Bácsmegyei Napló, 1922. június (23. évfolyam, 149-176. szám)
1922-06-08 / 155. szám
1922. fttnras & BACSMEGYEI NAPLÓ 5. oífliaí. . Érdéig népe az ókirályság kizsákmányoló politikája ellesi Magyar-román-szász biok alakul Kolozsvári tudósítónk jelenti Vajda Sándor, a volt magyar képviselő és román minisztorelnök adta ki először a jelszót: Erdély az erdélyieké. Azóta a Vajda jelszava bejárta egész Erdélyt, bejárta Romániát, sőt a havasokon túlra is el hatolt. Az erdélyi magyar sajtó hónapokon át irt róla és örömujjongással fogadta a volt miniszterelnök kijelentését. Nem ngy a román sajtó. A szűklátókörű sovén szempontok előtérbe jutottak s a nagykoncepcióju, izig-vérig demokratikus állam férfin ellen kíméletlen hírlapi kampány indult meg. A felszínre dobott jelszó hullámai csak látszólag csitultak le. Az erdélyi románság kezd öntudatra ébredni, mert az ókirályság polypkarjainak a fojtogatása fájdalmas kezd lenni, aminek köveikezményeképen kialakulóban van egy különálló erdélyi román közvélemény, amely minden politikán túl elsőrendű vitális érdekeinek farija, hogy az erdélyi gazdasági, kulturális, közigazgatási és jogrendvédelmi értékeit mindenekfelett megvédje. Erdély románsága egy speciális politikai alakulatot, egy erdélyi blokkot akar alakítani, amely a pártok keretei felett áll, amelynek kötelékében és égisze alatt bármely politikai párthoz tartozó politikus megférhet és ahol az erdélyi nemzeti kisebbségek is részi fognak venni. A szenzáció erejével hat ez a nemzetiségre, fajra, vallásra való iekin'ei nélküli generális politikai tömörülés, amely ugyan még csak a. csirájában van, de remény van arra, fiogy rövidesen a nagyszabású koncenció tetté izmosodik és Erdély gazdasági kulturális fölényét nemcsak megmenteni, hanem biztosítani is tudja. A mai kormány erdélyi politikai, gazdasági zsúkmányhaüjáraának máris van egy positiv eredménye, egy gyors és különben csak évtizedekre váró eredménye: az erdélyi románság és az erdélyi magyarság értelmi és érzelmi közeledése. Erdély népe kezdi belátni, hogy az évszázadok óta együtt élő népek életsorsa közös és fölös gyűlölködés, fölös viszélykodás és a kisebbségeket elnyomó politika éje nemcsak a kisebbségeket sújtja, hanem Erdély összlakosságét. Ma már odaíejlfidtek a dolgok, hogy az erdélyi népek közössége erősebb, mint a királyságbeliek erdélyi hatalmaskodásaival szemben mutatkozó antagonizmns. Az erdélyi blokk politikai kontúrjai merészen bontakoznak ki. A budapesti sajtó válsága Havi egymillió korona deficit mn már a nagy napilapoknál A sajtó válságos helyzete nem Nyílt titok ma Budapestet/, hogy sporaclikus tünet, legelőször talán Budapesten ütötte föl a fejét a krízis, mert az úgynevezett kurzus nyolokilenc uj napilappal szaporította a régi állományt, azután Németországban és Ausztriában kezd tek mutatkozni a legsúlyosabb szimptomák, olyanok, amelyek komoly szervi betegséget árultak el. A magyarországi sajtó sorsát a lényegesen megcsappant olvasóké zönség és a szinte kórosan fellépett íapalapitási iaz pecsételte meg. Ugyanakkor, amikor a fogyasztás a felényire olvadt, gombamódra nőttek ki a vadvizekkel elöntött talajból uj meg uj sajtóvállaiatok. amelyek vad konkurenciává! vetették rá magukat a »piacra« és hosszú ideig kiváltságokat is élveztek a régi, begyökerQdzett, túlnyomórészt liberális lapok rovására. Ez a korszak eitünfc s ami maradéka itt-ott található, ahhoz már édeskevés köze van a felsőbb hatalomnak. A napilapok szabad versengélsének időpontja — úgy, ahogy — újra elkövetkezett és ma már ismét csak az újság jósága, megbízhatósága, népszerűsége az ajánlólevél, nem pedig a kedvezményezések bántó rendszere. Ebben a szabad versenyben azután egyes napilapok amarosan alákerültek és ha közben nem dúlt volna teljes erővel a választási harc, már el is merültek volna. ’ h; egy-két nagyon elterjedt napilap kivételével alig vau orgánum, amely a közönség támogatásából tartja el magát. A rendkívül drága papír és nyomtatás mellett a személyzeti kiadások nagyméretű emelkedése és a sokféle adó majdnem minden iapvállalatot deficitessé nyoaioritott. Azok a lapok, melyek nem valamely nyomda érdekkörébe tartoznak, valósággal tengődnek ás ess kido kérdése, mikor múlnak ki, vagy — a legjobb esetben — mikor vásárolja meg őket az a bizonyos »erős kéz«. A koramün bukása után harminc napilapja volt Budapestnek, ma már »csak« hbszonhárom van. Megszűnt az »Igazság«, a »Neue Post.«, a »Budapester Abendblatt«, a »Politisches Volksblatt«, szünetel »A Nap«, amelyet egy bécsi papirrendelés, illetve a kifizetett papírmennyiség meg nem történt szállítása döntőit válságba. A »Magyar Hírlap*, hogy megmeneküljön, kénytelen volt öt koronáról két koronára leszállítani az árát és mindössze négy oldal terjedelemben jelenik meg. A válságot ideig-óráig elodázta a példátlan hevességgel folyt válasz tásí agitáció. A pártoknak — van beióliik vagy huszonkettő — szükségük voit a nyilvánosságra és kisebb-aagyobb összegeket áldoztak, hogy vezéreik és közkatonáik tné"teres kortesbeszédeit közöljék. R beograői kiállítás A beogradi második gimnázium épületében ma nyitották meg a jugoszláv művészek kiállítását. Ez a kollekció méreteiben jóval túlszárnyalja mindazokat a kiállításokat, amelyeket eddig a jugoszláv .képzőművészet produktumaival eddig megrendeztek. A gimnázium termeiben nem kevesebb, mint 1500 kép, szobor és grafikai munka van a nyilvánosság számára összezsúfolva'. Először történik meg, hogy a jugo szláv festők, szobrászok és grafikusok országos ensembie-je fölvon ul, egységesen és kollektiven, megmutatván a jugoszláv művészi mozgalom erejét, nívóját és kvalitásait. Az akadémikustól, az arrive művészcsoporttól kezdve részt vesznek a kiállításon a legszélső forradalmi törekvésű fiatalokig mindazok, akik értéket jelentenek ebben az országban. A jugoszláv képzőművészet centrumában álló proletnyi-szalon művészcsoportjának reprezentatív mestrerei felé igazodik elsősorban a nyilvánosság érdeklődés?. A második emeleti nagyterem bejárata előtt Meslrovics dalrnát szobrásznak két portréja áll, az egyik édesanyját ábrázolja, e másik egy XV. századbeli olasz piktort elevenít meg. Mindkét szó bor hűen tükrözi Mssírovics monumentális hatásokra törekvő művészi készségét és szuggesztiv formanyelvét, mely túl a naturalizmuson Mennier tragikus, mély tónust! művészetével tart rokonságot. Bent a teremben Rosandics Torna szobrász méreteiben is impozáns, fából faragott Krisztusa dominálja a kollekciót. Rosandics Krisztusé a mártirum, a szenvedés nagyszerű és őszinte diadalét személyesíti, de nem a katolicizmus sze lenti atmoszférájában, hanem a kínlódó gyötreltnes, megsebbzeít életű ember materializmuséval. Női aktja és az ifjú torzója is lendületes, szuverén mövé3zettei megcsinált dolgok, a melyek Krisztusa mellett is eseményt jelentenek művészetében. A női portréja különben, mely Lukinics Inkát ábrázolja és amely különösen értékes munka, a fiatalság nagyszerű apoteozisa. Lukinics Inkának van még egy portréja pbben a teremben, a festő Dobrovicstól, mely szintén kitűnő, munka és egyike a fcépíriállitás legértékesebb produktumainak. Krs daimát szobrásznak kis bronzszobra hívja fel ezeken kívül a figyelmet és Vakó Gecen horvát festő két bravúrosan megoldott Leggyengébben áll ma sajtó dolgában a kormány A »Szózau-on és a »8 órai Ujsági-on kívül talár? csak a »Budapesti Hírlap« tanősít némi jóindulatot iránta; de a két utóbbi is inkább a liberalizmus felé hajlik. Az »Uj Barázda«, . mely s harcos agrár-reakciót szolgálja, nem számit. A Központi Sajtóválialal három lapja a legitimizmus alapját; áll s ily módon éles ellentétbe került a hatalommal. A nemrég tüzet fújó »Virradat« csöndes, kisméretű orgánummá szelídült. A nagyterjedelaiü reggeli lapok egyike-másika (amelyek főleg a kereskedők szimpátiájával nem dicsekedhetnek) havi egymilliós deficittel küzd. Magánemberek és pénzcsoportok izzadják össze azt a rengeteg pénzt, amibe most egy napilap kerül, úgy hogy soha igazabh nem volt a bonment, mint ma, hogy »a. legdrágább maitresse az u jsá g«. Előrelátható, hogy u budapesti sajtó válsága most, a választások után, ki fog törni. A kis Magyarország képtelen eltartani huszonhárom napilapot, főleg, La meggondoljuk, hogy az Alföld és a Dunántúl földmivelő népe ma sem olvas rendszeresen újságot, annak elég egy betenkint vagy félbavonként megjelenő képes nyomtatvány, amely bizony nem sokban járul hozzá a kisgazda-társadalom kultúrájának emeléséhez. Hiányzik a régi olcsó lap, a krajcárra újság«, — kót-há~ rotn boronát nem ad még a módosabb paraszt sem az újságért. A középosztály vásárlóképessége megtörött; aki régebben három-négy napi- és hetilapot járatott, raa legföljebb egy napilapot vásárol és hetenként egyszer a klubjában vagy a kávéházban böngészi át a többit A krízis tehát elkerülhetetlen, hacsak a magyar kormány idejében nem lép közbe, amit közgazdasági okokon kívül főképp az a nevezetes erkölcsi szempont is kívánatossá tenne, amivel a sajtó ügyét nézni és kezelni kell, A tőkeerősebb lapok fölülkerekedése a végén egyeduralmai jelent a kose pozíció ja. Itt szerepe! Tártálfis lírikus, hangulatos képeivel és a modern irányok képviselői közül Mise festő, akinek Ujevicset, a költőt ábrásold portréja kelt nagy feltűnést, Traliea és Uselac. Az utóbbi csak grafikai rajzaival jött el Beográdb®. Az egészen modern forradalmi irányt! művészek — a celebristálc, kubisták és expresszionisták avant gerdeja — a következő termet foglaltak le, élükön Pallavicini daimát szobrászai, akinek Don Quichotteja, költő portréja és egy női akíja szenzációs élmény azoknak, akik szerelik az uj művészet demonstrációit. Radovics vajdasági festő grafikája sok erőt és tálén tumoí képvisel. Jankovics városrészleteiről, melyekben a színek és formák egységes piktori hatását igyekszik elérrti, szintért csak jót lehet mondani. Kiváló tehetség B jelics. aki a művészi mozgalom legeién érvényesíti ritka iniiutiv erejét és páthoszát, amely átfogja színekben gazdag képeit. ffásztaszijevlcs teoretikus stúdiumai már a kubizmus zsákutcáiban mozognak. Képein túlságoson hangsulyozza az apriori formák egyedül valóságát. A horvátok csoportjában a grafikus Foncsics kevés jo rajzot hozott a kiállításra, A többiek szürke aiiagpiktorok, akik közül talán csak Branesnak a faszobr ásznak van némi sikere. A boszniai Tiaszcs tájképei is esek egyéni kolorisztiRájukkal tűnnek föl. Becslés Veiarquez iskolára emlékeztein öregembere, Mijics „Napíölkelte41 című képe még az egyedüli íölemlitésre érdemes dolgok. A horvat Lada másik termébe'.’, sincs semmi különös érték, itt Wränget horvát szobrász bronzszobrai vannak kiállítva. CsupH akadémikus, rosszul komponált íaCon-inunka. Az első emeleten egyedül » szlovén /éra//-fi vérek expresszi ni sfa szobrai és Nopetnik „Ballerinája“ hatnak üdítően a látogatóra. Kraljfivérek, akik az osztrák Erin hatása aló! még mindig nem tudtak teljesen kimenekülni, néhány kiváló szoborral biztató ígéretet adnak arra, hogy kísérletezéseken, problémákon és bizonytaianságokon át hamarosan eljutnak uí utakon járó művészetük komoly eredményeihez. Nopetnik rubensi teitségö érzéki ballerinája a kiállítás legpompásabb munkái közé tartozik. Magyarok közöl csupán egy ember: Szalai Jenő vesz, részt e kiállításon. Szomorúan kell azonban megállapítani, hogy Szalai — iskolás szobapikíuréjávfi! — nagyon lemaradt, Észre se veszik.
