Bácsmegyei Napló, 1922. július (23. évfolyam, 177-207. szám)

1922-07-04 / 180. szám

4. oldal,

BACSMEGYEI NAPLÓ

1922. julius 4.

Az antiszociális rendeletet ä gyakorlatban olyan nehéz lesz különben is végrehajtani, hogy a suboticai kerületi betegsegélyzőpénztáron belül máris mozgalmat indítottak egyes rendelkezéseinek megváltoztatására, így pélcfánl a suboticai pénztártól igen sok tüdőbeteg kapott naponta ingyen tejet, aminek megvonása a pénztári tagok tüdőbajos hozzátartozóira nézve valósággal katasztrofális lenne. Éppen ezért az uj rendelet módosítására vagy legalább is kivételesen méltányos esetekben a rendelettől való eltérés megengedése érdekében rövidesen felterjesztést intéz a suboticai kerületi betegsegélyzőpénztár felsőbb helyre.

Ilyen antiszociális rendeletekkel mégsem volna szabad veszélyeztetni a szegények és dolgozók egészségét s vele az ország közegészségügyét, melyek csak arra jók, hogy az országot a nép-halandóság szomorú statisztikájában vigyék előre.

Csak a minap mutattunk rá az Országos Pénztár iazgatójának nyilatkozata nyomán arra a válságos helyzetre, amibe a szakértelem hiánya ■

ezt a gyönyörű és egyedülálló szociális intézményt sodorta. Mielőtt erre a lépésre határozták el magukat, még előbb a pénztárak enormis adminisztratív kiadásait kellene lényegesen lefokozni. A pénztáraknak ma rendkívüli nagyok a jövedelmeik s ezeknek a százezrekre menő jövedelmeknek túlnyomó nagy részét eladminisztrálják. Sokkal nagyobb az adminisztrációs költség, mint az, amit az intézmény céljára fordítanak. Mielőtt az igényjogosultakat kizárják az intézményből, előbb restringálják az intézmény céljait meghiúsító adminisztratív költségeket. Mert másképp s a mostani rendeletben megnyilatkozó szociális szellemhez képest az lesz a helyzet, hogy előbb a pénztári tagok hozzátartozóit, azután magukat a pénztári tagokat fogják kizárni az igényjogosultak köréből s a munkások és munkaadók csak azért fognak járulékot fizetni, hogy a tisztviselőfizetésekre legyen fedezet. A munkások gyönyörű jóléti intézménye igy alakul át a pénztári tisztviselők menhelyévé.

Tizenöt főtárgyalás egy napon

Tomegnap a suboticai törvényszék főtárgyalási termében

Á suboticai törvényszéken teljes erővel megindult a hátralékos büntető ügyek elintézése. Hétfőn tizenöt ügyben tartott főtárgyalást P a v 1 ovics István törvényszéki elnök büntető tanácsa.

Reggel kilenc órától délután két óráig szünet nélkül jöttek egymás után az ügyek: szándékos emberölés bűntettének kísérlete, magánlaksértés, fogotyszöktetés, lopási és csalási ügyek váltották föl egymást, tarka egyvelegben.

Úgynevezett »foglyos« ügy nem volt egy sem. Kizárólag szabadlábon levő vádlottak ellen folytatták le az eljárást.

Éjjeli látogató.

Mezei Adolfné, szül. Friedmann Róza suboticai lakos szándékos emberölés bűntettének kísérletével van vádolva, amit az által követett el, hogy 1918. év január 21-én éjfél után 1—2 óra között Páva Boldizsárra, aki házának udvarába behatolt, revolverből több lövést tett. A lövések közül egy talált, húsz napot meghaladó gyógyulást igénylő sérülést okozva.

Az eset úgy történt, hogy Páva Boldizsár 1918 január 21-én éjfél után 1—2 óra tájban ittasan hazafelé igyekezett. Betévedt Mezei Adolfné nyitott udvarába. Botorkálását meghallotta a lakásban bent tartózkodó Mezeiné, kijött és kérdezte, hogy ki jár kint? Páva nem felelt a kérdésekre, amire Mezeiné a kezében levő revolverrel rálőtt. Amikor látta, hogy az idegen éjjeli látogató a lövés után is ott áll az udvarban, hozzáment, megfogta és kérdezte, hogy mit akar s mert most se kapott választ, 3—4 lépés távolságról még négyszer rálött. Az egyik lövés hátán találta Pávát, súlyos, de nem életveszélyes sérülést okozva.

Mezeiné a hétfői főtárgyaláson előadta, hogy amikor azon az éjszakán, egyedül álló házának udvarán meglátta az idegent, aki ismételt felhívására sem válaszolt, nagyon megijedt és azt hitte, hogy rablóval van dolga. Félelmében és saját védelmére használta a nála levő revolvert. Ö nem tudta és nem is tudhatta, hogy az az ember részeg volt, ö csak azt tudta, hogy éjszakának idején egy idegen ember behatolt az udvarába és ismételt kérdéseire, hogy mit keres ott, nem is válaszolt.

Ezután a sértettet: Páva Boldizsárt hallgatta ki a bíróság. Előadja, hogy részegségében tévedt be a Mezeiné udvarába, nem tudja, hogy mi történt vele, annyira ittas volt. A sebesülése után kórházba került, onnan Budapestre vitték, ahol műtétet végeztek rajta, de a golyót nem tudták eltávolítani.

Horváth Sándor tanú, Mezeiné legközelebbi szomszédja, előadja, hogy a jelzett éjszakán Mezeiné hozzájuk futott és zörgött az ablakon.

— Azt hittük, tűz van, mondja a tanú és kérdeztem is Mezeinétől.

— Nem, — mondotta ő, — rablók vannak nálam. —- Egyet meg is lőttem.

— Vettem a puskám és én is mentem a Mezeiné házához, de a rabló akkor már elmenekült. Nem vitt el semmit.

Ezzel a bizonyítási eljárás be volt fejezve és a bíróság meghozta Ítéletét, amellyel Mezei Adolfnét felmenti azzal az indokolással, hogy Mezeiné nem tudhatta, hogy részeg emberrel vagy rablóval van dolga s a jogos védelem határait igy zavarában lépte túl.

. Csendélet a pasztán.

C s a m r á g Dragutin, györgyén- I pusztai lakos magánlaksértéssel vádolva áll a bíróság előtt. Az a vád el-, lene, hogy 1918. év március 11-én Györgyén-Pusztán erőszakkal be akart hatolni Hlatki Teréz szülésznő bezárt lakásába. Az ajtót vadászfegyverével döngette. A lármára odajött Boros József szomszéd, aki meg akarta akadályozni, hogy betörje az ajtót, de Csamrág rászólt, hogy lelövi, ha e! nem megy. De jött aztán Csamrág felesége is és elhúzták onnan a teljesen ittas embert.

Csarmág a kihallgatásánál azt adja elő, hogy oly részeg volt, hogy nem tudia mit tett és hogy mi történt vele.

Hlatki Teréz szülésznőt hallgatja ki ezután a biróság és az elnök azon kérdésére, hogy tud-e beszélni az államnyelven, azt feleli: »Tudok bunyevácul, de csak asszonyokkal, már ami a szakmámba vág, de a tekintetes biró ur kérdéseit nem tudom megérteni«.

Elmondja ezután az esetet és hozzáteszi, hogy a Csamrág nem tudta betörni az ajtót, mert a felesége, meg egy talián, fogták, húzták, hogy egy vizes tálba esett.

Boros József tanú lényegtelen vallomása után befejezték az eljárást és a biróság vádlottat felmentette azzal, hogy a tett elkövetése idején beszámithatatlanságig ittas volt.

Az őrlési igazolványok.

A háborús idők emlékei kísérteiként jártak vissza a következő ügyben:

Tóth Pandur Mihályné és

C s ó r á k Jánosné topolai lakosok azzal vannak vádolva, hogy — az előbb említett — 1918 március hó 28-án a topolai községi elöljáróság által kiadott 66 kilogramm búzáról szóló ör-i lési igazolványt 166 kilogrammra és utóbb nevezett a 120 kilóra szóló őrlési igazolványt 220 kilóra >javította« ki.

A biróság mindkét vádlott elles megszüntette az eljárást.

Több ügyben a vádlottak — időközben Magyarországra költöztek —i igy az eljárást fel kellett függeszteni. Néhány ügyben a beidézett tanuk nem jelentek meg és el kellett halasztani a tárgyalást.

Csehszlovák légionáriusok Beográdban

A’ csehszlovák légionáriusoknak egy

tizenegytagu küldöttsége érkezett Beogradba, hogy szorosabbra fűzze azt a viszonyt, amely a két állam, Jugoszlávia és Csehszlovákia között fennáll, A küldöttséget P a t e j d 1 József dr. országgyűlési képviselő, a csehszlovák légionáriusok szervezetének elnöke vezette. A küldöttek pedig a légionárius mozgalom élén álló politikusok.

A légionáriusokat Beogradban ünnepélyes fogadtatásban részesítették. Kalina beogradi csehszlovák követ vezetésével megtekintették a parlamentet, hadügyminisztériumot, miniszterelnökséget és a városházát.

Beograd város a vendégek tiszteletére bankettet rendezett, amelyen a légionáriusokon kívül Kalina, a beogradi polgármester és alpolgármester, valamint katonai személyiségek vettek részt.

Bankett után a légionáriusokot a gárdaezred látta vendégül, ahol lovas- és tornagyakorlatokat, valamint harcászati mutatványokat végeztek előttük a gárdista zászlóaljak.

A légionáriusok az ünnepségek alkalmával megemlékeztek arról, hogy a háború folyamán igen sok cseh légionárius harcolt a déli hadszíntéren a különböző dobrovoljáci szervezetekben.

Hétfőn a légionáriusok kiutaztak az Avalóra, ahol az Ismeretlen Katona síremlékére koszorút helyeztek.

Hétfőn este a csehszlovák küldöttség elutazott Beogradból.

A tarifaemelés csökkenti a vasúti forgalmat

Suboticán át fog- irányulni a külföldi forgalom — Megdrágult a tűzifa

Az egyenes állami bevételek szaporítása végett a kormány felemelte a vasúti díjtételeket. Az ötvenszázalékos drágítás azonban — mely ismét a fogyasztókat sújtja és. az életet drágítja — mint már megállapítható, nem fogja az állampénztárnak meghozni azt a nagy bevétel-többletet, mint amire számítottak.

A tarifaemelésnek legelső következménye az lett, hogy

a külföldi forgalomban a szállítmányok lehetőleg el lógják kerülni a jugoszláv vasúti vonalakat.

Március hónapban, amikor Magyarországon száz százalékkal emelték a díjtételeket, az ausztriai, csehszlovák és német küldeményeket Magyarország elkerülésével Spielfelden és Mariboron át szállították és a jugoszláv vonalakat a lehető legnagyobb mértékben kihasználták úgy az S. H, S. királyságba, mint a Bulgáriába, Török- és Görögországba szóló küldeményeknél. A Suboticán át Magyarországba vezető vonalak forgalma ebben az időpontban lényegesen, csaknem felére csökkent. A jugoszláv tarifák mostani emelése azonban ismét kedvezőbbé tette az osztrák, csehszlovák és német relációkban a Magyarországon át való szállítást. A julius 1-én történt tarifa-drágulás hatása azonban most újból kezd érezhetővé Válni, amennyiben a vajdasági, szerbiai és boszniai küldeményeket nem Mariboron, hanem Suboticán át, a rövidebb jugoszláv vonalon irányítják. A rövidebb útvonal felhasználása legalább harminc-negyven százalékkal fogja a vasutak bevételeit csökkenteni, úgy, hogy az államnak az ötvenszázalékos drágítás jóformán semmi jövedelemtöbbletet nem fog eredményezni.

Az eddigi vasúti forgalom Suboticán át meg fog sokszorozódni és Magyarország vasúti átmeneti forgalmát fogja megsokszorozni a jugoszláv tarifák emelése.

A Kelet felé, a dunai relációkban irányuló szállításoknál az eddiginél nagyobb mértékben fogják felhasználni a hajó-utat. Az osztrák, német és magyar gépküldeményeket, melyeket eddig részben Suboticán, részben Mariboron át küldtek Bulgáriába és Törökországba, most hajón fogják elszállítani.

Nyilván vau tehát, hogy a közlekedésügyi minisztérium nagy hibát _ köpetett pl a tarifaemelésnél amikor

nem vette számításba, hogy a megdrágult fuvardijak el fogják riasztani az exportőröket és importőröket a jugoszláv vasútvonalak igénybevételétől.

A tarifaemelés kártékony hatása a belföldön máris érezhetővé vált. A drágulás napján például a tüzifakereskedők, — mivel a fa fuvardija a horvátországi termelési állomásokról 7—800 koronával megdrágult, — a fa árát vagononként kétezer koronával felemelték. Fuvarkülönbözet címén tehát a tényleges drágulásnak kétszeresét, sőt háromszorosát számítják fel, amikor egy vagon tűzifa árát 11,000 ről 13.000 koronára emelik. Ezt az emelést nemcsak az ezután érkező drágább díjtételű fuvarral terhelt tűzifánál, hanem a már ittlevö készleteknél is felszámítják, amelyek után pedig még az olcsóbb tarifát fizették.

Az elmúlt tél újabb tüzelőanyagmizériái fognak előreláthatólag bekövetkezni a következő télen is a fuvardíjak emelése miatt. A suboticai és vajdasági fakereskedök ugyanis ez évben Romániából akartak fát hozatni, hogy a Vajdaság tüzelőanyag-ellátása fennakadást ne szenvedjen. Mint értesülünk, eddig próbaképpen 3—4000 vagon fát vásároltak Romániában a téli szükségletre és ezt a mennyiséget harminc-negyven ezer vagonra akarták felemelni. Mivel azonban a fuvardíj csupán Zsombolyától Suboticáig' az uj tarifa alapján 1800 koronáról 2800 koronára emelkedett, lemondtak a Romániából való importról.

A rossz vasúti tarifa-politika tehát úgy az államra, mint a fogyasztókra egyaránt hátrányos. Az egységes tarifáiig eljárás azt kívánná, hogy a kormány a külföldi átmeneti áruknak a jugoszláv vonalakon való szállítását refakciális kedvezményekkel előnyösebbé tenné, hogy igy a belföldi vasutforgalom csökkentésének elejét vegye. A külföldi államok nemcsak a háború előtt, de azóta is mindig arra törekedtek, hogy kedvezményes díjtételekkel, rexpedicionális és refakciális tarifákkal Versenyképessé tegyék vasutaikat a külföldi vasútvonalakkal szemben.

A belföldi fogyasztók érdekében pedig szükséges volna, hogy az illetékes körök revizió alá vegyék az elsőrendű ellátási cikkek díjszabását, mert különben a drágulási körforgás az államhivatalnokok újabb fizetésemelését, igy az állam kiadásainak szaporítását fogja szükségessé tenni és igy a [vasutak bevétel-többletét az államnak 1 fizetésemelésekre kell fordítania.