Bácsmegyei Napló, 1922. július (23. évfolyam, 177-207. szám)

1922-07-04 / 180. szám

1922. július 4 BACSMEGYEí NAPLÓ Aas artistáknál az arénában Cigáa'j'képü, toprongyos emberrel akadgk. össze először. Erős, tulszikár, ingujjban, foltos pepita nadrágban. Tipikusan Dummer-Auguszt fej; csap­­zott' hajjal, borotvAlatlan képpel és furćsa' vonalakkal a szája szögletén, mintha most is maszkírozva lenne. A sátorponyvát igazítja éppen. - Erősen meggörnyed; lomhán mozdul, kényel­mesen, mint egy rakodómunkás. Na­gyon . udvarias. Németül válaszol: -— Per Herr Direktor is' im Aréna.. A bejárati sátorban kopott, szürke zsaketban egy magas, lányos-arcú, kékszemü artista. Vén-bohém figura, meglehetősen tisztán és rendesen öl­­•Wzködve.' -—-t A direktor úrhoz van szeren­csém? ; . -Tévedtem. Ö neki semmi köze a cirkuszhoz, ö csak vendég. A direktor ismerőse, aki pár napra jött föl Pan esevóról. A gazda most nincs itt, be, ment a városba, talán egy óra múlva hazajön. Ha nagyon sürgős beszédem van vele, esetleg ,a feleségével elin­­tézfeetem. aki bent a székeket ren áezi. •A direktoráé szép, csinos kis-asz­­szony. Magyar, budapesti. Az ura beogradi. A háború előtt ismerkedtek össze, amikor a direktor Budapesten 'játszott valamelyik orfeumban. Nekik beszélhettek, bennük nem volt nacio­­. julizmus, ök nem leltek ellenségek. Ellenkezőleg — egy szép napon szé­pén elmentek az anyakönyvvezetőhöz ’ és; összeházasodtak. ' Bfindent * készségesen megmagyaráz, Az arénába egy csöpp tizenkétéves gyakorlatozik. Saltót csinál a Tévé gében. TJjra nekifut. Nem sikerül. Az apja, ;éü trénirozza, megfenyegeti és; rájportful. A fiú. most már ideges. . fél sz apjától, aki! ugylátszik nagyon szigorúan kezeli. Pityerég, de nem szél egy kukkot sem. Ismét próbálja az ugrást. Megint nem 'sikerült, mert a 'feje. beleakad a’szőnyegbe. Ezt már «eras bírja el az öreg, odamegy a meg széppé»! gyerekhez és erélyese» hátba üti. Oroszok. A Kaukázusból jöttek. A Wrangel-hadsereg sodorta őket erre felé. •- -Jön a kigyóember. Régi ismerősöm. Trikóban van. feszes nadrágban. Na­gyon örül, hogy rám akadt. — Látta már a számomat? ' — Nem. I $•'.'* : ' ■ ' — Azelőtt se ... — Nem emlékszem ... Nem hiszem. Büszke a mesterségére. "Szinte meg­sértődött. hogy elmulasztottam meg nézni; Öt a hires1 gummi-embert Azonnal nekilát a munkának. Bemu­tat néhány speciáfi produkciót, hogy az istenért én se Haljak meg hiába. Mindén gyakorlat " után mentegetőd zik, hogy igv. meg úgy, ő bizony már öíeg. nem megy már minden úgy, ahogy régen. ' Az utolsó szám: összegörbül, a lá­bait a nyakába vészi és ,kézen jár a homokon. ' ; — Két ászairól leugrok így... Há romról is .. v amilyen, a gázsi. Bemutat a Seyígrs akrobatáknak. Erős, izmos germán legények vala­mennyien. Az egyik a hires Cremos­­családból származik. Egyedül ezzel a származással van megelégedve, mert egyébként nincs - Ínyére a cirkuszi élet. .Meghinak az esti előadásra. Jőj jek ej. érdemes megnézni. Éppen kifelé tartók,-amikor egy szé­les vállu ember jön be. az arénába A cirkuszhoz tartozik. Erő-művész. A fo­gával két métermázsát is fölemel. A féleségével jön. egy .csinosan öltözött, finom arcú. fiatal asszonnyal, aki va­lamiért- gyerekes dúézogással könyö­rög neki.. — Mindenáron egy karkötőt akar születésnapjára... Honnan vegyek én annyi pénzt, egy arany karkötőre, mond; amikor három dinár az össz­­vagyoflom — és-mjntha mézesheteket élnék,- mosolyogva,!., diszkréten meg­csípi az -asszony arcát. — De én vettem neked ajándékot ügy-e? ■ —- A pénzemből neondja az erö­.................................. művész játékosan, : r Az asszony durcásan feszöleg. Min­denáron szeretné kikönyörögni a2 urá­tól azt az ezerkétszáz koronát. A kol­légákat is megkéri, hogy segítsenek megpuhitani a férjurarhat, aki adja a 5. oldal. komolyat' és tántoríthatatlant. Végre megtörik a jég. Az erőmüvész j beadja -a derekát és kirukkol az ezer- I kétszázzal. j i Hiába, az asszonyok a iegerőseb-t bek... Kollektív költő és individualista tolvaj — Adalékok a bűn és költészet viszonyához — ' r ' ’ 1. -Először: Kaiser, másodszor: Goe­­ring. Mind a kettő költő, az uj né­met irodalomnak reprezentáns egyé­nisége. Az elsőtől jelentős eredmé­nyeket kaptak és várnak az uj drá­ma érdekében, a másik is számottevő, erős egyéniség. £s mindkettő azzal a sujyos és kellemetlen váddal ter­helten került a bíróság elé, hogy lo­pott. Kaiser eltulajdonításainak történe­te eléggé ismeretes, a Goeringéi pe­dig még nem eléggé tisztázottak. Mindkét esetben jóbarát volt a ká­rosult s most azok, akik meg akar­ják menteni Goerjnget, azt igyekez­nek bizonyítani, hogy Goering és ká­rosult barátja között olyan viszony alakult ki idők folyamán, amely el­mosta -ß magántulajdonnak polgári értelemben vett szigorú körvonalait s megengedhette Goeringnek, hogy barátja utólagos, de feltétlenül bizo­nyos beleegyezése reményében elad­jon egynémely értéket, amelynek a tulajdona nem volt az-pvé, de amely­nek jövedelme kizárólag az övé lett. Két tehetséges, kitűnő író. A mo­dern német irodalom reprezentánsai, reményei, csillagai. Uj irodalmi s ami legfeltűnőbb, uj erkölcsi ideálok hir­detői. Uj társadalmi, politikai, gaz­dásági élet apostolai- Uj világszemlé­let heroldjai. És mindketten tolva­jok. ' Akik uj kapcsolatokat sejtetnek meg a pszichológussal, amikor a bűn és költészet modern jelentkezéseit vizsgálja? ' 2. Mert azzal a körülménnyel hamar végezhetünk .hogy a költők szegé­nyek s a gazdagok nem adakozók. A szegénység s a jóiét rossz elosz­tása mentenek egyet-mást, de nem adnak felmentést. Főként nem azok­nak, akik védőbeszédük elmondása közben nem is az üres zsebükön és korgó gyomrukon tartják a kezüket, hanem inkább a szivükön és agy­velejükön. Betegesen megnagyobbo­dott szivükön és forrón zakatoló agy­­velejükön. Különös látvány e modern költők szive. Micsoda katlan, az ellentmon­dásoknak mily örvénylő Vezuvja! Perzseli a szemet, amikor belétekint. Véres álmok dobogása remegteti meg a tapintó kezet. Fuldokló kiál­tások görcsei: Minden, ami van, rossz. Minden­nek meg kell változnia, mindent, újjá kell alakítani. Minden uj és önérzetes irodalmi mozgalom ezekkel a felszavakkal kezdte. A fiatal német irodalom is, szülőapja és dajkája egész ,Európa modern irodalmi törekvéseinek, az ember és társadalom teljes újjászü­letésének feltétlen szükségességét hirdeti, »uj orientációt keres« az egyén és a közösség viszonyában. Ennek az uj költői mozgalomnak a politkai és társadalmi iránya azonban nem foglalható oly világos szavakba, mint például a naturalizmusé, amely szorosan csatlakozott a véle együtt jelentkező szociáldemokrácia pro­gramme ához. Azoknak a fiatal, nagy­részt német Íróknak, akiket futuris­táknak, expresszionistáknak stb. hív­nak, nincs ily könnyen tételekbe szedhető társadalmi hitvallásuk: ök minden reálpolitikai lehetőségen in-Egy kritikus albumából Irta: Baedeker Ellenük és mellettük Abban; a uőijnádatban, amit Franen­­loh módjára gyakorolnak bizonyos irók évszázadok óta, nemcsak tisztelet nyil­vánul meg, de némi kis lenézés is. El­hiszem, hogy a Schiller nőtisztelése őszinte volt s hogy Diderot és Légouvé asszonydicsoitése e két becsületes iró, nak á szivéből fakadt, de ba olvassuk ezt a tengersok hízelgést, amit lírai köl­tők és egyéb irpmesteremberek a höl­gyeikre s azoknak eipberi és női eré­nyeire pazaroltak, kisértetbe jövünk mégis gyanakodni, hogy é jó urak papucs alatt nyögtek, a saját asszonyuknak vagy az összes asszonyoknak a papucsa alatt. És kezdjük hinni, hogy nem beszélnek egé­szen őszintén s hogy nem mernek egé­­- ézen őszintén beszélni. Másoknak ver­sekben és prózában megnyilvánuló hölgy­­imádata meg azt a benyomást teszi, mintha azért imának csupa jót a „sze­gény“ nőkről, mert hiszen nekik úgy is elég a bajuk és elég rossz a soruk, még egy kis tömjénezésben se legyen részük? Az ilyen forrásokból eredő nő­­jkultusz tehát nem sokkal értékesebb, mint az a bók, amelyet a kisvárosi ga­vallér kockáztat meg egy falusi libával szemben abban a reményben, hogy az azt készpénznek veszi. S még talán en­nél is értéktelenebb. Mert az csak el­hihető, hogy valaki annyira el van ra­gadtatva a szive hölgyétől, hogy azt őszintén átérzett himnuszokkal ünnepli s a teremtés legszebb remekének tartja. — de aligha lehet igaz érzés, ha valaki az egész női nemet annak összes Jäger Mariival és egyéb szörnyetegeivel emeli a férfjuem fölé. S ha az ily diíirambu­­soknák a dalnoka vagy á szónoka azt hiszi, hopv az asszonyok' az ilyfajta hí­zelgésnek fölülnek yágy — ahogy most mondják -é- bedőlnek, akkor az bizony riétn egyéb, mint megvetése a nőnek, Az ilyen írások tehát inkább a nők el­len szólnak., mint meHettük s azok, akik kritizálják, alighanem, többre becsülik őket, mint a rajtuk semmi hibát se ta rájó Franenlpbok é$; más prózai Min­­nesängerek. , , Amit például én irok idonkint a nők rül, kritikát és megfigyelést, az — ha a gyengéiket is revelájja — nem elle­nük szól hát,, hanem mellettük, mert föl­teszem ' róluk, hogy nem haragusznak meg ?rettc, mig azokra az asszonybál­­yányozókra, akik c*ák magasztalják — ínért nagyon hiúknál: tartják — őket, joggal neheztelnek. Ezt'következtetem legalább azokból a női levelekből, amelyeket azóta kapok, amióta e Kedves teremtésekről irok, *-■ $ -rv' r. ................., -• ; # A jobbfajta no megköveteli tőled, hogy a neméről tisztelettel nyilatkozzál; a féha szívesen hallja,- ha kicsinylőleg beszélsz a nőkről általában, ha csak őneki hízelegsz. V , *. Ameddig a nőkről, mint nemről, i>ai fognak, addig mindig lesz nőkérces, Avagy addig fognák iri>j róluk, amed­dig nőkérdés lesz ? ,­...i-rív; » .. A nők mindig egymásra haragusznak, — akkor is, ha férfi az, aki meghara­­gitotta őket. Amelyik tulajdonságának a beisme­rése ellen a nő a leghevesebben tilta­kozik, az a legrosszabb tulajdonsága. ■" \ V A nő sokszor okosabban beszél, ha előbb nem gondolkozik, "• - in .Y.Y, YY “ ■ •'.** .<■■* •« 1 : Don Juan mondásaiból: — A nő olyan, mint a gyümölcs és nem olyan, mint a barack. Mindegyik­nek más meg más ize van ' * Ha a nők — a teljes egyenjogúságuk révén majdan — bírák ip lehetnek, ak­kor vigyázni kell, hogy asszonyok ügyei­ben ne ítélkezhessenek. Ellenben biztos, hogy azok az Ítéletek, amelyeket férfiak pereiben fognak hozni, nem lesznek tel­jesen elfogulatlanok. • Az előbbi aforizmát jóval rövidebben úgy is ki lehetett volna fejezni, hogy bíráknak a nők nem alkalmasak. Dehát hogy mondanék'ilyen udvariatlanságot? * A nőnek a hasonló iehetségü férfi­val való versenyben föltétlenül győzni kell. Mert az az előnye is megvan, hogy: nő. ; • / *. v Ha a feminizmus egyszer teljes dia­dalt arat, ami éppen nem lehetetlen, akkor nem egy asszonyt íog3z találni, aki majd kevésbbé örül ennek a vív­mánynak, mint amennyire kénytelen lesz búsulni az elmúlt szép időkön, amikor még el volt nyomva. *" : ' Anőgyülölő hite: — A nő által vesztettük el a Para­dicsomot. S ő az, aki pokollá teszi szá­munkra a földi életet A nőimádó formulája: — A nő által vesztettük el a Para­dicsomot, de ezért a veszteségért kár­pótol bennünket azzal, hogy menyor­szággá varázsolja részünkre a földi vi­lágot. Milyen erősek lehetnek a nők, hogy annyit kellett írni ellenük! És milyeu gyöngék a férfiak, hogy annyi hízelgést írtak össze az asszonyokról! * T Mentül haladottabb a kultúra, annál nagyobb a nők iránti tisztelet s mentül haladottabbak a nők, annál nagyobb as tisztelet a kultúra iránt. * ■' jTT* A nők szeretik a regényeket és a regényességet s ennélfogva szeretnek mindent, amiben van valami romantikus elem. Ezért érdeklődnek annyira eljegy­zések, esküvők és elválások iránt. Sok­kal jobban mint a gabonaárak és az emberiség sorsa iránt, amelyek pedig szintén elég fontos dolgok, ha nem is éppen mindig regényesek. SÍ? A 1 A nő, akár királynő, akár mosogató lány, nemesítő vagy demoralizáló hatás­sal van arra, aki szereti, — de az egyik vagy a másik hatás okvetlenül és min­dég kisugárzik belőle. * ! t Némely embernek szeretője van, más­nak meg kedvese. A gazdagnak ritkán vau szeretője, mindig van kedvese. A szegénynek néha van szeretője. * : Gyakran halljuk, hogy nemes szabású nők védelmükbe veszik a nemük bu­kottjait. Erre a lovagiasságra az utób­biak nem kaphatók. Egészen természetes, hogy a nőben állati, ördögi, angyali, isteni, sőt emberi tulajdonságok is vannak s talán éppen e sokféle vonásoknak aa összetétele az, amiből előáll a nő. De férfiúi tulajdon­ságok a nőben természetellenesek, ezek a legidegenebbek tőle. Állattól, ördög­től, angyaltól, Istentől kevésbbé külön­bözik az igazi női természet, mint a férfitől.

Next

/
Thumbnails
Contents