Bácsmegyei Napló, 1922. június (23. évfolyam, 149-176. szám)
1922-06-07 / 154. szám
BACSMEGYEI NAPLÓ 1922. iannxs ?. 5. oldal. konstruálható. Legnjabban olyan hírek vannak elterjedve, hogy uz SHS kormány visszautasította a ve* lened DéH Vasut-i konferencián való résévételét. A hírt ax érdekelt körök Is fenntartással fogadják, ugyanakkor azonban világosan látjuk, hogy ha a jugoszláv kormány csakugyan távol maradna a velencei konferenciától, ez a Déli Vasut-ügy krízisét jelentené, melynek hatása a Déli Vasút papírjaiban is azonnal jelentkeznék. A relativitás elmélete a vásznon ' —• Einstein filmek — Jugoszlávia nem vesz részt a Déli Vasúti konferencián ? A Déli Vasút szanálása ügyé* ben tudvalevőleg hetek óta folyó tárgyalások készítik elő a döntést. A -mintegy két héttel ezelőtt lezárult bécsi tanácskozások a nyilvánosság számára adott közlések szerint a junius IO-én Velencében összeülő konferencia elé nem kerülnek akadályok. A Déli Vasút ügyének rendezése rövid összefoglalásban abban áll, hogy végre ismét fizettessenek az évi annui tások. Etífben a tekintetben a legnagyobb teher Olaszországra hárul, mely a Déli Vasút hálózatának túlnyomó részét örökölte, A bécsi térgyalésokyn tisztázottnak látszott Olaszországnak az a szán* deka, hogy az annuitások fizetését meg fogja kezdeni és hosizá fog járulni mindazoknak a bonyodalmas kérdésekhez, melyek ezzel összefüggenek minél egyszerűbbé való tételéhez. A Déli Vasút szanálási kérdése fölött mindig mintegy mumus lebegett az SHS. államnak az az esetleges elhatározása, hogy csakugyan naclonalizálja a Déli Vasútnak saját területén átmenő voltaiéit. Ennek a tervnek esetleges megvalositása halomra döntené é Déli Vasút egységes igazgatásának lehetőségét, minden ehhez fűződő üzleti és hasznosodási számítás lehetetlenné tenné az annuitási kérdést, a Déli Vasút papírjaiban pedig hihetetlen krízist idézne elő. Ä Déli Vasút ügyében Bécsben folytatott tárgyalások azon az alapon történtek, hogy az S. H- S. királyság nem fog a Déli Vasút egységes igazgatásénak nadionálázási tervével útjába állni. És igy a pénzügvi kibontakozás a velencei konferencián meg- !esz R régi Buöapest Irta : BREDEKER. Egyetemi élet Az egyetemi élet — különösen a jogi fakultáson — intim, kedvess majdnem gondtalan volt. Nem kellett túlsókat tanulni, mert hiszen a majyar: jogásznak születik, s ügyvékdé, bíróvá, közhivatah.okká szinte magától • lesz. Akkor legalább igy.tudtuk; a legszorgalmasabb jogíszdiák se erőltette meg magát a végkimerülésig, s azért közülünk sokan mégis kiváló juristákká és közéletünk nevezetes alakjaivá lettek. A politizálást az egvetem törvénye. szigorún tiltotta, de nagylelkűen megengedte, s mivelhogy a római jogtól .s a többi könyvektől ráértünk, a szerb-utcai vén épület kopott folyosóin nem kevé-bé élénk politizálás folyt mint a Sándor-utcai Ház valamivel csinosabb kuloárjein, s némelyek tudattalanul, .mások céltudó becsvággyal már itt készültek arra a „honmentő“ szerepre, amelyet egy-két évtizeddel később az országházban játszhattak el, A kü önbség csak abban nyilvánult meg a kétféle politizálás közt, hogy mig a Sándor-utcában összevesztek egymással a honatyák 5 néha egymásnak a becsületében is gázoltak egyes hajbalcapók (a Csernátony-Lónyay affér épp akkortájt zajlott le), addig mi fiatalok •türelmesek voltuuk az ellenvéleménnyel szemben s nem tartottuk becstelennek! azt, aki nem értett velük egyet, Az eltérések nem i voltak köztünk. nagyok ; az egész ifjú:, tg liberális volt s csak árnyalati differenciák választottak el bennünket egymástól. Az akkori Magyarország fiatalságát -né íz Eötvös József báró által iuauguráll humánus szellem s a doktrinerek nemes szabadelvűsébe Hambaxg, május végén, Áz Einstein-tanok népszerűsítése... Érdeklődés-ébresztő... A kísérő előadás a laikus nagyközönség szellemi alföldjén mozog. Egy egész világ felfogásának átformálását keresztülvinni hivatott teória első toborzója. Az arcok izgatottak, mintha csodát várnának, úgy néznek maguk elé. Gumbel dr. Berlinből, föllép az emelvényre. Halotti csend. És minden ideg a véksőkig feszül. Megindul a film. Einstein elméletének, fényeinek és problémáinak általánosan érezhető! közkiriccsé válásához nem segít bennünket sem egy film, sem egy előadás, még egy hatalmas könyv sem. Amig ezek a tanítások teljesen átjárják a köztudatot, addig generációk folytatólagos szellemi munkájára lesz szükség, mert mégis csak különös dolog ma egyszerre másképp látni és másképp gondolkodni, mint eddig megszoktuk. És az Einstein-film . nem ' is, ezt akarja elérni. Az Einstein-film csak azt akarja megmuatni a nagy szellem’ kortársainak, hogy honnan indult cl a kutató elme és egy kis darabján nagy fölfedező utjának magával viszi a közönséget. Egy kis darabján, ahol meg kell állnunk, mert tovább ma még nem kísérhetjük; .oda legfeljebb a tiszta abstrakciókhöz szokott matematikusok mehetnék vele, mi állva maradunk Einstein világa; a tóridővílág előtt. ' 1 Einstein tanainak egyik lelkes hive) azt mondotta, hbgy a téridővilág rejtély cinek és csodáinak megértéséhez, melyek egy; abszolút világnézeti átformálást és átalakítást követednek, ép »atlétái gondolkodás-aktus« szükséges. Magának a filmnek kinyilatkozásait részben már mi is tudjuk, de amig átjárja az emberiséget, hogy minden abszolút jelenség helyébe a relativitás fogalma kerül, addig sok idő fog lefolyni a világ vizein. A film eleje egész ismeretes példákon mutatja Einstein kiinduló pontjait. A víztömeg, mely a távolból nézve mozdulatlan tükörnek látszik, közelből mozgó felület; a tükör nyugodtsága tehát csalódás. Az expresszvonat, mely mellettünk elrohanva lélekzetet elállitő. sebességgel halad, egy magas hegyről nézve úgy tűnik fel, mint egy lassan előre mozgó gyik. Ezek Einstein kiinduló pontjai.- Aki követni akarja őt, annak egy igen szokatlan és első percre hihetetlennek látszó állítással kell megbarátkoznia. Einstein szemlélődésében semmi sem áll biztosan, egyet kivéve és ez az egy — a fény gyorsasága Az idő, tehát az a jelenség, amiben elünk, amiben minden másodpercet megszámolunk, eltűnik, megszűnik egzisztálni.' : ‘ Egy ember, aki a díványon mozdulatlanul fekszik, szédületes gyorsasággal hátad s igy neki, mint megfigyelő-' nek, számításba kell vennie, hogy a térben nem mozdulatlanul áll, hanem mozgásban van állandóan és számi'fásba kell venni ennek a mozgásnak t , :,v gyorsaságát. A mefigyelő álláspontján bél nézve minden történés csakis a tér és a gyorsaság kapcsolatában és kapcsolatából értékelhető. Természetes, hogy ezzel megszűnik az egyidőben való történés is. Két különböző megfigyelőre nézve a történés ideje is különböző lehet s mindakettő ítélete helyes volt, — a saját maguk viszonyaira vonatkoztatva. A súly — eddigelé az abszolút fogalmak egyik legsarkal atosabbika, — nem abszolút többé, mert a mozgó test súlya növekedik a mozgás gyorsasá« gával. Még egy uj csoda; A testek sebességükkel megváltoztatják — alakjukat; megrövidülnek. A köralaku testből ovális lesz, a négyzet téglalappá rövidül 6 a megfelelő gyorsaság elérésével egyszerű vonallá zsugorodik. Ezek a képek érvényesek a »más mozgó szisztéában« élő- szemlélőre nézve, mig a megfigyelő, aki abban a szisztémában mozog, melyben a test s melyen belül az összes belezárt anyag résztvesz a formaváltozásban, mindebből nem vesz észre semmit. A jövő és a múlt szintén relatív fogalmak. A csillag, melynek kigyulását ma vesszük észre a mi szisztémánkban, már ■ régebben, évekkel ezelőtt loboghatott fel, —- ennyi időbe telt, mig a fénysugár hozzánk hirt hozott az eseményről. így a jelen a mi szisztémánkban, múlt az övében. Különös fontossággal bírnak aZ asztronómiába vágó részletek. Az Ein» stei-félc elmélet sok rejtelmet fejtett meg e téren is. Igen jelentős a fény éltérése egy nehéz test hatása alatt, mint pl. az égi test. Ennek közelében a fénysugár eltér eredeti irányából s igy a csillagász a csillagot nem az I igazi helyén látja. Érdekesek a film részei, ahol a toronyból leejtett golyó útját mutatja be, mely nem egy függőleges vonal, hanem mivel a golyóval az egész torony és a föld is mozog — egy lapos olvasóköri és segélyegyleti elnökök és egyéb dignitáriusok voltak, az egy Wlassich Gyulát kivéve, aki nem emelkedhetett ilyen magas polcra, mert egy választáson — épp ,a Szűcs Pátri korteskedése folytán — megbukott Tinón Ákossal szemben. Amiből megint az derült ki, hogy olyan jogászok is érhetnek el sikereket a politikában, akik húszéves korukban nem elnököltek valamelyik Ifjúsági egyesületben. Az ilyen október csodaszép szezon volt, — csak jóval később élvezhettem hasonlóan szép napokat Rómában, ahol ottobrate-nak nevezik azokat a verőfényes, mégnyári és mégnemőszi napokat, amelyeken Tivoliban és Frascatiban, Albanóban és Genzanóban a szöllöt szedik s a lemenő nap a korán beálló olasz estén olyan megvilágításokkal örvendeztet meg, amelyeket a költők és a festők többre becsülnek a tavasz minden szinpornpájánál. Am azok az októbernapok ott Pesten, az egyetem-téren jobban ízlettek nekem, mert akkor fiatal voltam és boldog, a szivem a szeretet és barátság melegétől dobbant és tele volt a barátkozás, a kőzlékenység, a mindenkiveltegezödés meghitt hangulatával. E korteshónapokban minden hónapokban minden héten összejöttünk kétszer-háromszor valamelyik kávéházban vagy a Vigadó kisebbik nagytermében, ahol fesztelenül s kedélyesen ka[jacitáltuk egymást. Dicsőítettük a jeöltünket, de nem pocskondiáztuk le az ellenfelet, s ha elveszett valahol egy ezüstkanál,. nem fogtuk rá, hogy ő csente el. Es aztán, ha valaki azzal jött, hogy a lisztánkba vegyünk föl még egy izr. vallásu kollégát, nem hurrogta le senki azzal, hogy: zsidó bérenc! . . . A' tanárok és hallgatóik közt is kellemes érintkezés állt fönn. Egy általunk rendezett banketten, amelyet — ha ó hatotta át, az „univerzitás“ fakó folyosóin. és az egyszerű tantermekben ped g felekezeti türelmetlenségnek nyoma se volt. Faji ellentétekről még kevésbé lehetett szó, s a keresztény-magyar ifjak úgy éltek, tanultak, billiárdoztak és ittak együtt a zsidó-magyar kollégákkal mipt édes testvérekkel. Ha valami rosszmájú Kasszandra akkoriban megjósolta volna Tisza-Eszlárt és a mai kurzust az ő numerus clausus-ával, a keresztény tanárok é3 a keresztény diákok versenyt nevettek volna az ilyen képtelenségen ... A hetvenes években, amelyekről itt szó van, még nem szeptemberben, hanem egy hónappal később kezdődött a tanév de októberben se tanultunk valami sokat, — nem volt rá érkezésünk. Ezt a szép hónápot végigkorteskedtük. Addig, mig a két ifjúsági egyesületnek: a Segélyegyesületnek és az Olvasókörnek az elnökségét és a választmányát meg nem alakítottuk, addig bizony nem szívesért nyúltunk könyvhöz. Kinek lett volna kedve tanulni, amig ezek a fonfos állások nem volták betöltve? Ha lett volna is hozzá kedvünk, Szűcs Pátri nem engedte . . . Szűcs Pátri! Én már az egyetemen találtam ezt az „ötök jogász“-t, a jó de könnyelmű, a lelkes de léha, a csúf de mégis rokonszenves Szűcs Gyulát, s átnikor megváltam a tudomány e csarnokától, még ott hagytam őt. Pedig már vén jogász volt, amikor engem a folyosón „fogadott“ s a szó szoros értelmében ram tette a kezét. O ugyanis ismeretséget kötött minden újonnan érkezővel és sietett a gólyát informálni, kitanitani s a pártéletnck megnyerni, Fanatikus smokkja volt ez a jobb sorsra érdemes fiatalember az u. n. közéletnek, s talán éppen azért nem lehetett soha komoly tényezője annak. A legtermékenyebb éveit elkorteskedte, politikai mozgalmakban felcserélte, s anynyiszor ivott a haza üdvére s a mások egészségére, hogy azt végre az ő üdve és az ő egészsége sínylette meg. Letört és sok hányattatás után .mint képviselőházi terembiztos halt meg. Az egye-, temi ifjúság egyik vezére bizony más álmokat szőtt, amikor a hetvenes években öblös, jóizü hangjával a választásokat vezette s a „kingmaker“ előkelő szerepét töltötte be. Bársonyszékről ábrándozhatott a lelkes kortesvezér s a képviselőséget egeszen „zikherre vette“, de csak a közelébe juthatott mind e csábos dicsőségnek, csak kibicelhetett a politikusoknak, — de nem játszhatott veiük, szegény! Mégis, azok, akik együtt tanultak, mulattak és „választottak“ vele, azok nem felejtik el, amig élnek, és. sajnálják a letört karriérjéért, a füstbement reményéért, az eljátszott életéért.,. Ma az ilyen alak az egyetemen lehetetlen anakronizmus volna, akkor oly jelenség volt, amely nem volt természetellenes, sőt szimpátiákat keltett, — még a tanárok is kedvelték, bár persze sokallták a szemesztereket, amelyeket ez a „bomootes Haupt“ az egyetemen töltött. A kortesoktóber egészen az ö hónapja volt, -de másoknak is jó előtanulmányul szolgált. Azok, akik később a nyilvános életben, a megyékben és az országgyűlésen szerepeltek, itt kezdték a parlamentáris üzemet. Szinte törvényszerűnek látszott, hygy akik az egyetemi mozgalmakban sikerrel vesznek részt, azoknak jövőjük van az élet nagy arénájában is. Beöthy Zsolt (aki akkor hagyta el az egyetemet, amikor mi cfda bevonultunk), Visi Imre, Wlassich Gyula, Tímon Ákos, Ruffy Pál (állandó padszomszédom), Bezerédj Viktor, Fenyvessy Fercn, Kämmerer Ernő, stb. csupa
