Bácsmegyei Napló, 1922. július (23. évfolyam, 177-207. szám)

1922-07-04 / 180. szám

2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1922. julius 4. Schmitz ügyész: Hova mentek másodszor ? Zhona: Sorba mentünk. Ügyész: A második házban el­lenálltak? Zbona: Nem, hanem az első házban. Danics szintén azt állítja vallo­másában, hogy ittasak voltak. Amikor lövést hallott, leszállt a kocsiról. Zbona kijött a házból és egy embert feltett a kocsira. Tárgyalás vezető: Ez Beck volt. Danics: Igen. Hogy miket ho­zott ki a házból, arra nem emlék­szem, csak azt tudom, hogy a gyűrűket, függőket, aranyláncokat szétosztotta. Tárgyalás vezető: Áldozó csü­törtökön mit csináltak? Ki földeit és ki akasztatott? Danics: Nem tudom. Arról se tudok, hogy hová ásták az éksze­reket. Amiket én kaptam, eltettem otthon és azért nem adtam be, mert el kellett hazulról mennem. Szóltam később Héjjasnak, hogy mi fog történni ezekkel a dolgokkal? Erre Írást kap­tam tőle. Danics: Héjjas azt mondta, máskor majd ha vele megyek, legyen nálam pénz. Ügyész: Hé Has Iván kivel tár­gyalt közülük? Danics: Auréllal. Ezután az elnök szünetet ren­delt el. Franciaország oem enged — Poincaré beszéde — Franciaország — amely átmeneti­leg engedett Németországgal szemben követett kíméletlen és intranzigens reparációs politikájában — a jelek szerint ismét visszatér a győzelem teljes kihasználásának elvéhez. Fran -daország mindig féltékenyen vigyázott arra, hogy adósa, Németország ren­desen az utolsó márkáig megfizesse a jóvátételi összeget. Most különösen nagy szüksége van megint a német reparációs összegre. Franciaország pénzügyi krízise veszedelmes mére­tekben közeledi!} az összeomlás felé. Ezt akarja föltartani most a francia politika és ezért olyan sürgős neki az a pár milliárd, amit Németországnak a versalUesi szerződés értelmében meg kell fizetni. A francia pénzügyi válság fordította vissza a Briand által megkezdett engedékeny, opportunus politikát a régi ösvényekre. A francia politika irányváltozása, illetőleg kiélesedése megnyilatkozik Poincaré legújabb beszédében, ame­lyet a párisi iparkamara ülésén mon­dott el. Kijelentette, hogy Francia­­ország kívánja a győzelem által elis­mert jogainak megvédését és kihasz­nálását. Ha Németország szorgalma­san dolgozik ipari és kereskedelmi erőinek újjáépítésén, kötelességeinek Franciaországgal szemben eleget te­het. Franciaország joggal elvárja, hogy ne csalódjék reményeiben. A követe­lésekhez, melyek nem túlzottak, ra­gaszkodni kell. A francia nép egyedül viseli a jóvátételek nyomasztó terheit, mert Németország számlájára kilenc­ven milliárdot előlegezett. Ha Fran­ciaország ebben a nehéz helyzetben elvérzik, akkor az nagy visszahatással lesz a világ gazdaságára. A francia politika nem tűz ki maga elé önző célokat. Kívánsága csak az, hogy a civilizáció és a haladás munkása maradhasson. Feltétlenül beavatott és hitelt ér­demlő forrásból értesül a „Bácsme­­gyei Napló" bécsi munkatársa a kö vetkezőkről: A népszövetségi ligák uniójának több vezetőségi tagja a prágai konfe­­rerencia eseményei következtében a nemzeti kisebbségek védelme céljából a Népszövetség eddigi intézkedéseit és adminisztrációját elégtelennek és nehézkeznek tartja. A Népszövetség a beadott panaszokat addig tárgyaltatja, véleményezés végett ide-oda küldöz­geti, amig a bepanaszolt államok tör­vényes formában saját érdekeik sze­rint intézik el az ügyet. Éppen ezért a Népszövetség eddig egyetlen egy esetben sem juttatta ér­vényre a kisebbségek jogait. A Népszövetség működésével elége­detlen államférfiak ezért elhatározták, hogy a kormányaik utján a Népszö­vetséget az adminisztráció gyorsabbá tételére fogják felhivni. E célból kö­vetelni fogják, hogy a Népszövetség állandó szaktit­kárságokat létesítsen Jugoszlá­viában, Csehszlovákiában vala­mint Romániában és ezek a tit­kárságok a Népszövetséghez be­adott panaszokat haladék nél­kül a helyszínén vizsgálnák meg. A terv szerint a titkárságokat az il­lető államok nemzetiségi politikájában teljesen érdeknélküli népszövetségi delegátusok irányítanák, mig a szak­értők között egyenlő számban szere­pelnének az illető állam delegátusai és a nemzeti kisebbségek megbízottai, A Népszövetség kisebbségi osztályé" nak vezetői a tervet, amelyet velük már megismertettek, igen rokonszen­vesen fogadták és legközelebb kiad­ják az összes érdekelt államoknak hozzászólás céljából. Természetesen az érdekelt á'lamok a javaslattal szemben visszautasító;-5 visel­tetni, azonban sikerült a nyugati hatalmak több aktiv vezető államférfiül a terv számára megnyerni, úgy hogy annak megvalósítása biz­tosítva van. Eddig szól az információ, amelyet bécsi munkatársunk a lehető legau­tentikusabb helyről szerzett be. Az érdekelt kormányok természetesen most is cáfolni fognak, miként a té­len megcáfolták azt a jelentést is, hogy a Népszövetség a csehszlovákiai nemzeti kisebbségek ügyében bizott­ságot küld Csehszlovákiába. Azóta az események a jelentést igazolták és ha a Csehszlovákiába kiküldött népszö­vetségi bizottság nem működött kellő­képen, ennek a csehszlovákiai né■ metség és magyarság vezetői az okai, akik a Népszövetség bizottsá­gát teljesen a prágai kormányra bízták. A nemzeti kisebbségek vezetőinek arra is kellett volna gondolniok, hogy a népszövetségi delegátusok Prágában is informálva legyenek, mi történik a nemzeti kisebbségek lakta területeken. Mint ahogy törődniük kell majd min­dig azzal a nagyjelentőségű ténnyel, ha a Népszövetség a helyszínen való tanulmányozásra kiküldötteket rendel. Nagyarányú visszaélések a beográdi vámhivatalban — Miből épít házat a beográdi vámfőnök? — Pár nap előtt csapódott be a bör­tönajtó az osijeki vámhivatal több tisztviselője mögött és most a beo­grádi vámhivatal néhány tisztviselő­jéről derül ki, hogy hosszú hónapok óta a legmerészebben meglopnak minden küldeményt, ami a kezük ügyébe kerül Hogy ezek az állapo­tok mennyi kárt okoznak a kereske­delmi életben, mennyire aláássák az állam tekintélyét, szinte felesleges is hangsúlyozni. A beográdi vámhivatal most kipat­tant afférjának részletei a követke­zők; Pár nap előtt egy szerbiai falu csendőrsége letartóztatott egy pa­rasztasszonyt, Petrovity Milyanát, mert nem tudott felvilágosítást adni arról, hogy hol szerezte a nála levő és olcsó pénzen eladásra kinált kéz­­müárukat és szőnyegeket. A csendőrök az asszonyt beszállí­tották a beográdi rendőrséghez, ahol hosszú faggatásra bevallotta, hogy az árut rokonának, Tanaszko­­vics Dragomir vámhivatali szolgának feleségétől kapta. Az asszonyt a rendőrök azonnal elővezették, de ha­tározottan tagadta, hogy valaha is adott árut a parasztasszonynak. Mig a kihallgatás tartott, azalatt detekti­­vek mentek ki a lakására, ahol kü­lönböző helyeken elrejtve sok érté­kes holmit találtak. Amikor a raktár­szolga felesége látta, hogy megtalál­ták a lopott árut, vallani kezdett. Közben elővezették Tanaszkovics Dragomirt is és a letagadhatatlan bizonyitékok láttára ő is elmondott mindent. Még a múlt év szeptemberében történt, — mondotta a szolga — [hogy a szávaparti vámraktári főnök, \ Belotrepity Szvetolik, magához hi­vatta és néhány más bizalmas em­berének jelenlétében azt az ajánla­tot tette neki és a többieknek, hogy álljanak össze a vámraktárakba ér­kező, nagyobbrészt transito-árukat rendszeresen megdézsmálni s a lo­pott holmin osztozkodjanak meg. A banda rögtön megalakult. Tagjai: Belotrepity raktárfőnök, Csajétincza Szvetolik, a főnök helyettese, Di­­mitrijevics és Tanaszkovity szolgák lettek. Azonnal akcióba is léptek. A fő­nök a hozzá érkezett iratokból meg­állapította, hogy mit tartalmaznak az egyes ládák, megjelölte őket, a banda többi része pedig óvatosan fel­nyitotta a ládákat vagy a bálákat, kivették belőlük az előre meghatáro­zott holmit, azután beszögezték a ládákat. A raktárfőnök állandóan je­len volt, amikor a banda »dolgozott« és ügyelt, hogy mindent feltűnés nélkül végezzenek és hogy, a lopás­nak nyoma ne maradjon. Belotrepity raktárfőnök annak is megtalálta a módját, hogy hogyan háritsa el magáról a gyanút. Leg­inkább a transito-árukat dézsmálták meg és a kísérő-iratok megfelelő ro­vatába azt a hivatalos megjegyzést irta be, hogy »az áru súlya kisebb, mint amennyi fel van tüntetve, »sőt ebbe a rovatba azt is pontosan bele­írták, hogy hány kilogrammal ki­sebb a súlya a megjelölt súlynál. A kereskedők közül sokan jelentették, hogy szállítmányaikat megdézsmál­ták, a raktárfőnök ilyenkor kártérí­tési igény bejelentésére kötelezete őket és néhány esetben a meglopot­tak kaptak is kártérítést az államtól. A vallomásttevő hivatalszolga nem tudta megjelölni, hogy mennyi árut loptak össze az idők folyamán, de elmondotta, hogy rendkívül sok ezüstnejnü. goJyemátu, szőnyeg, szövetek és más értékes cikkek ke­rültek a kezükbe. Hogy mennyit lop­hattak, legjobban mutatja az, hogy Belotrepity raktárfőnök a Grob­­lyanszka-utcában nagy házat épitett, bár azelőtt soha semmi vagyona nem volt. A lopások végrehajtásának rész­leteiről mondott még el a szolga nem kevésbbé érdekes részleteket, ame­lyek, ha lehet még súlyosabban ter­helők a tolvajbanda tagjaira. El­mondotta, hogy a banda munkája kezdte már a nagyüzem jellegét fel­öltem. Sokszor előfordult, hogy az egyik ládából kilopott árut kicserél­ték másik szállítmánnyal érkező jobb minőségű, ugyanazon fajú áruvall. A lopott holmi továbbadásánál is rend­szeresen jártak el. Ha a véletlen nyomra nem vezeti a hatóságokat, — mondotta a szolga — úgy talán sohasem fedik fel a visszaéléseket. A szolga vallomása alapján 3 rendőrség nagy eréllyel folytatja a nyomozást. A banda tagjait: Belo­trepity et, Csajetinac-t, T anaszko­­vityot és Dimitrijevityet, valamint Belotrepity és Tanaszkovity felesé­gét a rendőrség őrizetbe vette. A magyar nemzetgyűlés a „turáni átok központilag fűtött melegágya“ A drágaság kérdése a magyar nemzet­gyűlésen Budapestről jelentik: Gaál Gasz­­tpn elnök fél tizenkettőkor nyitja meg a nemzetgyűlés hétfői ülését. Napirend előtt: Rakovszky István szólal fel a tűr­hetetlen drágaság miatt és felhivja a kormányt, hogy léptessen életbe sürgős és erélyes rendszabályokat a drágaság letörésére. Felhivja a kor­mány figyelmét a cukorárak indoko­latlanul magas emelésére. A drágulás zsír és egyéb főbb közszükségleti és kereskedelmi cikkekben óriási mérvű és mindezt a kartelek okozzák. A kartelek összefogtak a közönség ki­zsákmányolására és kifosztására. Gróf Bethlen István miniszterelnök azonnal válaszol és kijelenti, hogy a kormány tudatában van annak, hogy a drágaság rettenetes és pedig első­sorban a valutánk leromlása miatt, ígéri, hogy mindent el fognak kö­vetni a drágaság letörésére. Ha va­lamely árucikk ára indokolatlanul ma­gasra emelkedik, felhivja a közélel­mezési minisztert, hogy gondoskodjék kellő intézkedésről, a közélelmezési tanács révén. Az árvizsgáló bizottsá­goknak kötelességük minden esetben eljárni. Ezután áttértek az indemnitás tár­gyalására. Az első szónok Nagy Emil dr., aki azt mondja, hogy a mostani nemzetgyűlés a turáni átok központilag fütött meleg­ágya. Szenzációkkal nem kíván szolgálni, mert a nemzetgyűlés feladata a nagy­beteg magyar nemzet gazdasági sorsa felett konzíliumot tartani. Sok tekin­tetben a pénzügyminiszterrel ellenkező felfogása van. Sürgeti a telepítéseket, építeni kell, ez a legszükségesebb. Az építés munkáját haladéktalanul meg kell kezdeni. Sürgeti uj ipartele­pek felállítását és utal e téren Cseh­szlovákia példájára, ahol virágzó ipar ván. „PEIL ATELIA” BÉLYEGKERESKEDÉS - SZÉCSI E. SUBOTICA.f-OPOSTA MELLETT VÉTEL - ELADÁS - CSERE Keresek megvételre has nált jugoszláv bélyegeket tekintetníilkül akiadásokra bármily mennyiségben üpilMan, CsíteMiáSan és Maian a lépsz«!! állandó liiseiisépi llirsápftal léteit

Next

/
Thumbnails
Contents