Bácsmegyei Napló, 1922. július (23. évfolyam, 177-207. szám)

1922-07-02 / 178. szám

IQ. oldal

BACSMEGYE1 NAPLÓ

1922. jtiiius 2.

rendjelével, érkezett éj. fék«, az »ív te s úgy »csak« női M »rcmjnoK« a 1 goKml szári s'öjKek, barnák,

Ez a vendég sohasem

Mindig a »testvé- Véxck« raja tósérhogy a bárónak voltak. Ezek a [őnbözőbb orszávofeak köztük feketék és halványak, germánok és szlávok, zsidók és áriáink. Mikor aztán ránehezedett az öregség s a kiterjedt világkereskedelmet egy ember már alig tudta lebonyolítani, mikor a hatóságok figyelme, végül pedig a leánykereskedelem leküzdésére megindult netnzeiközi mozgalom veszedelmessé tértek az üzletet, báró Weissmann némileg visszavonult a nagyüzemtől és csak detail-tizletekkel foglalkozó. Mjnt detaiíista nagyszerűen dolgozott a leánykereskedők fejedéiül#. Sdíyomtebntete volt az igazi zSátadátiy felkutatására, zseniális vau aMözatai kiltöztetésében, úgy hogy a kgelkényeztetebb igényeket is ki tudta elégíteni.

NEm volt ez már könnyű feladat akta, amikor állandóan nyomában vöfí a rendőrség. Végül már az újít mint olyan betörőt ülvápykereskedelem melegítéssé!, betöréssel, pénz- és bankjegycsalással is foglalkozik, sőt egyizben raölógyilkosság- Pelbuitússal vádolták meg. e minden ország betörőinek díszítette, számtalanszor ;ék s ujjlenyomatai egy !gi krimütalista előtt sem ismeretlenek.

Ügy látszott, hogy végzete BudUP&í’n én el s csak a legnagyüub erőfeszítéssel menekült még az eliogafds és bebörtönzés elől.

Ekkor összeszedte kincseit, melyeket a könnyek tengeréből halászott s eltűnt a kontinensről, Korfu szigetén fcéresve menedéket. Itt élt a családjával, amelyet annyi sok család meggyalazása után alapított, itt élt jó néhány éven át' mint tekintélyes és jovíans »báró«., aki bőven rendelkezett mindazzal a pénzzel, ami elengedhetetlenül szükséges a tétlen élethez. Itt álmodta végig a reggeleket egy tengerparti kis görög kávéház, a Dogana udvarán és az estéket a Xemdqchin Anatoli gyönyörű terraszđrol. Aki látta öt tovalejteni nyegle tartásával, gondtalan arckifejezćsćvel, az Odos Nikephoruson,

Korfu leskedveltebb és legélénkebb

korzóján, sohasem hitte volna, hogy ez a fehérhaju, de még mindig üde eleganciáju, elégedett ember olyan bűnöket követett el, amelyekért egy évszázad fegyházaí kellett volna elszenvednie. A legszebb görög szigeten, Korfun, az áldott felhőtlen ég alatt érte el a jók és jámborok halála.

Halála után a fia, Weissmann-Bessorabo Jakab, a magányos békéből a világ hangos zajába vágyódott el s Mexikóba ment, abba az országba, ahol atyja az asszonyok és leányok szerencsétlenségéből sajtolta ki első kincseit.

Sorsa itt hozta össze azzal az asszonnyal, aki Parisba vonzotta, hogy ott meggyilkolja.

Olyan ez, mint a bűn és bünhődés antik tragédiája, a gaztett drámája, amelyben a gyermekek bűnhődnek az atyák bűnéért. Egy nő megbosszulta a nők szenvedéseit. A kapzsiság megölte azt, aki az apa kapzsiságának köszönhette vértől és könnytől ázott gazdagságát.

a

s

Madame Été

— A fehér ruha, a fürdőtóilette, a rózsa és a szerelem

érni, — szerencsés tehetsége pedig megengedte neki, hogy negyven esztendőn túl is képes volt e művészeti magaslaton a hanyatlás veszedelme nélkül megmaradni. Tehetséges fiútestvéreknek (Márkus Istvánnak, Miklósnak és Józsefnek) a még talentumosabb nővére volt ő, s amellett oly megható módon szép, bogy már a megjelenése is elbűvölte a nézőket és pedig nemcsak a férfiakat, hanem a nőket is, akik intemátusbeli lányoknak a lelkesedésével imádták, s ha csak egy szemernyit voltak szőkék, szerettek volna hasonlítani hozzá, s utánozták őt, amennyire a festői képességük és a fodrászmüvészet megengedte. Kevés nőbe voltak annyian szerelmesek, mint e szépséges lányba és később asszonyba (Pulszky Károlynál, a tragikus véget ért kitűnő műtörténésznek és ma is pótolhatatlan müértönek és miibecslönek lett a felesége), akinek elég volt végigmenni akkortájt az utcán, bogv — amint ö mondja egyik szerepében — »figyelme tárgya« legven »minden figyelőnek«, s el ltomé Ivositson minden más asszonyt knlórt- szőkét, barnát, vöröset és szinvegyeset. Már akkor kap'a a »szőke csoda« nevet, s ezt a nemesi prédíkáturnét joggal viselheti ma is. E jellemző nevel ba az emlékezetem nem csal, Bartók Lajostól kapta, aki maga is szőke volt, de azért nemcsak barna nőkért lelkesedett.

A Küry-rajongás, meg a Fedák-Iáz, amely később hevítette a szinházjárókat, csak egy kis höemelkedés ahhoz a lángoló imádathoz képest, amellyel

• Ír Vru»s>i ! S-f' V /: rr g fjflta.1 MáfkttS

Most jön szembe a Tavasz tündérével és v-rágos utján forró csókkal köszönti a távozót: Onagysága a nyár, vagy helyesebben : Nyár onagysága. Fehér ruhában jön, fehér ruhában jár mindenütt, ahol a julius kékje borul a párázó tájakra. A fehér ruha az uniformisa, az ártatlanság színe és a bánaté is néhol keleten, anol nem feketével gyászolnak a nők. Itt egy angyal suhan el benne, amott egy démon termeiét csókolja, aki mosolyogva néz a szemekbe, de a négy fal közt keserű kényekkel siratja meg azt az időt, amikor még ő is angyal volt. Az urnapi körmenetben égi tisztaság jelképe, az éjjeli mulatókban fegyver a hőség és a pali közönye ellen. És e két véglet között a fehér ruha jegyében folyik, hullámzik mindenfelé a nyári nő élete, legyen akár húszéves „hotweather-girl“, avagy kinyílt nyári rózsa, aki a liarminc, negyven vagy még ennél is veszedelmesebb életkor kertjében virul.

A nyári kampányra — pleonazmu; volna azt irm, hogy hódi tó kampányra — készülő Évák fehér had erege már a fronton áll, — még egy hét és minden vonalon megkezdődik az offenziva. Verkliszó mellett, Palics berkeiben édes csalogány-dal hangjaira, Ostende strandján tarajos hullámok zenéjére, egy hét múlva ál! a harc, mely örök és elkeseredett hévvel lobog föl minden nyáron. A kis esetlen boltilány és a habkezü kegyelmes kisasszony folytatják azt, amit elhagytak ibolyanyiláskor a tánciskolában és a bálteremben. Harc a férfiér' a neve ennek a háborúnak és az esete, csak keveset változtat az a körülmény ha a férfi már megvan. Mert akkor me„

vt-Emiliát bálványozta, csakhogy ez utóbbi ünneplés, mert hiszen komoly drámai művészetről és művésznőről volt szó, diszkrétebben jelentkezett. Fedák-arckép (és persze cipőkrém is) bizonyára több fogyott el az országban, de a »szőke csoda« több álmot zavart meg, mint bármely más színésznő... Legmeghatóhb szerepe Márkus Emíliának (vagy ahogy ő szerette magát hívni: Emmának) talán Desdemona volt, akinek szűzi szendesége, asszonyban megnyilatkozó leányossága, becsületes gyanutlansága, őszinte libasága soiha és sehol se talált jobb és szebb ábrázolóra. A bajának és az arcának velencei színei, megjelenésének Tizianra és korára valló költőisége hozzájárult ahhoz, hogy ebben a szerepében találtuk őt a legérdekesebbnek, s azt hiszem, maga Shakespeare (aki bizonyosan nagyon sok szépet álmodott) se álmodhatta meg a Brabantio édesen buta lányát s a fekete Othello kis fehér feleségét tökéletesebbnek. Ám a Júliája is feledhetetlen, s hogy nagyot ugorjak a komoly múzsától a komolytalanhoz: a »Vasgyáros« Claire-jét, ezt a karzat számára sztilizált vértelen aszszonyszemélyt is oly finom vonásokkal ruházta föl, amelyekről Ohhelmester nem is álmodott. Nórával később birkózott meg, s e problémás szerepet ibseni megértéssel kreálta, s jobhan megjátszotta mindenki másnál. Igen nagy repertoának volt mindig az ura, s ha beszéde egy árnyalattal természetesebb, akkor a tökéletességéhez valóban nem hiányozna semmi

azért kell harcolni ebben a nehéz lágban, hogy — megmaradjon.

Egy nagyon szép nagymamával beszélgettem erről a témáról, akit ma is imád a férje és aki az újvidéki strandr; készülő húszéves unokájának épen akkor adott jótanácsokat, amikor nála voltam, így szólt hozzá:

— Hódítani akarsz, Daisy? Jól figyelj 1 Légy szerény és tartózkodó, de ne lepjen meg semmi. Viselj fehér ruhát, amikor csak lehet A fürdőkosztümöd legyen igéző, de sohasem merész. Pihenj eleget. Ne beszélj sokat. A púderes puffodat sohase felejtsd otthon. Ez a receptje annak, hogy mindig fessél s ha ezt megtartod, akkor ma hozzáfoghatsz a kelengyéd összeállításához

Megmosolyogtuk a nagymamát, de igazat adtunk neki. A nyár, ha megejti varázsával kedvezve egyengeti is a szerelem útjait, sokszor és sokban, kedvezőtlenül befolyásolja Madame Été csábító fitnessét. A kánikula, a kimerülv nyomot hagy a hajon, a kézen és a arcbőrön és ha a férfiak néha bukna is a napsütötte arcú nőkre, sohase lesznek szerelmesek olyan lányokba, a kiknek az orrukról lehámlik a bőr, a arcuk pecsenyére sült és akiknek a kezét nem lehet megnézni.

Ami a fürdőtoilettct illeti: sok as. szony és leány nagyon szép lehetne benne és mégis csak igen kevesen vannak, akiken tetszik. Akiket sem a tér mészet, sem a sport nem tett alkalmai arra, hogy úszó ruhában mu'ogassák ma ukat azok számára a legbölcsebb tanács : ne fürődjönek nyilvánosan. De a vérbeli sellők se viseljék naphossza . mert tiz óra alatt a legszebb lábat >s megunja az ember és a legkerekebb váll fölött is közömbösen si-.Hk el a férfiúi szem. Aki azt mondja erre, hogy pusztán a maga kényelmére cseleksziigy, annak azt feleljük, hogy a sok a kényelemből is megárt.

Fontos, hogy a nyár leánya, ha szép, egész nap szép legyen. Legnehezebb probléma: a déli órák. Reggel, alvás után minden nő üde és az est villanyfényében sem nehéz megfelelő hatás, elérni. De hány fáradt, izzadt arccal találkozunk délben a strandon, a teniszpályán és egyebütt és hány szerelemnek lett már korai vége az ilyen találkozás. Ilyenkor a bölcs nagymama tanácsa követendő: pihenni kell és hogy hogyan kell pihenni, azt is megmondta nekem egy praktikus fiatal asszonyka, aki szereti összekötni a kellemeset a hasznossal:

— Hűvös szobában, lehetőleg bőrpamlagon kell az embernek feküdni a hátán egy jó félóra hosszat. A szobában mindig friss rózsacsokor legyen. Ez fontos, mert a rózsa illata megnyugtatja az idegeket.

A nagymama receptjében minden esetre a legnehezebb, hogy „ne beszéli sokat!“ Évának sohasem esett könnyen a hallgatás és mégis, ha meggondoljuk, nagyon megszívlelendő ez a tanács is. A sok beszéd a nagy melegben kiment és a hódításhoz egyebeken Kívül a hangulat is szükséges. Hangulat pedig leginkább csendben érhető ci. Ajánlatóilyenkor egy szál rózsa a kézbe, melynek illata, ha a hűvös szobában zsongitólag hat az idegekre, a fürdőpark ösvényein, vagy a nyaraló kertjében épen az ellenkező hatást váltja ki. Es ha sikert akarunk elérni, a fő a hatás.

Barberina táncosnőtől C aciha tronorolcGsneig

Német történetíró a berlini nőről

A berlini nő egészen fiatal nővére a világvárosi nőknek. Maga Berlin sem régi világváros. Csak a XVIII. század végén emelkedett naggyá, hiszen 1783- ban még Nápoly, Palermo és Dublin mögött állott. London már közel egymillió lakost számlált. Páris 6*' "ü-et, Nápoly 4ÜO,UOO-et, Becs, Mu. Pétervár,

Palermo, Dublin egyenkv. .ut!,CQ0-et abban az időben. Mirabeau, aki ez idótájt felkereste Berlint, katona- és hivatalnokvárosnak nevezi. A nők ezen a talajon hosszú ideig nem fejlődhettek ki különleges típussá, sőt szigorúan véve, a XVIII. századig egyáltalán ismeretlen volt a berlini nő oly értelemben, mint a párisi vagy bécsi asszony.

Ezekkel a megállapításokkal kezdődik egy német kulturhistórikusnak, Hans Ostwald-nak a könyve, amely újonnan feldolgozott formájában e napokban Jelent meg a könyvpiacon. A könyv nem annyira a berlini nő természetrajzával, mint inkább azzal a kulturhistóriával foglalkozik, amelynek folyamán a berlini nő típusa kialakult.

A francia forradalom idején, araikor Berlin még jelentéktelen város volt, a német társadalom legfelsőbb nívója franciákból és zsidókból állott. Főleg a zsidó nők domináltak.

Az ő szalonjaikban játszódott le az egész társadalmi élet. Az udvar és a nemesség alig számított akkor. Henriette fíertznél, akinek férje Kant legkedvesebb iskolatársa volt, adott egymásnak találkozót Mirabeau, Schleiermacher, Humboldt, Genz és Börne. Úgynevezett »nagy házuk* volt a zsidó hitközségek leányainak. Marianne Mayer, egy zsidó kercsedőnek a leánya, Rcuss herceg morganatikus felesége lett, — Reuss herceg volt Berlinnek akkori asztriai nagykövete, Nagy és előkelő kör gyülekezett Lewinnek, egy zsidó kereskedőnek Rachel ne.ü lánya körül, aki később szintén bevonult a‘ diplomáciába, mint VVarnhagennek a felesége, aki akkor Poroszországot I karlsruhei udvarban képviselte.

E zsidóasszonyok mellett nagy szerepük volt az aránylag kisszámú grande cocotte-oknak, akiknek szintén nagy befolyásuk volt a berlini nő típusának kialakulására. Ezek a cocotteok voltak akkor a berlini nők bálvdnyképei. Utánozták, hogyan öltözködnek, hogyan járnak, hogyan raccsolnak. Egy korabeli krónika megemlékezik egy akkori szokásról: a berlini nők lefátyolozták arcukat és felkeresték a cocotteok helyiségeit.

Chodovietzkynek van egy nagyon csinos képe, amelyben egy berlini matróna egy cocotteal beszélget; a kép alatt a következő szöveg olvasható: »Vem tudná elhatározni magát, hogy a fiam maitresse-e legyen, vagy legalább is annak szerepeljen?* A divatot Nagy Frigyesnek a táncosnője, a hires Barberina diktálta, ő tüntette el egy csapásra a berlini nők hajáról a púdert, amennyiben ő maga nem rizsporozta kék-fekete haját. Ez a hires Barberina kitünően értett a férfifogás művészetéhez s igy érthető, hogy Berlinben csakhamar minden nő á la Barberina öltözködött, á la Barberina mosolygott.

Berlinnek legnagyobb és legbefolyásosabb maitresse-e azonban Lichtenau grófnő volt. Berlini bens2űlött volt, egy katonazenész leánya, udvarlója II. Frigyes Vilmos, aki feleségűi vétette Rietz kamarással. akinek később a Lichtenau grófi címet adományozta. Lichtenau grófnő szívesen neveztette magát

a berlini Pompadournak. Nem sokáig tartott a dicsősége, nert Ili. Frigyes Vilmos, akinek felesége a szigorú erkölcsű l.ujza királynő volt, csakhamar bebőrtör.öztete és csak hosszabb idő múltával helyezte szabadiábra.

A napóleoni idők kifejlesztették a berlini nők német tulajdonságait. Abban az időben erkölcsösebbekké, sőt priidebekké is lettek a berlini nők. Egy berlini színésznő, Döbberlin ellen, miután másodszor lett házasságon kívül anyává, első i fellépte alkalmával olyan tüntetéseket