Bácsmegyei Napló, 1922. július (23. évfolyam, 177-207. szám)

1922-07-01 / 177. szám

X XIII. évfolyam Subotsca, szombat 192^. jisliiis 1. 177. szám. t£egjel*fiik mirćen reggel, Ctutep után és hétfőn délben Í'£LÍ.FGN SZÁM: KiatínSiSvafnl 8—58, szerkesztőség 5—10 Előfizetési ár: negyedévre 9&* —dinár EZEKKESZTÓSÉG: Kralja Alexaadra-ulica 4 szám alatt Kiadőhivatal: Kralja Alexandra-ulisa 1 (Le5bacb.-j»alota) A drága igazság A novisedi Ítélőtábla elnöke, mint ahogy mai számában a „Bácsmegyei Napló" megírta, fel­ügyeleti jogkörében a törvény­székek elnökeivel és járásbírósá­gok vezetőivel közölte a novisadi pénzügyigazgatóság egy legutóbbi elvi jelentőségű határozatát, amely szerint a szerbiai pénzügyi törvé­nyek értelmében ezentúl a Vajda ság területén és a kereset be­nyújtásakor kell leróni az Ítéleti illetéket. Ez a törvénymagyarázat ellen­tétben lévőnek iáísrik az általá­nos jogelvekkel, sőt az alkotmány rendelkezéseivel is. Ez idő szerint *tt a régi illetéktörvény van élet­ben, melynek tarifái is részét a változott viszonyokhoz képest ugyan felemelték mór több ízben is, egyéb rendelkezése azonban változatlanul maradt érvényben. Az alkotmány rendelkezései sze­rint a királyság különböző terű létéin éiő jogrendszerek csak a jogegységesités utján olvaszthatok össze egy egységes jogrendszerbe. Ez a rendelkezés pedig kizárja azt, hogy az itt hatályban lev illetéktörvény a régi szerbiai ille­téktörvény rendelkezéseivel inéi­­dentaliier egészittessék ki. Nem any nyira a törvénymagyarázatok he­lyességén, mint inkább jogpoliti­kai meggondolásokon múlik az, hogy a törvényegységesités kor­szakos munkája milyen mérték­ben és milyen szempontok érvé­nyesítése mellett haladjon előre. Éppen azért a jogalkotás általa nos követelményei is tiltakoznak az ellen, hogy egy pénzügyi ha­tóság incidentaliter hozott határo­zata, melyet a felügyeleti joggal rendelkező bíróság adminisztratív intézkedése folytán kapnak meg az elsőfokon eljáró bíróságok, ilyen döntő módon nyúljon bele a jogegységesités menetébe. Az igazságügyi kormányzatnak kellene beavatkoznia a legfőbb jogpolitikai szempontok érvénye­sítése mellett abba a jogszolgál­tatási abuzusba, melyben a jog­­egységesitést pénzügyi hatóságok vállalják magukra. Az ily módon indikált jogszabály annál vesze­delmesebb, mert nincs alkalma­zása ellen jogorvoslatnak helye. Az iktató nem fogadja el a kere­setet, amig az Ítéleti illeték nincs leróva. Csak birtokon kívül, az illeték lerovása utón lehet ez el­len jogorvoslathoz jutni. A jogszolgáltatás példátlan mér­tékben drágul meg ezáltal. A föl­fordult állapotok között, amikor az egész világon csak az anarchia konszolidálódik s mindenütt a jogbizonytalanság jogrendje ural­kodik, túlságosan platoniszíikus lenne azt hirdetni, hogy az igaz­ságszolgáltatásnak ingyenesnek kell lenni, De ha ez az állapot nem is valósítható meg, ha ez államkincstár továbbra is keresni akar az igazságszolgáltatáson, — mert most azt teszi, amihez mér a múltból hozzá vagyunk szokva, az igazságszolgáltatás bevételei nagyon tekintélyes módon meg­haladják a kiadásokat — legalább ne keltse az árdrágítás látszatát olyan szabályok alkalmazásával, melyeknek jogszerűségét, jogpo­litikai helyességét és gyaikorlati célszerűségét komoly megfonto­lással lehet kétségbevonni. A mai adópolitika mellett még csak az hiányzik a kereskedelmi forgalom tökéletes megbénulásá­hoz, hogy az igazságszolgáltatást a hozzáférhetetlenségig megdrá­gítsák. Az adó,- vám,- és forgalmi intézkedések már úgyis majdnem a teljes mozdulatlanságig merevi-A belügyminisztérium BBB ügy­osztálya »bizalmas« rendeletét kül­dött a Vajdaság valamennyi főispán­jának, amely a közigazgatási hatósá­goknak »a zsidókkal« szemben köve­tendő »különleges« eljárást volna hi­vatva szabályozni. A rendelet az al­kotmány rendelkezéseinek olyan sú­lyos megsértését jelenti, hogy a felett egy pár soros elitélő kommentárral napirendre térni nem lehet. A rendelet alkotmányellenes. Már egymagában az a tény, hogy a belügyminisztérium egyik ügyosz­tálya az ország egyes részére nézve, az állampolgárok egy bizonyos kate­góriájának közjogi viszonyait »bizal­mas rendelettel« szabályozza, súlyo­san sérti az alkotmány 94-ik szaka­szának minden rendelkezését, — nem — minden betűjét! Az alkotmány 94-ik szakaszának rendelkezései szerint a végrehajtó hatalom a törvények végrehajtásá­hoz szükséges rendeleteket adhat ki. Kérdezzük mindenekelőtt, hogy a »zsidókról« szóló rendelet kiadását milyen törvény végrehajtása tette szükségessé? A rendelet kiadója erre a kérdés­re csak egy választ adhatn — hall­gatna. »Jogviszonyokat szabályozós ren­delet kiadására a végrehajtó hatalom csak a törvényhozásnak esetről-eset­­re kiadandó felhatalmazása alapján van jogosítva. Kérdezem, az brszág nemzetgyűlé­se milyen törvénnyel vagy milyen határozattal hatalmazta fel a királyi kormányt arra, hogy a Mózes-hitii állampolgárok közjogi vívmányait (letelepülését, állampolgárságot) a Vajdaság területére különleges mó­don, külön rendelettel szabályozza? Ugyebár, sehol és soha! A rendeleteket közhírré kell tenni tették meg a kereskedelmet, mely­nek egyetlen éltető eleme van : a szabadság. Most a teljes bénu láshoz még csak az kell, hogy kötelezzék azt, akt igényét a bí­róság előtt kénytelen érvényesí­teni nagyobb bírói illeték lerová­sára, mint amennyit a pör alap­jául szolgáló ügyleten kereshet. A mai árak mellett a kereskedő úgyis ez egész vagyonát kockáz­tatja minden nagyobb ügyleten, az egész nyereségét meg kockáz­tatja a bírói illetéken — kinek lesz kedve eztán folytatni az üz­letét? De nem szabad megjeledkezni a pénzügyi szempontokról sem. A perek meg fognak ritkulni és az Ítéleti illeték címén befolyó jövedelem meg fog csappanj. Ez a financiális eredmény. és minden rendeletben hivatkozni kell arra a törvényre, amelynek alapján kiadatott. A »bizalmas«,, a hivatalos lap nyomdafestékét meg nem tűrő ren­deletekkel való kormányzás alkot­mányellenes. Hiszen ez természetes. A parlamentáris kormányzás alapel­vét a végrehajtó hatalomnak a tör­vényhozás által való ellenőrzését tenné lehetetlenné az, ha a végrehaj­tó hatalom törvényes felhatalmazás nélkül, titokban adhatná ki a rende­leteket, amelyekről a közzététel el­maradása folytán a nemzetgyűlés nem szerezhet tudomást. Hiszen ha a »bizalmas rendeletek« kiadása kormányzati rendszerré vá­lik, illuzóriussá válik s törvényhozás­nak az a joga, hogy a kormány ren­deletéit »egészben vagy részben határozatilag hatályon kivill helyezhessen«. Lett volna-e bátorsága?... Kérdezem: a hivatalos lap melyik számában jelent meg ez a famózus rendelet »a zsidókról«? és kérdezem, lett volna-e bátorsága a rendeletet kiadó hatóságnak ezt a rendeletet a hivatalos lapban az ország színe előtt, az ország részére és a törvény­­hozás ellenőrzési jogára való figye­lemmel közhírré tenni? Aligha, mert a rendelet ellenkezik az alkotmánynak azzal a parancsá­val, hogy a végrehajtó hatalom ren­deletéi »nem lehetnek ellentmondás­ban sem az alkotmánnyal, sem a törvénnyel, melynek végrehajtása tárgyában kiadattak«. Olyan tőrvény, amelynek végre­hajtásához ennek a »bizalmas« ren­deletnek kiadása szükséges volna, természetesen nincs; de ahelyett van az alkotmánynak olyan rendelkezése, amelynek minden szava tiltakozik az ellen, hpgy a kormány akár bizal­masan, akár nyilvánosan ilyeu ren­deletet kiadhasson. »Minden állampolgár egyforma a törvény előtt és egyformán élvezi a a hatóságok védelmét« — mondja az alkotmány 4-ik szakasza; az alkot­mány 12-ik szakasza pedig félre­értések elkerülése okából hozzá te­szi, hogy »a polgári és politikai jogok élvezete a vallásfelekezettől függet­len«. A rendelet és az alkotmány alaptételei. Nos hát, nézzük, hogyan respek­tálja a »bizalmas« rendelet ezeket az alkotmányos alaptételeket és hogyan respektálja a kisebbségek védelmé­ről szóló nemzetközi szerződés ama rendelkezéseit, hogy azok az állam­polgárok, akik faji, nyelvi vagy fele­kezeti kissebbséghez tartoznak, jogi­lag és tényleg ugyanazt a bánásmó­dot élvezik, mint a többi SHS állam­polgárok. A rendelet intézkedő részéből, il­letve annak első pontjából mindenek­előtt kiderül az az édes titok, hogy a »Vajdaság zsidóiról van egy külön »összeírás«; hogy vannak »Összeírt zsidóki, hogy tehát az állampolgári jogegyenlőség nagyobb dicsőségére ezek a zsidók »fekete listán« vezet­tetnek, vagy ha jobban méltóztatik visszamenni a középkorba, a Vajda­ság közigazgatási hatóságai részéről eszmény sárga folttal tüntetteínek ki. összeirt görögkeleti, szerb, katho­­likas vagy protestáns nincs, de »ősz• szeirt zsidói az van a Vajdaságban. Aminthogy a rendelet befejező ré­sze szerint azok a Mózes-hitü állam­polgárok, akik a területátcsatolás té­nye folytán a békeszerződés 61-ik cikke értelmében teljes joga állampolgárokká vál­tak, egyszerűen »ittrekedt zsidók«, akiknek »üldözésére« ez a rendelet fel nem használható. Kérdések. Kérdezzük, kinek a rendeletére, milyen célból, ki, mikor és milyen alapon irta össze a Vajdaságban a zsidókat? Ki osztotta föl őket itt re­kedt, nem üldözhető és nem itt re­kedt üldözhető kategóriába? Hogyan kozható ez a rendelkezés összhangzásba az állampolgári jog­­egyenlőséggel? A felekezeti egyen­lőséggel? Hogyan lehet az »összeirt zsidókat« 30 nap alatt illetőségi bi­zonyítványaik bemutatására kötelez­ni csak zsidókat, csak a Vajdaságban és csak azért, mert »zsidók«. Miért szükséges a zsidók részére lakhatási engedély, mikor a költöz­ködés az alkotmány 10 szakasza sze­rint szabad és az alkotmány 127-ik szakasza értelmében csakis bábom vagy fegyveres felkelés esetére kor­látozható kizárólag országos törvénnyel? Miért kell a lakhatási fingedéi# A zsidókról szóló kormányrendelet as alkotmány megvilágításában Irta: GRÁBER LÁSZLÓ dr.

Next

/
Thumbnails
Contents