oktatást nyerik, több alkalmat nyújt politikai ténykedésre, mint a vasúti munka. A magyar tanítók bizonyságát adták annak, hogy működésük nemcsak nem veszélyezteti, de támogatja az állam érdekeit. Ennek a működése helyén meghagyott egyetlen kategóriának az eddigi teljesítménye kell, hogy megnyugtatóig hasson magasabb helyen is a magyar nemzetiségek és a magyar nemzetiségű állami és közalkalmazottak megbízhatósága tekintetében. Mivel pedig az államnak is elsőrendűen fontos érdekét képezi a vasúti forgalomnak a rendbehozása, a közlekedés zavartalanságának biztosítása, közérdekből fontos, hogy illetékes helyen revízió alá vegyék azt a káros felíogást, amelynek következtében elvileg ellene vannak a magyar vasutasok alkalmazásának. Miután a költségvetési törvény elfogadása már küszöbön áll. a melynek alapján ki lehet egészíteni a nagyon is hiányos vasúti személyzetet, a máris sűrűn előforduló forgalmi zavarok pedig kívánatossá teszik a fennálló személyzeti hiányok pótllását, a nagy szállítási időszak közeledtével egyetlen helyes megoldás tudja biztosítani a közlekedés zavartalanságát, ha legfelsőbb helyről elvi döntéssel feljogosítják a vasutigazgatóságokat arra. hogy a hiányokat megfelelő mértékben a nemzetiségük miatt annak idején elbocsátott magyar vasutasok reaktiválásával pótolják. A zemuni csendörornagy biinpöre Súlyos vádakat igazolnak a tanuk — Pénteken lesz ítélet Közel két heti szünet után újra' tárgyalás alá került az osijeki törvényszék előtt Stenzel Vladimir, ezidőszerint zagrebi takarékpénztári tisztviselő, volt magyar csendőrőrnagy fcünpöre, aki ellen tudvalevőleg az a vád, hogy a világháború első hónapjaiban Zemunban és környékén, mint a zemuni portyázó lovascsendőr-különitmény parancsnoka, a szerb lakossággal szemben kegyetlenkedett. A szerdai folytatólagos főtárgyaláson ismét több tanú vonult föl, akik az eddig kihallgatott tanuk és sértettek vallomásaihoz hasonlóan súlyos adatokat szolgáltattak a volt csendőrőrnagy ellen. Miskov ^tjepan elmondotta, hogy a háború kitörése után Stenzel őrnagy csendőrei letartóztatták, mint az ellenséggel rokonszenvezőt, majd később Zagrebba szállították, ahol a hadbíróság három évi fegyházra itelte el. Ezt a büntetését ki is töltötte. Letartóztatásakor nem bántották, de éjjel 11 órakor az őrnagy megjelent a fogdában, sorba állíttatta a foglyokat és mindegyiket fölhívta, hogy vallja be, amivel vádolják. Amikor ezek ártatlanságukat hangoztatták, jelt adott a csendőreinek, hogy kezdhetik. Erre megkezdődött a verés, amelyet a csendőrök bottal, vesszővel, korbácscsal és bikacsökkel végeztek. Ő maga mindjárt az első éjszakán húsz botütést kapott, amire elájult, a csendőrök azonban tovább verték. Hogy összesen mennyit kaphatott akkor, nem tudja, mivel ájult volt, de a cellatársai később azt mondták neki, hogy legalább 40—50 botütést mértek rá a csendőrök. Látta később a botot, amely teljesen szétfoszlott állapotban volt. A teste sokáig sebes volt az embertelen veréstől, Később a mitrovicai fegyintézetbe került, ahol Danes dr., a f egy ház orvos borzadva látta testén a szörnyű nyomokat. Jegyzőkönyvet vétetett föl a sérülésekről, amelyeknek alapján megtette a hivatalos följelentést Stenzel őrnagy ellen. Nem követel kártérítést. Danes dr. mitrovicai fegyházi orvos tanúként! kihallgatása következett ezután. Az orvos elmondotta, hogy a csendőrök által annak idején beszállított foglyok egy részét kezelés alá vette, még pedig Miskov Stjepánt, Propics Milánt és egy 16—17 év körüli parasztfiut. Ezek nagyon súlyos természetű sérülésekkel kerültek oda, amelyeket a zemuni csendőrök kínzásaitól szenvedtek el és amelyek miatt ő följelentést is tett a csendőrök ellen, de az eljárást akkor nem indították meg. Propics Milán elmondja, hogy ami kor letartóztatták és az őrnagy elé vezették, az anélkül, hogy bármit is kérdezett volna tőle, megpofozta, azután egy cellába vezettette. A következő napon az őrnagy parancsára a csendőrök elverték. Ugyanekkor Miskovot, Belobokot és Szávicsot megverték. Kircsanszky János a kővetkezőket mondja el: — Stenzel őrnagy egy csendőrpat rujjal jelent meg a lakásomon, hogy ott házkutatást foganatosítson. Szétdobáltak mindent és találtak is egy Péter király-naptárat, amelyben a pénzemet szoktam tartani. Akkor éppen 1512 korona volt benne. Az őrnagy a pénzt és a naptárat elkobozta, en. gém pedig letartóztatott és a csendőrlaktanyába kísértetett, ahol 25 botot veretett rám. Azután becsukatolt. A pénzemet nem adta vissza és azt hiszem, hogy azt az őrnagy a csendőrei között osztotta szét. Markovics Sztjepán sértett előadja, hogy őt nem csupán a vádlott, hanem Schwarz Iván csendőrezredes is bántalmazta, ugyanaz a Schwarz Iván, aki később csendőrtábornok lett, majd a monarchia összeomlásakor öngyilkosságot követett el, a felelősségrevonás miatti félelmében. Schwarz, miután elverte, egy hétig mindennap átküldte Stenzel őrnagyhoz, további kezelés céljából. Az őrnagy őt meztelen testén ütőtte-verte, sokszor ájulásig. Ljubinovics Panta elmondja, hogy az őrnagytól pofonokat kapott. Később megsiketült. Sztojkovics Szvetozár előadja, hogy őt magát sem az őrnagy, sem a csendőrei nem bántalmazták ugyan, de tanúja volt a mások kínzásának. A jajgatásokat, nyögéseket és sírásokat mindig hallotta, amiből tudta, kit vernek meg éppen akkor. Emlékszik rá, hogy egy ízben, amikor Panics Ignác, aki öregsége miatt nem tudott a priccsre mászni, hanem a földön feküdt, az őrnagy belépésekor nem emelkedett föl, mire Stenzel belé rúgott. A később Péterváradon kivégzett Szimonovics Bogulyob elmesélte neki, amikor egyszer együvé zárták őket, hogy az őrnagy többször megverte és a csendőrökkel is megverette. Breberin báni táblabiró elnök ezután a tárgyalás folytatását elhalasztotta. Az ítélet kihirdetése péntek délelőttre várható. Az uj behozatali tilalom^ hozzájárul a drágaság emelkedéséhez kereskedők elkeseredése a kormány kereskedelmi politikája ellen A behozatali tilalomról szóló törvény uj módosító rendelkezéseit már srnertettük és megállapítottuk azt is, hogy a módosító rendelet alig tartalmaz valamelyes enyhítést is. Kereskedő-körökben, ahol ezt a rendeletet már nehezen várták, mert ettől remél ték a behozatal megkönnyítését, a régi elkeseredés ismét fellobban a rendelet kapcsán a kormány kereskedelmi politikája ellen. Szakemberek rámutatnak arra a tényre, hogy az uj rendelet, ugyanúgy. mint az eredeti, megint nem szolgálja az ország gazdasági érdekeit. \ behozatali tilalomra a belföldi ipar védelme érdekében feltétlenül szükség van, azonban nincs semmi értelme olyan cikkekre is behozatali tilalmat kivetni, amelyet a még a belföldön egyáltalán nem állítanak elő. Már pedig azon a néhány árucikken kívül, amelyet az uj rendelet kivon a behozatali tilalom alól, még igen sok olyan árura vonatkozik a tilalom, amelynek a behozatala egyáltalán nem sértené a belföldi ipar érdekeit, hanem ezzel ellentétben a kereskedelem érdekében föltétlenül szükséges volna. De maguknak a kereskedőknek a véleménye szerint az uj rendelet lemhogy enyhítené az elviselhetetlen drágaságot, hanem ellenkezőleg még hozzájárul annak emelkedéséhez. Az uj rendelet szerint ugyanis, ha egy kereskedő megkapja valamely árura a 60 napig érvényes behozatali engedélyt és ezen idő alatt az áru nem érkezik meg — ami semmiesetre sem a kereskedő, hanem inkább a rossz vasúti szállítás hibája —, akkor a kereskedőnek újból kérvényeznie kell »»•••«••••••••••••••••••a öngyilkos lett a berlini emberevő Beogradban a behozatal engedélye. zését. Eltekintve attól, hogy az ilyen kérvényezés mennyi utánjárással és kellemétlenséggel jár, az még súlyos költségeket is jelent az érdekelt ke• reskedőkre nézve és újbóli kérvényezés esetén ezek a kiadások is megismétlődnek. A behozatali engedély megszerzésével járó tetemes költségeket pedig a kereskedő természetesen a fogyasztó-közönségre hárítja át az árak kalkulálásánál. Nagyon sérelmesnek tartják még kereskedelmi körökben az uj rendeletnek azon Intézkedését is, hogy olyan üzemeknek, amelyek a behozatali tilalom alá eső cikkeket dolgoznak fel, külön könyvet kell vezetni a behozott áruról, hogy Így a hatóságnak módjában legyen ellenőrizni, hogy a kérdéses cikkeket a vállalat nem adta-e tovább feldolgozatlan állapotban. Ennél a pontnál a kereskedők rámutatnak arra, hogy már a forgalmi adó érvénybeléptetésénél is az ellen tiltakoztak leginkább a kereskedők, hogy betekintést kell engedniők könyvelésükbe. Ez az uj eset azt látszik bizonyítani — mondják a kereskedők, hogy a kormány renszert akar csinálni egyes kereskedelmi könyvekbe való betekintésből, ami ellen a kereskedők tiltakoznak, hivatkozva az üzleti titok védelmére. Mindezeknek alapján megállapítható, hogy a behozatali tilalomról szóló uj rendelet sem érte el célját és továbbra is káros következményekkel jár az ország gazdasági életére, csakúgy, mint az eredeti törvény. A berlini esküdtbirőság előtt folyó szenzációs bűnügyi tárgyalást, amely nek főszereplője, mint azt tegnapi számunkban megírtuk, Grosszmann Károly, változatlanul nagy, érdeklődés mellett folytatták. A bestiális ember, a vizsgálat által kiderített bizonyitékok súlya alatt, még mindig nem tört meg, állhatatosan kitart a tagadás mellett. Tegnap a tanuk egész serege vonult fel, akik egy házban laktak Grosszmannal és az emberevő rejtélyes életére vonatkozólag több olyan adatot szolgáltattak a bíróságnak, amelynek alapján hamarosan napfényre kerül Berlin emberevőjének teljes bünlajtsroma. A legutóbbi kihallgatás során Grosszmann beismerte, hogy viszonya volt egv Barthel nevű leánnyal, aki szintén eltűnt, most azonban ezt a vallomását is megcáfolta és kijelentette, hogy Barthel nevű leányt sohasem ismert. Régebbi vallomását azzal indokolta, hogy a rendőrségi nyomozás során egy női koponyát mutattak meg neki és ez a látvány olyan szuggesztiv hatást gyakorolt rá, hogy legutób bi kihallgatása során még mindig annak a hatása alatt állt és ezért ismerte be, hogy egy Barthel nevű leány-Inyal viszonya volt. Ennek a szuggeszciónak már elmúlt a hatása és tiszta öntudattal jelenti ki, hogy vallomása I alapnélküli volt. A tárgyalás során Grosszmann több Ízben rosszul lett, önkívületi állapotán ban egy darabokra vagdalt női koponyához beszélt, értelmesen összefüggő mondatokban. Amikor magához tért, azzal a kéréssel fordult biráihoz, engedjék meg, hogy egy cigarettát elszívjon. Az orvosszakértök véleménye szerint Grosszmann teljesen roncsolt idegzetű, tabeszra hajló ember, akinek családjában az anyai ágról két súlyosan terhelt egyén volt. Az orvosoknak az a felfogásuk, hogy egy atavisztikus esettel állnak szemben, aminek folytán a bűnügy egész más szempontból Ítélendő meg. Berlinből jelentik: Grosszmann, a hirhedt nőgyilkos tárgyalásának harmadik napján az éjszaka cellájában felakasztotta magát. A szenzációs bűnügynek igy vetett végét maga a gyilkos. R U F F féle csokoládébonbonok utolérhetetlenek önöm nmmin-Bi
